Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-09-28 / 39. szám

Független Budapest Budapest, 1932 szeptember 28. Intézeti és házi ruha mosására csak a „KIRÁLY“ GŐZMOSÓ IV., Magyar ucca 3., VII., Király ucca 15., V., Bálvány ucca 23 VII., Dohány ucca 20. — Telefon. — Házhoz küldenek. Különös kártérítési por a főváros ellen — 31 év után 120 ezer pengőt követei az ingatlantulajdonos egy 1901-ben végrehajtott telekrendezés miatt el, kénytelen lenne saját hatáskörében intézkedni. Ebből az következik, hogy most már ^ gyors tempóban kell folytatni az üzemek gazdálkodá­sának felülvizsgálását és az üzemek sorsának eldöntését tartalmazó előterjesztésnek az elő­készítését. Én a magam részéről hangsúlyozni kívánom ennél a kérdésnél, hogy az üzemi ak­ták lezárásának elérkezett már az utolsó órája. Az üzemi kérdés állandóan nyugtala­nítja a közönséget, amelynek az a be­nyomása van, mint hogyha szándéko­san késne az autonómia az üzemi pro­blémák megoldásával. Magam tudom a legjobban, hogy itt nincsen semmiféle szándékosság. Csak a szándékosság látszata. A kiküldött szakbizottság tagjai ma­guk is elfoglalt emberek, akiket nem lehet ál­landóan ülésre hívni. A szakbizottság elnöké­nek legnagyobb gondot éppen az ülés össze­hívása. okoz és nem a munka elvégzése. Ami az üzemi problémák megoldásának a módozatait illeti; ebben a tekintetben, — nézetem szerint — csak a közönség általános érdekeit szabad szem előtt tartani. Nincs üzemvédő párt és nincs üzemellenes párt. Dönteni kell valamennyi üzem fenntartásáról, leépítéséről, más üzemmel való összevonásáról, vagy megszüntetéséről, de csak aszerint, hogy a változás előnyökkel jár-e a főváros közönsé­gére. ' lé Ripka Ferenc főpolgármester hangsúlyozta még, hogy úgy a városházi adminisztrációra, mint a törvényhatósági bizottság közgyűlésére rengeteg munka vár az őszi szezonban. — A legközelebbi hetekben — folytatta Ripka Ferenc főpolgármester — esedékes a városházi tisztviselők státus­rendezése a városigazgatás racionalizá­lása. Főként az elnöki ügyosztály szakbizottságá­nak lesz igen sok dolga, mert egész sereg sza­bályrendeletet kell átdolgoznia és a városházi tisztviselőket érintő szabályrendeletekkel is foglalkoznia kell. Ripka Ferenc főpolgármester ezekben ismertette a törvényhatósági bizottság közgyűlésének legköze­lebbi munkaprogramját és általában azokat a problé­mákat, amelyek a legközelebbi időben megoldásra várnak. Hatalmas munkaprogram tárul elénk. Ripka főpolgármester nyilatkozatából, amelynek minden sorából kiesendül az a féltő gond, amellyel Ripka főpolgármester a főváros közönségét érintő kérdése­ket kezeli. Dr. Rátkai Károly. Izgalmak egy különös behelyettesítés miatt Kabakovits József dr. bizottsági tag interpellációja a közgyűlésen Érdekes interpellációt jegyzett be a legközelebbi .közgyűlés napirendjére Kabakovits József bizottsági tag. Ripka Ferenc főpolgármester a közelmúltban több állást töltött be behelyettesítés útján, többek között egy II. osztályú számtanácsosi állásra is be­helyettesített egy főtisztet. Eddig rendben volna a dolog, ámde az érdekesség éppen az, hogy a behelyettesített IT. osztályú számtanácsosi állás nem is volt üresedésben, sőt négy szám- tanácsosi állás létszámúdéit van betöltve. Kabakovits interpellációjában felvilágosítást fog kérni arra vonatkozóan, miért volt szükség ilyen kö­rülmények között a nemlétező számtanácsosi állásra behelyettesítést eszközölni. Szerinte ez az eljárás törvénytelen volt és követeli a polgármestertől, hogy a főpolgármester intézkedését helyezze hatályon kívül. Ebből az esetből kifolyóan, de ettől függetlenül is, Kabakovits felhívja a polgármestert, hasson oda, hogy a jövőben az állások betöltésénél a behelyettesítések mindenkor mellőzhessenek, mert működésben vannak azok a szervek, amelyek az állások végleges betöltésére hivatottak. Amennyi­ben választott állás betöltéséről van szó, úgy a tör­vényhatósági tanács vagy a közgyűlés ejtse meg a választást, ha pedig kinevezendő állás van üresedés­ben, úgy a főpolgármester vagy a polgármester ne­vezze ki véglegesen az állás új viselőjét. Igyunk „HARMATvizet Megrendelhető: Székesfővá­rosi Ásványvíz-üzemnél (I., Gellért-rakpart 1. Tel.: 530-03) Rendkívül érdekes, nem mindennapi pert akasz­tottak a főváros nyakába. Egy budai szűk sikátor 31 évvel ezelőtt történt megszüntetése miatt most 120.000 pengő kártérítést követel a fővárostól egy i telektulajdonos. Budán, a Zsigmond ucca és a Vérhaiom ucca között négy ingatlan terül el. Az egyik teleknek, amelynek özvegy Schwartz Dávidné a tulajdonosa, a Zsigmondi ucca felé van a frontja, a másiknak, amelynek tulajdonosa dr. Egerer Gedeon, a Vérbalom ucca felé néz a homlokzata, a másik két telek pedig e kettő között terül el. A Zsigmond uccai Schwartz- íéle telek szélén egy lépcsős, szűk, 14 négyszögöl területű lépcsős sikátor volt, amely a begyre veze­tett és ezt a sikátort .a Vérbalom uccai Egerer-telek tulajdonosa és lakói átjáróul használták, amikor a Zsigmond ucca felé közeledtek. 1899-ben özvegy Schwartzné háromemeletes bérházat akart építeni telkére és hogy .az épület homlokzata hosszabb le­gyen, engedélyt kért arra, hogy a homlokzati részt a sikátor fölé is kiképez­hesse, úgyhogy a szűk lépcsős feljáró az épület alatt meg­maradt volna. Az összes hatóságok ehhez hozzájá­rultak és a Közmunkatanács úgy rendelkezett, hogy Schwartzné tartozik a lépcsős feljáró területén át a szomszédos ingatlanok tulajdonosai javára útszolgal­mat engedni. E határozat ellen az összes érdekeltek fellebbezést jelentettek be, Egererék azért, mert az építési enge­dői y megadásával a Vérbalom uccai telek hozzáfé­rése nincs kellően biztosítva, az útszolgalom nem pótolja telkük közterületen való megközelítését. Fel­lebbeztek a szomszédos telektulajdonosok is, sőt maga özvegy Schwartzné is, aki sérelmezte az útszolgalom kikötését, mert a sikátor tulajdonképpen az ő tel­kének területéhez tartozott. A Közmunkatanács Schwartznénak adott iga­zat, az útszolgalomra vonatkozó kikötést el­ejtette és a többi fellebbezőket keresetükkel elutasította. Most, 31 évvel később, közvetlenül a peres igé­nyek érvényesítésére megszabott 32 éves batáridő le­járta előtt, Egerer Guido pert indított a főváros el­len a Zsigmond uccai sikátor miatt és 120.000 pengő kártérítést követel azon a címen, hogy a sikátor köz- ! terület jellegének megszüntetésével ( Jövő héten a Budapest—Gyöngyösvárosi Szénbá­nya sorsának tárgyalása kerül sorra az üzemrevíziós bizottság napirendjén. Ez az ügy a közelmúltban so­kat foglalkoztatta a város vezetőségét, mert a defi­cites üzemtől szerettek volna megszabadulni. Csak­hogy nem akadt vevő. aki hajlandó lett volna a rá­fizetéses üzemet átvenni s így a főváros kénytelen volt érdekeltségét továbbra is fenntartani. Most, hogy az üzemek revíziójával kapcsolatban a Gyön­gyösi Szénbánya felülvizsgálása is sorra kerül, Pa- panek. Ernő számszéki igazgató jelentést készített a bizottság számára, amely az általa végzett vizsgála­tok eredményén alapul. Ez a jelentés oda konkludál, hogy a főváros nem szüntetheti meg a bányánál viselt érdekeltségét, mert ez súlyos anyagi veszteséget okozna számára. Papanek Ernő számszéki igazgató elismeri, hogy a bánya ezidőszerint nem rentábilis, azonban rámu­tat azokra a lehetőségekre, amelyek révén a Gyön­gyösi Szénbánya deficitje megszüntethető, sőt a vál­lalat jövedelmező üzemmé fejleszthető. Mindenek­előtt lignitszárítóberendezés létesítését tartja szük­ségesnek a számszéki igazgató, mert a szárítóberendezés által a lignit nedvességtar­talma kivonható és a mostani 2000 kalóriás gyöngyösi lignit 0000 kalóriás tüzelőanyaggá változtatható. Nemcsak értékben omolkedno ez esetben a lignTf, ha­nem a bánya termelésének szállítása is sokkal keve­sebbe kerülne, mert nem vizes anyagot, hanoin szá­raz szenei szállítanának. A fuvarköltségeknél is Je­telkének megközelítése a Zsigmond ucca felől lehetetlen és emiatt telkei nagy értékveszte­séget szenvedtek, azok jövedelmezősége megcsappant. A főváros a feltűnő keresettel szentben alaposan kidolgozott védőiratban védekezik és a kártérítési igényt teljesen alaptalannak mondja. Az iratok egész tömeglével igazolja, hogy a szóbanforgó sikátor soha­sem volt közterület, hanem, mindig a Schivartz-féle telekhez tartozott és a telektulajdonos csupán hallga­tólagosan tűrte, hogy azon keresztül a szomszédos telektulajdonosok közlekedjenek. De, ha közterület lett is volna, akkor is a főváros szabadon rendelkezik afelett és mint tulajdonosnak mindenkor jogában áll, hogy közterületek ilyen jellegét megszüntesse és abból senki sem támaszthat a maga részére kártérí­tési igényt. A főváros vádirata még rámutat arra, mi lehet a háttere ennek a nem mindennapi keresetnek. A 120.000 pengős kártérítési igény elképzelhetetlenül fantasztikus összegszerűleg is, mert az Egerei'-féle ingatlanok összértéke 65.000 pengő, tehát ez az ingat­lan nem szenvedhetett 120.000 pengős értékcsökkenést. A főváros megbízottai helyszíni szemlét tartottak az ingatlanon és megállapították, hogy az a villa, amely a felperes telkein áll-, teljesen elhanyagolt, düledező állapotban van. Tizenhat darab egyszoba-konyhás lakás van benne és a telektulajdonos a telken földbevájt kuny­hókat létesített, amelyeket szintén bérlet út­ján hasznosít. Az ottani lakásviszonyokra jellemző, hogy a villa egyik ablakában cédula hirdette, hogy egy fél ágy kiadó. A felperes nem hivatkozhatik arra, hogy laká­sait azelőtt előkelő uraknak adta bérbe, mert mint szoba-konykás lakásokat most is jobban értékesítheti, mintha az egész villát egy bérlőnek adná bérbe. Leg­érdekesebb azonban az a megállapítás, hogy a telek­könyv szerint az Egerer-féle ingatlanok túl vannak terhelve, több mint 200.000 pengő adósság van be­kebelezve 'a felperes ingatlanain, aki a főváros véle­ménye szerint vagyoni helyzetén most ezzel a kilátás­talan perrel szeretett volna segíteni. A főváros kéri a törvényszéket, utasítsa el az alaptalan keresetet és a felperest marasztalják el az összes perköltségekben. leniős megtakarításokat érnének el, tehát a szárítási rendszer bevezetésével. Szükséges a lignitnemesítés megvalósítása is. Ezt már régen tervezik, de állandóan halogatják. Ügy a nemesítést eljárás, mint a lignitszárítás köny- nyen és olcsón volna■ keresztülvihető, mert a gyön­gyösi elektromosművek felesleges hőtermelését le­hetne a szárítási célokra felhasználni. Igen figye­lemreméltó a számszéki igazgató javaslata, amely szerint megfontolandó lenne, vájjon a szárított lig­nitet, amely nagyrészt fás anyag, nem lehetne-e a városi épületekben a. fatüzelés pótlására alkalmazni, mely esetben a főváros tüzelő faszükségletét ezzel teljesen pótolni lehetne. Szükséges a Gyöngyösi Szénbánya fejlesz­tése is. Arról nem lehet szó, hogy a főváros a mostani ne­héz gazdasági viszonyok között érdekeltségétől meg­váljon, mert megközelítőleg sem kapná meg a rész­vények értékesítéséből a bányába, befektetett tőkét, A főváros tehát csak úgy állíthatja helyre a bánya­vállalat prosperitását, ha annak fejlesztését, üzemé­nek modernizálását és a, kitermelt lignit értékének emelkedését elősegíti. Ebhez mintegy 200.000 pengő befektetésre van szükség, ami azonban a bányatermék értékemelkedésével és könnyebb értékesítési lehetőségével rövidesen meg­térülne. Ezckszerint tehát a Gyöngyösi Szénbánya meg­szüntetése sem aktuális többé és az üzemrevíziós bi­zottság a számszéki igazgató javaslatai alapján való­színűleg az üzem modernizálását fogja proponálni, annak felszámoltatása helyett. k györgyösi szénbányát jövedelmezővé lehet tenni — mondja Papanek számszéki Igazgató 200.000 pengős befektetéssel szanálni lehet a deficites bányaüzemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom