Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-07 / 49. szám

6 Független Budapest Budapest, 1932 december 7. Budapest uccai forgalma A Calvin téren évenként 7 millió jármű halad át útvonalakról a mellékuccákba terelte. Az Oktogon téren ezért most az. összes áthaladó jármüveknek csaknem a kétharmadrésze (63.9%) személyszállító gépkocsi. A Lánchíd forgalmában még ennél is na­gyobb (156.5) a személyautók aránya. És közel van ehhez az arányhoz (58.8%) a Clark Ádáin tér for­galma is. Nagy még a személyautók forgalma az Apponyi téren (47.7) és a Nagykörút és Rákóczi út kereszteződésénél is (49.8). Ezen a helyen különben a villamosközlekedés is nagyon sűrű. Az összes jár­műveknek egynegyedrésze (25.5%) itt villamoskocsi. Ilyen nagy arányban még csak a Nagykörút és Üllői út sarkán szerepelnek a villamosok (25.9%). És itt éppen-ekkora a személyautók forgalma is. A Calvin tér forgalmában a lábbal hajtott kerékpárok állnak az első helyen (26.8%). De csaknem pontosan ennyi a személyautók aránya is (26.7%). Itt jár a legtöbb lófogatú kocsi is. Az autóbuszok a Lánchídon (19.2%) és a Clark Adóm téren (18.2) dominálnak. A motorkerékpárok az Oktogonnál száguldanak legnagyobb'arányban. De még itt is csak alig több, mint 8%-át érik el a többi járműveknek. A jáz jelentősége közgazdasági életünkben Véssei Ede dr. előadása Budapesten évről-évré több mint 100 halálos sze- renc-sétlenség történik elgázolás következtében. Azo­kon a gócpontokon történik mindig a legtöbb bal­eset, ahol a legsűrűbb a. forgalom. A budapesti ál­lamrendőrség ezért az utolsó évek­ben rendszeresen figyeli a főváros fontosabb útkereszteződéseit. Idő­közönként a kerékpáros osztály tagja i ceruzával a kezükben sorra •jegyezték az áthaladó kocsikat. S az így nyert adatok alapján ipar­kodik a rendőrség az uccai közle­kedés megfelelő rendezésével te­hermentesíteni az egyes túlzsúfolt pontokat. Dr. Illyefalvi I. Lajos, a szé­kesfővárosi statisztikai hivatal ki­tűnő igazgatója, átérezve hivatá­sának és feladatának fontosságát, állandóan éber fi­gyelemmel kíséri a főváros életének minden meg­nyilvánulását. Évről-évre be is számol munkásságá­nak az eredményéről S a szerkesztésében megjelenő „Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyvé1'-vek ezernyi táblázata és rengeteg számoszlopa mind azt bizonyítja, hogy a statisztika kutató fénysugara elől semmi sem marad elrejtve, ami jellemző ennek a milliós városnak a közéletére. A most megjelent 1932. évi évkönyv hatalmas kötete is zsúfolva van a, nélkülözhetetlen adatok tö­megével. Bár nehéz idők nagyszerű teljesítménye­ként szokatlanul korán került a nyilvánosság elé. Egyik érdekes fejezete az 1931. évi járműforgal­mat ismerteti. Budapest 17 legforgalmasabb pontján a négy év­szaknak megfelelően mindenütt azonos időben, nor­mális forgalmi napokon, május 4-én, augusztus 6-án, szeptember 14-én és november 21-én történt az átha­ladó járművek összeszámlálása. Reggel 7 órától este 9 óráig jegyezték fel külön-külön a személyautókat, motorkerékpárokat, kerékpárokat, villamoskocsikat és egyéb járműveket. A 17 összeírást hely közül 13 uccakeresztezödés volt, -1 számlálás pedig a hidakon történt. Legforgalmasabbnak a Calvin-tér bizonyult. Itt szeptember 14-én 14 óra alatt 24.258 járművet szá­moltak össze, ami óránként 1733, percenként pedig 30-as átlagot jelent. S még januárban is, amikor leg­gyengébb volt a- kocsiforgalom, 18.177 közlekedési eszközt számoltak össze. Ilyenformán tehát egy év alatt körülbelül 7 millió jármű halad itt át. Általában véve az őszi hónapok a legforgalma­sabbak mindenütt. Az őszi számláláskor a Calvin téren kívül még a Berlini téren is 23.172 jármű köz­lekedett egyetlen napon. Harmadik helyen a Kossuth Lajos ucca, Múzeum körút és Rákóczi-út keresztező­désének a forgalmát látjuk. De már csak 16.574 jár­művel. Majd a Gellért tér (15.773), az Andrássy út és Vilmos császár út kereszteződése (15.407) és a Margit- híd pesti hídfője következik (15.322), lényeges különb­ség nélkül. Az uccakereszteződések közül legkevesebb forga­lom a Nagykörút és Üllői út sarkán bonyolódott le. Itt nem szeptemberben (9710), hanem májusban (10.170) volt a rikord. Viszont novemberben egészén nyolcezer alá hanyatlott (7885). A hidakon aránylag kisebb a forgalom. Legzsúfoltabb a Margit-híd (12.557) és a Fe­renc József-híd (11.634), ahol a teherforgalom túlnyomó része bonyolítódik le. De azért még a Lánchídon is, ahonnan száműzve vannak a kerékpárok és a villamos sem közlekedik, szeptemberben mégis 9730, májusban pedig 10.152 jár­művet írtak össze egyetlen napon. Az Erzsébet-hídon is nyáron látjuk a maximumot 8000 járművel. Érdemes megfigyelni az egyes járművek neme szerint is a forgalmat. így meglátjuk, hogy mit eredményezett a forgalomnak az a szabályozása, amely a teherkocsikat és a kerékpárokat egyes főbb Rendkívül érdekes és közgazdasági szem­pontból nagyjelentőségű előadást tartott Véssei Ede dr., a Gázművek vezérigazgatója a közgaz­daságtudományi kar Mag'ángazdasági Szeminá­riumában. Az előadó nagy tudása, széleskörű tapasztalai és magas közgazdasági szempontjai ezt az egyébként is általános érdekű tárgyat a nemzeti termelés és a magyar nemzetgazdaság legelsőrendű problémájává avatták, amellyel foglalkozni kell, mert rendkívüli nemzeti érté­ket ölel fel. A fővárosi gázgyár számszerű adatainak kimutatásán elindulva, a gázgyártásnak a köz- gazdasági életben való nagy szerepét ismertette Véssei vezérigazgató és bebizonyította, hogy a gázgyártás a legproduktívabb és leg­nagyobb jövőjű termelés, amely a ma­gyar szén problémáját is megoldja. Meglepő és újszerű lehet a nagyközönség előtt az a kimutatása, amely megállapítja, hogy mennyire rentábilis és mily nagyjelentőségű a racionális nemzeti gazdálkodás szempontjából a gázgyártás és egyéb energiatermelő eszközeink­kel összehasonlítva, mekkora előnyöket tár fel. Véssei vezér igazig aló előadásának címe: „A gáz­gyártás szerepe és jelentősége a gazdasági életben.“ Kardi Kristóf a Szeminárium igazgatója vezette be az előadást és bevezetőül rámutatott arra, hogy a Szeminárium munkaprogramjában a közüzemi kér­dések tudományos vizsgálata magángazdasági szem­pontból már évek óta szerepel. A hallgatóság; éven- kint több szemináriumi dolgozatban és vitaülés kere­tében foglalkozik: különösen a fővárosi üzemek fejlő­désiével és jelen helyzetével. Hogy a kérdéscsoport j gyakorlati aktuális oldaláról is megvilágíttassék, a Szeminárium igazgatója a gyakorlati szakférfiakat is felkéri egy-egy kérdés' megtárgyalására. Ennek során ezúttal Véssei Ede dr. foglalkozott kimerítően energiagazdaságunk egyik fontos tényezőjével a gázzal. Megemlékezett a gázgyártás lényegéről, behatóan foglalkozott a hazai barnaszenek szerepével a gázter­melésnél. Rámutatott arra, bogy meglévő gázfej­lesztő- és tisztítóberendezéseink mellett hazai szeneink ezidőszerint nem használ hatók fel a gázgyártáshoz. A hazai szenekből való gázgyártás problémáját mégis sürgősen megoldandó feladatnak tartja, s amennyi- bon ez a kérdési technikailag és gazdaságilag is teljes megoldást nyert, a gázgyár bővítésénél már a hazai szenek felhasználását kell figyelembe venni.- A racionális energiagazdálkodás, is szükségessé teszi, hogy a gázgyártás kérdésével minél behatóbban foglalkozzunk. Csonka hazánk energiaforrásai any­ujára kimértek, hogy a legtakarékosabban kell azok- kel bennünk. Az ország szénkincse kereken 1 milliárd tonnára becsülhető, amely a legoptimisztikusabb szá­mítások mellett is alig 100 évig lesz elégséges. Ép­pen ezért vizsgálat tárgyává kell tennünk szénkész­letünk leggazdaságosabb felhasználási módjait. A i szénnek háromféle felhasználási lehetőségéi ismerjük-. í 1. A közvetlen eltüzelést, 2. elektromos energiává való átváltoztatását, végül 3. a szénnek elg'ázosítását. A. közvetlen eltüzelésnél a termelt meleg 30%-a, az elektromos áram használatánál 9%-a, a gáztermelés­sel pedig a szénnek 60%-a hasznosítható. Rámutatott arra, hogy ugyanazon szénmennyiség­nek a felhasználásával a gázgyártás által kétszer any- nyi hó'egységet nyerünk, mint a közvetlen eltüzelés révén és1 több mint hatszorosát az eletromos áram termelésével szemben. Ha az ország- egy évi háztar­tási melegsziikségletét elektromos áram formájában j juttatnék a fogyasztóközönségnek, akkor meglevő és a mai felhasználás mellett is alig ICO évig elégséges szénkincsünk, 30—35 év alatt kimerülne, ha pedig gázgyártás útján hasznosítanék a szenet, akkor szén- készletünk 200 évre is elegendő. — A különböző energiaforrásokat a meleghaszno- I sítás és a versenyképesség szempontjából vizsgálva, j arra a megállapításra jutunk, hogy a gázgyártás nemcsak szénkincsünk kímélése szempontjából ener- ! giagazdaságilag a legelőnyösebb, hanem a magán- j gazdaság szempontjából is kétségtelenül a legver- ; senyképesebb. — Hogy mit jelent a gázgyártás közgazdasági j szempontból, etekintetben rámutat arra, hogy 1 q j szénből 3 m;i gáz, 701 kg koksz, 4 kg kátrány ter- | melliető. Csak a budapesti gázmüvek 1931-beu 9.2 I millió pengővel javították meg külkereskedelmi mér­legünket, a magyar iparnak juttattak 2.5 millió pengő értékű megrendelést, illetményekben és munkabérek­ben. pedig 7 millió pengőt fizettek ki. — Ma a fővárosi gázgyár 76 éves múltra tekint­het vissza, amelyből 22 év a fővárosi kezelés idejére esik. Fejlődése csak mint községi üzem mutat ugrás­szerű emelkedést. Ez alatt az idő alatt a gáztermelés 54%-kai, a csőhálózat hossza 32% -kai, a közvilágítási lángok száma 52%-kai, a gázmérők állománya 100%-kai, míg a fogyasztó készülékek száma 443%-kai emelkedett. Az üzembe fektetett 85,443.248 P után 1931-ben a 3,487.630 P-ős annuitáson kívül 6.129.423 pengővel járult hozzá a főváros háztartásához. Kimutatta, hogy még- azokban az országokban is, j ahol vízierővel fejlesztik az elektromos áramot, a fe­jenkénti gázfogyasztás messze meghaladja a mienkét, s a gáztermelés az utolsó tíz évben lcét-háromszoro- sára emelkedett. — A fővárosban magában is még mindig nagy ! perspektíva nyílik a gázhasználat szempontjából, I mert még 118.000 lakásban és 60.000 fürdőszobában [ hiányzik a gáz. Éppen ezért felhívja az érdekelt j iparágakat az összefogásra, megjelöli az utat, ame- ' lyen haladnunk kell, hogy mindenki számára köz- I kinccsé váljék a gáz. Az értékes előadáshoz Kardi professzor fűzött I néhány reflexiót, az Egyetem aulájában összegyűlt nagyszámú előkelő hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadta az érdekes előadást. A pneumatikus ÉSCSCF5 „AUTÓKOCSI“ ezeket az elő­nyüket még fokozza. dSCSÜF3 Svéd Golyóscsapágy Részvénytársaság Telefon: 308-08 Budapest, IX., Üllőí-út 55 Telefon: 402-78 PPTBÁCC I ÁC7I Ó orvosi műszerész, i IJ 1 IeAmű hAOiluV orthopiidgóp- és műszaki vállalat — Budapest, VII., Károly körút 5 Telefon: 37-5-09 — Gyógyászati segédeszközök, orthopiidgépek, »^lúdtalpbetétek, sérvkötŐK, kötszerek, sportcikkek, betegápolás: cikkek. Műszaki gumiáruk, a legmodernebb kéz! tűzoltó- készülékek, ipari gázálarcok, gepszíjak, mindenféle műszaki cikkek. Nickelezésekct vállalok. CYIÍIOP GARAGE Középeurópa legnagyobb és legmodernebb garagea BUDAPEST, VII., KERTÉSZ UCCA 24-26-28 — TELEFON: 372-93, 372-94, 372-95 Gyártmányok kitűnő anyagból a leggondosabban készülnek! Idetartoznak a különféle ________________ IV1VU1 ■ an nannmuiuroii {T W«, SÉPek. Útépítő (úthengerlő- és útgyalu-) gépek, lakókocsik * Vas- és acélöntvények, reheVautomX1okklí/ah,kl'?hak <A kereskedelmi öntvények. - Teudloff-Dittrich féle armatúrák, szivattyúk stb. - ínnwrfw T; iw ?h’i autóbuszok a „Mercedes-Benz“ gyártási szab. szerint a hazai különleges úti viszonyoknak a legjob­KombmáU tUzoltó- és locsoló-autók. Lajtos öntözőkocsik. - Jobbágy-féle szab kalYha,nh a háztartásokban és középületekben, ^ , , ., , ,, , . , , . , iskolákban, hivatalokban stb. a legjobban használhatók. Kerjen felVlIagOSÍtaSt eS arajafllatot! MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI VAS-, ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK Budapest, X., Kőbányai út 21 Telelőn , József 460 29 Dr. Illyefalvy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom