Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-04-12 / 15-16. szám

4 Független Budapest Budapest, 1933 április 12. M városházi ellenzék kritikája az adminisztráció működéséről Bródv Ernő gyorsabb tempót és konkrét munkaprogramot ‘ követei-- Friedrich István a városházi és üzemi adminisztráció teljes átszervezését sürgeti Az ellenzéknek úgy országos, mint fővárosi vonatkozásban az a feladata, hogy kritikái gyako­roljon az adminisztráció műkö­dése felett. Ezt a feladatot csak úgy lehet eredményesen teljesí­teni, lia a kritika mentes minden pártszemponttól és csak a közér­deket szolgálja. Tárgyilagos és termékeny kritikát gyakorolni viszont csak megfelelő ellenőrzés alapján lehetséges. Az ellenőr­zésre — valljuk be — kevés módja nyílik az ellenzéknek, mert a törvényhatósági bizottság csak a legritkább esetekben tart közgyűlést, a tanács napi rendjén lsedig nagyrészt csak folyó ügyek szerepelnek. A Független Budapest munkatársa a húsvéti ünnepek alkalmából megszólaltatja a város­házi polgári ellenzéki pártök egy-egy vezetőjét, akik tagjai a törvényhatósági tanácsnak, tehát — az adott viszonyokhoz képest — betekintésük van a. város­házi adminisztráció gépezetébe. Dr. Bródy Ernő Bródy Ernő tanácstag, aki Rassay Károly, a Nemzeti Szabadelvű Párt vezére mellett a városházi ellenzék egyik leg­kiválóbb egyénisége, a következőket mondotta a Füg­getlen Budapest munkatársának: — A városházi adminisztrációról mindenek­előtt azt kell megállapítanom, hogy tisztakezű és puritán. A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén éppen én voltam az, aki a Lavotta-esetet szóvátettem, de ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy ebből a kivételes esetből nem lehet ál­talánosítani. Teljes elismerésemet fejeztem ki Sipőcz Jenő polgármesternek azért, hogy sürgősen és eré­lyesen intézkedett. Ami a városházi adminisz­tráció működésének a tempóját illeti, ebből a szempontból már van ok és mód a kritikára. Főként abból a szempontból hibáztatom az adminisztráció vezetőit, hogy kizárólag az úgynevezett folyó ügyek elintézésére szorítkoznak és nem dolgoz­nak ki hosszabb időre szóló konkrét munkaprogramot. A városházi adminisztráció a fort-vurstlizást tekinti egyedüli feladatának, pedig a mai sú­lyos gazdasági viszonyok között újabb és újabb munkaalkalmak teremtésén kellene f'áradoz- niok. Tudom, hogy ezzel a követeléssel a pénz­ügyi helyzet súlyosságát állítják szembe ellen­vetésül. Magam is tudatában vagyok annak a nehéz pénzügyi helyzetnek, amely^ nem teszi lehetővé nagyobbarányú közmunkák számára fedezetnek az előteremtését. De éppen ezért volna szükség konkrét közmunka- és beruházási tervek kidolgozására, hogy ennek ismeretében megindíthassuk az előkészítő munkát a tervek végrehajtásához szükséges költségek előterem­tésére. Ha egy olyan nagy közület, amilyen Budapest Székesfőváros, nem törődik azzal a kötelezettséggel, amely az iparostársadalom foglalkoztatása tekintetében rá hárul, mit vár­junk a magánvállalkozástól.- Ami a városházi folyó ügyeket illeti, ezek között első helyen a közlekedési kérdése­ket kell megemlítenem. Sajnálattal kell meg­állapítanom, hogy a tempó ezen a téren s rendkívül lassú. Immár egy esztendeje, hogy a kormány város­házi pártja kierőszakolta a HÉV megváltását és pedig azzal az indokolással, hogy ez a tran­zakció sürgős, merI enélkül nem. lehet megszün­tetni a közlekedési panaszokat és enélkül nem, lehet kidolgozni a főváros egységes közlekedési ZIN HAZ-VARI TISZA KALMAN TER A kéthetes premierek színháza! Minden hónap 1-én és 16-án új műsor! jegyek 60 fillértől 4 pengőig! politikáját. Ügy látszik, erről az indokolásról elfelejtkeztek, mert íme tíz hónap után sem a miénk valóságban • a HÉV. Rendezni kell a Talbot-kér- dést is, természetesen a fővárosi közönség figyelembe­vételével. Általában nem tudom eléggé gyakran és eléggé erélyesen hangoztatni, hogy a város­házi problémák megoldásánál, a közönség teherbíróképességének a fi­gyelembevétele lehet az egyedüli irányadó tényező. Azokat a törekvéseket, amelyeket a főváros vezetői a főváros háztartási egyensúly bizto­sítása érdekében kifejtenek, csak elismeréssel lehet tudomásul venni, mert valóban minden eszközt igénybe kell venni, hogy ezt az egyen­súlyt biztosítsuk és ezzel elkerüljük a polgár­ságot sújtó terheknek a növelését. Ha a fővá- j ros vezetősége ebben a nehéz esztendőben a be- | vételek állandó csökkenése mellett el tudja há- í rítani a polgárság feje fölül a gáz- és villany- j árak felemelésének a veszedelmét, mán' meg is I lehetünk elégedve. Friedrich István hogy az ínségeseket munka hadsereg be keit sorozni Friedrich István, a Keresztény Ellenzék vezére, a következőket mon­dotta a Független Budapest munkatársának:- Folyton azt halljuk, hogy a főváros köz­igazgatásának racionalizálása útban van. Ezt csak helyeselni lehet, mert hiszen ez azt jelenti, hogy a közigazgatás labirintusá- ! ban minden ügyet a lehető leg- ! gyorsabban, legegyszerűbben és í legközvetlenebbül lehet majd le- j bonyolítani. Itt azonban vigyáz- j ni kell arra, hogy racionalizálás : alatt ne csak azt értsék, hogy az ! apparátus önmagában racionáli- , san dolgozzék, hanem arra is fi- : gyelemmel kell lenni, hogy az apparátus minden vonat- ! hozásban megfeleljen a fővá- 1 rosi dolgozó társadalom igé- \ nycinek. Vagyis a racionalizálási akcióval kapcsolatban egyszersmind alaposan kell megvizsgálni azt a kérdést is, vájjon szükség van-e közérdekből mindazokra a hivatalokra, búrokra, és egye­bekre, amik a főváros óriási közigazgatásának a függvényei és kapcsolt részei. Állami vonat­kozásban is az a mi legnagyobb bajunk, hogy a közigazgatás minden vonalon túl­dimenzionált. Hu ez nem így volna, sokkal könnyebb volna az állam pénzügyi helyzete. A belügyminiszter­nek legutóbbi leiratából azt látjuk, hogy már sürgeti a fővárosnál a létszámapasztást, sürgeti továbbá különböző üzemeknek a leépítését is, szóval mindazt sürgeti, amire én is most utalok, hogy tudniillik a főváros egész adminisztráció­ját —■ beleértve az .üzemek igazgatását is — át kell szervezni olyan irányban, hogy annak a költségei ne lépjék túl a lakosság teherbíró ké­pességét. — A városházi adminisztráció gyakorlati működéséből csak egy kérdéssel óhajtok rész­letesebben foglalkozni. Ez az i ng yen ebéd a ke i ó. Nézetem szerint már a legközelebbi jövőben történnie kell valaminek ezen a téren, mert ez az ingyenebédakció a mai formák között tovább fenn nem tartható. Teljes lehetetlenségnek tar­lóm ugyanis, hogy a főváros évek hosszú során, át az emberek százezreit ingyenkenyéren tartsa. ! Leghelyesebb volna, ha a törvényhatósági ta- ! Beles e feladat megoldására saját kebeléből al- ! bizottságot küldene ki, amely ezt az akciót j ilyen értelemben előkészítené. Áz elgondolásnál főszempont volna, hogy a főváros az elvégzett munkáért részben élelmiszereket, részben szerény napidí­jat űzessen. Élelmiszerrel bőségesen el van látva az ország, sőt az élelmiszerek nagy részét, miután meg­felelő fogyajsztóképességünk nincsen, elfecsére­lik. Sokkal helyesebb volna, lia a főváros élel­miszereket vásárolna nagyobb mennyiségben és munka útján juttatná el az ínségeseknek. A népművelődési bizottság 10 esztendeje Népművelési emlékérem a népkultúra terjesztőinek A napokban ünnepelte tízéves fennállását a főváros Népművelési Bizottsága, mely alkalomból a népművelés terén szerzett érdemek elismeréséül a főváros népművelési emlékérmet alapított. Az emlék­érmet több fővárosi vezető funkcionárius és a nép­művelés fejlesztésében közremunkálkodó előkelőség kapta meg1. Sipőcz Jenő polgármester, aki a bizott­ság- elnöke, önmagának nem adományozhatott ilyen kitüntetést, de a Népművelési Bizottság1 felkérte, hogy emlékül fogadja el az emlékérem egy pél­dányát. Az ezüst díszérmet Liber Endre alpolgármester kapta elsősorban, akinek nevéhez fűződik a Székes- fővárosi Zenekar felállítása, a népművelési szerve­zet kialakítása, az analfabétizmus elleni küzdelem és a vándor-népkönyvtárak megszervezése. Ezüst dísz- érmet kiapott még Némethy Károly tanácsnok. Neve­tős Gyula miniszteri tanácsos. Novágh Gyula, a bi­zottság titkára, Mosdóssy Imre miuisztery tanácsos, Sallay István testnevelési felügyelő, Haviin Károly tanácsjegyző és Boór Dezső, a székesfővárosi zenekar karnagya. Egész sereg közéleti férfiú kapott bronz dísz­érmet, a népművelés terén kifejteit érdemes szolgá­latainak jutalmául. A fővárosiak közül Tőkés Gyula tanácsjegyző, Pacher Béla fogalmazó, számos fővá­rosi pedagógus és még vagy 80 érdemes, személy ka­pott éremkitüntetést, részben a művészek, részben az előadók, oktatók és irányítók sorából. A fővárosi Népművelési Bizottság tízéves munkássága alatt az előadásokat 851.430 hallgató látogatta. Friedrich István Nincsen seinin', a mi jobban destruálná az emberek vállalkozási és munkaválla­lási kedvét, mint az a helyzet, amit a főváros teremt azzal, hogy naponta in- gyenkosztot vág a fejükhöz. Ezt az egész akciói át kell szervezni oly képen, hogy mindenki, aki, fővárosi támogatásra szo­rul és azt igén gbe veszi, ny ugison ezért valami ellenszolgáltatást, ha munkaképes. Követelem, hogy minden Ínségest, amennyiben dolgozni tud, állítson munkába a főváros. Ez a probléma megoldható, amint a németországi példa is bi­zonyítja. Németországban bevezetik a munka­kényszert és az egész lakosságot egyszerűen besorozzák' a munkahadseregbe. Nálunk is ezt kell tenni: a munkaképes embereket különböző köz­munkák elvégzésére kell kényszeríteni. Az ismeretterjesztő és népszerű tudományos előadá­sok hallgatóinak száma 313.000 volt, a városligeti hangversenyeket 300.000 főnyi közönség élvezte, a vigadói hang-versenyeknek 132.000 látogatója volt. 31.500 személy vett részt a bizottság által rendezett kirándulásokon, 25.500-an vették igénybe a népkönyv­tárakat, 0100 hallgatója volt az analfabéta tanfolya­noknak. Ezek a száraz számadatok is élesen bizonyít­ják, hogy a Népművelési Bizottság közhasznú műkö­dését, melynek további folyamata elé még nagyobb i várakozással tekint a közvélemény. WELWARD ÉS KÚT ASI okleveles mérnökök Gyárkéményépítés. Kcmenccépítés Kazáubcf alazás — Gépalapozás Budapest, IV, Muzcum körút 21. T.: 83-5-64

Next

/
Oldalképek
Tartalom