Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-23 / 51-52. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 december 23 51—52. szám Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: <.5476 Budapest karácsonya irta: PA KOTS József orsz, Képviselő A kórteremben karácsonyfák arany ezüst díszei ragyognak, a mindenki karácsonyfái. Az emberszeretet virág-oztatta ki arany virágokkal ezeket a havas fenyőket a téli nyomor, a fájdalmas szükség útszélein. Az ember boldogan kápráztatja el magát az aranyfüstös illúzió e szimbolikus csodafáival s néhány napra, néhány pillanatra a karácsony kiengesztelő, békés hangulatába ringatja keserű lelkét. Mégis e csillogás mögött ott retteng a mély árnyék, a város nyomora. Ne menj ki a kültelkekre ünnepi vándor, ne nézz be a hideg, vigasztalan tömeglakásokba, a pince-világba, ne kutasd mi van a szegénység sötét ablakai mögött. Élj csak illúzióban, legalább néhány napig, amíg a. betlehemi jászol varázsa kábít, amíg- a világot átölelő krisztusi szeretet hagyománya azt a csalékony ábrándot hajszoltatja veled, hogy ez a szeretet csakugyan közted jár. De vájjon itt jár-e? Vannak megvert lelkek, akik nem tudják magukat elkápráztatni, vannak szívek, akikre rásiklanak az árnyak hideg kígyói. Jaj, a boldogtalanoknak! Gyermeknek kellene lennünk, naív, tudatlan gyermeknek, hogy ne lássuk meg a Mindenki karácsonyfája mögött a kegyetlen valóság árnyékát, amely éppen okozója az illúzió-keltés e színpadias kényszerűségének. Ha mindenkinek lehetne otithona, meleg tűzhelye és karácsonyfája, akkor nem kellene útszélre, terekre odavarázsolni e vigasztalásra szánt, vigasztalan fát. Budapest karácsonya is csak ilyen illúzió, az Ur 1931-ik esztendejének végén. A hibás, bűnös gazdálkodás ezt a várost is elsodorta a gondok, bajok áradatában. És most látszólag folyik a nagy mentő munka. Mindenki, polgármester, főpolgármester, tanácsnokok, üzemigazgatók és politikai közkatonák, valamennyien felcsaptak árvízi hajósoknak. És verik félre a harangokat és ötleteik, terveik, programjaik ladikjain, lélekvesztő in igyekeznek megmenteni azokat a javakat, amelyeket az ő könnyelműségük sodort veszedelembe. Különös, groteszk látvány ez a nagy buzgalom, amely takarékosság-, fizetésleszállítás, nyugdíjcsökkentés címlete alatt egymást licitálja túl. Talán túlsók ez a jótól. Amikor a tobzódás, a nagyzási hóbort, a cifrálkodás költekezés bachaniáliái és szatur- náliái ellen a komoly lelkiismeret harcot indított, tíz esztendőn át dölyfös gőggel hárítottak el minden intelmet jótanácsot. Most aztán megriadtak. És ők kiabálnak legjobban, az ő úgynevezett takarékossági bizottságaik végeznek kegyetlen operatőr munkát és szegény tisztviselőknek, tengődő alkalmazottaknak szűkös falat kenyerét is megszegik. Vájjon miért mindez? A saját múltjuk felelőssége elől igyekeznek menekülni. Félnek a nagyobb bajtól, a katasztrófától s tudják, hogy ez ingovány mocsáriakéi ők voltak, ők tenyésztették ki a süppedékes lápot. Csak el ne temesse őket a láp! Homéri mulatságnak hat ha az ok nem lenne annyira tragikus, ahogy ezek az urak új jelszavakként sajátították ki a városházi rend- , szer tíz éven át küzdő kemény kritikusainak és ellenzőinek megállapításait és érveit. Mi csak álmélkodva nézzük az ellenzék oldaláról ezt az isteneknek va’ó komédiát. Az bizonyos, hogy kitűnő komédiások, remekül hangszerelik az új politikai kompozíciót. A dallama a mienk volt, mi intonáltuk, most ők fújják. IJgy csinálnak, mint az ismert operettzeneszerzők, jól ismert melódiákból komponálják meg a saját politikai darabjukat, a rendszer zenés bohózatát! És itt egy nyomorgó, küzködő, dolgozó, adókkal terhelt, agyonsujtott város nézi ezt a játékot. Mi mindent nem ér meg az ember e zűrzavaros, meg- kergült világban! De meddig? Quo usque tandem... Karácsony ünnepi hangulatában talán nem is szabadna ennyire észrevenni az illúziók aranyfürtös csillogása mögött a valóság e mély árnyékait. Talán együtt kellene zengeni az elkápráztatott lelkületű, naív hívőkkel az örökszép éneket: És békesség a földön a jóakarata, embereknek ... Csakhogy hiába minden jószándék, naív hit, békesség és megbocsátás, ők még e hangulatot is csak a maguk hasznára aknázzák ki, a lelkűk mélyén más számára nincs igazi szeretet és igazi békesség. Ma meg vannak egy kicsit jedve, ma ők hangoztatják legjobban a közéleti puritánizmus jelszavait de ha elmúlnak a bizonytalan idők — bár minél előbb elmúlnának! — már minden feledve lenne, a szeretet, a szociális megértés mindem mint avult rekvizitum a kelléktárba kerülne és kifényesítenék régi fringiáikat és megindulna a kíméletlen harc mindenki Megindul a have a fővárosi törvény revíziójáért Rassay Károly és Friedrich István harcot hirdetnek a fővárosi törvény megváltoztatása érdekében - Kozma Jenő az új törvény előnyeiről és az adminisztráció hibáiról 71 kereszténypárt memorandumban követeti a fővárosi törvény három fontos szakaszának törlését Vitéz Keresztes belügyminiszter, Ripha főpolgármester és Stpőcz polgármester nyilatkoznak a Független Budapestnek az új fővárosi törvény elsőéves jubileumán Több, mint egy esztendő telt el az új fővárosi ! törvény életbeléptetése és az új törvényhatósági j bizottság megalakulása óta. Az új fővárosi törvény i életbeléptetése következtében teljesen új képet ka- j pott a főváros adminisztrációja. Megszűnt a hivatal- j nok-tanács, amely évtizedeken keresztül példás ügy- | buzgalommal és lelkiismeretességgel döntött a főváros közönségének mindennapi aktuális kérdéseiben. Új intézmény támadt ennek a régi tradíciókon fölépült tanácsnak a romjaiból: a törvényhatósági taná/cs, amely kizárólag bizottsági tagokból, a városházi pártok vezetőiből áll. A városházán régebben minden a legteljesebb nyilvánosság ellenőrzése mellett zajlott le. Még a szakbizottságok is nyilvános ülésben tárgyalták a hozzájuk utalt, vagy eléjük tartozó kérdéseket. Ez a nyilvánosság biztosította egyrészről a leghatékonyabb ellenőrzést, de biztosította másrészről az érdeklődést is, a napirenden szereplő tárggyal való foglalkozás komolyságát, biztosította végül azt, hogy a hozzászólók és a döntésre j hivatottak teljes felelősségérzettel dobták szavaza- | tukat a mérleg serpenyőjébe. ; Ennek az eseménvekben gazdag esztendőnek a j lepergése után, a karácsonyi ünnepek hangulatában, j amikor az ó- és újév között szokás mérleget esi- | nálni, — vessük fel a kérdést: bevált-e az új fővárosi törvény? A Független Budapest megszólaltatja a várospolitikai élet minden hivatott vezetőjét: kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt, de megszólaltatjuk a városházi adminisztráció két legfőbb vezetőjét, llipka Ferenc főpolgármestert és Sipőcz Jenő polgár- mestert is. Elsősorban a főváros vezetőihez fordultunk kérdésünkkel, akiktől az alábbi válaszokat kaptuk: dr. Ripka Ferenc Azt a kérdést intézte hozzám a „Független Budapest”, hogy a mi a véleményem a fővárosi törvényről, mennyiben vált he és van-e benne olyasmi, amit a tapasztalatok alapján módosítani kellene? Szívesen felelek a kérdésre, amennyiben már most felelni lehet rá. Mert hogy Ripka Ferenc az új fővárosi törvényről ma még nem lehet végleges ítéletet mondani, abban senki sem kételkedhetik, aki elfogulatlanul ítéli meg a dolgokat. Az új törvény egy éve van csak érvényben. Hogy ennek a törvénynek egész rendszerét meg lehessen ítélni, arra van szükség, hogy az egész adminisztráció ennek a törvénynek szellemében legyen átszervezve. Mert a törvény életrvalóságáról csak akkor lehet szólni, ha teljes egészében életbelépett, vagyis ha az új törvény által létesített apparátus egész terjedelmében megkezdte működését. Az eddigi tapasztalatok főleg csak a közigazgatási tanácsra vonatkozhatnak, mert ez a szerv olyan újítás az autonómia életében, amely az önkormányzati gondolatnak nagy mértékben való érvényesülését jelenti. Mert általa nyer a polgárság közvetlen befolyást az egész közigazgatás irányítására. Az a meggyződésem, hogy ez a szerv, mely már egy éve működik, minden hozzáfűzött várakozásnak megfelel. Azt mutatja, hogy az új fővárosi törvény nagy haladást, fejlődést jelent. Természetes, hogy régi formák átalakítása nem történhetik meg egyes érdekszférák érintése nélkül és az új sokszor éppen újságával kelt idegenkedést. Azért, meggyőződésem szerint, az új fővárosi törvénynek mindig jobban gyérülnek majd ellenségei és ha a községi élet ezekbe a haladottabb formákba beleilleszkedik, ki tudja hozni belőlük az egészséges fejlődés lehetőségeit. Sipöcz Jenő polgármester a következőkben válaszolt e tárgyban eléje terjesztett kérdéseinkre: — Amikor még a törvény előkészítésének munkája folyt, kifejtetem a törvény alkotásánál szerepet játszó szempontokra vonatkozó nézeteimet. Egyelőre még várnunk kell, amíg a törvény alkalmazása a gyakorlatban teljesen kialakul s csak hosszabb idő elteltével leszünk majd abban a helyzetben, hogy az esetleges hiányok orvoslása iránt előterjesztést tehessünk. — Kétségtelen, hogy az új törvény következtében a kormányhatóság nagyobb jogkört nyert a főváros ügyeinek intézésére, mint amilyennel addig bírt. Sok függ természetesen atSipőcz Jen6 a szívnek királyai, hanem önzésnek, érdeknek raav- talócai. Egyébként ne lássuk meg, hogy a sok szép szó, ígéret, jelszó, aranyfüst csupán, higyjünk, reméljünk: Dicsőség a mennyben az Istennek és a földön a jóakaratii embereknek . . . ellen, aki nem az ő politikájukat szolgálja s nem az ő hatalmi rendszerük alázatos jobbágya. Karácsony, Budapest karácsonya szomorú ünnep, mert hazug szellem lett úrrá a közéleten, mert kuiá- rok lepték el a közélet szentéh eit s a napkeleti bölcsek, akik az isteni szeretet jászola elé járulnak, nem
