Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-14 / 24. szám
Független Budapest Budapest, 1933 június 14. A magyar „kultúrfölény" írta: KABAKOVICS JÓZSEF dr. A világháborúinak 1918 augusztus 7-én az úgynevezett fekete pénteken Verdünne 1 való összeomlása, valamint a monarchiabeli úgynevezett Nem-' zeii tanácsoknak, mint önálló államjogi testületeknek IV. Károly által való elismerése megpecsételte Magyarország sorsát. Az a politika, amely fantasztikus vágyvilágnan élve álmodozott 30 millió magyarról, Hercegovina és Dalmácia „visszacsatolásáról“ s közben ■—■ a realitások teljes elhanyagolásával — nem vette észre, hogy körülöttünk erőteljes nemzeti államok bontakoztak ki és fejlődtek fel, amelyeknek elemi létérdekei csak homlokegyeneset ellenkezhettek a magyarság fönnmaradásával, — ez a politika most egyszerre összeomlott s maga alá temette ezer magyar évnek minden becsületes kultúrtörekvését, minden, á nemzeti öncélúságért való szenvedését, az európai kultúra épségben maradásáért való minden véres tusánkat. Kétségbeejtő és vigasztalan jövendő tárult ebben a percben a magyarság elé, Társtalanul áll itt Európa szívében. Ázsiai gyökéréit rég elszaggatta, az európai ária-elemek pedig még mindig félbarbár- nak hitték — hála az osztrákok magyarellenes külföldi propagandájának, amely! (Becsnél hjermetiku- san elzárta Európa határait az idegenek elől, akik netalán tovább, Kelet felé is kívántak volna menni és informálódni. Pozitív adataink vannak rá, hogy a háború előtti Bécs szállodásai hogyan ijesztgették a Magyarország felé szándékozó nyugati utasokat a Duua-Tisza mellékén még mindig viruló! ‘betyár,uralommal! Az is köztudomású a háborúelőtti Becsről, hogy az ottani könyvkereskedő.k odacentralizálták a Kelet felé irányuló német könyvkereskedelmet; valósággal kényszer!tették a német kiadókat, hogy csak Bécsen keresztül adhassanak el Magyarország- és a Balkán felé könyveket s hogy így ők fölözhessék le a könyvkereskedelemben jelentkező hasznot. Magyarországról Nyugat felé aztán még sokkalta nagyobb nehézségekkel járt a bécsi rácsnak az áttörése. A trianoni békediktátum aláírása után, teli át itt állott a magyarság fegyvertelenül, társtalanul, kényre-kedvre kiszolgáltatva az ellenséges Végzetnek, tisztán önmagára utalva. Semmi néven nevezendő hatalmi eszköz nem állott rendelkezésre, miután az osztrák Armeeoberkommando a páduai fegyverszüneti szerződésben elfogadta feltételül a magyar csapatok lefegyverzését. Ebben a szörnyű, kritikus lélektani pillanatban néhai Klebelsberg Kunó gróf kultuszniniszter egy, abban a percben igen jól hangzó, majdnem szeren- sésen megfogalmazott szót talált vigasztalásul, reménységül, fegyverpótlékul. Ez a szó a „kultúrfölény“ volt, mint amely a feltörekvő utódállamok fiatalabb civilizációjával szemben olyan helyzeti előnyt jelent, a magyarságra nézve, amelynek segítségével majd újra kivívhatjuk régi hatalmi pozicion- kat. S ezzel a szóval aztán úgy jártunk, mint ahogy Goethe Mefisztója tanítja: , ... wo Begriffe fehlen, Da stellt ein Wort zur rechten Zeit sich ein. Azóta mindenki, minduntalan gondolkodás nélkül szavalja ezt a szót, anélkül, hogy mélyebben utána is gondolna, minő előfeltételei vannak nálunk annak a fogalomnak, s minő kötelezettségekkel jár voltaképpen ez a sokat emlegetett „kultúrfölény“? Mi kissé mélyebben iparkodtunk ennek a fogalomnak mögéje nézni — főként a magyar főváros adottságait és az állítólagos ,,kultúrfölényben“ való részét illetőleg — s ebben a kutatásunkban kitűnő segítségünkre volt Illyefalvi I. Lajos doktornak, Budapest statisztikai hivatala kitűnő igazgatójának legújabb pompás füzete: „A hatvanéves Budapest“ (V. kiadás, 1933.) Ebben a munkában a kultúrfölény- nek főként azokat a tényezőit vizsgálgattuk, amelyek elsősorban tanúskodhatnának egy népréteg művelődési fennsöbbségéről, kultúrájának általános voltáról. magasabb szellemi színvonaláról. Tehát nem az elemi vagy középfokú oktatás statisztikai adatait kerestük fel, hanem a közkönyvtárak és a közgyűjtemények általános használatáról szólókat, {amelyek azt bizonyíthatnák, hogy a „kultúrfölény“ vitelére elsősorban hivatott, iskolátúü, közép- vagy felsőfokú műveltségű népeiéin hogyan dolgozik a' maga továbbképzésén, ami nélkül kulturális fölény nem is gondolható cl. Az ci edmény, amely elénk tárult — ezt bocsássuk mindjárt, előre — egyszerűen lesújtó volt. Elévülök például a négy legfontosabb budapesti közkönyvtár legutolsó adatait. Nemzeti Múzeum könyvtár Egyetemi könyvtár . . . Akadémia könyvtár Fővárosi könyvtár . . . . 1930. 1932. látogatottsága 18.304 26.840 64.759 63.521 3.595 3.326 142,237 91.001 222.895 184.688 Ebből a szembeállításból kitűnik, hogy két év aiall. a négy leg fontosabb könyvtár ' látogatottsága 44,207 emberiéi csői,•kent, vagyis 1932-ben 20 százalékkal kevesebben vették igényin- a továbbművolődés könyvtári 1 ehe tőségeit, mint 1930-ban. Még katasztrofálisaid) számokat kapunk, ha a MOIRET F. ÖDÖN RT. PAPÍRNEMŰGYÁR Budapest, IX., Közraktár u. 24 | művészeti és tudományos közgyűjtemények látogatottságát vizsgáljuk hosszabb, 22 év (az utolsó háborúelőtti statisztika) távlatából. íme: 1910. 1932. Régiségtár ..................... . . . 113.496 38,491 Állattál*.......................... . . . 214.256 29.529 Ásványtár . . , . . . . . 196.114 29.488 Szépművészeti Múzeum . . . 166.417 59.691 Iparművészeti Múzeum . .. . 144.350 31.885 Ráth György-Múzetum, . . . 6.365 4.135 Erzsébet-Emlékmúzémn . . , 52.318 34.277 893.316 227.496 Vagyis 1932-ben 665.820-szal kevesebben látogatták múzeumainkat, mint 1910-ben. Ami körülbelül 76 százalékos visszaesésnek felel meg. Ilyen katasztrofális visszaesés láttára igazán joggal merül fel hát a kérdés: lehet itt még ,,kultúr fölényről“ egyáltalán beszélni? És pedig nemcsak a múltra vonatkozólag, hanem a jövő kilátások tekintetében is? Hiiszen ha ezek a számok továbbra is így haladnak, akkor rövid pár év múlva egyáltalán becsukhatjuk közgyűjteményeinket, könyvtárainkat, s velük együtt amúgy is haldokló színházainkat, valamint minden nemesebb szórakozást, vagy tudásbeli haladást szolgáló intézményünket. Most derül csak ki, mennyire felületes és semmitmondó Amit Klebelsberg grófnak hadi jelszava s mennyire bűnös nemtörődömségbe ringatta el a magyar közvéleményt az utolsó magyar fegyvert, a szellemi fegyverét illetőleg. S ez a megállapítás egy ben magában foglalja — a szükséges kritikán kí- viil — a követendő út megjelölését is. Ha ágyúval és tankokkal nem tudjuk a tőlünk elszakadt magyarságot a magunk számára megmenteni — s erre semmi kilátás nincs a mai európai helyzetben, mert nem is jelenthetne a fegyveres, leszámolás tartós eredményt, csak újabb vérontást —, akkor nincs más út, mint csakugyan olyan lelki és szellemi miliőt teremteni, amelyből a 8 milliós mai Magyarországon 8 millió propagandistája támadjon a. magyar szónak, a magyar műveltségnek, Tanulni, folyton csak tanulni •— ez a közönség feladata. A tanulás, a továbbművelés lehetőségeit könnyen hozzáférhetővé tenni, az embereket, a könyvtárakba és múzeumokba becsalogatni propagandával, frissességgel, modern reklám-módszerekkel: ez a hatóságok dolga. Eleven szellemi életet teremteni: ez a magyarság gyógyulásának egyetlen konkrét, kézzelfogható útja! Mik a teendők a HÉV átvételével kapcsolatban Márkus Jenő nagyszabású tanulmánya a HÉV adminisztrációs átszervezéséről és a főváros közlekedésében való jövő szerepéről Márkus Jenő Márkus Jenő dr., a BSzKRt helyettes vezérigazgatója nagyszabású tanulmányban foglalta össze a HÉV. aktuális problémáit és különösen a Beszkárthoz való jogviszonyának miként való rendezését és leszögezi benne a. HÉV. közsé- gesítésével kapcsolatos javaslatait is. A legelső feladatok egyikének mondja a HÉV ügyrendjének kidolgozásút és életbeléptetését. A HÉY- uek nincs rendszeres ügyiratkezelése, aminek következtében adminisztrációs hibák fordulhatnak elő. Egész sereg reformot javasol az adminisztrációban, így egyik legfontosabb teendő volna a központi iizemellenőrzés felállítása, mert most a HÉ-V-nél az ellenőrzés nincs kellőképen megszervezve. Nagy reformokat kell szerinte keresztülvinni a számiejtőségekmél is. A HÉV tranzakcióból kifolyóan a BSzKRt eddig több mint 1.5 millió pengő fiiggö- kölcsönt fizetett ki a HÉV helyett, azonkívül több mint 1.2 millió pengő folyószámla- tartozást vállalt magára a Novával szemben, amit ez év végéig kell kifizetni. A BSzKRt tehát több mint 2.7 milliót előlegezett pénzkészleteiből a HÉV számlájára. Erre az összegre a Beszkártnak is szüksége van, ezért a HÉV az előlegezett összegeket köteles lesz sürgősen visszafizetni. Hogy ezt a tartozást a, vállalat kiegyenlíthesse, 3 millió pengő függökölcsönt kell felvennie, amiből, ha a Beszkárttal szemben való tartozást kifizette, még 284.000 pengő marad AÜsszJa forgótőke céljaira. A HÉV rövidesen kisebb beruházásokra is kényszerülve lesz. Ezek költségeire 1,190.000 pengő szükséges. Ebből pályaberuházásokra 642.000, vontatási és műhelyberuházásokra 365.000, áramellátási rekonstrukcióra 94.000 pengőt fordít. Noha a HÉV vasút állagának jelenlegi állapota teljesen megfelel a forgalmi és biztonsági követelményeiknek, még sem lehet és nem is célszerű a vasúti állag tökéletesítését, az üzemgázdaságosság fokozását, valamint az utazó- közönség kényelmét szolgáló új beruházások végrehajtását hosszabb időre kitolni. Ezért a vállalatnak a további évekre is ki kell dolgoznia legsürgősebb beruházásainak programúi jót. A HÉV területi helyzeténél fogva a többi hasonló jellegű vasúihoz viszonyítva a legkedvezőbb forgalmi lehetőségekkel rendelkezik. Helyzeti előnyével szemben áll az a hátránya, hogy a legerősebben van kitéve a MÁV és a többi közlekedési vállalat versenyének. A HÉV forgalmának nagymértékű csökkenését a, gazdasági viszonyok leromlása mellett a mkonvállólatok kiélésedéit versenge is fokozta. Emellett a HÉV tarifája aránylag drága, 44 százalékkal múlja, felül a MÁV díjszabását. .Tolbilleg a HÉV forgalmi teljesítőképességének csupán. 60 százaléka van kihasználva. A forgalmat főleg az állal lehetne emelni, ha a BKV a verseny vállalatokénál kedvezőbb utazási felléte lettet ■ állapit ana meg, a tarifáját leszállítaná. Márkus Jenő szükségesnek tartja, hogy ! ’ pontosan állapítsák meg a HÉV kilométer- önköltségét, összesítve és az egyes vonalakra kiilön-külön. Meg kell állapítani, hogy milyen fejlődés várható a. tarifa célirányos revíziója révén. Nagyszabású propaganda-tervezetet kell kidolgozni a turista-, nyaraló- és helyközi forgalom emelésére, azonkívül kooperációt kell létrehozni a forgalmi és fenntartási ágazatoknál. A HÉV cs Beszkárt kapcsolatának kérdéséről szólva, Márkus Jenő a probléma megoldását a jelenlegi viszonyok közölt igen nehéznek tartja. A megoldás csak úgy képzelhető, hogy a BSzKRt a HÉV-vel üzemviteli szerződést köt, A mostani kritikus gazdasági viszonyok között igen nehéz akár meghatározott bérösszeget, akár százalékos üzleti részesedést reálisan előre megállapítani. A HÉV üzemének deficites volta következtében akár a, bérösszeg, akár-a részesedés a Beszkártra, mint a HÉV üzemvivőjére nézve anyagi megterhelést jelentene. Épp ezért hosszabb időre üzemviteli szerződés kötése, — ami egyik előfeltétele a HÉV adminisztratív beolvasztásának, — csak a gazdasági viszonyok konszolidálása után lehet időszerű. A beolvasztás esetén nem lehetne elkerülni a HÉV alkalmazottaknak a Beszkárt fizetési kategóriáiba va sát, ami erősen növelné a hérszámlát. Ez is olyan körülmény, mely a mostani viszonyok mellett megfontolást igényel, Márkus Jenő e tekintetben várakozó álláspontot jaA'asol. Az előterjesztés még több figyelemreméltó javaslatot tartalmaz. így többek között. ja\rasolja, bor az üzemi kiadások csökkentése érdekében egyes HÉV vonalakon a könnyebbtípusú. BUB-kocsikat járassák. Miután a fővárosi Autóbuszüzem vasárnapi forgalma a rendesnél kisebb, viszont a HÉV autóbuszforgalma •éppen vasárnap és ünnepnapokon legnagyobb, ezt a körülményt mindkét tizemre nézve legelőnyösebben lehelne kihasználni. Az Autóbuszüzem kocsijainak egy része vasárnapokon a HÉV útvonalakon közlekedhetne. Ugyancsak jó eredménnyel lennének használhatók a nyaralási idényben a Beszkárt leállított sínautói is az egyes helyiérdekű relációkban. Egyesíteni lehetne a HÉV és a Beszkárt gépkocsi szolgálatát is, valamint a javításokat és anyagbeszerzést. A nagyszabású tanulmányt számos táblázat egészíti ki. Márkus Jenő tanulmánya nemcsak speciálisan a. HÉV kérdését öleli fel, hanem a főváros közlekedési kérdéseinek egész komplexumával is foglalkozik és így elsőrendű közlekedési szakmunka is egyúttal. Írónők
