Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-14 / 37. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 szeptember 14 37. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 Egyes szám ára 50 fillér együtt pengő FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 A gróf a vízbe fúl Amikor jelszóvá lett a „munkát, kenyeret“, amikor a főváros pártjai még ijedt félelemmel néztek az egyre emelkedő munkanélküliség' felé és úgy érezték, hogy lelkiismereti kérdés a gyorsi közbelépés és őszinte segítés, akkor megszületett egy közgyűlési határozat, amely arra kötelezte a. háztulajdonosokat, hogy tataroztassák házaikat. Ez a kötelező tatarozási munka harmincnéhány iparágnak jelentett volna „munkát, kenyeret“, ha — végrehajtották volna. A tavasszal felállt Wolff Károly a törvényhatósági bizottság ülésén és általános tetszés közben beszédet vágott ki arról, hogy a „munkát, kenyeret“ mindenekelőtt. Sok lenne a sürgős teendő, ezer, meg ezerféle a baj, de a legnagyobb, mindennél égetőbb a szociális segítés, az éhező, nélkülöző tömeg'ek munkával való ellátása. A közgyűlés tapsolt, mert mindenki átérezte a szónok szavainak igazságát, — még maga a szónok is —, megvolt a siker, Wolff Károly leült a helyére és ezzel el volt intézve a dolog. Választottak egy hatos bizottságot is. Nálunk minden dolog azzal kezdődik, hogy kikiildenek egy bizottságot. Ezzel kezdődik és ugyanezzel végződik. A bizottság megvan, legalábbis valószínű, hogy megvan még, — eredményi ... Az eredmény ott áll az uccákon. a házfalak mellett, a sarkon, a kávéházban. ahol ezer, meg ezer kéregető nyújtja feléd üres tenyerét, az eredmény ott van Angyalföldön, ahol vörös lobogó alatt vonul fel a lövöldöző munka- nélküli. mert ,nem ér rá oly kényelmesen várni, mint a 6-os bizottság. „Éhes gyomorral nem lehet himnuszt énekelni“ — írta a kurzus legpregnánsabb melldöngetője, az éhes gyomortól félni kell, mert illetlen és illojális tanácsadó, aki nem tiszteli kellő alázattal a bizottságokat, bármilyen tolakodó dolog is megzavarni a békés nyaralás idillikus báját. Májusban egy szó nyilallott a hazán keresztül: „Június elején megkezdődik a nyári inségmunka!“ Most szeptemberben vagyunk. És boldogan kiegyeznénk azon az alapon, hogy a nyári inségmunkák- ból legalább őszi inségmunka legyen. Jóakaratú beszédek, határozatok, bizottság-ok és tervezgetések helyett tetteket vár a munkára éhes tömeg. A jóakaratból és nemes szándékokból elég volt. A pokol felé vezető utak mind nemes szándékokkal vannak kikövezve és ennek a köves útnak már a végére jutottunk és a pokol itt dönget, a kapukon belül. Most még csak szeptember közepén vagyunk, a természet kivételesen kegyes még hozzánk és meghosszabbította idáig a nyarat, de kitelik tőle, hogy nem respektálja sokáig a főváros intézőinek a kényelmét és előbb-utóbb mégis csak tél lesz, valódi tél. Mi lesz itt télen, ha már most ilyen szörnyű a nyomor? Amikor Kossuth Lajos felhívta a nemzetet a haza megmentésére, a képviselők mint egy ember zúgták a „megadjuk“-ot. És Kossuth Lajos mégis szükségesnek tartotta beszédét azzal végezni, hogy „annyi erőt a kivitelben, mint amennyit a megajánlásban és — tette hozzá — Magyarországot a pokol kapui sem dönthetik meg“. A „megadjuk“ állandó refrainné lett a budapesti városházán. A poklok kapui azonban mégis állandóan döngetik a boltíves falakat: mert hiányzik az erő a kivitelben. Mert csak megajánlani tudunk, de adni, a kivitelben erőt mutatni nem. Ne tessék arra hivatkozni, hogy így meg rígy, már kiírták ezt, meg amazt a versenytárgyalást, hogy már vannak kész tervek is, csak éppen ... csak éppen mimi kell még. Egyetlen kapavágás, a csákánynak egyetlen koppanása többet ér minden tervnél, minden szándéknál. És arra se tessék hivatkozni, hogy jaj, deficit fenyeget, nincs pénz közmunkára. Nem élünk olyan időket, hogy ilyesmivel törődni lehetne! A főváros nem csinál egyebet, mint hogy a parton állva fújja a kórust: „a gróf a vízbe fúl, a gróf a vízbe fúl!“ közben pedig a „gróf“ — szegény — már meg is fulladt, bármilyen szépen, harmonikusan szól is a kardalosok segítő dala. Az idő nem alkalmas arra, hogy óvatosan kalkuláljunk, mérlegeljük, mit szabad és mit nem: az is elképzelhető, hogy valaki ruhástól ugrik fejest, hogy kimentse a szegény grófot, ami esetleg eredményesebb — bár meggondolatlanabb —’, mint a parton való jámbor bégetés, — amit ezúttal a főváros csinál. Keresztes-Fischer belügyminiszter» nyilatkozik a Független Budapestnek a városházi gyakornoki megszervezésének jóváhagyásáról Uz ifjúsági problémák megoldásának előkészítéséről körrendeletben intézkedett a belügyminisztert, aki érdeklődéssel várja a főváros autonómiájának elhatározásait A városházi közigazgatási gyakornoki állások megszervezésének a híre rendkívül gyorsan terjedt el főként az érdekelt diplomás ifjak körében. A fő- váx*os elnöki ügyosztályát valósággal ostrom alá vették a diplomás fiatalemberek, akik abban a hitben élnek, hogy nagy előmeneteli lehetőségeket nyújtó állások kínálkoznak számukra. Ennek az ostromnak az erősségére jellemző, hogy Felkay Fei'enc főjegyző, az elnöki ügyosztály ezidőszerinti vezetője, a legutóbbi napokban szinte kizárólag olyan jelentkezőket volt kénytelen fogadni, akik ilyen közigazgatási gyakornoki állásra pályáznak és az állás elnyerése iránt érdeklődtek a városházán. A városházán kialakult felfogás szerint — mint ezt Liber Endre alpolgármester lapunk más helyén elmondja, — nagyobbszámú, esetleg száz-százötven gyakornoki állásnak a rendszeresítéséről van szó. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen álláspontra helyezkedik a gyakornoki állások megszervezésével szemben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki tudvalevőleg’ a legszigorúbban ragaszkodik ehhez a rég-ebben kiadott rendelkezéshez, hogy a városházán nem szabad betölteni a megüresedő állásokat és új állásokat sem lehet kreálni. Általános kormányzati elv az, amely takarékossági szempontokban találja magyarázatát. Tekintettel arra a körülményre, hogy a diplomás ifjúság elhelyezkedési problémáinak a megoldása közelről érinti a főváros egész közönségét, magúhoz vitéz Keresztes- Fischev Ferenc belügyminiszterhez fordultunk felvilágosításért. Azt a kérdést vetettük fel. hogy a belügyminiszter helyesli-e a városházi közigazgatási gyakornoki állások megszervezését és milyen állás- pontra helyezkedik ezeknek az állásoknak a betöltését illetően. Vitéz Kérésziés-Fischer Ferenc belügyminiszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Magam is nagy érdeklődéssel várom, hogy milyen álláspontra fog helyezkedni Budapest székesfőváros autonómiája a közigazgatási gyakornoki állások megszervezése tekintetéhen. Hangsúlyozni kívánom, hogy ilyen jellegű állások megszervezése iránt a vezetésem alatt álló minisztérium tette meg az első lépést. Hetekkel ezelőtt körrendeletét intéztem az ösz- szes törvényhatóságokhoz, tehát úgy a vidéki ön- kormányzatokhoz, mint a főváros közönségéhez is és ebben a körrendeletben azokat az alapelveket fektettem le, amelyek figyelembevétele mellett mód kínálkozik az elhelyezkedésre váró diplomás ifjúság kenyér- kereseti lehetőségeinek a megteremtésére. Körrendeletem kibocsátása honorálása annak az akciónak, amelyet a törvényhozás tagjai indítottak meg pártkülönbség nélkül a diplomás ifjúság problémáinak kedvező megoldása érdedében. Mint minden más kérdésben, úgy ebben a kérdésben is a gyakorlati végrehajtás tekintetében nem óhajtok intézkedni és véleményt nyilvánítani mindaddig, amíg a székesfőváros autonómiája a maga elhatározását velem nem közli. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek ebből a nyilatkozatából meg lehet állapítani, hogy a kormány nemcsak helyesli a diplomás ifjúság elhelyezkedésének megkönnyítése érdekében indított akciót, hanem egyenesen támogatja is ennek az akciónak sikeres lebonyolítását, Ezek után nem kétséges, hogy abban az esetben, ha a főváros autonómiája a közigazgatási gyakornoki állások megszervezése tekintetében megfelelő elhatározásra jut, akkor a belügyminiszter a közgyűlésnek ezt a határozatát feltétlenül jóváhagyja. Borvendég Ferenc alpolgármester a főváros őszi munkaprogramjáról nyilatkozik a Független Budapestnek Az üzemi problémáit megoldása — A főváros és a Talbot-centrále viszonyának végleges rendezése — A közlekedés egységesítése — A szükségmunkák megindítása Az 1933. évi költségvetés összeállítása Borvendég Ferenc alpolgármester visszaérkezett , nyári szabadságáról és újból átvette hivatala vezetését. Sipőcz Jenő polgármester is pár napon belül visszatér Budapestre és ezzel a városházi adminisztráció nyári vakációja teljesen befejeződött. A városházi adminisztráció vezetőire az őszi munka- szezónban rendkívül fontos feladatok várnak. E fel- i adatoknak legnagyobb része azoknak az ügyosztályoknak a hatáskörébe tartozik, amely ügyosztályok Borvendég Ferenc alpolgármester felügyelete és legfőbb ellenőrzése alá tartoznak. E feladatok megoldása közelről érinti a főváros nagyközönségét is, tekintve, hogy most kell napirendre tűzni a közlekedés egységesítését, a térképes villamos jegyrendszer további fenntartását, elvetését vagy módosítását, az üzemi problémák végleges megoldását, a Talbót- centrálé és a főváros viszonyának rendezését, a szükségmunkák megindítását és az új költségvetés össze- j állítását. Mindezekről a kérdésekről, amelyek a főváros lakosságának legszélesebb rétegeit érintik, beszélgetést folytattunk Borvendég Ferenc alpolgármesterrel. Mindenekelőtt az üzemi kérdést vetettük fel és érdeklődtünk aziránt, hogy a belügyminiszter és a főváros közötti jegyzékváltás, amelyet a Független Budapest legutóbbi számaiban részletesen ismertettünk, nem fog-e különösebb bonyodalmakat előidézni. Dr. Pajor-szanatórium Új osztályt létesített 7.— és 9.— pengő napi ápolási díjjal, szanatóriumi ellátással VIIL, VAS UCCA 17- — A különszobák árai is lényegesen leszállítva. Vízkúrák, Zander, oríhopadía, bélfürdő slb. bejáróknak is
