Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-07 / 49. szám

HUSZONHETEDBE évfolyam Í9&2 december 7 4®a szám ruggcflcn Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 El kell indítani a kavicsot... Becsen.desülnek a hullámok a szellemi szükségmunka körül Sinöcx Jenő polgánmesten szabadon és korlátozás néíkül diszponál az összes munkahelyek fölött — Buchten József és Wolff Károly: a rendkívüli közgyűlés szónokai Wolft9 Kozma és Sipőcz nyilatkoznak a szükségmunka-akeióról Elmúlt a költségvetési vita, csend borult a köz­gyűlési teremre. Egyetlen problémája van csupán a fővárosnak: az ínség. Ami történik, vagy amit csi­nálni szeretnének, a mögött ott ül a nyomorúság nagy kérdése, bármerre nézzünk is szét a városháza munkájában: post equitem sédét atra car a. Az összes ügyosztályok ennek a jegyében dolgoz­nak. Elhangzott a jelszó, hogy az Ínséget nem lehet karitatív akciókkal elintézni, munkát kell adni le­csökkenteti kalóriájú ebédek, megszolgált kenyeret ingyen-kenyér helyett. A jelszó lassanként valósággá érik, megkezdődtek az út- és csatornaépítések és most új munkára van kilátás: a Tabánt akarják eltüntetni az Ínség nevében. Ötmillió pengőt kivesznek az in- ségakeiókra szánt összegből és munkabérekre fordít­ják, ahelyett, hogy ellenérték nélkül osztanák ki a szegények közt. Nem hisszük, hogy akadna valaki is, aki nem találná helyesnek ezt a megoldást. Annyi az előnye, hogy pillanatig sem szabad habozni, hanem nyom­ban cselekedni kell. Az ötmillió pengő munkabérekre kell, a közmű­vek létesítéséhez szükséges ipari munkákat hitelezési alapon akarja beszerezni a város. Ez tehát azt je­lenti, hogy nemcsak azok jutnak munkához és ke­nyérhez, akiket ebből az ötmillióból foglalkoztatni tud a főváros, hanem'kétszer, háromszor ennyien: az ötmillióból tíz-tizenötmillió lesz. Nemcsak a munka- nélküli munkások, hanem a munka nélkül sínylődő ipar és kereskedelem is munkát kap és a közgazda- sági élet rendes cirkulációja útján megindul a vér­keringés Budapestnek, ennek a beteg testnek azok­ban az életszerveiben, ahol már pangott, trombózis­sal fenyegetve az egész organizmust. A közművekkel ellátott, szabályozott területű Tabánban megkezdődhetik az építkezés. Ez újabb munkát jelent, mégpedig — mint azt számtalanszor megírták — harminchat iparágnak. Az az ötmillió, melyet a főváros a Tabán szabályozására fordít, eset­leg annak a kavicsnak a szerepét tölti be, — kavics­nak elég hatalmas —, amely, elindulva a hegyről, lavinává testesedik, magával rántva az egész köz- gazdasági életet. Mindez pedig egyetlen fillérjébe sem kerül a fővárosnak, mert hiszen az ötmilliót amúgy is kiadták volna. Talán még Éber Antal se kifogásolja, hogy ezt a pénzt ilyen módon használja fel és adja ki a főváros. Pénzbe nem kerül, de pénzt hoz. A közművekkel ellátott telkek komoly értékhez juttatják a fővárost. Hogy mekkora lesz ez az érték, azt az idők döntik el. Egy azonban bizonyos: a Tabán rendezésével kap­csolatban sürgősen el kell készíteni az új városrende­zési tervet is, mert enélkül csupán képletes a munka, céltalan és veszteséges. A fürdőváros-elgondolással kapcsolatos, új városrendezési munkának meg kell előznie az első kapavágást. A Wargha-féle szabályozási terv eredetileg is szerencsétlen volt, azóta pedig már el is évült. Nyomban, haladék nélkül ki kell írni az eszmei pá­lyázatot ennek a városrésznek a rendezésére és még az se lenne baj, ha nemzetközi pályázatot írnának ki. Ragyogónak, a főváros legszebb pontjának kell lennie az új Tabánnak és bár nem kételkedünk benne, hogy a kitűnő magyar mérnöki kar nagyszerű terve­ket fog produkálni, a pályázat nemzetközivé tétele biztosítaná, hogy a legeslegszebb és legjobb terv szerint épülne fel a főváros leendő ékköve, az új Ta­bán. A nemzetközi pályázat már azért is praktikus lenne, mert felhívná a külföld figyelmét a fürdő- városi koncepcióra és eleve reklámul szolgálna az eljövendő idegenforgalom részére, egyszersmint pe­dig felkeltené a külföldi tőke érdeklődését is a nagy építkezési és vállalkozási lehetőség iránt, amelyhez — sajnos — nincs meg a saját tőkénk. A gondból, a nyomorból így alakulna ki a fő­város egyik régi, gyönyörűséges álma. Huszár Ala­dár dr. főpolgármester mingyárt munkájának kez­detén így indíthatná el azt a bizonyos kavicsot, amely fentebbi fejtegetésünkben is egyre színesebbé, nagyobbá, hatalmasabbá növekedett. Az ingyen­kenyér helyébe gyönyörű városrész lép és még csak merésznek, fantasztikusnak sem lehet mondani ezt az álmot. Romantikusnak látszik talán első pillanatra a gondolat, de ez a romantika nem a mostani Tabán petróleumlámpásos, álmodozó romantikája, hanem a robogó életé, a diadalmasan fejlődő Budapesté, amely száz év előtt még csak gondolat sem volt és amely sokkal kisebb kavicsokból indult el azon az úton, amely világvárossá, Európa legbüszkébb metropoli­sává lendítette gyors pályáján. A főváros törvényhatósági bizottsága ma dél­után öt órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelyet Huszár Aladár főpolgármester az ellenzéki pártok kívánságára hívott össze. A városházi ellenzék a mai rendkívüli közgyűlésen tiltakozni akar az ellen a rendszer ellen, hogy a szellemi szükség munkahelye­ket pártpolitikai alapon osszák szét. A rendkívüli közgjmlés összehívását kérő ívet valamennyi város­házi ellenzéki bizottsági tag aláírta, tehát úgy a szociáldemokraták, mint a Rassay-pártiak, a demo­kraták és a Friedrich-pártiak is, Az ellenzék a rend­kívüli közgyűlés összehívására azért határozta el magát, mert a városházán elterjedt hírek szerint a Wolff-párt és a Kozma-párt ezer helyet akar lefog­lalni magának abból az 1330 szellemi szükségmunk- helyből, amely a decemberben és januárban •— vagyis két turnusban meginduló akcióban rendelkezésre áll. Hivatalos városházi körökben a legerélyeseb­ben megcáfolták azt a hírt, hogy a főváros vezetősége a Wolff-pártnak és a Kozma-párt­nak ezer helyet akar juttatni és általában pártpolitikai alapon akarná a szellemi szük- ségmunkaakciót lebonyolítani. A városházi ellenzéki pártok vezetői azonban nem érték be ezekkel az illetékes helyekről származó ki­jelentésekkel, hanem bizonyos jelenségekre való hi­vatkozással továbbra is fenntartották azt a szán­dékukat, hogy a legteljesebb nyilvánosság előtt pertraktálják a szellemi szükség munkaakció problé­máit. Ez a mai rendkívüli közgyűlés célja. A mai rendkívüli közgyűlésnek, amely előreláthatóan viharos jelenetekben fog* bővel­kedni, két szónoka lesz: a szociáldemokrata Büchler József és Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke. Az ellenzéki pártok álláspontját Büchler József fogja kifejteni, aki felszólalásában megindokolja a rendkívüli közgyűlés összehívásának a szükségességét, majd konkrét indítványt terjeszt elő. Ez az in­dítvány a városházi ellenzéki pártok közös ál­láspontját fogja tartalmazni. A városházi ellen­zék azt fogja követelni, hogv a főváros vezető­sége szakítson azzal a tavalyi és tavalyelőtti rendszerrel, amely szerint pártarány alapján töltötték be a szellemi szükségmunkahelyeket a fővárosi pártok vezetői részéről benyújtott lis­ták figyelembe vételével. Wolff Károly. mint a Független Budapest munkatársa telje­akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A szellemi szükségmunkahelyek betölté­sénél egyedül a rászorultság mértéke lesz irány­adó. Teljesen alaptalan minden olyan hír, amely arról szól, hogy akár az egyik, akár a másik városházi párt bizonyos számú helyeket foglalt volna le a maga számára és én egyénileg nem diszponálhatok valamennyi szellemi szükség- munkahely fölött. A helyzet az, hogy az összes szükségmunkahelyek fölött szabadon és korlátozás nélkül diszponá­lok. A legnagyobb figyelemmel és körültekintéssel fogjuk a szellemi szükségmunka akciót lebonyo­lítani, sőt azt is kijelenthetem, hogy személye­sen fogom ellenőrizni rendelkezéseimnek pontos sen beavatott kereszténypárti körökből értesül, az indítvány fölötti napirendre térést fogja javasolni és ki fogja fejteni a vezetése alatt álló Keresz­tény Községi Pártnak az álláspontját. Wolff Károly szerint a szétosztásnál egyedül az igényjogosultságot lehet figyelembe venni, sőt Wolff Károly kifejezést fog* adni annak a felfogásának is, hogy egyedül család- fenntartók részesülhetnek a főváros által nyújtott segítségben, amit a szellemi szükségmunkaakcióban való foglalkoz­tatás jelent. Amennyiben Wolff Károly álláspontja győze­delmeskednék, ez azzal a konzekvenciával jár, hogy szellemi szükségmunkát nők csak a leg­kivét eles ebb esetben kaphatnának, Koznia Jenő, akit a rendkívüli közgyűlésen való állásfogla­lásáról megkérdeztünk, a következőket mon­dotta a Független Budapest munkatársának: — A legteljesebb mértékben helyeslem, ha a szellemi szükségmunkahelyeket a pol­gármester úr kizárólag saját hatásköré­ben tölti be. Sokezer kérvény futott be pártirodánkba és mi természetesen felvételre ajánljuk azokat, akik­nek rászorultságáról meggyőződést szereztünk. De éppen azért, mert sokezer kérvény fekszik előttünk, képtelenek vagyunk a válogatás mun­káját elvégezni. A főváros vezetőségének meg­felelő közegei vannak erre a célra. A kiválogatás nem történhetik máskép, mint úgy, ahogy a népjóléti megbízot­tak minden egyes kérvényezőnek az anyagi viszonyait megvizsgálják és e vizsgálat eredményétől teszik függővé a felvételt. A magam részéről a leghatározottabban kije­lenthetem, hogy a pártvezetőségeknek e kérdés elintézéséből való kikapcsolását helyeslem. Ezek után minden attól függ, hogy milyen ál­láspontra helyezkedik a benyújtott ellenzéki indít­vánnyal szemben Sipőcz Jenő polgármester. A pol­gármester kijelentései elé ilyen körülmények között érthető érdeklődéssel néz a főváros egész közönsége. betartását. Sipőcz Jenő polgármesternek ebből a nyilatkoza­tából megállapítható, hogy meg fog szűnni a szel­lemi szükség munkaakció pártpolitikai alapon való le­bonyolításának eddigi módja és a városházi admi­nisztráció, elsősorban maga Sipőcz Jenő polgármes­ter fogja a szellemi szükségmunkásokat kiválogatni és beosztani. Ezzel a megoldással, remélhetően, meg lesz elégedve valamennyi közgyűlési párt. Liber Endre alpolgármester, akit az akció megindulásának időpontjáról és a lebo­nyolítás technikai részleteiről kérdeztünk meg, eze­ket mondotta munkatársunknak: — Eredetileg úgy terveztük, hogy már de­cember elsején megindul a szellemi szükség - munkaakció első része. Éppen a. rendkívüli köz­gyűlés összehívása miatt voltunk kénytelenek a Sipőcz Jenő polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom