Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-10-12 / 41. szám
a,r \ HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 október 12 41. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A mai költségvetés Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Független Budapestnek az új keret-költségvetésről Beszélgetés Sipöcz polgármesterre t a főváros súlyos gondjairól, a bevételek és az üzemi forgalom eséséről, a fedezhetetlen kiadásokról és a jövő évi közmunkákról Hz üzemi tisztviselők csak akkor kapnak remunerációt, ka a jövedelem nagyobb lesz az előír dny ozottnál Sipőcz polgármester legközelebbi munkaprogramja Valamikor, nem is olyan régen, nagy eseménye volt a főváros közéletének az évi költségvetés. Nagy hírlapi bírálatok, közgyűlési viták és bizottsági harcok folytak le körülötte, tervek, ötletek születtek, nagy elgondolások virágzottak ki: reményekkel teljes, duzzadó élet fakadt a költségvetés nyomán, amelyre szeretettel, örömmel nézett a főváros népe. Most itt van újra a költségvetés és, mint a Független Budapest más helyén megírjuk, nem lesz költségvetési vita, nincsenek tervek, nem esik majd változás a pénzügyi ügyosztály tervezetén. A nem egészen 170 milliós végösszegen a főváros vezetősége és a közgyűlés nem változtathat, ami pedig ezen a kereten belül van, azon még kevésbé lehet változtatni. Hiszen csak az van benne, aminek muszáj, sőt még abból is hiányzik sok, nagyon sok. Nem lesz vita, még akkor sem, ha akárhány felszólaló jelentkezik is a költségvetés tárgyalása során. Mert felszólalások lesznek, mert az álmok nem halnak meg, álmodni még lehet, csak az a baj, hogy — amint Gömbös Gyula az egységespárti programbeszédében mondta — letöri őket a2 élet realitása: a délibábok nem 1932-be és 1933-ba valók. A költségvetési tervezetben nincsenek délibábok, az illúziókat kívül kell hagyni, el kell tenni jobb időkre. Az összes költségvetésbeli számok csökkennek, csak egyetlen szám növekedett: az inségmunkákra szánt összeg. Ez többet mond, mint amennyit a jövő évi költségvetésről mondhatnánk, ha köteteket írnánk is róla. Szükségköltségvetés az 1933. évi, a kényszerűség diktálta, az élet realitása, amely most mindent elszürkít. Mit mondjunk róla? Kritizáljuk? Lehet-e ma bírálni, kifogásolna, ötleteket adni, amikor úgyis céltalan minden? A könyörtelen kényszerűség vezette az egymásra halmozott számoszlopokat, amelyeken, ha történik is esetleg változás a költségvetési év során, azt is az élet fogja parancsolni, amely most mindent lefelé kerekít. A közgyűlés szentesíteni fogja a polgármesteri tervezetet, nem tehet egyebet, de belenyugodni azért nem lehet. Hiszen a megnyugvás, a teljes beletörődés a halált jelenti. Mi, akik évtizedek sora óta figyeljük és kommentáljuk a főváros költségvetéseit, úgy érezzük, hogy fel kellene lázadnunk ellene, mert minden érzésünk ellene van az új költségvetés esemény- telenségének, annak a szörnyű, kétségbeesett lemondásnak, amellyel készült. Keret-költségvetésnek mondják a jövő évit. Keret csupán, az idő fogja megállapítani, vájjon nem kell-e még ebből is törölni. Sipőcz Jenő polgármester bölcs előrelátása tulajdonképen már az idei költségvetést is keret-költségvetéssé avatta, amikor tízszázalékos tartalékot limitált esetleges jövedelemcsökkenés miatt. A jövő évi költségvetés százhatvankilencmilliós költségvetésének ugyanaz lesz a sorsa: a tízszázalékos redukció réme nemhogy el nem múlt, hanem inkább megerősödött és csak önámítás, amikor ekkora végösszegről beszélünk, hiszen tudjuk már most is, hogy tizenhétmillióval máris kisebb a végösszeg, mint amekkorának most, az indítás pillanatában látszik. Terveket hallunk, szándékokat, amelyek az új kormány fővárosi programjával kapcsolatban keltek szárnyra. Felröppent először is a kacsa, amely állandóan visszatér, hogy a kormány eltörli a főpolgármesteri állást. Újabb hírek arról tudnak, hogy megszüntetik az új fővárosi számszéket, illetve beolvasztják azt az állami számszékbe. Más jövendőmondók azt suttogják, hogy a közmunkatanácsot törli el a kormány, mint feleslegest. Ez se új programszám, nem először és nem is utoljára jelenik meg a közvélemény előtt. Az új pénzügyminiszter az állami költségvetés tételein végigmegy és újra átrevideálja azokat. Sokezer tételből új meg új kiadásokat fog törölni, hogy ilyen módon állítsa helyre az állami költségvetés felbillent egyensúlyát. A főváros költségvetésénél, szerencsére, ilyesmire nincs szükség: deficit nem fenyegeti Budapestet és a kiadási oldalon már mindent töröltek, ami törölhető, ha még tovább is törölni kellene, az életet törölnék, amely már amúgyis inkább csak vegetálás, mint élet. TJj bevételekről álmodni sem lehet, új gondolatok és tervek légvárak lennének: reális, nagyon reális a költségvetés, reálisabb nem is lehetne. Heficitmentes és reális. És mégis: fájdalmas, szomorú, kétségbeejtő. Kétségbeejtő: ez ma a realitás, ez ma az élet, melynek hű tükre Budapest 1933. évi büdzséje. A fővárosi törvény értelmében november 15-ig kell az új költségvetést felterjeszteni a belügyminiszterhez. Még négy hét áll tehát rendelkezésére a törvényhatósági _ bizottság- közgyűlésének, hogy a költségvetés tervezetét úgy általánosságban, mint részleteiben megvitassa és a végleges kereteket megállapítsa. A költségvetést úgy a törvényhatósági tanácsban, mint a közgyűlésben Sipöcz Jenő polgár- mester fogja képviselni. Várospolitikai körökben bizonyosra! veszik, hogy — na L-sz is nagyobb vita a költségvetés közgyűlési tárgyalása során — a törvényhatósági bizottság nem fog lényeges változtatásokat eszközölni. A városházi adminisztráció vezetői fokozott óvatosságot és körültekintő gondosságot tanúsítottak az új költségvetés összeállításánál, ami kiderül abból a kétségtelen tényből is, hogy az új költségvetés publikálását nem kíséri az az éles kritika, ami az elmúlt évek során ilyen esetekben sohasem maradt el. A Független Budapest munkatársának alkalma volt az új költségvetésről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről beszélgetést folytatni Sipőcz Jenő polgármesterrel, akihez több kérdést intéztünk. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy a kiadások szigorú megszorítása nem veszélyezteti-e a főváros jövő évi háztartásának zavartalanságát és aziránt is érdeklődtünk, hogy milyen óvintézkedéseket tervez arra az esetre, ha a bevételek a jövő év folyamán további eső tendenciát mutatnának az előirányzattal szemben. Sipőcz Jenő polgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A jövő évi költségvetés tervezetét a rendkívüli gazdasági viszonyok között kötelező szigorú takarékosság elveinek az érvényesítésével állítottuk össze. A folyó évi bevételeket tekintve csak kevesebb bevételre számíthatunk. Kevesebb az adóbevétel, mert a forgalom visszaesése, a kereseti viszonyok leromlása, az üresen álló lakások és üzlet- helyiségek miatt az adóalap csökken, de kevesebb az üzemek fölöslege is és ennekfolytán az üzemek hozzájárulása a községi háztartáshoz, mert a forgalom és a fogyasztás egyre kisebb lesz. A községi háztartás többi bevétele is kevesebb, mert a házbéreket, a piaci helypénzeket, a különböző díjakat, a fővárosi szántóföldekért és rétekért fizetett haszonbéreket a nehéz gazdasági viszonyokhoz mérten méltányosan le kellett szállítani. A bevétel ilyen nagyarányú csökkenése szükségképen a költségvetési keret szűkítéséhez vezet. Ez a tendencia érvényesül ma mindenütt. A bevételek csökkenése következtében az állam is a költségvetési keret szűkítésére kényszerül. Ehhez hasonlóan mi is kénytelenek vagyunk költségvetésünket leszállítani, ha a kiadásokat a lakosság és a főváros csökkenő jövedelmével akarjuk arányba hozni. Az adott helyzetnek ezzel a mérlegelésével készült az 1933. évi költségvetés. Az irányadó szempont az volt, hogy a költségvetést a főváros lakosságának újabb megterhelése nélkül egyensúlyban kell tartani. Szigorú takarékosság — Ez természetesen csak a kiadások jelentős csökkentésével lehetséges. Ezért már akkor, amikor a költségelőirányzat összeállítása iránt intézkedtem, a kiadások csökkentésére adtam utasítási. Felhívtam a polgármesteri ügyosztályokat és a. kerületi elöljáróságokat, hogy a kiadások előirányzásánál a legnagyobb körültekintéssel járjanak cl és minden egyes tételnél szigorúan vizsgálják meg, hogy miként lehet takarékossággal, a szükségletek megszorításával a kiadásokat csökkenteni. Rámutattam ebben a rendeletemben arra, hogy különösen az intézményeknél és az üzemeknél keresni kell a módokat és eszközöket, amelyek az üzemvitelt olcsóbbá és így gazdaságosabbá teszik. — A költségvetési keret jelentős szűkítése mellett természetes, hogy jóformán csak azokat a kiadásokat lehetett a jövő évi költségvetésben előirányozni, amelyek a szigorúan vett közigazgatási feladatok ellátásához, meglévő szociális, kulturális és egészségügyi intézményeink változatlan fenntartásához, jogszerűen vállalt kötelezettségeink teljesítéséhez szükségesek. Ezeket is a minimumra kellett mérsékelni. — Csak a kiadások ilyen szigorú megszorításával lehetett a költségvetési keretet a várható bevételekhez arányosan szűkíteni és a költségvetés végösszegét 169 millió pengőre leszállítani. A költségvetésnek ez a leszállítása számottevő, ha az előző évi költség’vetéseket tekintjük, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy ebben az összegben a most már 11 millió pengőre kiterjesztett Ínség akciók kiadása is henne foglaltatik. 1929-ben még több mint 208 millió pengő volt a községi háztartás költségvetése. Jí/lire nem jut pénz ? — A szűkre szabott költségvetési keretek között azonban nem jutott fedezet a Vásárpénztár 3.6 millió pengő 1929. évi átvállalt veszteségére, a, szemétet helyezés megoldásához szükséges 0.8 millió pengőre, nem jutott elegendő fedezet az erőteljesebb teleppolitika végrehajtásához szükséges telekszerzésekre, a szivattyútelepi nyomócső meghosszabbításának befejezésére. A kormánnyal köt ölt megegyezés következtében a megszüntetett kórházi alapnál mutatkozó 16 millió pengő hiány törlesztésére is csak 2 millió pengő jutott, jóllehet az eredeti tervek szerint ezt a veszteséget 4—5 év alatt gondoltuk fedezni. Sipőcz Jenő
