Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-18 / 46. szám
Budapest, 1931 november 18. Függec/en Budapest 6 ♦ i M HÉT A munhanélKüliség megszüntetése Irta: HŰVÖS IVÁN, főv. biz. tag A költségvetés szónokai Ez a hét a költségvetésé volt. Más, mint a többi, tehát a forma is más, amellyel az elmúlt hetet tárgyaljuk. Nem lehet a formák adta kényszerzubbonyba beleszorítani mondanivalónkat, nem lehet napi adagolásban feltálalni azt, ami történt, mert elveszne a lényeg a részletekben. Tehát: csak a lényeget!... Polgármesteri expozé. Nyugodt, kiegyensúlyozott beszed, a végén ugyan pesszimisztikus, általában véve azonban magabízó, bizalomkeltő. Csak éppen az a kis pesszimizmus, az a Kasz- szandra jóslat, amellyel a polgármester a gazdasági depressziónak néhány évre való prolongálását jövendöli... Ez lerontja az egész hatást, libabőrössé teszi a kedélyeket, kilátástalanná minden előirányzatot, az _ egyensúlyért hozott minden áldozatot. De talán kabalának mégis jó. Évekig kaptuk az optimizmus-elixire- ket és jött az, ami van. Most talán, hogy odafent megfordították a hangulatot, most talán reménykedhetünk, örömmel vesszük tudomásul, hogy nincs már ellentét a polgármester és a takarékossági bizottságok közt, de hogy őszinték legyünk, nem is vettük túlságos tragikusan eddig sem a differenciákatSipőcz polgármester simulékony egyénisége hozzáidomul a kényszerűség diktálta helyzethez, nem az az ember ő. aki mindenáron a maga igazát akarja keresztülvinni. Egyszerűen belátta, hogy ő az okosabb, tehát engedett. Kozma. Nem volt sikere. Az ékesszólás nem tartozik fegyverei közé. Nem tud lenyűgözni, meggyőzni. De viszont nincs is szüksége rá. Megvannak ehhez az egyéb eszközei. Szerencséje, hogy nem ellenzéki. Peyer. Beszédéből kicsendült az, amit már régóta tudunk: a városházi szocialisták nem azok az intrantéig ens forradalmárok, akikből mumust lehet, csinálni, egyszerű, szolid, jólidomult kispolgári ellenzék, tele konstruktív vágyakkal, híján a destrukciónak legkisebb árnyalatával. Mintha azt ambicionálná legjobban, hogy Wolff Károlynak tessék a beszéde, hogy a túloldal meg legyen elégedve velük. El is éri, Wolff nagyokat bólint és amikor arról az ötmillióról van szó, melyet az államtól vár a főváros az ínség akciókhoz, Wolff hangosan is beleszól: „Ügy van, nagyon jól van.“ Meg volt elégedve: Peyer megkapta tőle a jelest. Wolff. Ha Wolff beszél, megtelik a terem. Okosan beszélt, került minden ütközőpontot, politikus volt. Jó szónok is, aki világos, átfogóan szisztematikus gondolkozású és ebben van sikerének titka, Mert, hogy sikere volt, az tagadhatatlan, a baloldalról is többen siettek üdvözlésére, mikor befejezte költségvetési beszédét. Volt annyira udvarias, hogy ő viszont a szocialistáknak akart tetszeni és el is érte a célját, mert ezek, ha nem is helyeseltek, de hallgattak, ami talán több ennél. Határozottan megállapítható mindkét részről a kölcsönös, reménytelen szerelem, mely minden reménytelensége mellett is termékeny lehet, a fővárosra nézve. Baracs. Minden szava pörölycsapás. A legnagyobb kidtúrájú szónokok közé tartozik, log-i kaja kérlelhetetlen, ütése biztos. Ezúttal a Kozma-pártot kölcsönözte ki és nem lehetett valami kellemes Kozmáéknak ez a kölcsönműve- let. Öröm volt látni, milyen élvezettel hallgatta a „testvérpárt“ — mármint Wolf fék — Baracs simogató szavait, legszívesebben talán tapsoltak volna neki egy-egy szellemes, találó ütés után, dehát nem volt szabad: vagy testvér valaki, vagy nem. Már pedig ők testvérek. Édes testvérek. Baracs beszédeinek van valami egyéni, külön ízük, legtalálóbb tahin az a jelző lenne, hogy „szaftosak“, gourmandoknak való csemegék, szép csomagolásban, művészi feltálalásban. Csak éppen a Wolff-párt egyik ifjú bimbajának volt kifogása a beszéd ellen, de a hosszúhajú titánt két szóval úgy elintézte Baracs, hogy levegő után kapkodott a bimbó. Legközelebb táléin, ha már rövidebb lesz a haja, nagyobb eredménnyel fog közbeszólni. Láng. Csupa. tudás és erő. A demokratapárt legerősebb, legértékesebb vezéregyénisége, lé- pésről-lépésre nyomul előre és kétségtelen, hogy jövője van. Mindenki érdeklődéssel hallgatta, meg is érdemli, mert nagyon kevesen vannak, akik hozzá hasonló képességekkel felvértezve küzdenek a főváros érdekeiért. Láng olyan láng, amely tisztem lobog, éget is, éltet is és van hozzá — sütnivalója is. Teherautókarosszériák Teherautópóftkocsik Autóbuszok Gyártja: NAY«RÓNA Gép-, szállítóeszköz és szivattyúgyár rt* Budapest, X, Kápolna tér 27-29. Tel.: J. 463 88 A világválságokozta problémák között talán a legnagyobb jelentőségű a napról-napra fokozódó munkanélküliség megoldásának kérdése. Ennek dacára semmi pozitív lépés, sőt még komoly kísérlet sem történt, bogy amár-már tarthatatlanná váló helyzet megkönnyíttessék. A terhek indokolatlan emelése még reménytelenebbé teszi a helyzetet, fokozza a munkanélkülivé vá It exisztenciák számát és ezáltal az elkeseredettek újabb és újabb tízezrei kerülnek a szélsőségek befolyása alá. A jelenlegi válságos időkben kétszeres súly- lyal esik a latba a szélsőséges mozgalmak és pártok minden főnyi erősödése, úgyhogy a kormányzat legsürgősebb feladata a munkaalkalmak bármi áron való biztosítása, s meg kell ragadnia minden eszközt, mellyel a jelenlegi helyzeten segíthet, még annak árán is, ha ezen intézkedéseivel átmenetileg mélyebben kellene a magánjog körébe eső jogokat korlátozni, mint azt normális időkben megengedhetőnek véltük, sőt átmenetileg oly eszközök igénybevétele is elkerülhetetlenül szükségessé válik, melyek bizonyos meglevő vagy képzelt jogokat érintenek ugyan, de lehetővé teszik a kirívóan egyenlőtlen megoszlásból keletkező ellentétek eltüntetését. A mai nyomorúságos helyzeten tehát feltétlenül enyhíteni kell, mert éhes és elkeseredett társadalmat kormányozni lehetetlen. Két irányban kell sürgős intézkedéseket tenni. Az egyik a szellemi proletariátus növekedésének megakadályozása, a másik az ipari munkanélküliség csökkentése. Ha a magán- és államjogi aggályokat ügyeimen kívül hagyjuk, a célhoz vezető módok maguktól adódnak. Ilyenek a magánvállalkozásoknál alaptőkéjük gs forgalmuk arányában törvényhozósüag megállapítandó normálstátusz, mely a létminimummal bíró alkalmazottak számától teszi függővé az alkalmazható magasabb tisztviselők számát és jövedelmét, az igazgatósági tagságok számának és tahtiémjelnek megfelelő korlátozása, annak kíméletlen keresztülvitele, hogy senki két vagy több állásból jövedelmet nem élvezhet, annak kimondása, hogy tisztviselőt napi hat és fél órán túl nem. szabad még külön díjazás mellett sem foglalkoztatni, a létminimum megállapítása, stb. Már maga az az intézkedés is, mely a tisztviselők munkaidejének korlátozására irányulna, feltétlen létszámszaporítást vonna maga után és a munkanélküliség kérdését a magán- és banktisztviselő osztálynál jelentékenyen enyhítené. Tekintve, hogy az itt felvetett eszmék a magánalkalmazottak helyzetében változást fognak előidézni, szükségesnek tartom, hogy a jogviszonyaikat szabályozó törvény megalkottassék, s ezáltal ez a rég vajúdó kérdés is nyugvópontra jusson, mint ez más államokban már régen megtörtént. Természetszerűleg gondoskodni kell arról is, hogy a vállalatoknál a létszámemelés folytán keletkező tehertöbblet más oldalon megtakaríttassék, s a vállalat rentabilitása megóvassék. E célból rendelkezésre állanak a vállalatok vezető tisztviselőinek közismerten horribilis jövedelmei, az ily állások számának a szükség megengedte minimumra való redukálása, a tőkeszegény vállalatok összevonása, valamint a fizetéses igazgatósági tagságok és jövedelmeik erélyes korlátozásából megtakarítható összegek. Ugyancsak nagymértékű megtakarítások lennének elérhetők az ellenőrzés fokozott kiépítése, s minden fölösleges, főleg ti. n. reprezentatív kiadás szigorú redukálása folytán. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartom annak kimondását is, hogy mennél több család részére tudjuk legalább is a létminimumot biztosítani. Ami az ipari munkanélküliség kérdését illeti, meg kell állapítanom azt, hogy annak megoldása a mai gazdasági viszonyok között csak akkor lehetséges, lm az ebből keletkező terhek egy részét az állam vállalja magára. A munkanélküliek támogatásának kérdése ilyen vagy olyan formában úgyis elkerülhetetlenül megoldásra vár. mert az előttünk álló tél, s a közeljövőben még elviselhetetlenebbé váló nyomorúság valamilyen szociális intézkedést kell, hogy maga után vonjon. Miután pedig a munkanélküli segélynek kétségtelenül immorális hatásai vannak, csak olyan megoldást választhatunk, melynél az államra háruló megterhelésért munkát kaphatunk ellenértékűi. Ez a belátás vezette Mussolinit is, midőn a munkanélküli segélyt kiküszöbölte és kijelentette, hogy inkább fizet naponta. kétannyi összeget közhasznú munkát végző munkásnak, mint fele annyit segély címén henyélő- nek. Ennek elérésére haladéktalanul meg kell indítanunk mindazon közmunkákat, melyekhez nyersanyag csak kis mértékben szükségeltetik s melyek elvégzéséhez elsősorban munkaerő kell. A munkanélküliek foglalkoztatása érdekében a már ígyszei kiásott árkokat is újra kellene ásatni, milyen egyszerű a kérdés nálunk, hol igen sok olyan árok van, amely egyszer sincs megásva. A sok kiépítendő lit, a csatornázás, kopár területek befásítása, meliorá- tió, világítás, vízvezetéképítés, közlekedési eszközök és egyéb, a kultúra által megkívánt berendezések létesítése (de nem lillafüredi fúrások kezdeményezése és folytatása) sok-sok ezer főnyi munkásnak adhatnak hosszú időre megélhetést. Sok munka elvégzésére találhatunk fedezetet akkor, ha minden fillér, ami a magángazdaság ismételt áldozatkészségéből be fog folyni, a jövőben oda kerül, ahová kerülnie kell. Például nem mint most, midőn a budapesti helyiérdekű vasutakkal kapcsolatban adóssággal terhelt, deficites vállalatnak megváltásáról akarnak az illetékes tényezők gondolkozni, melyet még ingyen sem szabadna sem. a fővárosnak, sem az államnak átvenni. Az erre szánt összegeket a főváros és környéke modern közlekedési hálózatának részleges földalatti és magasvasutak építésére kellene fordítani, mely munkálatok elvégzése nem emésztene fel lényegesen nagyobb összegeket, mint a tervezett megváltás, és ezer és ezer munkásnak, iparosnak, kereskedőnek, tisztviselőnek egy évtizedre szóló munkát tudnának biztosítani. A közmunkák megindításán kívül az ipari munkanélküliség enyhítése végett szükségesnek tartok egy oly törvényt, mely kimondaná, hogy a válság ideje alatt minden ipari vállalat naponként felváltva, két munkáscsoportot tartozik foglalkoztatni. Ezáltal elérhetővé válna az, hogy a jelenleg foglalkoztatott munkáslétszám máról-holnapra megkétszereződjék. Hogy azonban az ilymódon félkeresetre utalt munkásság biztosíttassák, az elmaradt jövedelmet annak 50 százalékáig az állam, pótolná. Ennek a tehernek fedezetére, valamint új munkaalkalmak teremtésére vegye igénybe átmenetileg az állam az aggkori ellátás biztosítására befolyt és befolyandó milliós díjakat, melyeket a magyar munkásság, tisztviselői kar, a kis- és középipar véres verejtékkel izzadott és izzad ki keserves keresetéből. Mindenesetre jobb és nemesebb célt fognak ezen összegek szolgálni, mint a múltban, midőn azokat spekulatív vállalkozásokba fektették bele, ahol ezek a milliók elvesztek. A jövőben ezen összegekből a munkásságnak amúgy sem lenne haszna, mert a munkásság legnagyobb része nem éri el a 65-ik életévet, amikorra az aggkori ellátás részére esedékessé válik. A javasolt megoldás kiküszöbölhetővé tenné a munkanélküli segély összes káros hatását. Igaz, hogy a munkásság jelenleg dolgozó rétegétől szintén áldozatot kívánna. Hiszem azonban, hogy a magyar munkáság jóérzésű többsége szívesen hozna áldozatot azért, hogy munkástestvérei tízezreit kenyérhez juttassa. Ma minden társadalmi osztálynak egyformán kell vállalni a részét az áldozatokból, mert csak így lehet reménységünk arra, hogy a súlyos helyzetből valaha is kibontakozunk. NAGY GYULA lakatosárugyára BUDAPEST, Vili., Köris-utca 10. sz. Telefon ; ]. 343 - 15. ~ — ill MW . Hűvös Iván a megüresedendő, illetve újonnan szervezendő állások csak férfiakkal tölthetők be. Mindenesetre kicserélendők mindazon nőtisztviselők, kiknek szülei, vagy eltartásra hivatott hozzátartozói a családos alkalmazottak számára megállapítandó létminimumnál többet keresnek meg, vagy azt egyéb jövedelmeikből biztosítani tudják. Ezen intézkedések szigorú keresztülvitelét azért tartom szükségesnek, mert — bár a női munkaerők használhatóságáról, sőt sok helyen majdnem nélkülözhetetlenségéről meg vagyok győződve — míg a mai nehéz viszonyok tartanak, az bír életbevágó és minden egyéb aggodalmat elnémító fontossággal, hogy Hűvös Iván érdekes cikkének vétele után jött a hír, hogy a kormány elhatározta a munkanélküli segély folyósítását. Meggyőződésünk, hogy pillanatnyilag kényszer alatt állott a kormány és csak ezért lépett rá erre a szerintünk végzetessé válható útra. Kétségtelen azonban, hogy mélyreható javulást a munkanélküli segélytől várni nem lehet és csakis akkor érhetünk el komoly eredményt, ha az eddig felmerült praktikus módozatok igénybevételével sietnek a válság enyhítésére. Hűvös Iván cikke a kormány- elhatározás folytán rendkívüli aktualitást kapott, ami azt mutatja, hogy a cikkíró ügyes megérzéssel ismerte fel a kellő pillanatot és a megoldás kellő módjait.
