Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-12 / 32. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 augusztus 12 32. szám FűggeDenBudapesl Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám éra 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: L1PPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46478 A heh plafbász útja Uj csecsemő született, váratlan, meg nem érett, életképtelen. A neve: Takarékosság. Az újszülött fürdőkádja körül ott van hivatott és hívatlan és mindenki ad számára néhány — tanácsot. Olyan hévvel és akkora elánnal indul el útján a csecsemő, hogy attól tartunk, nem jut el messzire, idő előtt sorvad el, mielőtt komoly életet élt volna. Olyan heves az iram, hogy nem lehet tartós. Van nekünk egy nagy bajunk: az, hogy mindenből, ami szép, ami jó, jelszó lesz. Mindenki az ajkán viseli, ott tolong körülötte az egész magyar közélet, de segíteni csak annyira tud, mint a Dummer August. A hivatottak nem végezhetik munkájukat, mert a hívatlanok segédhada nem engedi. A takarékosságból nem céltudatosan keresztülvitt, rendszerbe foglalt, programszerűen irányított akció lett, hanem sietős kapkodás, melynek nem lehet olyan eredménye, amilyet e rendkívüli idők megkívánnak. A nagy takarékoskodásból a város sem maradhat ki. Rá is fér: de buisset pridem. De az se baj, ha csak most jönnek rá, még így sincs késő: a főváros háztartásában egyelőre még nem fejlődtek ki a gyilkos betegség spirochétái és ami akut tünet mutatkozik, könnyén lokalizálható. A test egészséges és ha itt-ott fel-feltűnik is valami kisebb betegség csirája: vannak a városnak kitűnő orvosai, akik nem haboznak hozzányúlni a késhez, ha éppen vágni kell. Az operációval azonban vigyázni kell. Nem lehet olymódon takarékoskodni, hogy mindent elpusztítunk, mindent, ami ígéret, csírázó reménység volt idáig. Nem lehet elhitetnünk magunkkal, hogy csak a tüzes vas segít, más semmi sem. Pedig ilyesvalami veti előre az árnyékát. Rémhírek keringenek a városházán arról a császármetszésről, mellyel világra segítik az új rendszert, a Takarékosságot. A hírek szerint a dolgot nagyon egyszerűen intézik el, az operáció sikerülni is fog, legfeljebb a beteg kissé belehal. —- Takarékoskodni kell — mondja a város? Elő a kék plajbásszal! Egy-két ceruzavonás és máris megtörtént. Gyorsaság nem boszorkányság. Bárhogy ügyelnek, mégse fogják észrevenni, milyen rendkívüli ügyességgel tűnik el a falat a kis tisztviselők szája elől; pillanatok alatt törlik az előirányzott és már megkezdett közmunkákat; az összes ügyosztályok átalakultak építészeti ügyosztályokká és mindenki «leépítészettel» foglalkozik. íme: megoldódott a mérnök-jogász harc, győztek a mérnökök. Remegve nézik a kistisztviselők és nyomorgó nyugdíjasok a nagy égiháborút, tudván tudják, hogy az első mennykövek őbeléjük csapnak le. A városházi villámok nem a kimagasló csúcsokba szoktak lecsapni, hanem a láthatatlan pará- nyokba, akik máskor sehol sincsenek. íme, bevált a szentírás igéje: az utolsókból elsők lettek. Közben a kék plajbász viharfelhője elsöpri az új Rókust, féltve őrzött négymillió pengőjével együtt és elsodor néhány iskolát is, gyerekek, szülők és a főváros kultúrájának örömére. A gyerekeket majd szépen elkergetik az iskola, -— a betegeket pedig a kórház elől: szerencse, hogy templomok mégis épülnek, van hová fordulni, ha más egyéb nincsen. Régi. igazság, hogy a nyomorúság civakodik. Most is mindenki a bűnbakot keresi. Aki keres, az talál is, de kár most keresgélni. Amikor ég a ház, oltani kell, nem pedig azon örvendezni, hogy szorulnak a férgek. De az oltásnak nem szabad rombolássá fajulnia, amikor mentünk, — nem szabad pusztítanunk. A rövidlátóknak fájnak az alkotások és az összes bajok kútfor- rását abban látják, hogy állam és főváros építettek, alkottak. Holott, ha van valami, ami egész bizonyosan pozitív eredmény a mai rendszer mérlegében, akkor ez nem egyéb, mint az a — sajnos —- kevés alkotás, melyet valahogyan kiizzadtunk. Lehet okosan költeni és okosan takarékoskodni. Költeni nem tudtunk okosan. Sőt... Most legalább a takarékosságot kezdjük meg józanul, hideg, gondolkozó fejjel, azzal az elszánt akarattal, hogy mindent meg kell menteni, ami érték, ami jövendő. Csak a múltat kell likvidálni, azt kell eltüntetni és erre itt az alkalom, a jövőt azonban nem szabad kockáztatni, mert a jövő az út, az igazság és az élet felé vezet. Csak tízszázalékos lesz a fizetés leszállítás — ellenben elköltik az új Rókusra tartalékolt négy millió pengőt és törölnek minden új beruházási és közmunka-tervet Nem lehet fokozni a bevételeket, ment a főváros polgársága ] elérkezett teljesítőképességének a határához Minden eszközzel biztosítják a költségvetés egyensúlyát A főváros pénzügyi ügyosztályában néhány nap óta serényen folyik az ügyosztály- vezetők által készített költségvetési előirányzatoknak a felülvizsgálása. Rendkívül nehéz feladat hárul a főváros pénzügyi ügyosztályára, amikor az ügyosztályvezetők költségvetési tervezetei felett kell döntenie. Két ellentétes irányelv vezeti ugyanis a főváros illetékes tényezőit, akik a jövőévi költségvetés ügyében döntenek. Az egyik irányelv a takarékossági szempont, amely ma mindenek felett való. A másik irányelv a fővárosi iparosok és vállalkozók támogatása, amely szintén el nem hanyagolható szempont. A mai rendkívül válságos közgazdasági viszonyok között teljes lehetetlenség összhangba hozni a takarékossági szempontot a fővárosnak azzal a régi kötelezettségével, amely a budapesti iparosok és vállalkozók alimentálására vonatkozik. A főváros vezetősége mindenkor kötelezettségének tartotta, hogy megfelelő 'beruházások és közmunkák végrehajtásával támogassa a budapesti iparosságot, amely legszélesebb rétegét teszi az adófizető polgárságnak. A mai helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy/ nemcsak országos gazdasági szempontból kell a legszigorúbb elveket érvényesíteni, hanem speciális fővárosi vonatkozásban is meg kell szorítani a kiadásokat és pedig főként azért, mert a fővárosi bevételek állandóan eső tendenciát mutatnak. Takarékoskodni pedig nem lehet másként, mint a kiadások csökkentesével, a bevetelek fokozására ugyanis ma gondolni sem lehet. Kedvezően alakúinak a pénzügyi ügyosztály revizionáíis munkálatai A Független Budapest legutóbbi számában részletes tudósítást közöltünk a készülő fővárosi költségvetésről. Ez a tudósítás általános feltűnést keltett, aminek legfőbb bizonysága, hogy a tudósításunkban foglalt adatokat a napilapok is átvették. Ebben a tudósításban megállapítottuk, hogy az ügyosztályvezetők által benyújtott költségvetési előirányzatok végösz- szegei húszmilló pengős eltérést mutatnak a; bevételi és kiadási oldal között. Magyarul: húszmillió pengős deficit jelentkezett az ügyosztályvezetők költségvetési előirányzatainak az összesítésénél. A pénzügyi ügyosztályra hárul most a feladat, hogy ezt a húszmillió pengős deficitet a költségvetésből eltüntesse, mert a fővárosi pártok vezetői egyértelműen arra. az álláspontra helyezkednek, hogy a főváros költségvetésének deficitmentesnek kell lenni. Azok” a munkálatok, amelyek most a pénzügyi ügyosztályban Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok céltudatos, koncepciózus^ és igen erélyes irányítása mellett folynak, máris kedvezően alakulnak, A főváros költségvetésének összege keretien 170 millió pengő. Ennek az összegnek hatvan százalékát teszik a személyi járandóságok. A 170 millió pengős költségvetés hatvan százaléka ezek szerint kereken 95 millió pengő. Ha tehát a költségvetésben egy húszmillió pengős deficit jelentkezik, estnek a deficitnek az eltüntetésére legegyszerűbb mód volna a személyzeti járandóságoknak húsz százalékkal való leszállítása. A fizetésleszállítás révén körübelül 18 —20 millió pengő volna megtakarítható. Ezen az alapon könnyen el lehetne tüntetni a felmerült húszmillió pengős deficitet, Ilyen radikális megoldásra azonban senkisem gondol a városházán. A fővárosi tisztviselők munkakedvét, szorgalmát és teljesítőképességét veszélyezetené egy ilyen elintézés. Ellenzéki körökben is^ helytelenítenének egy ilyen drákói szigorúságéi takarékosságot, nem kétséges ugyanis, hogy a takarékosságnak ez a módja a gyakorlatban érzékeny károkat okozhatna a főváros igazgatásában. A pénzügyi ügyosztály ötletességén múlik tehát, miként lehet elkerülni a tisztviselőfizetéseknek ezt a nagyarányú leszállításólt. Annyi bizonyos, hogy a városházi tisztviselők fizetését feltétlenül le kell szállítani. A leszállítástól már csak azért sem lehet eltekinteni, mert a belügyminisztériumban uralkodó felfogás szeriül a városházi tisztviselőknek is áldozatokat kell hozni a mai időkben. Ma
