Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-07 / 49. szám
Budapest, 1932 december 7. Független Budapest 3 Hasznos tudni, hogy a derűs hangulat, a jjő közérzés mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szorulásban szenvedőknél, emésztési hiányoknál pedig Schmidthauer természetes keserűvize válik be legfobban Beszélgetés Rassay Károllyal a városházi ellenzék feladatairól a fővárosi háztartás gondjairól, a Közlekedési mizériákról, a szellemi szüKségmunKahelyeK betöltéséről és a leszavazott operaházi szubvencióról A törvényhatósági tanács, amely foglalkozott már egyízben ezzel a kérdéssel, abból az elgondolásból indult ki, bogy oz Opera a főváros szubvenciója ellenében rendezzen népszerű filléres előadásokat és nyissa meg kapuit a szélesebb tömegek előtt. Nem kétséges, hogy a zenei kultúrát hozzáférhetővé kell tenni olyanok számára, k:k az Operaházat eddig csak kívülről ismerték. Ha az Operaház vezetősége nem könyvelte volna el már előre a főváros szubvencióját biztos támaszként, hanem a szezon elején olcsó előadásokkal sietett volna a főváros támogatását kiérdemelni, megnyerte volna a közvélemény rokonszenyéi, felkeltette volna a legszélesebb érdeklődést. Ezen az alapon könnyen megnyerhette volna azt a csatát, amit a közgyűlés költségvetési vitájában sajnálatra méltó módon elveszített. Rassay Károly egyébként hangsúlyozta még a Független Budapest munkatársa előtt, hogy nézete_ szerint nagy súlyt kellene fektetni a fővárosi idegenforgalom fellendítésére. Ezen a téren nem szabad a rideg takarékosságnak érvényesülnie és pedig azért nem, mert az idegenforgalom fellendítése révén új jövedelmi forrásokat lehetne megnyitni. Rassay Károly nagyarányú idegenforgalmi propagandát sürget A főváros 1933. évi költségvetésének közgyűlési vitájában Rassay Károly, a Nemzeti Szabadelvű Párt vezére nem vett részt. Helyette dr. Bródy Ernő országgyűlési képviselő és tanácstag fejtette ki a párt álláspontját. A Független Budapest munkatársa azzal a kéréssel fordult Rassay Károlyhoz, hogy fejtse ki véleményét mindazokban a kérdésekben, amelyek a főváros közönségét közelről érintik. Mindenekelőtt a főváros jövő évi háztartási helyzetének alakulása felől érdeklődtünk, de szóvátettűnk két egészen aktuális várospolitikai kérdést is. Az egyik kérdés a szellemi szükségmunka-akció megindítása leörül támadt bonyodalmakra, a másik az Operaház 200.000 pengős szubvenciójának megvonására vonatkozott. Rassay Károly, a városházi ellenzéK vezére, a felvetett kérdésekre a következőket felelte a Független Budapest munkatársának:- ügy állami, mint városházi vonatkozásban is a szigorít takarékosságnak vagyok- a híve. Ezt a felfogásomat már többízben kifejezésre juttat- i tam. A takarékossági szempontok érvényesítése természetesen seholsem sikerülhet száz százalékig. A takarékoskodásnál ugyanis jelentkeznek különféle más természetű szempontok is, mint amilyenek a szociális és a kulturális szempontok. Nem kétséges, hogy igen sokszor valósággal dilemma elé kerülünk, amikor a takarékos- sági és a szocliális vagy a „ , kulturális szempontok között Rassay Karoly ke(/ V(Uogatnunl^ Nem ,könynyú feladat eldönteni, vájjon a takarékosság elvét illeti-e meg elsőség valamely kérdés eldöntésénél, vagy pedig a kultúra szempontját. Ilyen eset volt az operaházi szubvenció kérdése is. A háztartási helyzet — Ami a főváros jövő évi háztartási helyzetének az alakulását illeti, ebben a tekintetben egyelőre nehéz véleményt mondani, mert minden attól függ, hogy miként alakulnak a gazdasági viszonyok és a viszonyok alakulóidhoz képest milyen tendenciát mutatnak a főváros pénztárába befolyó jövedelmek. Annyi bizonyos, hogy fokozott óvatosságra van szükség a kiadások folyósításánál. Ebből a szempontból csak helyeselni lehet a főváros vezetőségének azt az elhatározását, hogy a jövő évben is követi a 10%-os zárolásnak ez évben jól -bevált rendszerét. Az ellenzéknek ilyen körülmények között csak az a feladata lehet, hogy ellenőrző munkát végezzen és termékeny kritikát gyakoroljon a városházi adminisztráció működése fölött. Miért KésiK a HÉV átvétele — A városháza adminisztrációjának mindenkor a költségvetés végrehajtása és a jövő évi költségvetés előkészítése a legfőbb teendője. I Mivel azonban a fővárosnak hatalmas üzemei, ! köztük monopolisztikus jogokat és előnyöket élvező üzemei is vannak, jelentkeznek olyan feladatok is amelyek a szorosan vett háztartási gazdálkodástól függetlenek. Ilyenek pél- pául a közlekdésiigyi feladatok. Köztudomású, bogy a főváros közönségének rendkívül súlyos panaszai vannak a közlekedés lebonyolítását illetően. Meggyőződésem az, hogy a közlekedési vállalatok egységesítésével sokat lehetne segíteni, annál nagyobb meglepetéssel kell tehát megállapítanom, hogy a HÉV átvétele még mindig késik. Annakidején a legélesebben elleneztem a HÉV átvételét, mert az a vélményem, hogy a főváros rendkívül súlyos terheket vesz magára, anélkül, hogy ugyanakkor előnyöket is kapna. Azok a pártok, amelyek a HÉV megváltását megszavazták, ezt a lépésüket azzal indokolták, hogy sürgős szükség van a HÉV átvételére, egyrészt a környékbeli közlekedési viszonyok megjavítása, másrészt az egységes közlekedés megteremtése érdekében. Úgy látszik, még sem volt olyan sürgős szükség e döntés meghozatalára, mert ime, több mint egy fél esztendő telt el a közgyűlési határozat meghozatala óta és a HÉV tényleges átvétele még mindig késik. A szellemi szüKségmunKa Szóvátettiik Rassay Károly előtt azokat a visszásságokat, amelyek a szellemi szükségmunkahelyek kiosztása körül tapasztalhatók. A főváros közgyűlése ma délután foglalkozik a szellemi szükségmunka-akció megindításával kapcsolatos kérdésekkel és már csak ezért is szükégesnek tartottuk, hogy a Nemzeti Szabadelvű Párt vezé rének álláspontja iránt érdeklődjünk. Rassay Károly ezeket mondotta: — Annak a falat kenyérnek az elnyerése iránt, amit a szellemi szükségmunka a maga havi 70—80 pengőjével jelent, húszezer ínséges nyújtotta be kérvényét. E húszezer kérvényező között csak a szociál s érzés, az igazság és a méltányosság válogathat, nem pedig politikai hatalom. Abban az esetben, ha hatalmi szóval nyúlnak hozzá ehhez a kérdéshez, akkor közelfekszik az a feltevés, hogy pártpolitikai érdemet akarnak jutalmazni, vagy legalább is propagandát kifejteni. A szellemi szükségmunka-helyek szétosztásánál kizárólag rászorultság lehet irányadó. Leginkább többgyermekes családapák igényelhetik maguknak azt a segítséget, amit a főváros a szellemi szükségmunka-akció keretében való foglalkoztatással nyújt. Mi sohasem követeltünk pártpolitikai alapon magunknak helyeket, hanem azt kívántuk, hogy egyenlő mértékkel mérjenek szociális érzést azok, akiknek a kezében van a döntés joga. Az operaházi szubvenció Mivel az Operához támogatására előirányzott 200.000 pengős szubvenció törlését a Keresztény- párttal és a Szociáldemokrata Párttal együtt a Nemzeti Szabadelvű Párt is megszavazta, megkérdeztük Rassay Károlyt, hogy milyen elgondolás vezette a pá(rt tagjait. Rassay Károly a következőket válaszolta: — Amikor a takarékosság és a kultúra szempontja között kell választani, mindig az adott eset dönti cl a kérdést. Úgy látom a helyzetet. hogy az Operaház igazgatója maga is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közvéleményben ne alakuljon ki olyan közhangulat, amely a főváros közgyűlésének állásfoglalását más irányban befolyásolhatta volna. M HÉT Antal István dr. Amikor Antal István dr. lett a miniszterelnöki sajtóosztály vezetője, a magyar ujságcsinálás táborában felmerült a kérdés: ki ez a féfiúf A félhivatalos kőnyomatos kiadta az életrajzéit, megtudtuk ebből, hol született, hol járt iskolába, de arra a kérdésre* kicsoda Antal István, nem adott feleletet. Most megkaptuk. Az Otthon-kör keddi vacsoráján megtudtuk, miért lett éppen ő a sajtóosztály vezetője és nem más. Maga Antal István adta megj a feleletet, még pedig olyan, frappáns formában, amely szinte megbűvölte és igézet alatt tartja ma is a magyar újságírást. Márkus Miksáinak, a Magyar Újságírók Egyesülete és az Otthon írók és hírlapírók köre elnökének üdvözlő szavaira szólcisra emelkedett Antal István. Nem készült a beszédre, nem tudta, hogy nyilatkoznia kell, csak úgy kapásból beszélt. És mondott egy beszédet, amely nemcsak retorikai formájánál, nemcsak gondolatainak gazdagságánál fogva ragadta magéival a jelenlévő, mintegy 200 újságírót, hanem elsősorban avval, hogy mindenki megérezte: ez az ismeretlen ember közülünk való, ismeri, átérzi a munkáinkat, tudja örömeinket és érzi fájdalmainkat. Unó iotu, egyetlen csapással megvette a magyar újságírók szívét az új sajtóvezér. Hiába volt eddig ügyvéd, a sajtó munkásai nyomban megérezték, hogy költő és újságíró ez a mosolygós arcú, szemüveges fiatalember és az újságírók közt is a legelsők közül való. Néki mindjárt egész koszorút kell adni, a kol- iégiális szeretet, testvéri érzés és elismerés babér- koszorúját, amely nem hervad el sohasem. Hál Gömbös Gyulának csupa ilyen munkatársa van, akkor máris megnyerte a csatéit. Nem tudjuk. De azt most már igenis tudja a magyar újságírás, hogy kapott egy társat, aki az élen áll és vezet: Új jobb idők felé, munkatársat, aki elvisz bennünket a győzelem és igazság földjére. Az új sajtóvezér meghallgatására gyűlt össze a magyar újságírás minden számottevő tényezője, hivatalos, formai vacsorára és a formalitás bábjából a meleg szeretet pillangója szállít ki. Nemcsak sajtó- vezért, de „embert“ is találtunk, kitűnő munkavezetőt, akihez most már nemcsak a magyarság jobb jövőjéért való közös munka, de az összetartozandóság és baráti érzés láthatatlanul finom szálai is fűzik a magyar sajtó munkásait. Hol volt Éber? Méltatlan és ízléstelen módon támadták meg Sipőcz Jenő polgármestert a Kereskedelmi és Iparkamara ülésén. Egy ügyvéd, aki a piaci árusok képviseletében szokott a városházám kilincselgetni, olyun módon és olyan tenorban aposztrofálta Budapest legelső polgárát„ amely felháborodást keltett a főváros minden jóízlésű polgárában. Joga van mindenkinek védenie a maga érdekeit. De tudnia kell, meddig szabad, menni és hol van az a pont, ahol meg kell állnia. Sipőcz Jenő tiszteletreméltó személyét az önérdek sarával bef fecskendezni Hem szabad. A vásári tülekedésnek, a piaci hangnak nem szabad odúig fajulnia, hogy a főváros egyik legtisztább értékét, a tiszteletre legméltóbb jellemet is bemocskoljuk. Csodáljuk, hogy az elnöklő Éber Antal nem ■ találta szükségesnek a beavatkozást ebbe a csúnya és bántó ügybe, hogy nyomban ott, a helyszínen nem vetett gátat az ágáló ügyvéd hevületének. Sipőcz Jenő tekintélyét és kitűnő személyét nem érhette folt, a feléje szórt invektívák visszahullanak azokra, akik nem tudják a határt, hol végződik az érdekcsoportok magánérdeke és hol kezdődik a közérdek, amelynek nincs kiválóbb és puritánabb, képviselője, mint éppen Sipőcz Jenő. Dr. Helvey Tivadar vegyészeti gyára Budapest, VI, Eötvös u. 21. Telefon:27-2-75*
