Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-09 / 36. szám
Budapest, 1931 szeptember 9. o ») Független Budapest Tarifaemelés az egész vonalon Drágul a BSzKRt és az autóbusz vifeldíj is — Bódy László tanácsnok a közlekedési ügyosztály vezetője részletesen nyilatkozik a Független Budapestnek a készülő reformokról A Független Budapest már néhány hét előtt bekonferálta és jóhelyvől szerzett információi alapján részletesen is megírta, hogy a főváros 'pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében elkerülhetetlennek látszik a: közüzemi tarifák emelése. Megírtuk, hogy a gáz-, villany- és vízdíjaknál a drágítást olyan formában szándékoznak végrehajtani, hogy a jel eu 1 égi egységérakhoz l((%-os surtaxot számítanának fel, ami dokumentálná a tarifa- emelés ideiglenességét, rendkívüli voltát, egyben biztosítékul szolgálna a tekintetben, hogy az áremelésből származó több jövedelem teljes egészében a főváros községi háztartása javára folyik be. Jelentettük azt is. hogy a közlekedési üzemeknél már sokkal körülményesebb a '.tarifaemelés' technikai keresztülvitele, mert a mai jegyárakat kerek összegekre emelni nagyon nehéz, tekintve, hogy a 1G és 21 filléres jegyárakhoz csak a 20 és 30 filléres kerek ösz- szegek állanak közel, már pedig ez 25%-os drágítást jelentene, amit még a városházán is sokainak. A közlekedési viteldíjak módosításának tehát az lenne a legcélszerűbb formája, ha egyenes áremelés helyeit olyan tarifareformot hajtanának végre, amely egyaránt szolgálná ügy a közönség, mint a főváros érdekét. Sipőcz Jenő polgármester a törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén hivatalosan is bejelentette, hogy a jövőévi költségvetésben mutatkozó dcücit eltüntetésére nincs más mód, j mint, hogy a nagyfokú takarékosságon felül \ a bevételek fokozására is kell törekedni, ez \ pedig nem megy másként, mint a közüzemi díjak és tarifák emelésével. Be is jelöltette a, polgármester a villany-, gáz- és vízdíjak, valamint a közlekedési tarifák emelésének tervét, konkrét javaslatot azonban, még nem terjesztett elő, A közgyűlési pártok érthető okokból egyelőre elzárkóznak a drágító javaslatok megszavazása elől és albizottságok kiküldésével igyekeznek halasztást, egér- utat szerezni maguknak a döntés elől. Nem lehet azonban kétséges, hogy az áremelés meg fog történni, mert a főváros helyzete ma olyan, hogy nincs más mód a pénzügyi egyensúly biztosítására. Lapunk első oldalán ismertetjük ugyan a pénzügyi ügyosztály érdekes elgondolását a deficitnek eliminálására a közszolgáltatások | emelése nélkül, ezt az elgondolást azonban a gyakorlatban keresztülvihetetlennek tartjuk. Mindenesetre a közönség széles rétegeit, ligyszólván a lakosság minden egyes tagját érzékenyen fogja sújtani az üzemi tarifák J emelése. Ez a megterhelés olyan, amely mindenkire egyformán kiterjed és épp eme anti- I szociális voltánál fogva talál súlyos ellenállásra a pártoknál. A közüzemi egységáraknál az áremelés technikailag nem fog nehézségbe ütközni, mert ezek a tarifák kerek összegekben vannak most is megállapítva és a számlák összegéhez köny- nyen lehet a 10%-os surte-ot hozzászámítani. A közlekedési vállalatok viteldíjainál ellenben ez a megoldás nem alkalmazható s ezért Bódy László közlekedésügyi tanácsnokhoz fordultunk, akit meginterjúvoltunk a közlekedési tarifaemelés terveit illetően. BSdw László tanácsok a Független Budapest munkatársát így informálta. Tarifareform késiül — Miután a polgármester hivatalosan is bejelentette a különböző tarifaemelések szükségességét, nem lehet titok, hogy tényleg foglalkozunk a közlekedési üzemek viteldíjainak reformjával. Hangsúlyozom, hogy tarifareform készül és nem egyszerű közönséges jegyáremelés, mert ez egyrészt technikailag megoldhatatlan, másrészt elérkezett az ideje, hogy a mai jegyrendszert igazságosabb alapokra fektessük. Régen hallani ugyanis panaszt nemcsak hivatalos helyekről, de a közönség széles rétegeiből is, hogy a mai viteldíjrendszer aránytalan, nincs tekintettel az igénybevett szolgáltatással és így merőben igazságtalan helyzetek alakulnak. A BSzKRt is több alkalommal rámutatott arra, hogy egyes viszonylatokban másfélórás utazásokat lehet lebonoylítani 2Í fillérért, míg más ugyanezért az összeg_ért tizedannyi utat végezhet csak. Ma Rákospalotáról Pestszent- lőriücig utazhat valaki egy egyszerű átszállójeggyel, más pedig a Rókus kórháztól a Vilmos császár útig kénytelen ugyanennyit fizetni. A BSzKRt jelentései és a hozzánk beérkezett felszólalások folytán behatóan foglalkoztunk a tarifareform lehetőségének kérdésével és most hogy a jövedelemszaporítás kényszerű helyzete bekövetkezett, a legalkalmasabbnak vélik ezt a pillanatot a reform végrehajtására. Kisebb utazásnál a masinái kevesebb lesz a viteldíj — Az általunk tervezett viteldíjmódosítás nemcsak a fővárosra nézve jelentene előnyöket, hanem mindenekelőtt az utazóközönség- érdekét szolgálná és sokan jobban járnának, mint a mai rendszer mellett, mert kiküszöbölnék az igazságtalanságot és aki kisebb utat tesz, az esetleg a mainál is kevesebb viteldíjat fizetne a reform életbelépése után. Egyelőre még csak embrionális állapotban vannak az ez ügyben folyó tárgyalások és a javaslat sincs még megszövegezve, így pontos konkrétumokat még nem mondhatok, annyit azonban kijelenthetek, bogy az elgondolás szerint megszűnne a mai kéttípusú jegyrendszer és többféle jegy lépne életbe. Mindenekelőtt megszüntetnénk azt a lehetetlen állapotot, hogy egy egyszerű átszállójeggyel a fővároson árt egyik községből, illetve városból a másikba lehessen utazni és — bár tekintettel leszünk arra, hogy a környéken többnyire olyan munkások laknak, akiket foglalkozásuk a fővároshoz köt — külön külterületi jegytípust tervezünk életbeléptetni, mely drágább lesz a rendes viteldíjnál. Azok a munkások azonban, akik a környékről egyenesen Budapestre utaznak, csak rendes viteldíjat fognak fizetni. Egész új rendszert kívánunk életbeléptetni a szakaszutazásoknál. Külföldön már régen bevezették a tiketrendszert, ami abból áll, hogy az utas előre megvásárol egy bizonyos számú szelvényből álló jegyfüzetet és a megtett út nagyságához viszonyítva egy, két, három darab szelvényt ad le a kalauznak. Tegyük fel három-négy megálló közötti útvonalon érvényes egy ilyen szelvény, tehát ha valaki öt-lmt megállót utazik, úgy két szelvényt kell leadnia, hosszabb útnál három-négy szelvényt. Nem tartom lehetetlennek, hogy egy szelvény árát tíz fillérben állapítsunk meg, tehát akik rövid utat tesznek, minden körülmények között jobban járnának, mint ma a 16 filléres szakaszjeggyel, akik pedig hosszabb úton utaznak, egyszerű vonaljegyet vásárolhatnának. Az elv és a cél tehát az, hogy mindenki annyi viteldíjat fizessen, amennyi arányban áll az általa megtett út hosszával, így jól jár a főváros is, de jól jár az utazó- közönség is, mert a nagyobb tömegeknek nem kell drágább viteldíjat fizetniök azért, mert egyesek a mai igazságtalan rendszer mellett másfél óráig villamosozhatnak ugyanazon a pénzért. A potyautasok ellen — Foglalkozunk a reform kapcsán azzal a kérdéssel is, miként lehetne az ingyenutasokat kiküszöbölni. A potyautasok nagy száma ugyanis szintén hozzájárul a BSzKRt nehéz helyzetéhez. Esetleg újból bevezetjük a villamosjegyfüzetek rendszerét, amit a közönség bizonyos árengedménnyel előre megvásárolhat. Az előre váltott jegyek és a kerekösszegű tarifarendszer segítségével szeretnénk a kalauzok munkáját is megkönnyíteni, hogy így gyorsabb legyen a jegykezelés, megszűnjék a potyautazás. Reformok az autóbusznál — Az autóbusszal kapcsolatban szintén vannak tarifareformáló terveink. Ezen a téren igyekszem előkészíteni a két üzem egyesítésére a talajt és olyan helyzetet szeretnénk teremteni, mely annakidején alkalmas időben zavartalanul, minden zökkenő nélkül lehetővé teszi a két üzem egységes igazgatás alá helyezését. Több oldalról merült már fel a kívánság, hogy az autóbusz és a villamos között vezessék be a kölcsönös átszállási forgalmat. A mai állapotban, mikor csupán százegynóhány autóbusz van üzemben, lehetetlen volna a villamosokról az autóbuszra való átszállást bevezetni, mert ez esetben olyan tömegek szállnának a villamosról az autóbuszra, amit a száz kocsi néni képes felvenni. Ellenben fordított viszonylatban nem látják akadályát a rendszer életbeléptetésének és rövidesen, esetleg a tarifareformmal, javaslatot is teszek arra nézve, hogy az autóbuszról a villamosra való átszállást rendszeresítsük. Az autobusztarifát szintén olyképpen akarjuk revízió alá venni, hogy a viteldíjak arányban legyenek a megtett úttal. Mindezek a kérdések azonban, mint előbb említettem, előkészítés alatt állanak, de néhány nap múlva, remélem, elkészül a végleges javaslat, melynek alapján az autonómia fórumainak módjukban lesz a mindenkit érdeklő reformok ügyében dönteni. Kérdést intéztünk Bódy László tanácsnokhoz az iránt, hogyan áll az új autobuszrendelések ügye. Ezekről a tanácsnok ezeket mondotta: Kincs újabb aut@busircnde!és — Az új autobuszrendelések egyelőre nem aktuálisak. Tény, hogy a közgyűlésen is, az üzem igazgatósága részéről is elhangzottak óhajok, hogy áruhitelezési alapon legalább 50 új kocsit szerezzünk be és az érdekelt gyárak fel is ajánlották a fővárosnak a kedvező feltételű hitelszállítást. A főváros mai helyzetében azonban nem tartom alkalmasnak az időt ilyen beruházásokra, egyrészt, mert az üzem saját ' bevételeiből nem tudná amortizálni a költségeket, másrészt, mert elvi, álláspontom ellenkezik az áruhitelek igénybevételével. Most sem kerülhetek ellentétbe ezzel az álláspontommal. Szerintem szükség van ugyan az autobuszpark szaporítására, azonban meg kell várni azt az időt, amikor kedvező kölcsönt kapunk és ennek keretében 50 vagy 100 autóbusz beszerzésére is jut fedezet. AZ ELSŐ .MAGYAR RÉSZVÉNYSERFŐZŐDB őszi sör csapolása megkezdődött. Palackokban is mindenütt kapható A régi keretek közt fognak működni a téli inségakciók Csak attól kell tartani, hogy szűknek bizonyulnak az eddigi keretek A főváros nagyszabású takarékossági akciója — legalább is ezidőszerint úgy látszik — nem fogja érinteni az ínségakciókat és a tél folyamán a főváros továbbra is széles keretek között, anyagi tehetséghez mérten fogja támogatni az ínségeseket. A városháza közjótékonysági ügyosztályán már készítik az ínségakciók programját és bár ezek az akciók úgyszólván folyamatosak, mert télen-nyáron egyaránt folynak, a bűvösebb idő beálltával mégis kiszélesítik azok kereteit. Az úgynevezett téli ínségakció október 5-én veszi kezdetét, és az eddigi tervek szerint naponta 20.000 gyermek és felnőtt ingyenes étkeztetését fogja ellátni. A 20.000-es létszámot azonban napi 40.000 személy ellátásába fogják növelni. Az ehhez szükséges költségfedezet az idei költségvetésben is még rendelke- zésre áll, mert a költségredukciók ellenőrei az ínségakciók hitelfedezetét érintetlenül hagyták. A jövőévi költségvetésben is biztosítani fogják az inségakciók folytatásához szükséges összeg-eket. Tekintve azonban, hogy előreláthatólag úgy az étkeztetési, mint a többi ínségakciókat a fokozódó munkátlanságra és nyomorra való tekintettel az idén még többen igyekeznek majd igénybevenni, mint alványan eddig részesültek benne és ahány személy ellátására a főváros számít, intézkednek, hogy a jelentkezőket a legszigorúbb rostálás alá vegyék. A kerületi elöljáróságokat utasítani fogják, hogy minden jelentkező életkörülményeit a legpontosabban vizsgálják meg és csak azokat ajánlják, illetőleg részesítsék támogatásban, akik támogatásra rajtuk kívülálló okokból tényleg rászorulnak. Az étkeztetési akció kiterjesztésén kívül bővebb keretekben fogják megkezdeni és folytatni a gyermek- felruházás és a szegény lakosság élelemmel és tüzelőanyaggal való ellátását is. Október 5-től kezdve a jelenlegi 43 főzőhelyet 83 konyhára szaporítják.
