Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-06 / 1. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 január 6 1. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 a jövendő térképén utunkat és miénk lesz az Élet. 1932 félelmetes küszöbére friss munkakedvvel lépünk, a szabadulásért küzdőknek rettenthetetlen erejével, melynek győzedelmeskednie kell minden akadályon, minden szorongó pesszimizmuson keresztül. K O. iS Újévi Beszé Ripka főpolgármesterrel M városháza legközelebbi munkaprogramja: a Vásárpénztár és az üzemi probléma megoldása — ,,M legtöbb feladat: az 7932. évi háztartás egyensúlyának biztosítása — Harc a hibás városházi takarékosság ellen — Kozma Jenő9 Papanek Ernő és Nagy Undor a fösvénységig menő takarékosság ellen Keresztes-Fischei* belügyminiszter nem engedélyezi a harmadik alpolgármesteri állás megszervezését A karácsonyi ünnepek hangulatát nem zavarta meg semmiféle esemény a városházán. Az adminisztráció munkája a folyó ügyek elintézésére szorítkozott, a várospolitikai élet teljesen szünetelt, legfeljebb a szokásos újévi üdvözlések hoztak némi élénkséget. A fővárosi autonómiát foglalkoztató kérdések tárgyalása és az elintézésre váró problémák megoldása a jövő héten kezdődik meg. A Független Budapest munkatársa ezeknek a megoldásra váró problémáknak a sorrendjéről és általában az új esztendő első napjaiban napirendre kerülő aktuális kérdésekről beszélt Ripka Ferenc főpolgármesterrel. Főként aziránt érdeklődött, hogy a legközelebb milyen kérdések fogják a törvényhatósági bizottságot foglalkoztatni. W' *»<jr TG*»?****?** M úf év programja Üj esztendő, borúsnak induló, barátságtalan új esztendő köszöntött ránk. Az új év küszöbén megint elhangzottak a városházán a szokásos beszédek, mindenki elmondta a maga gondolatait és mi is megállunk, mint minden évben ilyenkor, hogy megnézzük, mit tartogat poggyászában Budapest eljövendő esztendleje. Huszonhetedszer áll új esztendő küszöbén a Független Budapest, de nem volt még olyan új éve, mint a mostani. Soha nem néztünk ekkora félelemmel az események elé. Huszonhat ügyes-bajos, sokszor keserves, véres és szörnyű év — ennek az elmúlt emberöltőnek szomorú gyermekei minden reggel világhistóriai napokra virradtak —, nem mindig tudtuk, mit hoz és milyen lesz: de Budapest hajójának vitorlái ki voltak bontva és ha nem is láttuk, de sejtettük, merre visz az rít, milyen vidékre viszik a gályát a szelek ismeretlen vizeken. Most azonban megrendült hittel, bizalom nélkül állunk a küszöbön. Nemcsak mi. Mindenki, aki érzi a felelősséget, aki félti és szereti a magyar fővárost, annak vezetőit és ennek a nagy családnak millió tagját, aggódó bizonytalansággal néz 1932 elé, amely fenyegető kérdőjelként mered felénk. Kezünk a kilincsen, már be is léptünk a szobába, ahol nem tudjuk, de érezzük, hogy sok szenvedés és nélkülözés vár reánk. Program? Tervek? ... Nincsenek. Program csak egy lehet: vigyázni. LTgy vezetni a viharzó teng-eren a hajót, hogy ne kapjon léket a sokezer alattomos sziklacsúcs és zátony közt, hogy a szörnyű habok össze ne törjék a dióhéjat, a szörnyűség’es időkben hánykolódó, drága játékszert. A főváros vezetői más években el szokták mondani ilyenkor, hogy milyen alkotásokat akarnak meg*- valósítani, mik a sürgős és kevésbé sürgős teendők. — 1932-ben csak egyet tudnak mondani: nincsenek terveik. Ezekben a nehéz napokban a Független Budapest irányt mutatott. Karácsonyi számunkban megjelöltük azt a sarkpontot, amely felé haladnunk kell, amely biztos útirány a bizonytalanságban. Kibontottuk a vitorlákat és elindítottuk a küzdelmet a fővárosi törvény revíziójáért, amikor nincs program és nincs kezdeményezés, megjelöltük az élet és feltámadás útját. Hogy hasonlatunkat folytassuk: a fővárosi törvény kidöntötte a hajó főárbócát, az autonómia szabadságát, ezt kell újból felállítanunk, hogy kormányozni és haladni tudjunk a kikötő, a jövő felé. Enélkül nincs haladás, csak hányattatás, nincs céltudatos munka, csak kétségbeesett kapkodás. Amikor olyan bizonytalan a látóhatár, mint most, amikor mindenki beismeri, hogy nincs célunk, nincs tervünk, akkor meg kell ragadni azt a kötelet, amely a bizonyosság felé vontatja a. bizonytalansággal küzdőt. Meggyőződésünk teljes erejével hirdetjük, hogy a mai fővárosi törvény rossz és alkalmatlan a főváros életének szabályozására, elsorvasztja az életet és megbénítja az összes energiákat. Fel kell szabadítani az erőket, mert enélkül okvetlenül zátonyra futunk és eljutunk oda, ahonnan nincs út tovább. 1 Az autonómiáért, a fővárosi törvény revíziójáért meginduló harcot tesszük 1932 programjává. A Független Budapest minden energiájával dolgozni fog ezért a célért, végigküzdjük e harcot és nem fogunk lankadni. Célt tűztünk magunk elé, tehát haladni fogunk; megjelöltük a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az új esztendő első napjaiban főként a tavalyról fennmaradt restanciáknak az elintézését fogom szorgalmazni. Az elmúlt év végén ugyanis több fontos fővárosi problémának a megoldására tettünk ígéretet, most tehát ezek az ígéretek köteleznek bennünket. Két fontosabb kérdésről van itt szó: az egyik a Vásárpénztár- problémának végleges likvidálása, a másik a közgyűlés üzemi határozatának a végrehajtása. Egyébként megtesszük a szükséges intézkedéseket a közigazgatás gyorsabbá és egyszerűbbé tételének előkészítésére is. — Ugyancsak a legközelebbi munka- programban szerepel az állás- és jövede- lemhalmozások ügyének végleges rendezése is. Egyébként természetesen a szokásos folyó ügyek elintézése tölti ki munkaidőnket. Legfőbb gondunk lesz, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát megóvjuk. A legnagyobb óvatosságot tartom szükségesnek ezen a téren és éppen ezért nagy figyelemmel fogjuk kísérni mindenkor a bevételek alakulását, nehogy elcsúszások történhessenek. Meg vagyok győződve arról, hogy kellő óvatosság’ mellett kikerüljük a fenyegető zátonyokat. — Ami a törvényhatósági bizottság foglalkoztatását illeti, ebben a tekintetben minden a helyzet alakulásától függ. Éppen a súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel szükségesnek tartom, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának^ közgyűlése elé kerüljön minden olyan kérdés, amely a főváros közönségét foglalkoztatja. Továbbra is fenntartom azt a kijelentésemet, hogy külön interpellációs közgyűléseket is összehívok, valahányszor ennek szüksége mutatkozik. A főváros közgyűlésének a foglalkoztatása tekintetében tehát nem lehet ok semmiféle panaszra. A legteljesebb mértékben híve vagyok a legszélesebb nyilvánosságnak, mert azt tartom, hogv így lehet legegyszerűbben levezetni a társadalmat érintő kérdések izgalmait. Kozma Jenő — a városházi takarékosság hibáiról, amiket 1932-ben meg kell szüntetni A főváros közönségét az iparos- és kereskedőtársadalmat az új esztendő beköszöntése alkalmából elsősorban az a kérdés érdekli, hogy az új év folyamán számítani lehet-e újabb munkaalkalmakra, vagyis a, kenyérkereseti lehetőségek szaporodására. Az ellen a takarékossági láz ellen, ami mostanában a városházán észlelhető, egyre erőteljesebb küzdelem indul meg. Nem kétséges, hogy a rideg, mindenáron való takarékosság a munkaalkalmak egész soráf öli meg, újabb és újabb exisztenciák pusztulását idézi elő. Kozma Jenő, a kormány városházi pártjának elnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Takarékoskodni annyit tesz, mint a munkaalkalmak számát csökkenteni. Sajnálatos dolog, hogy éppen azok takarékoskodnak, akiknek nincs okuk takarékosságra. A tőkének éppen a mai időkben kell teljesítenie a maga kötelességét, amit annál könnyebben megtehet. mert hiszen ugyanakkor, amikor új munka- alkalmakat teremt, egyúttal vagyonát tezaurálhatja is. — A fővárosnál is tapasztalok sok olyan takarékoskodást, ami fölösleges. Csak olyan esetekben kell a fővárosnak takarékoskodnia, amikor attól lehet tartani, hogy az elköltött pénz nem szolgál produktiv célokat. A városházi takarékosság hibáit meg kell szüntetni és azonnal ki kell adni min- Kozma Jenő den olyan közmunkát, aminek megvan a fedezete. Szakítani kell azzal a rendszerrel, amely megállított minden munkát és csak egy Ripka Ferenc
