Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-16 / 37. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 szeptember 16 37. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakmrékpénztári csekkszámla: 46476 Kölcsön vagy tarifaemelés Beszélgetés Borvendég Ferenc alpolgármesterrel a jövö évi költségvetési deficit eltüntetésének eszközeiről 40 millió peng ü s Hiány Fa kell fedezetet keresnie a fővárosnak Az 1932. évi fővárosi költségvetési tervezet deficitjének problémája az elmúlt héten egyetlen lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. A két kiküldött takarékossági bizottság most már több mint egy hete dolgozik, hogy a kiadási tételek leszorításával megkísérelje a felmerült deficit kiküszöbölését. Azok, akik e takarékossági bizottságok működésének eddigi eredményét ismerik, azt mondják, hogy bármilyen radikális törléseket végez is a két kiküldött bizottság, a deficitet eltüntetni nem tudja. A tarifaemelés elkerülhetetlennek látszik. A legutóbbi napokban sok szó esett illetékes városházi körökben arról a hangulatról, amely a fővárosi nagyüzemekkel szemben nyilatkozik meg. Mindenki egyszerre üzemellenes lett és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy a kereskedelemmel és iparral konkuráló üzemeket kell megszüntetni, hanem abban az értelemben is, hogy a meg nem szüntethető nagyüzemek gazdálkodását drákói szigorúságéi revízió alá kell venni. A túlzó üzemellenesek egyrészről azt követelik, hogy a nagyüzemek jobban jövedelmezzenek, másrészről latnak az üzemi tarifák felemelése ellen, szóba- került illetékes helyeken nagyobb küföldi kölcsönnek a felvétele. Negyvenmillió pengős kölcsönösszegről van szó, amelynek felét az ezévi hiány, felét pedig a jövőévi deficit pótlására szánnák. Meg kell állapítanunk, hogy a főváros hivatalos vezetősége idegenkedik a kölcsön felvételének a gondolatától, mert ilyen kölcsön felvétele esetében le kellene kötni különböző bevételeket. Beszélnek az üzemek bérbeadásáról is, de erre aligha kerül sor, mert hiszen a bérbeadás esetében várható jövedelemszaporulat ára mégis csak tarifaemelés volna, ezt a tarifaemelést természetesen a bérbevevők hajtanák végre. Ilyen alapon a főváros is emelhetné a tarifákat. Tarifaemelés vagy kölcsön: ez a két út áll rendelkezésre, de aligha csalódunk, amikor megjósoljuk, hogy mégis csak a tarifaemelés lesz az az eszköz, amelyet a deficit kiküszöbölésére és a felmerülő hiányok pótlására igénybevesznek. mit mond Bowendég Fevenc alpot gázmester* ? Nagy idők, kis emberek Halottak és sebesültek szörnyű víziója fekszik lidércnyomásként Budapest álmai fölött, az emberi elvetemültségnek, az elvadult állati rombolásnak borzalmas gazsága tüzes bélyeget nyomott a szenvedő város vérző leikébe. A józan értelem tehetetlenül áll, magába- roskadva és a fájdalmas jajkiáltás után felszakad a szívek mélyéből a kérdés: Mi lesz itt?... Hová vezet az út?!... Hová vezet az, hogy emberek felelőtlenül és állandóan ott lobogtatják a tűzcsóvát fejünk fölött?! Hogy most, amikor egy szikra is elegendő ahhoz, hogy lángba borítsa házunkat, titkos uszítok könnyű kézzel dobják a gyúlékony anyag közé a vész magjait? A magyar atmoszféra a megpattanásig feszült, csak a jó Isten kegyelméből tudunk majd átvergődni a közel jövendőnek ijesztő napjain és akkor, amikor látván látja mindenki a leselkedő veszedelmeket, akadnak még emberek, — mert embereknek nevezik magukat, — akik boldogok, ha kiröppenthetik azt a piciny szikrát, amelytől lángot kap minden, minden, amit szépnek, öröknek, igaznak hiszünk?! Ne tessék félreérteni: nem rendőrség után kiáltunk. Nem drákói rendszabályokat, nem a szabadság megfojtását követeljük, éppen az ellenkezőjét. De borzalmasak az idők, melyek bennünket fojtogatnak, bizonytalan az állam és főváros élete és ezekben a rendkívüli időkben rendkívüli emberekre van sziiksék. Vájjon azok, akik Budapest népének sorsát intézik, megfelelnek-e a nagy idők nagy követelményeinek? Két nagy párt versenyez egymással: nem a polgárság terheinek könnyítéséért, hanem a maga uralmának erősítéséért. Mind a kettő a hatalmat akarja, a hatalom monopolizálását, hogy egyedül lehessen úr a város felett és egyedül — viselje majd a felelősséget. A mai komoly időkben a vezető pártok egész tevékenysége az egymás ellen való titkos harcokban merül ki% Nagy idők, kis emberek. Szomszédságunkban ég az osztrák köztársaság háza. Ha sikerül is eloltani a lángokat, a hamu alatt izzik a parázs és nem tudhatni, mely pillanatra lobognak fel ismét a lángok. Romokban a főváros pénzügyeinek épülete és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk megmenteni az államét, olyan áldozatok árán, amilyeneket boldogabb idők boldogabb emberei elképzelni sem tudtak. És amikor a tél küszöbén mindenfelől farkasok szorongatnak bennünket, akkor egyfelől uszítok hada, másfelől tehetségtelen, vagy önző vezetők rövidlátása súlyosbítja szerencsétlenségünket. A fővárost meg kell menteni. Ehhez azonban más emberek és más eszközök kellenek. Az ellenzék, amikor nem akar résztvenni a mentés munkájában, nem a munkától húzódozik, hanem a rendszertől, amellyel nem vállalhat semmi közösséget. Érzi az ellenzék, hogy kötelességei vannak a polgársággal szemben és főképpen érzi a nagy felelősséget, melyet az idők nyomasztó követelései raknak vállaira. Tudja, hogy minden erejét meg kell feszítenie és mégis kénytelen tétlenül nézni, mit végeznek azok, akik korlátlan hatalommal intézik Budapest sorsát. Nem az ellenzék juttatta a fővárost a mai helyzetbe. Több mint tíz évi rombolás eredmé- nyekép jutottunk idáig és ezt a romboló munkát a konstruktivitás jelzőjével illették azok, akik az ellenzéket a destruktív jelzővel akarták kompromittálni. Most itt ennek a „konstruktív” munkának az eredménye: letarolt mezők, amelyeket kopárrá sorvasztott a magyar közélet legszomorúbb sáska járása. A régi rendszer fűhöz-fához kapkod, hogy mentse a maga életét és „eredményeit“. Ezek az eredmények beszélnek és ezt a beszédet meg kell hallania mindenkinek. Beszélnek arról. hogy történnie kell valaminek, hogy azok, akik idejuttattak bennünket, nem méltók arra, hogy tovább vezessék Budapestet, beszélnek arról, hogy elkövetkezett az ideje a nagy likvidálásnak. Összeomlott a ház és azoké a felelősség, akik az épületet könnyelmű nemtörődömséggel úgy építették fel, hogy össze kellett omolnia az első fuvallatra. Ezt a felelősséget az idők siettetik. Hiába igyekeznek a felelősek azzal mentegetőzni, hogy önhibánkon kívül zuhantunk le a mélybe: akik vezetésre vállalkoznak, azoknak számolniuk kell rossz idők bekövetkezésével is. megfontolás nélkül akarnak törölni mindent, még olyan tételt is az üzemek költségvetéséből, amely tételek az üzemek gazdálkodásának racionalizálását vannak hivatva szolgálni. Az egyik végletből a másikba esnek ezek az üzemellenes támadások. Nem kétséges, hogy a középutat elhagyni nem lehet. Az egész vonalon takarékosdodni kell, de ez a takarékosság nem mehet az üzemek rentábilis gazdálkodásának rovására. 40 millió pengőt kell előteremteni A Független Budapest munkatársa városházi körökből úgy értesült, hogy a főváros költségvetésének deficitjét a takarékossági bizottságok nem kéjmsek teljes egészében kiküszöbölni. Bármilyen drákói megtakarításokat érjenek is el a bizottságok az egyes igazgatási és üzemi tételeknél, e megtakarítások végösszege nem éri el azt a húszmillió pengőt, ami mint költségvetési deficit jelentkezik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nemcsak ezt a húszmillió pengős deficitet kell eltüntetni, hanem elő kell teremteni azt a 12 millió pengőt is, amit a főváros vezetősége a folyó kiadások fedezésére már eddig igénybevett abból a függőkölcsönből, amit az üzemek beruházási terveinek végrehajtására vettek fel. Beavatott városházi körökben bizonyosra veszik, hogy ez a 12 millió pengő, ami az ezévi háztartás deficitjeként jelentkezik, az év végéig legalább húszmillió pengőre emelkedik. Ennek oka az, hogy a fővárosi bevételek hó- napról-hónapra fokozatosan esnekA legutóbbi adókimutatásban kétmillió jiengő újabb esés következett be, ennek az eső tendenciának fokozatos folytatására kell számítani. Ilyen körülmények között ez év végén körülbelül húszmillió pengős hiány fog mutatkozni a főváros pénzkészletében. Evvel a húszmillió pengővel együtt összesen negyvenmillió pengő hiányra, kell fedezetet találnia a főváros vezetőségének. Nem kétséges tehát, hogy ezt a hiányt megtakarításokkal pótolni nem lehet. Éjipen ezért minden illetékes tényező bizonyosra, veszi a városházán, hogy az üzemi tarifákat emelni kell. Mivel azonban a városházi pártok pártkülönbség nélkül élesen állást fogA Független Budapest munkatársa ezekről a kérdésekről beszélgetést folytatott Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, akihez mindenekelőtt azt a kérdést intéztük, hogy mi a véleménye a takarékossági bizottságok munkájának várható eredményéről és egyben aziránt is érdeklődtünk, hogy a mai körülmények között helyeselné-e deficitpótló kölcsönnek a felvételét. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Őszintén bevallom, hogy a jövőévi költségvetés kialakulását illetően még magam sem tudok végleges véleményt nyilvánítani. A helyzet még nem forrott ki any- nyira, hogy akármilyen irányban állást lehetne foglalni. Én a magam részéről mindenesetre megvárom, amíg a kiküldött takarékossági bizottságok munkájuk eredményéről elkészítik jelentésüket. Ami a kölcsön felvételét illeti, én ezt a gondolatot nem tartom célravezetőnek. A mai körülmények között ilyen célra kölcsönt felvenni nem lehet. Közbevetően megkérdezzük, hogy miként tartja élőteremthetönek azt a 12 millió pengőt, amit a főváros folyó kiadásainak fedezésére az üzemek beruházási kölcsönéből költöttek el. Mi történik akkor, ha a beruházási célokra rendelkezésre álló tőke elfogy és szükség mutatkozik az elköltött összeg előteremtésére. Borvendég alpolgármester válasza a következő volt: — Egyelőre sokkal sürgősebb és fontosabb gondjaink vannak. Az üzemi beruházások programszerűen folynak, az üzemeknek belátható időre van pénzük. A mai súlyos viszonyok között örülnünk kell, ha a momentán felmerülő gondokat tudjuk eloszlatni. Annakidején, ha már nem lesz pénze az üzemeknek a beruházási tervek folytatólagost végrehajtására, akkor majd az adott helyzethez képest fogunk határozni. A Független Budajjest munkatársának tudomása szerint Borvendég Ferenc alpolgármester maga is elkerülhetetlennek tartja a tarifa- emelést. A tarifaemelés befejezett ténynek tekinthető, legfeljebb arról lehet majd szó, hogy ezt a tarifaemelést a kisexisztenciák lehető kímélésével hajtsa végre a főváros. Dr. Rátkai Károly.
