Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-11 / 19. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 május 11 19. szám Függeten Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A gazdagság Kötelez... Az elmúlt héten olvastuk a főváros zárószámadásút, amely a mai viszonyok közt feltétlenül kielégíthetett mindenkit, most pedig előttünk fekszik Budapest vagyoni mérlege, amely elmondja, hogy a magyar fővárosnak egymilliárd pengőn felüli vagyona és mindössze negyedfélszáz millió tartozása van. Budapest Magyarország legjobban vezetett közülete, ösz- szehasonlíthatatlanul jobban gazdálkodott, mint a vidék városai, nem is szólva az államról, amelynek gazdálkodásáról mindenkinek megvan a véleménye. Budapest most is gazdag. Úgy emelkedik ki a I mai világválságból, mint valami bevehetetlen sziklafészek a tomboló hullámok közül. És hogy a jövőben se lesz baj Budapesttel, arról is megnyugtatást kaptunk a héten: az év első négy hónapjának beszámoló jelentése azt mutatja, hogy a város vezetősége a gazdasági lehetőségek pulzusán tartja a kezét, a költségvetési előirányzatot nem tartja kötelező szentségnek és az írott számokat kontaktusba hozza az élet diktátumával. Az élet parancsol a pesti városházán, nem pedig az előre megállapított hideg számoszlopok, a város vezetősége nem a város fölött, hanem a j szenvedő, verejtékező lakosság között él, nem vezérkar, amely jó messzire, a front mögül irányítja a hadmozdulatokat, hanem maga is ott van a rajvonalban, résztvesz a támadásban és védelemben egyaránt. Ma, sajnos, egyelőre csak a védelemben. És előttünk a külföldi nagyvárosok ijesztő beszámolói: Berliné, a maga 130 millió márkás deficitjével, Prágáé, Bécsé, nem szólva a balkáni fővárosok balkáni ízű mérlegéről. Budapest vagyoni és háztartási mérlege világítótorony ebben a nagy sötétségben s mi boldogan és büszke megelégedettséggel tekintünk városunkra. Amikor minden omlik, recseg körülöttünk, a régi jelszó világít az éjszakában: „All Buda még!“ Áll. Amikor minden és mindenki beteg, Budapest egészséges. Ez az egészség, ez az erő azonban kötelez. Beteg a társadalom, a gazdasági és pénzügyi élet, és csak Budapest egészséges, tehát nagy, nagyon nagy feladatok várnak reánk. Nagyobbak, mint valaha. Most kell megmutatnunk, hogy Budapest nemcsak feje. gyomra és zsebe Magyarországnak, hanem — szíve is. Nem lehet elfogadnunk azt a feleletet, hogy hiszen erről eddig is tanúságot tett a magyar főváros. Hogy szociálpolitikai kötelességeit soha, egyetlen pillanatra sem felejtette el és különösen az elmúlt télen és az elkövetkező nehéz napokban fokozott szociális programot bonyolít le. Hogy enni ad az éhezőknek és munkát fog adni a munkanélkülieknek. Budapest óriási vagyona, kitűnő mérlege többre kötelez a mai viszonyok mellett. A kivételes pozíció, melyet sikerült megőrizni, azt parancsolja, hogy a főváros gondolkozásának át kell alakulnia és a megváltozott Élet élére kell állnia. Űj feladatok és horizontok nyíltak meg, más lett a tempó, gyorsabb a pusztulás viharának ereje, új tempót kell vennie Budapestnek is, ami annyit jelent: fel kell áldoznia a saját nyugalmát, hogy megteremthesse, visszahozhassa a polgárságét. Nemes és szép ötlet a. nyári inségmunkáké. Nagyon örvendetes, hogy inségmunkák keretében többmilliós csatornázási és egyéb feladatokat végeztet Budapest. De talán lehetne egy lépéssel többet is tenni ennél: olyan injekciókat adni a kereskedelemnek, iparnak és vállalkozásnak, amely új életre kelti a haldokló gazdaságot. Nincs pénz erre, — mondják a városházán. A „nincs pénz“ állandó refrén lett. Ezzel szemben áll egy rendkívül örvendetes vagyoni kimutatás, amely, ha nem is mutat pénzt, de mutat olyan munka- és életfenntartó lehetőségeket, amelyeket ma nem szabad elkerülni a kényelem, a költségvetési nyugalom kedvéért. A főváros egyes vagyontárgyait fel lehet áldozni, hogy másokat teremtsünk. Budapest vagyoni állapota nem romolna hajszállal sem, ha nem ragaszkodik a főváros a meglevőhöz, hanem okos és reális kézzel új alkotásokkal alapozza meg a jövőt. Soha olyan olcsó nem volt a munkaerő, mint ma és talán kitűnő üzlet is lenne a fővárosnak, ha éppen most kezd olyan feladatok megvalósításához, amelyek az eddigi gondolkozás mellett ebben a pillanatban megvalósíthatatlanoknak Látszottak. Ezt a gondolkozást át kell - csoportosítani és akkor egyszerre két legyet üt a fő- J város egy csapással: megvalósít szunnyadó álmokat, J megteremti a jövő kontúrjait és segít a gazdasági le- i romlás feljavításában is. Elő kell venni az ügyosztályokban félretett terve- { két. Meg kell vizsgálni azokat, mert nem hihetjük j el, hogy a fővárosnak ma az a kötelessége: ülni a nagy vagyonon, őrizni, félteni. Ennél többet, sokkal többet parancsol a Ma kiáltó szava és ennek a szónak nem szabad a pusztában elhangoznia, ezt a szót meg kell hallania Budapest fülének, agyának és — szívének. Ehhez nem kell egyéb, mint valamivel több bátorság és a mainál kissé élénkebb lendület. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter* nyilatkozik a Független Budapestnek a fővárosi üzemek sorsáról Jl belügyminiszter* halaszthatatlan és elkerülhetetlen feladatnak tekinti a fővárosi üzemek gazdálkodásának racionalizálását, amiről beható tárgyalások folynak a belügyminisztériumban M kormány nem tekinti időszerűnek a fővárosi törvény revízióját Beszélgetés Keresztes-Fischer belügyminiszterrel a költségvetési leirat konzekvenciáiról Nemcsak várospolitikai körökben, hanem a főváros közönségének legszélesebb rétegeiben is élénk feltűnést keltett vitéz Kér rxtes-Fischer Ferenc belügyminiszternek az új költségvetés jóváhagyásáról szóló leirata, amely a jövőre nézve — különösen a fővárosi üzemek sorsát illetően — érdekes direktívákat ad. A belügyminiszter ebben a leiratban elis- J mérését nyilvánította azzal a takarékossági szellem- j mel kapcsolatosan, amely a székesfőváros 1032. évi j költségvetésének az összeállításánál érvényesült. Az i elismerés mellett azonban kifejezésre juttatta a bel- | ügyminiszter különböző aggályait is, de legfeltű- | nöbbek azok a kijelentések, amelyek az üzemi gr obié- j mák megoldásának az előkészítésére vonatkoznak. A belügyminiszteri leiratnak a megérkezése óta éppen egy hónap telt el. Ezalatt az idő alatt a városházán megtették a szükséges intézkedéseket a belügyminiszteri leiratban foglalt rendelkezések végrehajtása céljából. A Független Budapest munkatársának alkalma volt vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel beszélni, akit a költségvetés jóváhagyását tartalmazó leirat rendelkezéseiről, azok várható végrehajtásáról, valamint azoknak a tárgyalásoknak az alakulásáról kérdeztük meg, amely tárgyalások az aktuális városházi kérdések tisztázása iránt folyamatban vannak a belügyminisztériumban. Vitéz Kérészié s-Fischer Ferenc belügyminiszter a következőket mondotta a Független Budapest i munkatársának: — Nagy érdeklődéssel kísérem a városházi eseményeket, ami egészen természetes, hiszen hivatalból legfőbb ellenőre vagyok a fővárosi igazgatásnak. A mai súlyos viszonyok között a főváros adminisztrációjának vezetőitől azt várom, hogy feltétlenül biztosítsák a háztartási egyensúlyt. Országos vonatkozásban is ez ma a legfőbb feladat. Ebből a szempontból tartottam szükségesnek a költségvetés jóváhagyását tartalmazó leiratomban annak a kívánságomnak a hangsúlyozását, hogy a tényleges kiadások folyósításánál a főváros vezetősége mindenkor vegye figyelembe a bevételek alakulását. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott kiadásokat csak abban a mértékben és csak abban az arányban lehet kiutalványozni, amilyen mértékben és arányban az előirányzott bevételek befolynak. A beszélgetés további során érdeklődtünk a belügyminiszternek az üzemi problémák megoldásával kapcsolatosan kialakult felfogása iránt is. Megemlítettük, hogy mindenfelé nagy feltűnést keltettek a költségvetési leirat intenciói, amelyek az üzemek jövő sorsára nézve bizonyos útmutatást tartalmaz- | nak. Keresztes-Fischer belügyminiszter a felvetett kérdésre ezeket felelte: Egyelőre várakozó állásponton vagyok. Meg kell ugyanis várnom, amíg a főváros vezetősége az üzemi problémák i i megoldására nézve konkrét előterjesztéseket tesz. Én a magam részéről hangsúlyozni kívánom, hogy a fővárosi üzemek gazdálkodását racionalizálni kell. Ezek az üzemek hatalmas értéket képviselnek és a főváros közönsége, mint ezeknek a nagy vagyontárgyaknak a tu/lajdonosa, joggal várhatja az igazgatási kiadások csökkentését és a jövedelmezőség fokozását, mert ebben az esetben bizonyos terheket le lehet venni az adófizető polgárság vállairól. A fővárosi üzemek racionalizálása, szerintem, halaszthatatlan és elkerülhetetlen feladat. A vezetésem alatt álló minisztériumban tárgyalások folynak az üzemi kérdések tisztázása érdekében. E tárgyalásokról érdemi nyilatkozatot nem tehetek, mert — mint előbb említettem — meg kell várnom az autonómia illetékes szerveinek újabb- állásfoglalását. Felvetettük végül a belügyminiszter előtt azt a kérdést is, hogy nem tartja-e a kormány időszerűnek a fővárosi törvény revízióját? Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter erre a kérdésre azt a választ adta, hogy ilyen irányban nincs mondanivalója, A fővárosi törvény revíziója tehát — legalább is ezidőszerint — nem tekinthető I aktuális kérdésnek a kormányzat részéről. Űj osztályt létesített 7.— és 9*— pengő napi ríumí ellátással Dr. Pajor-szanatórium ápolási díjjal, szanató VIII., VAS UCCA 17. — A különszobák árai is lényegesen leszállítva. — Vízkúrák, Zander, orthopádía, bélfürdő stb. bejáróknak is
