Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-30 / 12-13. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 március 23 12—13. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel egylltt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 1932 - Hűsvéf Fordulóponton találja ez a husvét a világot. Nagy események előtt áll Európa, új izgalmak tutik az emberiséget és bizakodó várakozással néz a meggyötört világ a jövendő elé. A hosszú tél után, amely 18 év előtt, 1914- ben kezdődött, mintha közelednék a tavasz. Az igazi. Még csak sejtés, homályos érzés az egész. Szubjektív, definiálhatatlan metafizikai folyamat, amely úrrá lett a lelkeken, és amely meg szokta előzni az objektív tényeket. A természetben sem érkezett még el a tavasz, zord, havas, szeles a március, de mégis március és a világ nagy téli álma is mintha márciushoz, husvéthoz érkezett volna. Talán mégis hosz- szabb lesz a nappal egyszer és rövidebb az éjszaka!... * Soha. nagyobb félelemmel nem nézett még Európa és benne kis országunk a tél elé. mint 1931 őszén. Már egy év előtt megkondultak a vészharangok és tavasz volt még*, amikor végigfutott az országon a jelszó: „Így nem mehetünk neki a télnek, Magyarország és Budapest nem bír el még egy ilyen telet!“ És mégis nekimentünk. Nem úgy, de úgy abban. Szörnyű auspieiumok közt, remegve, tudatában tehetetlenségünknek és kiszolgáltatottságunknak. Mi lesz a télen? Hová leszünk, mit csinálunk? Itt a husvét és — vagyunk. Vagyunk és most már tudjuk, hogy leszünk. Időelőtti optimizmus ez? Nem. Semmi egyéb, mint hit. Hit a saját erőnkben és el- küldetésünkben, a feltámadó élet ríj pezsdü- lése, a gyötrelmek után a fellélekzés öröme. Tág tüdővel szívjuk be a tavaszi szellőt: vége a böjtnek, itt a Feltámadás. Ez a mi hitünk nem naiv messiásvárás és nem váratlan csodák eljövetelében való oktalan reménykedés. Úgy, amint a természetben sem árulják el még pozitív jelenségek, hogy jön, jön a tavasz és máról holnapra zöldbe borulhat fű, fa, virág, a. magyar életben sincsenek még megfogható bizonyosságai a kikelet hasadékának. És mégis érezzük, hogy eljött az igazi Husvét és meleg izgalommal várakozunk a nagy Feltámadásra. Ez a tél volt a krízis időpontja. A beteg világ túlesett a krízisen: kezdődnie kell a javulásnak. Természeti törvény ez, megdönthetetlen: a bennünk lezajló metafizikai folyamatot a természet megdönthetetlen szabályai erősítik. . Nem jött még el a hozsannák ideje, nincs még jogunk szárnyaló dalokra. De végétért a tél rabsága és kezdődik valami, valami, ami más, mint eddig volt, valami feszítő, nagy, boldog felszabadulás, amely új horizontokat nyit meg, tágabb perspektívákat nyit a hosszú borulás után. 1932 husvétján új hit fogta el az emberiséget: az Élet újra itt dörömböl a kapukon. * Harangok zúgása, citeraszó és alleluják közt vonult be vagy ezerkilencszáz év előtt az új Élet a zsidók fővárosába. Egyszerű fehér palástban, egy vemhes szamár hátán jött, póz- talanul, szegényen, ismeretlenül. Senki sem sejtette, mit hoz az emberiségnek és mégis hallatlan boldogsággal ujjongtak a megalázot- tak, a szegények, a mindenből kitagadottak. A világ gazdagjai gyűlölettel nézték az Embernek Fiát, ele Ő jött, jött és itt van ma is köztünk. Mintha ez a husvét megint elhozná Öt a reménytelenek, esüggedők, mindenből kifosztottak részére. A világ legszegényebbjei közé süllyedtünk, lázárok lettünk. Megértünk arra, hogy várjuk a nagy megváltást a mi megalá- zottságunkból. Hogy körülöttünk gúnyosan mosolyognak a gazdagok? Hogy nevetik csökönyös csodavárásunkat? Csak kacagjanak. Ugyanők ugyanígy kacagtak akkor és mégis eljött a Csoda, amely megváltotta az emberiséget. Ripka főpolgármester elmondja a Független Budapestnek fiúsvét utáni munkaprogramját Nyilatkozik a 60 ezer pengőről 20 ezerre csökkentett mammut- fizetésekröl, a BSzKRt és Mutó bus.zilzem e&ybeolvasztásáról, amire husvét után feltétlenül sor kerül s a Margitsziget bé rbeadásáról, amiről szó lehet, de csak játékkaszinó nélkül Ri-pka Ferenc főpolgármester a Független Budapest újévi számában ismertette ezévi munkaprogramját. Azóta nem egészen három hónap telt el és így a bejelentett program teljes megvalósítására még nem kerülhetett sor, de máris kötelező tárgyilagossággal lehet megállapítani, hogy az aktuális városházi problémák megoldása felé jelentős lépések történtek. Az üzemi szakbizottság hónapok óta tárgyalja azokat a kérdéseket, amelyek közelről érdeklik a főváros egész iparos- és kereskedőtársadalmát. Az álláshalmozások és mammutfizetések megszüntetése érdekében komoly elhatározások történtek. A tavaszi és nyári időjárás közeledésére való tekintette! minden előkészítés megtörtént az idegenforgalom fellendítése érdekében. Mindez elsősorban Ripka Ferenc főpolgármesternek az érdeme, aki a folyó ügyeket intéző városházi adminisztrációnak munkaprogramjába illesztette ezeket a feladatokat. Nem kétséges, hogy Ripka Ferenc főpolgármester azt a programot, amelyet a Független Budapest újévi számában bejelentett, komoly szándékkal és elismerésre méltó eréllyel igyekszik megvalósítani. A húsvéti ünnepek alkalmából ismét megjelentünk Ripka Ferenc főpolgármesternél és érdeklődtünk aziránt, hogy bejelentett munkaprogramjából mennyit sikerült végrehajtania, milyen stádiumban van az aktuális városházi problémák megoldásának az előkészítése és általában melyek azok a város- politikai, pénzügyi és városgazdasági kérdések, amelyek őt, a főváros autonómiájának hivatott őrét, foglalkoztatják. Ripka Ferenc főpolgármester részletesen válaszolt az összes felvetett kérdésekre. Mindenekelőtt az álláshalmozások és mammutfizetések ügyét tettük szóvá. Ripka Ferenc Ripka Ferenc főpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az álláshalmozások megszüntetése iránt tulajdonképpen már mindén előkészítő intézkedést meglettünk. A főváros törvényhatósági tanácsa ebben a kérdésben már állást foglalt és megállapította elvileg azokat a kereteket, amelyek között ezt a kérdést rendezni .óhajtja. A törvényhatósági tanács az elvi álláspont le- szögezése mellett utasítást adott a polgármester úrnak arra, hogy a tanács kívánságát a í eg sürgősebben végrehajtsa. A végrehajtás már folyamatban is vau. A kitűzött cél elérése érdekében az utasításnak megfelelően már az egész vonalon végrehajtás alatt áll a tanács határozata, sőt sok helyen már igen érzékeny műtéteket is végrehajtottak a főváros illetékes tényezői a városházi adminisztrációban. Őszinte örömmel állapíthatom meg, hogy az álláshalmozások megszüntetése folyamatban van, a tanácsi határozatot az illetékes városházi szervek dicséretes buzgósággal hajtják végre. Nincs mammutfizetés — Ami a mammutfizetések ügyét illeti, ebben a tekintetben is végleges határozatot hozott a főváros törvényhatósági tanácsa. A tanács ennek a kérdésnek a rendezésére is bizonyos kereteket állapított meg. A rendezés annyira radikális alapon történt, hogy a helyzet bizonyos szempontból már-már aggályossá is vált. Egy évvel ezelőtt 60—-80.000 pengős fizetések is voltak, a rendezés után ezek a fizetések leszállottak 30.000 pengőre. Eszembe jut, hogy éppen a napokban a parlamenti hatos bizottság tagjainak a jelenlétében mutatta ki Borvendég Ferenc alpolgármester úr az elhatározás végrehajtása körül támadt komplikációkat. Kimutatta ugyanis az alpolgármester úr, hogy abban az esetben, ha a jövedelmi adóra vonatkozó rendelkezést ezeknél a nagy fizetéseknél kíméletlenül akarja a főváros végrehajtani, akkor ezek a fizetések 21.000 pengőre esnek le. íme tehát az évi 60—80.000 pengős fizetések) 21.000 pengőre estek le, vagyis a mammutfizetés eket egyharmadára csökkentettük% Idéznem kell e helyen a parlamenti bizottság egyik igen tekintélyes tagjának azt a kijelentését; hogy ezeknek az úgynevezett mammutfizeté- seknek a megszüntetésénél vigyáznunk kell: ne lőjjünk túl a célon, mert hiszen a mamniutfizetéseket élvező üzemigazga- tók a főváros hatalmas vagyontárgyai, a főváros közönségének felbecsülhetetlen értékei felett rendelkeznek. Miéi»t késik a BSzKRt és az Mutóbuszüzem egyesítése A beszélgetés további során érdeklődtünk a főpolgármesternél aziránt, hogy mikor történik meg a közlekedési vállalatok egyesítése. Megemlítettük, hogy a főváros illetékes szervei már hónapokkal ezelőtt elhatározták az Autóbuszüzemnek a BSzKRt-ba való beolvasztását és mindezideig egyetlen lépés sem történt a cél elérése felé. Ripka Ferenc főpolgármester a következőket felelte: — A törvényhatósági tanács már meghozta ebben, a kérdésben a maga végleges döntését, amikor kimondotta, hogy az Autóbuszüzemet be kell olvasztani a Közlekedési Részvénytársaságba, vagyis egyesíteni kell a két közlekedési vállalatnak a vezetését. A beolvasztásra azért nem került még sor, mert a közlekedési vállalatok egyesítése előtt dönteni kell a BSzKRt üzleti formájának a problémájáról. Felmerül ugyanis az a kérdés, hogy a BSzKRt részvénytársaság maradjon-e, vagy pedig' a részvénytársasági forma megszüntetésével üzemmé alakuljon át. Az eredeti polgármesteri javaslat úgy szólt, hogy a BSzKRt részvény- társasági formáját megszüntetjük és ehelyett a BSzKRt a jövőben mint bejegyzett cég, Dr. Pajor-szanatórium Új osztályt létesített 7*— és 9.— pengő napi ápolási díjjal, szanatóriumi ellátással VIII., VAS UCCA 17. — A különszobák árai is lényegesen leszámítva. — Vízkúrák, Zander, orfbepädia, bélíiírdő stb, bejáróknak is
