Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-12-09 / 49. szám

HUSZONHATODIK évfolyam 1931 december 9 49. szám 3sz Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A józan ész és a haza nevében... Szigorú szemöldökű, mérges úr a ma­gyar állam, valahányszor a fővárosról esik szó. Az állam nem mindig ilyen erélyes, de ha Budapest felé fordul a tekintete, nyom­ban keménnyé és határozottá válik, mert tűrhetetlen az, amit ez a tékozló Budapest csinál. Hallatlan, sőt felháborító! Egészen nyugodtak lehetünk, a kor­mány nem engedi a fővárost a züllés útjára lépni. Amíg az atyai szívű, bölcs és nemes Rendszer őrködik felettünk, addig nem kell attól tartani, hogy a főváros Lillafüredeket épít, vagy más, eléggé el nem ítélhető koc­kázatba fog. Szerencse, kiszámíthatatlan bol­dogság, hogy több mint tíz év óta ilyen jó­zan, hűvösen mérlegelő, óvatos szemek ügyel­nek ránk, mert a rossz példa ragadós és . . . a rossz példa nem volt messzire. Könnyen veszélyessé válhatott volna ránk nézve. A kormány nemcsak prédikálta a vizet. Nem. Gondoskodott arról, hogy ne is ihas­sunk egyebet. A főváros jól akarja táplálni a kórházi betegeket? A kormány megmu­tatta, hogy nem tűr ilyen könnyelműséget. Jótékonykodni akar? Támogatni az egyesüle­teket ? Kórházakat építeni, meg iskolákat! ? Az ember nem tudja: bosszankodjék-e in­kább, vagy felháborodjék. A kormány mind a kettőt megtette és nem engedte, hogy így pazaroljon Budapest székesfőváros, ez a kis­korú, gyámságra szorult közület, amely nem tud a pénzzel bánni, hanem megmutatta, mit kell csinálni. Palotákat kell érte venni, természetesen grófi palotákat; támogatni kell a jótékony társadalmi egyesületek he­lyett a főúri sportklubokat és hozzá kell já­rulni súlyos milliókkal a budapesti rendőr- j ség fenntartásához. \ Karácsony felé közeledünk. A főváros évről-évre meg szokta ajándékozni tisztvise­lőit: a Jézuska szerepét vállalja a szeretet gyönyörű ünnepén. A Jézuskát, aki leszáll az égből és enyhet, melegséget, szívet hoz a földi-e. Mennyből az angyal minden eszten­dőben eljött a főváros kis pásztoraihoz, boj­tárokhoz éppúgy, mint öreg számadókhoz és elhozta a karácsonyi derűt, az ünnep békéjét. Ebben az évben nincs szeretet. Nincs béke. Nincs enyhe fénysugár, amely vigasz­tal és enyhít. Nincs. A kormány szeme min­dent lát és őrködik a főváros felett: nem enged a züllés útjára lépni bennünket, holmi szeretet és egyéb szentimentális jelszavak ürügye alatt. A főváros szeretne adni, a fővárost a régi könnyelműség vezeti. Nem az esze, ha­nem a szíve. Keres fedezetet és esetleg talál is. Félő, hogy odaadja a karácsonyi ajándé­kot azoknak, akik mástól nem várhatják azt, csak tőle, mert valahonnan mégis csak kerít egy kis pénzt, de van egy felettünk őrködő őrangyal, aki megvédi az imbolygó, tévúton kalandozó fővárost. Nem élünk olyan időket, hogy víg vagy meleg ünnepeket ülhessünk. Ilyesmire nincs is szükség. A tisztviselő arravaló, hogy dol­gozzék. A tisztviselőnek legyen keze, legyen lába, legyen feje, mert ezek kellenek a mun­kához, de ne legyen szíve és főképpen gyom­ra, mert ezek a szervek egyáltalán nem ér­tékesíthetők állami, illetve köz-szempontból. És különben is: amíg Trianon van, ad­dig nem kell ünnepelni. Tessék jó hazafinak lenni és búsulni. Aki ajándékot kap, az jó­kedvű lesz, nekünk pedig gyászunk van: nem is illenék ilyenkor ajándékot adni vagy elfo­gadni. Nem, a magyar állam nem engedhet meg ilyesmit. A józanság és a hazaszeretet nevében tehát tiltakoznunk illenék az ellen, hogy a főváros akár jutalmat, akár segélyt adjon karácsonyra a tisztviselőknek. így szeretné ezt a kormány, — de mi mégis csak a létért küzdő, verejtékkel dolgozó tiszt­viselői kar felé fordulunk szeretettel, hittel és bizalommal és a szerzett jogok elismerését követeljük részükre — még a felettes ható­ság részéről is. A hazai banhok prolongálják a négymillió dolláros függőkölcsönt Létrejött a megállapodás — Tárgyalások folynak a másik négymillió dolláros kölcsön meghosszabbításáról is — Nincs fennakadás a főváros devizaszükségletének ellátásában Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok nyilatkozata December 31-én lejár a főváros 8 millió dolláros függő kölcsönének az első része. Ez az első rész 1 mil­lió dollárt tesz ki, a második 4 millió dollár jövőévi június 30-án lesz ese­dékes. A mai rendkívül súlyos pénz­ügyi viszonyok között érthető érdek­lődés nyilvánul meg — éppen a ter­minus közeledésére való tekintettel — aziránt, bogy a főváros függőkölcsön-prob- lémái miként nyernek megol­dást? Beszéltünk ebbén az ügyben Lamotte Károly dr pénzügyi tanácsnokkal, akitől megkérdeztük, bogy történ­ték-e már intézkedések a lejáró fiig- gőkölcsönök meghosszabbítása iránt. Lamotte Károly dr. pénz­ügyi tanácsnok Lamotte Károly a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának:- A függő kölcsönök prolongálása iránt megindultak már a szükséges tár­gyalások. Ezek a tárgyalások már előre­haladott stádiumban vannak, éppen ezért már módomban is áll megállapítani, hogy a felmerült probléma megoldottnak te­kinthető. Ez év december 31-én 4 millió dolláros függő kölcsönünk jár le. Ennél a kölcsönnél kizárólag magyar bankok van­nak érdekelve. Az érdekelt hazai pénzintézetek a megindított tárgyalások során haj­landóságukat jelentették ki arra, hogy ezt a 4 millió dolláros függő kölcsönt prolongálják éspedig anélkül, hogy a fővárost valami­lyen károsodás érné. A függő kölcsön má­sik része, ami ugyancsak 4 millió dollár, csak félév múlva jár l?,. Ezt a 4 millió dol­lárt a Községi Takarékpénztár utjain a berlini Mendelssohn-bankház plaszírozta. Ennek a kérdésnek az elintézése egyelőre nem okoz gondot, mert több mint félesztendei időnk van a rendezésre. Ebben az Irányban is érdeklődtünk már és itt is megvan a reményünk a kedvező pro­long áiciór a. A mai nehéz deviza viszonyok között föl­merül az a kérdés, vájjon a fővárosnak nem okoz-? különösebb gondokat azoknak a valu­táknak az előteremtése, amelyekre a külföldi kamatterhek kifizetésénél a főváros vezetőségé­nek szüksége van. Lamotte Károly dr., pénz­ügyi tanácsnak kijelentette a Független Bu­dapest munkatársának, hogy ebben a tekintet­ben sincsen semmiféle fennakadás. Sipoez Jenő polgármester és Lamotte Károly pénz­ügyi tanácsnok tárgyalásokat folytattak a pénzügyi kormánnyal és a tárgyalások ered­ménye alapján minden esedékességnél meg­kapja főváros a szükséges devizákat. A Nemzeti Bank a főváros előterjesz­tése alapján minden egyes esetben az esedékesség bekövetkezése előtt kiszol­gáltatja a szükséges valutamennyisé­get. Egyáltalán nem fordult még elő soha semmi- fél3 nehézség ezen a téren. A főváros tehát pontosan fizeti külföldi tartozásait és ez a ma­gyarázata annak, hogy a főváros hitelképes­sége még a mai súlyos viszonyok között is csorbítatlan. Nincs megegyezés a Talbot-fronton Hat hét óta szünetelnek a tárgyalások — Borvendég Ferenc alpolgármester elmondja teli munkaprogramját A főváros 1932. évi költségvetése a belügyminisz­ter előtt fekszik. A városházi adminisztrációra most kettős feladat hárul: egyrészt az, hogy végrehajtsa az új költség vetést, másrészt pedig új tervek kidolgo­zásával, új munkaprogram lefektetésével kell foglal­koznia. Egyelőre az ínség akciók megszervezése és lebonyolítása foglalkoztatja a városházi adminisz­trációnak és a kerületi elöljáróságok tisztviselőkará­nak legnagyobb részét. Ilyen körülmények között messzemenő tervek kidolgozására aligha lehet, gon­dolni. A Független Budapest munkatársa beszélt ezekről a kérdésekről Borvendég Ferenc alpolgármes­terre1]. akitől megkérdeztük, hogy téli munkaprogram­jában milyen tervek szerepelnek. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának; — A jelenlegi súlyos gazdasági és pénz­ügyi viszonyok között úgyszólván napról napra élünk. A mindennapi gondok lefoglal­ják egész munkaidőnket és így különösebb, nagyobb jelentőségű és hosszabb időre szóló terveket nem is igen készíthetünk. Munkapro­gramomban első helyen szerepel az, üzemi problé­mának a megoldása. A közgyűlés határozatához képest előterjesz­tést fogunk készíteni és ebb?n az előterjesztés­ben minden egyes üzemre nézve külön javasla­tot fogunk benyújtani. Az üzemi problémák megoldásának előkészítéséről éppen a Függet­len Budapest legutóbbi számában fejtettem ki véleményemet. Ehhez képest csak azt tehetem még hozzá, hogy az üzemi problémák megölr dúsával kapcsolatban van az új fővárosi illetményszabályzat ügye is, amennyiben ez a szabályzat lesz hivatva

Next

/
Oldalképek
Tartalom