Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-04 / 18. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 május 4 18. szám 5^ Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Elűflzeté.l ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-S-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 Tyler és Éber A fővárosi üzemek elleni harcba beleszólt egy váratlan, külső tényező: Tyler úr, a Népszövetségi kiküldött. Éber Antalét új társat kaptak, az üzemek elleni „delendam esse censeo“ most idegen ajakról hangzott el, nem az övékéről. Sőt Tyler úr tovább is megy, mint Éberék, mert egytől egyig el akarja törölni az üzemeket, míg emezek csak a „magán- iparnak káros és felesleges konkúrrenciál okozó“ üzemek ellen indítottak harcot. Persze: más a szempontja Tylernek és más Ébernek. Éber a kereskedelem és ipar szemével nézi az üzemeket nem az fáj neki, hogy ezek nem jövedelmeznek eleget, ép ellenkezőleg, azt panaszolja, hogy nanyon sokat keresnek (?) és ezt a sokat a kereskedő és iparos elől veszik el. Tyler viszont azért mond peren tot az üzemekre, mert nem hajtanak elég hasznot a köznek, nem vesznek el elég sokat a magánipar és kereskedelemtől a köz javára. És mindjárt eklatáns példával bizonyít is: a BSzKRt-val. Összeveti a pesti villamostársaságofc 1913-beli üzleti eredményeit a BSzKRt 1930. évi eredményével (amely azóta erősen romlott) és éhből azt a következtetést vonja le, -hogy méregdrága és rossz a BSzKRt adminisztrációja, máskülönben nem lehetne ilyen kedvezőtlen • az összehasonlítás eredménye. A BSzKRt-ra vonatkozó érvek ntán aztán megállapítja, hogy a. főváros valamennyi üzemét át kell adni má- gánérdekeltségeknek, mert a törvényhatóság nem tud gazdálkodni. Egy pillanatra se vonjuk kétségbe Tyler úr jóhiszeműségét, el is hisszük, hogy bírálatát a legtisztább meggyőződés vezette. Tyler úi az amerikai gazdasági liberalizmus szemüvegén keresztül nézi, néni is érti — de nem is értheti meg — a mi monopolisz- tikus gazdálkodásunkat, amely az ő szemében igazságtalan és káros. Az amerikai gondolkozás a szabad versenyre van berendezkedve. Homlokegyenest ellenkezője annak, amit nálunk lát és természetes, hogy már eleve elfogult mindezzel szemben, ami ezt a versenyt részben kizárja, részben pedig szinte lehetetlenné teszi. Nem nézheti jó szemmel azt, hogy aki — tegyük l'el — autóbuszt akar járatni a főváros uccáin, nem járathat, mert ehhez csak a fővárosnak van joga. Ez tényleg a legnagyobb abszurdum, — amerikai szemmel nézve. És ha valaki innen, ebből a kiindulási pontból fog neki az üzemi gazdálkodás bírálatának, akkor nem is juthat más eredményre, mint amelyre a Népszövetségi megbízott jutott. Nem térünk vissza a rikítónak mondott példára, a BSzKRt-éra, mert az ebben hemzsegő tévedések elosztása nem a mi feladatunk, végezze el maga a megtámadott üzem, nem lesz vele nehéz dolga. Hogy a BSzKRt ma nem jövedelmez olyan arányban, mint békében? Erre csak egy megállapítással felelünk: a pesti villamos ma a legolcsóbb egész Európában. Tessék csak utána nézni, hányadik helyen állt olcsóság, helyesebben szólva drágaság dolgában 1913-ban és akkor megvan a felelet. Részletek azonban itt, ezen a helyen nem érdekelnek bennünket, csupán a nagy kérdés, a régi, több évtizedes: üzem, vagy magánvállalkozás? Óriási áldozatokat hozott a törvényhatóság azért, hogy a magánvállalatoktól megszabadítva a főváros közönségét, maga adjon vizet, villanyt, gázt, közlekedést és egyéb közszükségleteket a főváros népének. Óriási harcokat vívott ezért a törvényhatóság’, harcokat, melyeknél mi is ott voltunk, de ott volt Budapest minden polgára is. Ezek az üzemek dédelgetett kincseink, kifogástalanul végzik feladatukat, a precizitásnak, tökéletességnek olyan fokán állnak, ami példa nélkül való nemcsak egész Magyarországon, de talán egész Európában is1. A főváros lakosságának legnagyobb megelégedése és szeretete veszi körül őket, büszkék vagyunk rájuk és legnagyobb elégtételünk, hogy sikerült megmutatnunk, milyen önzetlenül, milyen kifogástalanul szolgálja ki Budapest a, maga közönségét. Hogy az üzlet nem nagy üzlet? Éppen ez a dicsérendő. Éppen ebben látjuk az üzemelt fenntartásának leghatalmasabb argumentumát. Ne is legyen az. Az üzemek ne keressenek. Tyler megállapítja, hogy nem keresnek. Éber megállapítja, hogy keresnek és ezt a keresetet a magánvállalkozástól veszik el. Tyler elgondolásában csak a tudat mögött szerepel a magánvállalkozás és szabad verseny védelme, Éber Antaléiban azonban legelöl. Kétségtelen, hogy tiszteletreméltó mindkét elvi álláspont és ha elvont elvi alapra helyezkedünk, liberális polgári gondolkozással feltétlenül honorálnunk kell a két kitűnő támadó fél szempontjait Nem helyezkedhetünk azonban elvont nemzetgazdasági doktrínák alapjára, egyszerűen azéi’t nem, inert itt az életről van szó. Nemcsak a fővároséról, hanem a lakosságnak egyénenkint és összeségben való mindennapi életéről. Tálán a mi gondolkozásunkban is ott rejlik valahol a háttérben az AmeriAz új fővárosi törvény erősen megszűkítette a törvényhatósági bizottság közgyűlésének hatáskörét. A legtöbb ügy sorsa már a törvényhatósági tanácsban eldől és csak elvi jelentőségű, vagy nagyobb anyagi természetű kérdések tartoznak a törvényhatósági bizottság- közgyűlésének kompetenciája alá. Az utóbbi időben a törvényhatósági bizottság közgyűlése mégis sűrűn ülésezett. Nem kétséges, hogy ennek a sűrű ülésezésnek Ripka Ferenc főpolgármester alkotmányjogi felfogásában van a magyarázata. Ripka Ferenc főpolgármester néhány hó- Ripka ierenc nappal ezelőtt a Független Budapest hasábjain hangoztatta igen határozott formában, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlését gyakran akarja foglalkoztatni, sőt azt is kijelentette, hogy minden egyes olyan aktuális kérdést, amely a, főváros közönségét foglalkoztatja, a törvényhatósági bizottság egyeteme elé terjeszt. Most híre jár, hogy a törvényhatósági bizottság a nyári szünet előtt már csak legfeljebb egyszer-kéi- szer fog közgyűlési tartani és azután késő őszig nem, lesz mód a közgyűlés összehívására. Ripka Ferenc föp olg ármester akivel ezekről a, kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A közgyűlés foglalkoztatása kérdésében senkinek sem lehet panasza, mert hiszen az elmúlt időben úgyszólván minden héten közgyűlést tartott a, főváros törvényhatósági bizottsága. Annak a hírnek sincsen semmiféle alapja, hogy a közeljövőben mellőzni akarnám a törvényhatósági bizottság közgyűlésének közreműködését, aminek legfőbb bizonyítékául hozhatom fel, hogy május havában fogja letárgyalni a törvényhatósági bizottság közgyűlése a a zárószámadásokat. A multévi fővárosi háztartás zárószámadásainak a vitájában bőséges alkalmuk nyílik a bizottkát naggyá, gazdaggá tévő szabad gazdasági verseny eszmei igazságossága, egyelőre azonban még messzire estünk: attól, hogy kísérletezésekbe foghatnánk és doktriner teóriákért tűzbe vettessük magunkat. Lehet, hogy • egykor ennek is eljön majd az ideje. Egyelőre azonban oly elképzelhetetlen távolságban Van ez a lehetőség, hogy nem foglalkozhatunk vele, mint reális tényezővel: az élet mást parancsol és nincs jogunk szembeszállni véle, különösen ma nem, amikor amúgy i® oly gyenge és bizonytalan ez az élet. sági tagoknak arra, hogy véleményüket elmondják a főváros egész gazdálkodásáról és ezzel kapcsolatosan megvitassák a pénzügyi helyzetet is. A zárószámadások elkészültek, a Fővárosi Számszék igazgatója éppen az elmúlt napokban jelentette, hogy a munkálatok teljesen befejeződtek és átadta minden részletkérdésre kiterjeszkedő jelentését. A Fővárosi Számizék igazgatójának ezt a jelentését most tanulmányozom. Mihelyt ezzel a munkával végzek, a jelentést átteszem a polgármester úrhoz, majd foglalkozni fog vele a főváros pénzügyi bizottsága, a törvényhatósági tanács és a közgyűlés is. A közgyűlés egyébként június végéig, vagyis közvetlenül a nyári időszak bekövetkezéséig ülésezni fog és megtárgyalja mindazokat a kérdéseket, amelyek aktuálisakká válnak. . A beszélgetés során felvetettük azt a kérdést, hogy mi a véleménye Budapest székesfőváros főpolgármesterének a HÉV átvételéről. Ripka főpolgármester a következőket felelte a Független Budapest munkatársának: — Élénk érdeklődéssel kísérem a tárgyalásokat, mert ezeknek az alakulását rendkívül nagyjelentőségűnek tartom. Nagyon örülnék, ha a főváros anyagi helyzetének különösebb megterhelése nélkül ‘lehelne ezt a tranzakciót lebonyolítani. Nem kétséges ugyanis, hogy a főváros közlekedésügyi problémáinak végleges megoldásához ezen az úton keresztül lehet eljutni. A magam részéről természetesen nem óhajtok az ügy érdemi elintézésébe beleavatkozni, hiszen egyedül az autonómia illetékes szervei lehetnek hivatottak arra, hogy a konkrét ajánlatot megvitassák és az elfogadásról döntsenek. Ripka Ferenc főpolgármester* nyilatkozik a Független Budapestnek a közgyűlés foglalkoztatásáról, a HÉV és a Talbot átvételéről Június végéig ülésezik a törvényhatósági bizottság — H májusi program: a zárszámadások tárgyalása — M főpolgármester kijelenti, hogy nem avatkozik be a HÉV és Talbot-probtémák megoldásába „ Teljes mértékben respektálom az autonómia akaratát“ — monája Ripka Főpolgármester Dr. Pajor-szanatórium “pőíI^díHaf létesített 7.— és 9 — pengő napi szanatóriumi ellátással VIII-, VAS UCCA 17. — A különszobák árai is lényegesen leszállítva. — Vízkúrák, Zander, orthopädia, béliürdö stb. bejáróknak is
