Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-21 / 51-52. szám

Budapest. 1932 december 21. Független Budapest 9 Zászlótartónak érzem magam a fővárosi törvény revíziójáért indított küzdelemben — Amikor a Független Budapest-nek a sajtó munkásaihoz intézett arra a kérdésre válaszolok, hogy szükségesnek mutatkozik-e a fővárosi törvény revíziója, tulajdonképpen szemé­lyes kérdésben szólalok fel. Paizs Ödön és Pogány Béla kollégáim­mal együtt én is tagja voltam an­nak a bizottságnak, amelyet a Magyar Újságírók Egyesülete a fővárosi törvénytervezet parla­menti tárgyalása idején azzal a feladattal küldött ki, hogy a kor­mányt és a parlamenti pártok ve­zetőit a sajtóra vonatkozó rendel­kezések tarthatatlanságáról meg­győzzük. A fegyverek egész arzenáljával szereltük fel magunkat, de a csatát nem sikerült megnyer­nünk, mert a kormány érthetetlen okokból ragaszkodott a nyilvánosságnak úgy a tanácsból, mint a bizottságok­ból való kizárásához. De személyes kérdésben szó­lalok fel abból a szempontból is, hogy közvetlenül a fővárosi törvény életbeléptetése után éppen a Füg­getlen Budapest bontotta ki elsőnek a fővárosi tör­vény revíziója érdekében megindított harcnak a zász­laját és Virágh Géza oldalán vállaltam a zászlótartó szerepét. — Ezek után szükségtelen különösebb mértékben hangsúlyoznom, hogy a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított küzdelmet helyeslem. Ehelyett- Az új fővárosi törvény minden vonalon | megbukott. Senkinek sem jó, de legrosszabb a főváros közönségének. Ha így folytatódik, akkor a főváros ügyei senkit sem fognak érdekelni. Az igazi autonómiának az volt az értelme, hogy a közönség minden rétegét be tudta kapcsolni a főváros ügyei iránt való érdeklődésbe. Mindenki megvívhatta a maga csatáját saját érdek- csoportja szempontjából és a harcok a nagy nyilvá­nosság’ előtt játszódtak le. Ma még a közgyűlés tag­jai sem kapnak megfelelő információkat a vá­ros dolgairól. Valami keveset beleszólhatnak azok a kevesek, akik a főváros tanácsában he­lyet foglalnak. Végeredményképpen nem ők döntenek. A főváros tisztviselőinek valamikor — A ,.Független Budapest“ minden egyes száma erős megnyilatkozás a revízió mellett. B. Virágh Géza most esztendeje indította meg teljes erővel ezt a harcot és azóta minden egyes alkalmat megragadott, ami a győzelmet közelébb hozhatja és a mostani rossz törvény életét megkurtítja. A revízióért való harcnak B. Virágh Géza a kapitánya és jó­magam, aki már tizennegyedik esztendeje csinálom vele együtt a lapot, összeforrva, úgyszólván t estb en-1 élekb en elv ál aszth at at 1 a- nul, azt mondhatnám, hogy ha ő’ a kapitánya, én vagyok az őrmestere ennek az offen zívának. — Hétről-hétre ott van mindkettőnk véleménye — A régi törvény alapján a végrehajtó szerv a tekintetes tanács volt és meggyőződésem, hogy nin­csen senki a várospolitikai életben, aki ne a legna­gyobb elismeréssel gondolna vissza a hivatalnok-magisztrátus megfontolt, puritán és mindig csak a főváros érdekeit védelmező alapos munkás­ságára. Ezt a tradíciókból gyöke­redző testületet adta át a múltnak az új törvény, hogy helyette a pol­gárságnak biztosítson közvetlenebb befolyást az adminisztráció menetére. Azt kell kérdeznem: a hivatalnok- tanács tagjai talán nem voltak Bu­dapest hűséges polgárai? Ellenségei és pártütői a városháza és a főváros hagyományos szeretetének? Az új törvény legsúlyosabb hibája a régi ta­nács sírhat,étele volt. Azóta nincsen döntő szavuk azoknak, akik az adminisztráció légkörében élve, a legközelebbről ismerik az összes problémákat és az ferde helyzet alakult ki, hogy tisztviselői felelőssé­gük ma is fennáll, amellyel szemben az új szerv felelőssége nincsen intézményesen és kifejezetten «leg­inkább arra a beszélgetésre hivatkozom, amelyet Huszár Aladár főpolgármesterrel folytattam a kará­csonyi ünnepek alkalmából. Ez a beszélgetés a Füg­getlen Budapest mai számának vezető helyén olvas­ható. Ebből a beszélgetésből — szerintem — komoly reménységet lehet meríteni, hogy a Független Budapest által megindított küzdelem sikerre vezet. Huszár Aladár főpolgármester, mint a kormány vá­rosházi exponense, nem nyilatkozhat a fővárosi tör­vény revíziója érdekében megindított harcnak a jo­gosultságáról, mert hiszen előbb meg kell várnia, amíg a revíziót a kormány elhatározza, de abból a nyilatkozatból, amit Huszár Aladár főpolgármester a sajtónyilvánosság helyreállításának szükségessége szempontjából tett, joggal lehet azt a következtetést levonni, hogy akciónk legalább ebben a részében előkelő támogatóra talált. Én úgy gondolom, hogy rövidesen valóra válik Hu­szár Aladár főpolgármester kívánsága és „a szabad levegő a sajtónyilvánosságon keresztül bevonul az autonómia, összes fórumaira .. .“ Adja Isten, hogy úgy legyen. Dr. Rátkav Károly, az „Esti Kurír“ fővárosi rovatvezetője, a „Független Budapest“ munkatársa. | érdemes volt dolg'ozniok, mert vezető pozícióba kerülhettek, az autonómia harcaiban mint elő­adók rósztvehettek és a szellemi tornára képes­ségeik kifejlődhettek. Ma a tanácsnokokat is csak a múlt fénye tartja a régi világításban. A főváros vezető szellemi ereje is eltűnik, az új fővárosi törvény mindent elszürkítő hatása pedig megmarad. Nincs meg a nyilvánosság ellenőrzése és csak azért nincsenek hangos és piszkos botrányok, mert a főváros élén tisztes­ség ess és korrekt emberek állnak. De ez még a régi dicsőség maradványa. Ma már mindenki láthatja, hogy az ú.i fó'városi törvény csak rombolni tudja a régi értékeket. Aki szereti a magyar fővárost, annak sorom­póba kell állania és küzdenie kell a szerencsét­len alkotás ellen. Paizs Ödön, „Az Est“ és a „Pesti Napló“ fővárosi szerkesztője. a „Függellen Budapest“ hasábjain. Teljesen azono­sítom magamt minden egyes sorával annak a sok cikknek és közleménynek, amely már eddig is nap­nál világosabban kimutatta, hogy a mai fővárosi törvény életbelépése óta nincs igazi törvényhatósági élet, elsorvadt a főváros önkormányzata és az, amire mint autonómiára, az „autonómia diadalára“ szoktak hivatkozni, nem egyéb, mint az a halott Szolimán, akit lóra kötözve mutogatnak, mint elevent. — • Ezt a Szolimánt el kell temetni és helyébe az élő valóságnak kell elkövetkeznie. Az új esztendő­ben fokozott erővel fogja a „Független Budapest“. követelni a. revíziót és én, mint Dienstführender, ott leszek mindenütt ebbben a harcban. Lippay Gyula, dr., a „Kis Újság“ főv. rovatvezetője. állapítva. Nézetem szerint, itt kell keresni a revízió legsürgősebb pontját. — Súlyos meggyengítése az autonómia külső és belső erejének a nyilvánosság mellőzése, ami nélkül az ügyek intézése egészséges és céltudatos irányba nem haladhat. Hol vannak azok a nívós, termékeny és eredményes viták, amelyek azelőtt például a pénz­ügyi bizottság ülésein megnyilvánultak? Az arra hi­vatott szakemberek nagyszerű érveire, logikus argu­mentumaira és a hozzáértéssel alátámasztott megnyi­latkozásaira a sajtón keresztül sokszor felfigyelt nemcsak Budapest, hanem az egész ország közvéle­ménye. És ma? 8—10 soros szürke hivatalos kommü­nikék, annyira lendület és tartalom nélkül, mintha a zárt ajtók egyúttal az aktivitás friss levegőjét is száműzték volna a bizottságok ülésterméből. — Az új kormány azi őszinteség és a nyíltság politikáját hozta. Igaza vau tehát a Független Budapest-nek, amikor felismerni véli az alkalmas lé­lektani pillanatot és harcot hirdet a fővárosi törvény elhibázott rendelkezéseinek revíziójáért. Illés László, a ,8 órai Újság“ városházi szerkesztője. ,,Szabad levegőt és szabad Budapestet** — Minden budapesti polgár, aki szereli a fővá­rost, természetesen nemcsak helyesli, de követeli is a fővárosi törvény revízióját. A fő­városi törvény megölte Budapest autonómiáját, a közigazgatást párt- politikai szempontok irányítják, a hivatalokban nem a munka, hanem a politikai pártállás a döntő az elő­menetelek tekintetében. A fővárosi törvényt a többségi pártok és nem a, főváros közönsége érdekében hoz­ták. A pesti polgár nem szólhat bele saját sorsának az intézésébe és én, mint pesti polgár, boldogan csatla­kozom a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított mozgalomhoz. Szabad levegőt, és szabad Budapestet akarunk! Fodor Tibor, a „Magyar Hírlap“ főv. rovatvezetője. Mfővárosi törvény leggorombább paragrafusa — Néhány nappal ezelőtt, a főváros közigazga­tási bizottságának december havi ülésén, dr. Lázár Ferenc arról beszélt, hogy a közigazgatátei bizottság tárgya­lásai mennyire nívósak, össze­hasonlíthatatlanul értékesebbek, jelentősebbek, komolyabbak, mint a többi szakbizottság ülései. Ugyanakkor az ülésen elnöklő dr. Huszár Aladár főpolgármes­ter közbeszólás formájában ki­jelentette, hogy a közigazgatási bizottság a főváros legnagysze­rűbb intézménye. — A dicsérő elismerés meg- okolása elmaradt. Mi pótoljuk. Azért olyan kiváló ez a bizott­ság, mert az új fővárosi törvény ezt nem bántotta. Meghagyta üléseinek nyilvánosságát. Itt még dol­gozhat a sajtó. — A fővárosi törvény sok hibája között a leg- gorombább az a paragrafus, amely kizárja a sajtó- nyilvánoságot, a bizottságok üléseiről, Ez lassan, de biztosan sorvasztja a bizottságok munkáját. Deval­válja az értékét. — Üdvös, okos és közérdekű a „Független Buda­pest“ munkája, amelyet a fővárosi törvény revíziója érd éké b en k e zd enaén y ez. Dr. Gál Miklós, a „Magyar Híradó“ szerkesztője. „ Tollal küzdünk a revízióért** — Az új fővárosi törvényt már születése pilla­natában mindenki elparentálta és azok sem hittek életképességében, akik alkották, lét­rehozták. Az új törvény azonban elpusztította magát az életet is, ahová szellője ért. De a főváros autonómiájában van azonban élni- akarás és életetadó, szabad leve­gőért tárja ki mellét. A főváros élni, fejlődni akar és a fővárosi törvény által rákényszerített tetszhalálból fel is fog támadni, Az újságíró, aki foglalkozásánál fogva is a szabad­ság, az önrendelkezés híve, nem foglalhat el más álláspontot ebben a kérdésben, mint hogy maga is ott küzd, tollával <i revízióért harcoló katonák első sorában. Gárdonyi Jenő, a. Fővárosi Tudósító szerkesztője. Mz új törvény — jogfosztás — Rendes életviszonyok mellett a modern jogfej­lődés alapján felépített törvény üdvére válnék a közületnek, — a mai ideges, küzdelmes világban azonban a polgárság egy része csak az átmenetnélküli, a régi törvénnyel ellenkező rendelkezé­seket látja és ezek újszerűsége azt a hangulatot váltja ki belőle, hogy az új törvény a jogfosztás­sal egyértelmű. A viszonyok nor­malizálódásakor derül majd ki, jó-e a törvény, vagy módosításra szorul. Dr. Halász Árpád, a MOT fővárosi tudósítója. Nincs ok a zárt ajtók mögötti tárgyalásra — A fővárosi törvény esetleges módosítása, mint uisáaárót, csak annyiban érdekel, hogy a bizottsági ülések régi nyilvánossága szüksé­ges-e vagy sem. Szerintem a fő­városnak nincs oka arra, hogy zárt ajtók mögött tárgyalják az ügyeit. Minden fővárosi probléma elbírja a nyilvánosságot — és eb­ben gyökeredzik a főváros meg­dönthetetlen erkölcsi ereje —, de meggyőződésem, hogy a nyilvános­ság minden esetben használ is a. fővárosnak. Ha mégis akad kérdés, amelynek időelőtti nyilvános tár­gyalása esetleg nem szolgálja a főváros érdekeit, az újságírót a szükséges hallgatásra «eK.ntsemeg ||||||fCR ÉSVASBOTORÖYÁR Készítményeit — ÁgybetéteK, gyermeKKocsih, ágynemüeK, papla­non és legújabb Kivitelű Kerti bútoroK gyári árban. ninlarcihlár: Vll., Dolmiui ncai 22. 9/. (Arhárt bazár) Guár: Vll, Holló utca 3. sí Küzdeni kell a szerencsétlen alkotás eilen • .. Fokozott erővel követeljük a revíziót•.. Mz új törvény súlyos hibái . . . Illés László Fodor Tibor Gál Miklós dr. Gárdonyi Jenő Halász Ár páll dr. Kelemen Géza Paizs Ödön Lippay Gyula dr. Dr. Rátkai Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom