Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-31 / 35. szám
6 Budapest, 15)32. augusztus 31. Független Budapest Novemberben már beköltözhetnek házaikba a városszéli telepesek Mintatelep lesz ez a gyönyörű új intézmény Lejárt a városszéli telepítésekkel kapcsolatos tervpályázat határideje. A jelekből ítélve, a pályázatnak nagy a sikere. A magasépítési ügyosztályról több mint 250 helyszínrajzot és pályázati feltételt vittek el az érdeklődő építészek, úgyhogy körülbelül 120—150 pályaterv beérkezésére lehet számítani. Csak szerdán állapítják meg a beérkezett pályamunkák számát, mert be kell várni a postán érkező terveket is. Liber Endre alpolgármester szerdán délre -már össze is hívta a pályatervek felett ítélkező zsűrit. Ott bontják fel a jeligésen beérkezett pályaműveket és három nap alatt, tehát még e hét vége előtt döntenek is a 300 pengős díjak odaítéléséről, illetve a 25 legmegfelelőbb pályamunka megvásárlásáról. Miután a főváros a városszéli telepítéssel kapcsolatiján ez alkalommal mintatelepet akar létesíteni, mind a 25 megvásárolt pályaterv alapján fognak házakat építeni, egy-egy terv után 10—20 házat. A városszéli lakótelep így nagyon tetszetős és változatos lesz. Amint a tervek megvásárlása felett döntöttek, azonnal kiírják a nyilvános pályázatot a házak építésére, ami szintén nagyon gyorsan fog megtörténni. A főváros már megkapta a MABI által folyósított egymillió pengős kölcsönt is, úgyhogy az építkezés megindulásának anyagi akadálya nincs. A házakat november 1-ig akarják beköltözhető állapotba hozni. Rövidesen kijelölik a városszéli telep 300 lakóját, akiket a legkülönfélébb foglalkozási ágakból szednek össze. Súlyt vetnek azonban arra, hogy legyenek közöttük földmívesek és kertészek is, akik szakértelmükkel segítségére lesznek a többi telepesnek földjük megművelésében. Felvetették azt a gondolatot, hogy a házakat idővel a telepesek tulajdonába adják. Ezzel a lehetőséggel is foglalkoznak a hatóságok és aki annyira talpfaáll, hogy módjában lesz a házat megvásárolni, annak a főváros szívesen tulajdonába engedi a kis épületet. Hatóságilag’ fogják ellenőrizni a telepesek gazdálkodását. Külön szövetkezetét alapítanak az egységes gazdálkodás és a termény értéke sít és érdekében. Aki nem dolgozik szorgalmasan, vagy aki nem teljesíti kötelességét, azt eltávolítják a telepről. Egyelőre 20 évre adják bérbe a telepeseknek a házakat a 300 négyszögöles területtel együtt, de aki nagyobb területre tart igényt, az a közeli városi földekből még bérelhet. földet mérsékelt áron. Üzletházakat is létesítenek a telepen. A főváros ingyen adja majd a telket az üzleteseknek, akik azonban a házat saját költségükön lesznek kötelesek felépíteni. Az anyagszertár továbbra is inegtar! J a ö 11 á 11 ósá cját A Gazdasági Hivatal is megmarad Ősszel — mint már jelentettük — újra megindul a nagy hadjárat a fővárosi üzemek megszüntetéséért. A revíziós bizottság munkájának javát csak most fogja végezni és a döntések is karácsonyig az egész vonalon megtörténnek. Az eddigi határozatok értelmében a megszüntetendő üzemek között van a Műszerüzem, melynek kebelében egy sereg javítóműhely dolgozott. Ez az intézmény azonkívül anyagbeszerzéssel is foglalkozott és azt tervezik, bogy ezentúl más formában intézik a kórházak anyagszükségleteinek beszerzését, valamint az ott felmerülő mindennemű javítgatást. A fővárosnak eddig három anyagbeszerző intézménye volt. A Műszerüzemen kiviil az Anyagszertár és a Gazdasági Hivatal intézte kiilöm-külön a hatáskörébe tartozó különböző anyagok bevásárlását és elosztását, amellett a Gazdasági Hivatal szintén foglalkoztatott egy sereg munkást több irányit műhelyeiben. A belügyminiszter ismételten felhívta a fővárost. hogy az anyagbeszerző intézményeket, egyesítse és a jövőben csak egy szerv bonyolítsa le az öszszes hivatalok szükségleteinek bevásárlását és elosztását. A belügyminiszter ezekben a rendeletekben csak az Anyagszertár és a Gazdasági Hivatal egyesítésére célzott, de helytelen információ birtokában nem gondolt arra, hogy ez a két iintézmény egymással merőben ellentétes hivatást teljesít, dacára annak, hogy mind a kettő anyagbeszerzéssel foglalkozik. Annakidején a főváros fel terjesztéssé! is fordult a kormányhoz és a helyes tényekre rámutatva, kérte a két intézmény egyesítésére vonatkozó intézkedés visszavoGéptisztítóanyag és új texti I h u I ladék kereskedés A„(SC| J^g Budapest, VI, Ó ucca 31. Tel.: 25-7-10 nás'át. Erre a felterjesztésre azonban mindezideig válasz nem érkezett. A Műszerüzem névleges megszüntetése merőben új helyzetet teremtett. Illetékes tényezők azzal a tervvel foglalkoznak, hogy ezt az alkalmat használják fel az üzemegységesítés végrehajtására. Egyesek arra törekszenek, hogy tényleg mind a három intézményt egy kalap alá vonják és egyetlen anyagbeszerzőüzemet kreáljanak, azok viszont, akik tisztában vannak a lehetőségekkel és az adminisztráció lényegiével, tudják, hogy ennek keresztülvitele lehetetlen. Ezért inkább arra törekszenek, hogy a megszüntetésre ítélt Műszerüzem feladatköreit a. Gazdasági Hivatalba olvasszák be, mely minden nehézség nélkül el tudná látni a kórházak szükségleteit és az apró-cseprő javításokat is elvégezheti saját, meglévő műhelyeiben. Ez tényleg racionális takarékos intézkedés lenne, melynek gazdasági eredményei hamarosan mutatkoznának. A Gazdasági Hivatal ténykedésével különbeni is meg volt elégedve a főváros vezetősége és nem emelt kifogást ellene az iparosság sem, mert a beszerzéseket és munkálatokat mindig a köz- szállítási szabályzat figyelembevétel ével intézték. Az Anyagszertár ezek szerint megmaradna továbbra is önálló intézménynek, sőt mint már többször említettük, útban van az üzemi fejlesztés munkája. A Központi Anyagszertár tevékenységi köre olyan speciális, ami niem egyesíthető semmilyen in s hivatallal, vagy intézménnyel. A kibővített Gazdasági Hivatal továbbra is az eddigi vezetés mellett maradna, míg a Műszerüzem személyzeíe részben a kórházaknál, részben más üzemeknél találna elhelyez- kedést. Amikor az állatok beszélnek Ezt az érdekes cikkel a Független Budupest számára a világ legnagyobb cirkuszának, a jelenleg Budapesten időző Gleich-cirkusznak a sajtófőnöke írta. Egy hatalmajs istállósátor (Sarkában. í láttam két lovat és egy szamarat. Kimustrált, öreg állatok, amelyek csak nehezen álltak a lábukon. Érdeklődéssel léptem közelebb és önkéntelenül megsímo- gattani őket. Fáradtan tekintettek rám, miközben az egyik a feléje tartott cukrot hamar bekapta. Micsoda szegény állatok voltak azok ebben a hatalmas lóistállóban a gyönyörű paripák között? Egy különálló kerítés választotta el ezeket a szegény állatokat az erőtől duzzadó indiai ménektől, a balti államok szép lovaitól, a ruganyos kis »hollandi ponitól, az orosz steppék leggyorsabb paripáitól. Az én két lovam és szamaram nem voltak egyedül és mégis elhagyatva álltak a sarokban. Béke és összetartás volt a két ló és az öreg szamár között. Eleinte félénkek voltak, később azonban barátságosan közeledtek felém és valahányszor egy- egy darab cukrot tartottam eléjük, megnyalták a kezemet. Hamarosan jóbalet'tünk, mert felismerték bennem az állatbarátot. Jókedvvel megvendégeltem őket, mire csendesen vihogtak és az elmúlt időkről mesélni kezdtek: —■ Régen volt, több mint tizenegy nyár múlt el azóta, hogy egy úrnál voltunk, aki csak korbáccsal beszélt velünk. Pedig kora reggeltől késő estig dolgoztunk. Kevés volt az abrak, de annál több ütés a fizetség. Gyakran az ültegek következtében össze- j estünk, de ez szánalmat nem váltott ki. Akkori | urunk alig kereste meg a száraz kenyeret, amiért | önmagát okolhatja, mert sokat ivott és keveset dol- ! gozott. Ha berúgott, amire gyakran volt eset, akkor i még rosszabb lett a dolgunk. Szegény állatok szőre | a visszaemlékezéstől égnek állt és a vén szamár j egyre ordította: I — A, I — A. — De rövidesen — folytatták a mesét — jobbra fordult a sorsunk, mert egy fiatalember, aki első I urunknál is szegényebb volt, hiszen csak egy magas ! cilinderrel és egy tajtékpipával rendelkezett, — vá- ! sárolt meg bennünket és nyomban a legközelebbi faluba, egy tágas istállóba vezetett. Fiatal felesége í gondozott és így kárpótolt az előző rossz életért. | Az új gazdánk feleségével együtt rajtunk külön- j böző mutatványokat mutatott be. Ha nem tudtunk ! valamit, nem kaptunk kalácsot, ellenben a rendes ! abrakot kiporciózták. Hamarosan barátokká let- ; tünk. Gazdáinkkal együtt jó kedvvel dolgoztunk | és istállónk falára, hamarosan a „Világcirkusz“ név i került. Gazdánk cirkuszigazgató lett, de még nem egy cirkusz igazgatója. Esténkint a falu fiatalsága ; és öreg veteránjai eljöttek az istállóba, a félig szét- | tört székeken helyetíoglalták és egy ócska tányérba pénzdarabokat dobáltak. Ig'y vándoroltunk egyik helyről a másikra. Né- j hány héten belül gazdáink majmot szereztek, majd í rövidesen egy másikat, később egy lovat és így tovább. Még egy év sem telt él és már ponyvánk is volt. Ekkor már plakátokkal hívtuk a közönséget, amely szívesen jött el hozzánk, mert gazdáinkkal együtt derekasan dolgoztunk. Mi örültünk a sikernek, mert gazdáinktól — bár sokszor keserves gondjuk volt, — rendes porciónkat mindig megkaptuk, beszélgettek hozzánk, simogattak bennünket. Azután kisebb városokban is jártunk és kocsit is vettünk. Ekkor már huszán is lehettünk együtt, akik közül gazdánk felesége csak a felügyelőnket cserélte fel, mert egyszer véletlenül betoppant az istállóba és észrevette, hogy korbáccsal suhintott felénk. — Közel 11 év múlt el azóta és mesterünk ma a cirkuszok királya. Másfélezer különböző állat van az istállóban, sátrakban és kocsikban. Ellenségek és barátok százai vannak körülöttünk. Mi történetesen azóta állandóan együtt vagyunk és nemcsak városokat és vidékeket ismertünk meg, hanem bejártuk egész Európát és idegen földrészeket is meglátogattunk. — Ma már öregek vagyunk és nem tudunk jótevőinknek segíteni. Nézd, odafent az a régi kalap volt igazgatónk pályájának első kelléke. Részünkre ez relikviát jelent és büszkén tekintünk reá. Gazdánk ma sem megy el mellettünk a nélkül, hogy jó szívvel, nyalánksággal ne kedveskednék. \ • Két öreg ló és egy szamár így mesélte el Gleich igazgató élete munkáját, akinek a cirkuszában oroszlánok ordítanak, elefántok produkcióznak, majmok sivítanak, rengeteg mén patáit vadul vágja a homokba, fehér, barna és fekete emberek működése mellett. Mindennap meglátogatom három jóbarátomat és majdnem sírva fakadtam, amidőn egy napon többé nem találtam őket: az óriási Gleick- cirkusz felszedte sátorfáját. .. Jean Hoppé. KECKERE* ÉEISf &UC>AT>E»T-IV-<jERI.^y-H"S-KÁROl.yK-Z Boby és Daisy a közönség kedvencei a Székesfővárosi Állatkertben Pálmaház. Akvárium Nyitva egész nap.
