Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-31 / 35. szám

6 Budapest, 15)32. augusztus 31. Független Budapest Novemberben már beköltözhetnek házaikba a városszéli telepesek Mintatelep lesz ez a gyönyörű új intézmény Lejárt a városszéli telepítésekkel kapcsolatos tervpályázat határideje. A jelekből ítélve, a pályá­zatnak nagy a sikere. A magasépítési ügyosztályról több mint 250 helyszínrajzot és pályázati feltételt vittek el az érdeklődő építészek, úgyhogy körülbelül 120—150 pályaterv beérkezésére lehet számítani. Csak szerdán állapítják meg a beérkezett pályamunkák számát, mert be kell várni a postán érkező terve­ket is. Liber Endre alpolgármester szerdán délre -már össze is hívta a pályatervek felett ítélkező zsűrit. Ott bontják fel a jeligésen beérkezett pályaműve­ket és három nap alatt, tehát még e hét vége előtt döntenek is a 300 pengős díjak odaítéléséről, illetve a 25 legmegfelelőbb pályamunka meg­vásárlásáról. Miután a főváros a városszéli telepítéssel kap­csolatiján ez alkalommal mintatelepet akar létesí­teni, mind a 25 megvásárolt pályaterv alapján fog­nak házakat építeni, egy-egy terv után 10—20 házat. A városszéli lakótelep így nagyon tetszetős és vál­tozatos lesz. Amint a tervek megvásárlása felett döntöt­tek, azonnal kiírják a nyilvános pályázatot a házak építésére, ami szintén nagyon gyorsan fog megtörténni. A fő­város már megkapta a MABI által folyósított egy­millió pengős kölcsönt is, úgyhogy az építkezés meg­indulásának anyagi akadálya nincs. A házakat no­vember 1-ig akarják beköltözhető állapotba hozni. Rövidesen kijelölik a városszéli telep 300 lakóját, akiket a legkülönfélébb foglalkozási ágakból szed­nek össze. Súlyt vetnek azonban arra, hogy legyenek közöttük földmívesek és kertészek is, akik szakértelmükkel segítségére lesznek a többi telepesnek földjük megművelésében. Felvetették azt a gondolatot, hogy a házakat idő­vel a telepesek tulajdonába adják. Ezzel a lehető­séggel is foglalkoznak a hatóságok és aki annyira talpfaáll, hogy módjában lesz a házat megvásárolni, annak a főváros szívesen tulajdonába engedi a kis épületet. Hatóságilag’ fogják ellenőrizni a telepesek gazdálkodását. Külön szövetkezetét alapítanak az egységes gazdál­kodás és a termény értéke sít és érdekében. Aki nem dolgozik szorgalmasan, vagy aki nem teljesíti köte­lességét, azt eltávolítják a telepről. Egyelőre 20 évre adják bérbe a telepeseknek a házakat a 300 négy­szögöles területtel együtt, de aki nagyobb területre tart igényt, az a közeli városi földekből még bérel­het. földet mérsékelt áron. Üzletházakat is létesíte­nek a telepen. A főváros ingyen adja majd a telket az üzleteseknek, akik azonban a házat saját költsé­gükön lesznek kötelesek felépíteni. Az anyagszertár továbbra is inegtar! J a ö 11 á 11 ósá cját A Gazdasági Hivatal is megmarad Ősszel — mint már jelentettük — újra megindul a nagy hadjárat a fővárosi üzemek megszüntetéséért. A revíziós bizottság munkájának javát csak most fogja végezni és a döntések is karácsonyig az egész vonalon megtörténnek. Az eddigi határozatok értel­mében a megszüntetendő üzemek között van a Mű­szerüzem, melynek kebelében egy sereg javítóműhely dolgozott. Ez az intézmény azonkívül anyagbeszerzéssel is fog­lalkozott és azt tervezik, bogy ezentúl más formában intézik a kórházak anyagszükségleteinek beszerzését, valamint az ott felmerülő mindennemű javítgatást. A fővárosnak eddig három anyagbeszerző intéz­ménye volt. A Műszerüzemen kiviil az Anyagszertár és a Gazdasági Hivatal intézte kiilöm-külön a hatás­körébe tartozó különböző anyagok bevásárlását és el­osztását, amellett a Gazdasági Hivatal szintén foglal­koztatott egy sereg munkást több irányit műhelyei­ben. A belügyminiszter ismételten felhívta a fővá­rost. hogy az anyagbeszerző intézményeket, egye­sítse és a jövőben csak egy szerv bonyolítsa le az ösz­szes hivatalok szükségleteinek bevásárlását és elosztását. A belügyminiszter ezekben a rendeletekben csak az Anyagszertár és a Gazdasági Hivatal egyesítésére célzott, de helytelen információ birtokában nem gon­dolt arra, hogy ez a két iintézmény egymással merő­ben ellentétes hivatást teljesít, dacára annak, hogy mind a kettő anyagbeszerzéssel foglalkozik. Annak­idején a főváros fel terjesztéssé! is fordult a kormány­hoz és a helyes tényekre rámutatva, kérte a két in­tézmény egyesítésére vonatkozó intézkedés visszavo­Géptisztítóanyag és új texti I h u I ladék kereskedés A„(SC| J^g Budapest, VI, Ó ucca 31. Tel.: 25-7-10 nás'át. Erre a felterjesztésre azonban mindezideig válasz nem érkezett. A Műszerüzem névleges megszüntetése merőben új helyzetet teremtett. Illetékes tényezők azzal a tervvel foglalkoz­nak, hogy ezt az alkalmat használják fel az üzemegységesítés végrehajtására. Egyesek arra törekszenek, hogy tényleg mind a há­rom intézményt egy kalap alá vonják és egyetlen anyagbeszerzőüzemet kreáljanak, azok viszont, akik tisztában vannak a lehetőségekkel és az adminisztrá­ció lényegiével, tudják, hogy ennek keresztülvitele le­hetetlen. Ezért inkább arra törekszenek, hogy a meg­szüntetésre ítélt Műszerüzem feladatköreit a. Gazda­sági Hivatalba olvasszák be, mely minden nehézség nélkül el tudná látni a kórházak szükségleteit és az apró-cseprő javításokat is elvégezheti saját, meglévő műhelyeiben. Ez tényleg racionális takarékos intéz­kedés lenne, melynek gazdasági eredményei hamaro­san mutatkoznának. A Gazdasági Hivatal ténykedé­sével különbeni is meg volt elégedve a főváros ve­zetősége és nem emelt kifogást ellene az iparosság sem, mert a beszerzéseket és munkálatokat mindig a köz- szállítási szabályzat figyelembevétel ével intézték. Az Anyagszertár ezek szerint megmaradna to­vábbra is önálló intézménynek, sőt mint már több­ször említettük, útban van az üzemi fejlesztés mun­kája. A Központi Anyagszertár tevékenységi köre olyan speciális, ami niem egyesíthető semmilyen in s hivatallal, vagy intézménnyel. A kibővített Gazda­sági Hivatal továbbra is az eddigi vezetés mellett maradna, míg a Műszerüzem személyzeíe részben a kórházaknál, részben más üzemeknél találna elhelyez- kedést. Amikor az állatok beszélnek Ezt az érdekes cikkel a Független Budupest számára a világ legnagyobb cirkuszának, a jelenleg Budapesten időző Gleich-cirkusznak a sajtófőnöke írta. Egy hatalmajs istállósátor (Sarkában. í láttam két lovat és egy szamarat. Kimustrált, öreg álla­tok, amelyek csak nehezen álltak a lábukon. Érdek­lődéssel léptem közelebb és önkéntelenül megsímo- gattani őket. Fáradtan tekintettek rám, miközben az egyik a feléje tartott cukrot hamar bekapta. Micsoda szegény állatok voltak azok ebben a hatalmas lóistállóban a gyönyörű paripák között? Egy különálló kerítés választotta el ezeket a sze­gény állatokat az erőtől duzzadó indiai ménektől, a balti államok szép lovaitól, a ruganyos kis »hol­landi ponitól, az orosz steppék leggyorsabb pari­páitól. Az én két lovam és szamaram nem voltak egyedül és mégis elhagyatva álltak a sarokban. Béke és összetartás volt a két ló és az öreg szamár között. Eleinte félénkek voltak, később azonban barátságosan közeledtek felém és valahányszor egy- egy darab cukrot tartottam eléjük, megnyalták a kezemet. Hamarosan jóbalet'tünk, mert felismerték bennem az állatbarátot. Jókedvvel megvendégeltem őket, mire csendesen vihogtak és az elmúlt időkről mesélni kezdtek: —■ Régen volt, több mint tizenegy nyár múlt el azóta, hogy egy úrnál voltunk, aki csak korbáccsal beszélt velünk. Pedig kora reggeltől késő estig dol­goztunk. Kevés volt az abrak, de annál több ütés a fizetség. Gyakran az ültegek következtében össze- j estünk, de ez szánalmat nem váltott ki. Akkori | urunk alig kereste meg a száraz kenyeret, amiért | önmagát okolhatja, mert sokat ivott és keveset dol- ! gozott. Ha berúgott, amire gyakran volt eset, akkor i még rosszabb lett a dolgunk. Szegény állatok szőre | a visszaemlékezéstől égnek állt és a vén szamár j egyre ordította: I — A, I — A. — De rövidesen — folytatták a mesét — jobbra fordult a sorsunk, mert egy fiatalember, aki első I urunknál is szegényebb volt, hiszen csak egy magas ! cilinderrel és egy tajtékpipával rendelkezett, — vá- ! sárolt meg bennünket és nyomban a legközelebbi faluba, egy tágas istállóba vezetett. Fiatal felesége í gondozott és így kárpótolt az előző rossz életért. | Az új gazdánk feleségével együtt rajtunk külön- j böző mutatványokat mutatott be. Ha nem tudtunk ! valamit, nem kaptunk kalácsot, ellenben a rendes ! abrakot kiporciózták. Hamarosan barátokká let- ; tünk. Gazdáinkkal együtt jó kedvvel dolgoztunk | és istállónk falára, hamarosan a „Világcirkusz“ név i került. Gazdánk cirkuszigazgató lett, de még nem egy cirkusz igazgatója. Esténkint a falu fiatalsága ; és öreg veteránjai eljöttek az istállóba, a félig szét- | tört székeken helyetíoglalták és egy ócska tányérba pénzdarabokat dobáltak. Ig'y vándoroltunk egyik helyről a másikra. Né- j hány héten belül gazdáink majmot szereztek, majd í rövidesen egy másikat, később egy lovat és így tovább. Még egy év sem telt él és már ponyvánk is volt. Ekkor már plakátokkal hívtuk a közönséget, amely szívesen jött el hozzánk, mert gazdáinkkal együtt derekasan dolgoztunk. Mi örültünk a siker­nek, mert gazdáinktól — bár sokszor keserves gond­juk volt, — rendes porciónkat mindig megkaptuk, beszélgettek hozzánk, simogattak bennünket. Az­után kisebb városokban is jártunk és kocsit is vet­tünk. Ekkor már huszán is lehettünk együtt, akik közül gazdánk felesége csak a felügyelőnket cse­rélte fel, mert egyszer véletlenül betoppant az is­tállóba és észrevette, hogy korbáccsal suhintott felénk. — Közel 11 év múlt el azóta és mesterünk ma a cirkuszok királya. Másfélezer különböző állat van az istállóban, sátrakban és kocsikban. Ellenségek és barátok százai vannak körülöttünk. Mi történetesen azóta állandóan együtt vagyunk és nemcsak váro­sokat és vidékeket ismertünk meg, hanem bejártuk egész Európát és idegen földrészeket is megláto­gattunk. — Ma már öregek vagyunk és nem tudunk jótevőinknek segíteni. Nézd, odafent az a régi kalap volt igazgatónk pályájának első kelléke. Részünkre ez relikviát jelent és büszkén tekintünk reá. Gaz­dánk ma sem megy el mellettünk a nélkül, hogy jó szívvel, nyalánksággal ne kedveskednék. \ • Két öreg ló és egy szamár így mesélte el Gleich igazgató élete munkáját, akinek a cirkuszában orosz­lánok ordítanak, elefántok produkcióznak, majmok sivítanak, rengeteg mén patáit vadul vágja a ho­mokba, fehér, barna és fekete emberek működése mellett. Mindennap meglátogatom három jóbaráto­mat és majdnem sírva fakadtam, amidőn egy na­pon többé nem találtam őket: az óriási Gleick- cirkusz felszedte sátorfáját. .. Jean Hoppé. KECKERE* ÉEISf &UC>AT>E»T-IV-<jERI.^y-H"S-KÁROl.yK-Z Boby és Daisy a közönség kedvencei a Székesfővárosi Állatkertben Pálmaház. Akvárium Nyitva egész nap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom