Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-25 / 21. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 Keresztes-Fiscner Ferenc belügyminiszter» kijelenti a Független Budapestnek, hogy egyelőre nem óhajt beavatkozni a fővárosi üzemi problémák megoldásába „Tiszteletben tartom az autonómiának azt a törekvését, hogy a maga jogkörében akar rendet teremteni az üzemek körül** — mondja a belügyminiszter — „Ha az autonómia ereje nem lesz elegendő az üzemi kérdések rendezésére, akkor kötelességemnek fogom tartani, hogy a rendezés munkájába belenyúljak** Kérésziés-Fischer belügyminiszter nyilatkozata a kormánynak az üzemi kérdésekben elfoglalt álláspontjáról Budapest fürdőváros helye a nap alatt Nemcsak a télnek vannak problémái, hanem a nyárnak is. A nyári problémák természetesen mások, mint a téliek, de époly életbevágóak és nem szabad őket másodrangú fontosságúaknak tekinteni, csupán azért, mert kevésbé veszedelmesek. A tél problémái a pillanat kényszerűségeként jelentkeznek, a nyáriak a jövőt jelentik. Budapest jövőjét. Erről írtunk itt e helyen már két ízben is: előbb arról, mire kötelezi Budapestet nagy vagyona, majd pedig az idegenforgalommal kapcsolatban fejtettük ki a pünkösdkor megnyílt nagy perspektíva hatása alatt Budapest kötelességeit önmagával szemben. Most ismét egy „nyári“ probléma fekszik előttünk: Budapest fürdővárosáé. A nyár a szokottnál előbb jelentkezett, a fürdők kérdése a máé, itt az ideje, hogy kissé közelebbről nézzük meg, mi történt és mi nem történt eddig a fürdőváros körül. Hogy mi történt, arról nincs sok írnivalónk. Annyiból áll az egész, hogy Ripka főpolgármester egyik székfoglaló beszédében gyönyörűen kifejtette: Budapest léte, jövője a fürdőváros-problémán dől el. Meg kell valósítanunk a fürdőváros gondolatát haladéktalanul, mert ez az egyetlen olyan útja a magyar fővárosnak, amely a jövő felé vezet. Csináltak is egy „eszmei“ tervpályázatot, odaadták a díjat az egyik — nem is egészen szerencsés — tervnek ég — nincs tovább. Ez történt, könnyű volt elmondani. Hogy mi az, ami nem történt? Erre nem kell felelnünk. A meg nem történt tények felelnek rá helyettünk. Vannak azonban kifogások, amelyekkel mentegetni szokták azt, hogy a fürdőváros-gondolatot oly gyönyörűen eltemették. Ezek közt a legelső és legerősebb az, hogy: nincs pénz. A fővárosnak nincs, már pedig a főváros monopolizálni akarja és maga akarja megteremteni a fürdővárost. Ez helyes és szép, de csak olyankor, ha meg is tudja csinálni. Minthogy azonban nem tudja és a közeli jövőben szó sem lehet arról, hogy ezt az óriási befektetést igénylő, jövőt jelentő tervet megvalósíthassa akárcsak részleteiben is, azt a kényelmes megoldást választották, hogy Budapestnek ezt a „jövőjét“ ad acta tették, ott nyugszik az irattárak mélyén, várva a reménytelen feltámadást. Nem sürgős Budapest jövője. Pató Pál úr ráér. Meggyőződésünk, hogy évtizedeknek kell elmúlnia, amíg a főváros abban a helyzetben lesz, hogy a fürdőváros problémájához ismét hozzányúlhat. A mai gondok mindent felőrlő pillanatnyi bajai mellett a főváros nem tud pénzt és lehetőséget előteremteni erre a célra. És emellett baj van a meglévő fürdőkkel is: deficitesek, a fővárosnak gondot okoznak, olyan gondokat, amelyektől próbált' ugyan megszabadulni, legalábbis részben, de sikertelenül. Felmerül tehát a kérdés: muszáj-e, szabad-e ragaszkodni a fővárosnak ahhoz, hogy maga csinálja meg a fürdővárost? Nem kötelessége-e a fővárosnak megkísérelni a magánvállalkozás bekapcsolását és idegen tőkével megvalósítani azt, amit a maga erejével talán sok évtized múlva sem tud megcsinálni? Kétségtelen, hogy a magántőke keresni akar az ilyen befektetésen. Joga van hozzá. Ha odaadják neki a terv kivitelét, fog is keresni. A főváros csak terhet vállalna a fürdőváros megvalósításával, ha a maga kezelésében történnék ez, keresni nem keresne rajta. He — mintahogy ez az autóbusznál történik, ahol a. BART kocsijai „befutják“ és nyereségessé teszik a vonalakat — az ‘ idegen tőke „befutná“ a fürdővárost és — mondjuk csak 40—50 év múlva lenne az a fővárosé, ugyan úgy baj lenne?!... A mai üzemellenes hangulat egyébként sem kedvező arra, hogy a főváros „üzemet“ csináljon a fürdővárosból. Ne legyen az üzem, hanem — „élet“ legyen. Még pedig mielőbb, inkább tegnap, mint ma, inkái)!) ma mint holnap. Tessék elővenni ezt a „nyári“ problémát a dohos irattárból és tessék helyet adni Budapest fürdővárosnak — a nap alatt. Az 1932—33. évi állami költségvetés parlamenti vitájában sok szó esett a főváros autonómiáját foglalkoztató kérdésekről, köztük elsősorban az üzemek problémáiról. Az üzemi kérdést újból Éber Antal tette szóvá, aki megismételte a parlament plénumában és a törvényhatósági bizottság- közgyűlésén tett kijelentéseit, amelyekben a fővárosi üzemek megszüntetését. illetve mielőbbi nagyarányú leépítését követelte. Éber Antallal Petrovácz Gyula vette fel a harcot. Petrovácz védelmébe vette a fővárosi üzemeket. a képviselőház többsége azonban Éber Antalnak tapsolt, a szociáldemokraták, akik programjuk alapján üzempártiak, némán hallgatták végig azt a csatát. amely az üzemi kérdésben a képviselőház nyilvánossága előtt lezajlott. Ilyen előzmények után nagy érdeklődéssel várták politikai körökben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek a megnyilatkozását. Az üzemi problémák megvitatása ugyanis a belügyi tárca költségvetésének a tárgyalása során történt és így Keresztes-Fischer belügyminiszterre hárult a feladat, hogy a kormány: álláspontjáét ebben a kérdésben ismertesse, annál is inkább, mert a főváros autonómiájának az új törvény értelmében is a belügymia következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Parlamenti felszólalásomban hivatkoztam arra, hogy az egyik oldalon az üzemek fejlesztését, a másik oldalon az üzemek megszüntetését, vágy legalább is fokozatos leépítését kívánják. Hangoztattam, hogy a kormány felfogása szerint az igazság a középen van. Nézetem szerint ugyanis nem lehet tagadni, hogy bizonyos közüzemekre szükség van. A szükségesség kérdését az a szempont dönti el, vájjon a közüzem fenntartását súlyos kényszerítő közérdek kívánja-e vagy sem. Van azonban egy másik szempont is, amelyet irányadónak kell tekinteni valamely közüzem fenntartásának vagy megszüntetésének az eldöntésénél. Ez a szempont: az üzemet fenntartó szerv anyagi érdekeltsége. Ezalatt azt értem, hogy csak abban az esetben szabad valamely üzemet fenntartani, ha ez a fenntartás nem kíván fölösleges áldozatot a fenntartó autonómiától. Rendkívül fontos kérdés tehát minden egyes niszler a legfőbb ellenőre. Keresztes-Fischer belügyminiszter a belügyi költségvetés vitájának befejeztével válaszolt az elhangzott felszólalásokra és az üzemi kérdésben néhány elvi kijelentést tett. E kijelentések szerint a kormány a középúton áll, szemben azzal a két felfogással, amelyek közül az egyik az üzemek megszüntetését vagy legalább is erős leépítését, a másik pedig az üzemek fenntartását, sőt lehető fejlesztését kívánja. Azt mondotta továbbá a belügyminiszter parlamenti felszólalásában, hogy a kormány revízió alá vette az összes hatósági üzemek működését, tehát köztük a fővárosi üzemeket is és aszerint fog- dönteni, hogy a lefolytatott vizsgálat alapján az üzem működését közérdekűnek lehet-e minősíteni vagy sem. A parlamenti beszéd után alkalmunk volt erről a kérdésről, amely most már hosszií hónapok óta foglalkoztatja a fővárosi autonómia különböző szerveit, beszélgetést folytatni vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel, akit megkértünk arra, hogy magyarázza meg a parlamentben tett elvi kijelentéseit és a fővárosi üzemek sorsára nézve konkrét formában juttassa kifejezésre a maga felfogását. ! üzem sorsára nézve, hogy az üzem működése nem jár-e anyagi veszteséggel a főváros autonómiájára nézve. Súlyosan esik a latba végül az a kérdés is, hogy az üzem nem csinál-e fölösleges konkurrenciát a magániparnak és a legális kereskedelemnek. Közüzem fenntartására tehát ott; van szükség, ahol a köz lényeges érdekei követelik meg az intézmény fenntartását, — de csak olyan mértékben, hogy az üzem működése az adófizető magánvállalkozásoknak konkurrenciát ne okozzon. ■— Ami most már a fővárosi üzemek speciális helyzetét illeti, — folytatta nyilatkozatát a belügyminiszter — én teljes mértékben tiszteletben akarom tartani a főváros autonómiájának azt a határozottan megnyilvánuló törekvését, amely a maga jogkörében akar rendet teremteni az üzemek körül. Határozott tudomásom van arról, hogy a főváros autonómiájának illetékes szervei megfelelő intézkedéseket tettek az üzemi problémák megoldása, és általában ennek az egész kérdésnek a rendezése érdekéhen. Ügy tudom, hogy a főváros belátható időn belül befejezi Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Dr. Pajor-szanatórium Új osztályt létesített 7*— és 9.— pengő napi ápolási díjjal, szanatóriumi ellátással V11L, VAS UCCA 17. — A külőnszobák árai is lényegesen leszállítva. — Vízkúrák, Zander, orthopädia, bélfürdő stb. bejáróknak is
