Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-04-20 / 16. szám

Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 minden Ufók és suttogás... A szerdai közgyűlésen interpelláció fog elhang­zani: megkérdezik a polgármestert, miért nem infor­málják a nyilvánosságot a HÉV, illetve a Nova-féle tranzakció eseményeiről. Hetek óta érdeklődik a köz­vélemény a kulisszák mögött folyó tárgyalások iránt, de az illetékesek hallgatnak, a nyilvánosság előtt ti­tok, hogy mi történik és mi történt idáig ebben a döntő fontosságú kérdésben. Amikor az első hírek kipattantak, a polgármes­ter nyomban szükségesnek látta, hogy nyilatkozzék. A rövid kommüniké megnyugtatásai akart szolgálni és azzal intézte el az egész kérdést, hogy egyelőre még előkészítés alatt állnak a dolgok, tárgyalások folynak, de mihelyt valami konkrétum lesz a dolog­ban, az autonómia elé viszik a HÉV—-Nova ügyét. Nincs kétségünk az iránt, hogy a polgármester becsületesen és őszintén hiszi, hogy ' ez így rendben van. Sipőcz polgármester abszolút jóhiszemű ember, de amikor ilyen nagy anyagi érdekű kérdésről van szó, akkor a jóhiszeműség nem feltétlen erény. A ma­gyar közvéleményt rákényszerítették a múlt tapasz­talatai, hogy megtanulja: az ilyen tárgyalásoknál több óvatosságra, mint jóhiszeműségre van szükség. Mindenki tudja, hogy van egy HÉV—Nova-ügy, de hogy miben áll ez, miért titok, azt senki sem tudja. A kulisszák mögött lázas tárgyalások folynak. Üzleti tárgyalások, melyek a főváros közönségének bőrére folynak. Tudjuk, hogy az érdekeltség képvi­selője Budapesten járt, hogy a tranzakcióba belekap­csolódott a Községi Takarékpénztár is, tudjuk, hogy különböző részletszeTződések és megállapodások elő­zik meg. a fővárosnak tett ajánlatot, hogy sokan akarnak nagy províziókat és egyéb jövedelmeket, csak egyet nem tudunk: mit keres ezen az üzleten Budapest? Timeo Danaos et dona ferentes. Azok a minden­felé kolportált előzetes híresztelések, hogy Budapest ezúttal remek ajánlatot kapott, jogos aggodalommal tölthetnek el mindenkit. Nagyon jól tudja mindenki, hogy sem az eladók, sem pedig azok a vállalatok, amelyek ebbe a több részre osztott tranzakcióba bele­kapcsolódnak, nem éppen altruisztikus célokat haj­szolnak és nem az a céljuk, hogy Budapest csináljon jó üzletet. Nem, ezt egy pillanatig sem hiszi senki se. Ügy képzelik ők a dolgot, hogy mindenki megsütheti a maga pecsenyéjét a főváros tüzénél: Budapest pe­dig elégedjék meg azzal, hogy erkölcsi kötelességét teljesíti, ha megváltja a HÉV-et, Budapest nem lehet üzleties, amikor a polgárságnak tehet szolgálatot a HÉV és a Nova megváltásával. Nagyon félünk ettől az ajándéktól. Ne lepjenek meg bennünket vele, hanem mondják meg előre, mi készül, hogyan készül. Erre ugyan azt szokták felelni, hogy a nyilvánosság előtt nem lehet üzletet kötni, ez a válasz azonban hamis és őszinteség nélkül való. 1 Az olyan üzlet, amely nem bírja el a legteljesebb nyilvánosságot, amelyet nem lehet a legkisebb rész­leteiben is ellenőrizni, nem való a fővárosnak. A HÉV és Nova esetében a főváros nemcsak nagyválla­latokkal áll szemben, hanem kisrészvényesek tömegé­vel is, akikkel a főváros — éppen azért, mert erköl­csi testület is egyszersmind, nemcsak üzleti fél — nem bánhat el az üzletiesség rideg szabályai szerint. A kisrészvényesekkel épúgy kötelességei vannak a fővárosnak, mint a maga közönségével szemben, nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy elég, ha az ügyet a nagyrészvényesekkel elintézi. A HÉV-nek több ajánlata feküdt már a főváros előtt és valamennyi megbukott. A legutóbbi, a Fried­mann Ignác-fóle átment a nyilvánosság kritikáján és éppen ezért nem vette tárgyalási alapul a főváros. Most belekapcsolták a Novát is az ajánlatba és meg­osztották az eladni szándékolt vagyontömeget több részre, melyek közül a fővárosra a HÉV jutna, az a vállalat, amely deficites. Hogy Hardyék, a Tröszt, a nagyrészvényesek és a közvetítők nagylelkűségű roha­mukban csodálatosan kedvező ajánlatot tettek volna a fővárosnak, azt a nyilvánosság nem hinné el, még abban az esetben sem, ha ez tényleg így lenne és ezt be is bizonyítanák neki. Mennyivel kevésbé hiszi így, ahogy most van, amikor minden titok és suttogás, amikor lázas futkosás van á kulisszák mögött, a nyil­vánosság előtt pedig semmi egyéb, mint egy kommü­niké, amely meg akarna nyugtatni, de erre egyálta­lán nem alkalmas. A legnagyobb bűn lenne fait accompli elé állí­tani a főváros közönségét, különösen akkor, amikor az autonómia szerveinek struktúrája olyan, hogy az ellenzéknek nincs beleszólási lehetősége az üzlet meg­kötésébe, amikor az uralkodó pártok mindent szente­sítenek, amit vezéreik eléjük terjesztenek. Nem gya­núsítás, amikor azt mondjuk, hogy ezek a vezetők nem is vállalhatják ilyen ügyekben a felelősséget, ha nem ábszolváltatták magukat ez alól a nyilvános­sággal. Ennek a nyilvánosságnak teljesnek és tökéletes­nek kell lennie. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy: „majd!“ Most, nyomban, mielőtt még nem késő, osz­lassanak el minden titkot, többek közt azért is, mert — a főváros erkölcsi testűiét... Beszélgetés Stpőcz Jenő polgármesterrel az ifjúsági problémák megoldásáról és a Talbot-centrále átvételéről M jtolgávmestev kijelenti, hogy a jövö héten széfeshönii anhétot hív össze az ifjúsági kéndések megbeszéléséne — Kisfizetésű joggyahonnohi állá­sokat kreálnak a városházán — Mádig nincs új állás, amíg végleg meg nem állapítják az adminisztráció létszámát M főváros átveszi a Tdlbot-centrálét, de csak a befektetett töke ellenében — Sipőcz polgármester nyilatkozata a Független Budapestnek A diplomás ifjúság elhelyezkedési nehézségeinek kiküszöbölése és általában az ifjúsági problémák meg­oldása élénken foglalkoz­tatja úgy a parlamenti, mint a városházi pártokat. Eddig csak intern megbe­szélések folytak e kérdés körül, most azonban az ifjúsági problémák megol­dását célzó akció egyszerre kiszélesedett. Különböző tervek merültek fel, ame­lyek kivétel nélkül azzal a kérdéssel foglalkoznak, miként lehetne a diplo­más ifjúságnak elhe­lyezkedési lehetőséget Sipőcz Jenő biztosítani, anélkül, hogy akár az államháztartásban, akár a fő­város költségvetésében újabb terhek jelentkeznének. A pénzügyi nehézségek következtében olyan elgondo­lás is felmerült, hogy a fővárosnál fizetéstelen joggyakornoki állá­sokat kellene kreálni. Azok a digffomás fiatalemberek, akik ezekben az ál­lásokban átmenetileg elhelyezkednének, természete­sen előnyben részesülnének a kezdőfizetéses fogal­mazói állások betöltésénél. A főváros vezetői elhatá­rozták, hogy az ifjúsági problémát most már napi­rendre tűzik. A fővárosi pártok vezetői azzal a kérés­sel fordultak Sipőcz Jenő polgármesterhez, hogy indítsa meg hivatalosan is ezt az akciót és ennek az akciónak első lépése széleskörű ankét összehívása legyen. A Független Budapest munkatársa beszélt erről a kérdésről Sipőcz Jenő polgármesterrel, akihez azt a kérdést intéztük, hogy mikor kerül sor ennek az an­kétnek az összehívására. Érdeklődtünk továbbá az­iránt is, hogy milyen elgondolásai vannak a polgár- mesternek a diplomás ifjúság városházi elhelyezkedé­sének megkönnyítésére és általában miként akarja előkészíteni az ifjúsági problémák megoldását. Sipőcz Jenő polgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az ifjúság elhelyezkedési lehetőségei a minimumra redukálódtak. Ez a probléma rendkívül fájdalmasan érinti a főváros ösz- szes felelős tényezőit. Hangsúlyoznom1 kell azonban, hogy úgy nekem, mint általában a fővá­ros összes vezetőinek nyugodt lehet ebben a tekintetben a lelki ismere­tünk, mert hiszen mi az adott kere­tek között mindent megtettünk az ifjúság elhelyezkedésének biztosí­tása érdekében. Utalnom kell ebből a szempontból arra. a kétségtelen tényre, hogy éveken keresztül a főváros volt az egyetlen közhatóság, ahol az egyete­met végzett ifjúság, ha nem is sok, de legalább némi elhelyezkedést ta­lálhatott. Ez a helyzet azonban legutóbb megváltozott, amennyiben az új fővárosi költségvetés tárgyalása alkalmával pártkülönbség nélkül minden oldalon mcgállajntottáik, hogy a fő­város adminisztrációja kissé túlméretezett. Annak a megállapításnak, hogy a városházi adminisztráció létszáma nagyobb a kelleté­nél, éppen az a természetes magyarázata, hogy az ifjúság a fővárosnál valóban több elhelyezkedési lehetőséget talált, mint bárhol másutt. Az autonómia most említett állásfoglalása következtében megkötött helyzetben vagyok és ezért nem tudok alkalmazást adni sen­kinek. Addig mindenesetre várni kell, amíg a városházi adminisztráció létszáma nincs végleg megállapítva. A kiküldött bizottság most készíti a státusz­rendezési javaslatot és ezeknek a munkála­toknak a befejezése után lehet a városházi adminisztráció végleges létszámát megálla­pítani. Mindaddig, amíg ezek a munkálatok be nem fejeződnek, új alkalmazásnak helye nincsen. Mihelyt ez a bizottság elém ter­jeszti működésének eredményét, azonnal napirendre tűzöm azt a gondolatot, hogy Dr. Pajor-szanatórium ápolási díjjal, létesített 7.— és 9.— pengő napi szanatóriumi ellátással VIIL, VAS UCCA 17. — A különszobák árai is lényegesen leszállítva. — Vízkúrák, Zander, orthopädia, bélfiírdő stb. bejáróknak is

Next

/
Oldalképek
Tartalom