Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-06 / 18. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 18. szám 1931 május 6 Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Provokáció A közigazgatási bizottság ülésén történt, hogy Wolff Károly kijelentette, hogy az történik, amit ők akarnak. Nem mondott ezzel semmi újat, az új fővárosi törvény és a választókerületi beosztás már előre biztossá tette, hogy az történjék, amit Wolff Károly akar. Nem mondott újat és mégis kár volt elmondania azt, amit mindenki tud, mert ezzel elárulta a keresztény párt vezére, hogy •— nem politikus. A jó politikusnak hallgatni is kell tudnia. De kár volt más okokból is. A legutóbbi nagy közgyűlési botrányt például szintén ez a kijelentés váltotta ki. A szocialisták és az ellenzék kijelentették, hogy nem tűrnek diktatúrát. Az a soha nem tapasztalt türelmetlenség és elkeseredett vihar, amely a közgyűlés első felében tombolt, a diktatúra hangoztatásának folyománya volt. Azt mondják a szocialisták, hogy ezzel kóstolót akartak adni abból, hogy még élnek és nem lehet teljesen negligálni őket, akármilyen ragyogó diktatúra van is a városházán. Nem mintha helyesnek és megfelelőnek tartanók ezt a hangos választ, melynek végeredményében semmi haszna sem volt, de mégis el kell gondolkoznunk azon, mit tehet ma az ellenzék? Wolff kijelenti, hogy az történik, amit ő alkar. Bele lehet-e és bele kell-e ebbe nyugodni? Úgy látszik, igen. A városházi munka képe azt mutatja, hogy minden, „ész, erő, akarat”, sorvad hiába a diktatúra súlya alatt, nem tud produkálni semmit, legfeljebb botrányt, felesleges erő- és tekintélyvesztést. Az ilyen demonstrációk cseppet sem növelik az ellenzék presztízsét, mint ahogy a Wolff-féle enunciáció sémi erősíti a diktatúrát. A fővárosi törvény az uralkodó pártok hatalmának biztosítására megtalálta a módozatokat anélkül, hogy felfüggesztette volna a főváros alkotmányát, óvatosan, ravasz, de célhoz vezető eszközökkel konstruálták meg az erre vonatkozó intézkedéseket, fenntartva az alkotmányosság látszatát, megőrizve alkotmányos lehetőségek külszínét. A kormánynak és a városházi kormányzó pártoknak megvolt az okuk arra, hogy ne legyen nyílt a diktatúra, hanem szépen leplezett, elkendőzött. És most egyszerre jön Wolff Károly, levet magáról minden mázt és leplet, világgá kiáltja azt, amiről nem illik beszélni. Vannak dolgok, amit meg szabad tenni, de beszélni róluk nemi. Ha megkérdezték volna a főudvarnagyi bíróság elnökét, igaz-e, hogy diktatúra van, le kellett volna tagadnia, épúgy, ahogy a törvény is letagadja. De nem kérdezte senki sem, és ő mégis szükségesnek látta, hogy elszólja magát, világgá kiáltsa azt, amit kormány, főváros, uralkodó rendszer annyi év óta leplez és tagad, A hatalomnak, különösen pedig az ilyen, nem egészen reális eszközökkel megszerzett hatalomnak egyetlen, nem mentsége, de enyhítő körülménye az, ha szemérmes. Ha józanul, mérsékletesen, politikusán él a maga erejével. Wolff Károlynak van egy polgári foglalkozása is: "bíró. A bíró, aki objektiven mérlegel, nagyon jól tudja, hogyha a törvény paragrafusai igazolják is annak hatalmi pozícióját, vannak etikai momentumok, amelyek rezerváltságot követelnének bizonyos esetekben. Amikor Wolff Károly a kardjára ütött a közigazgatási bizottságban, nem volt mellette az udvarnagyi bíróság elnöke, a másik Wolff Károly, akinek nem szabad elvesztenie objektív higgadtságát. Nagyon elszomorító a perspektíva, amely elénk tárul. Az ellenzék most tehetetlen, láncra van kötve. A megkötözött oroszlánt nem illik ingerelni, a hatalommal élni lehet, de visszaélni vele — bűn. Banalitás, amikor ezt mondjuk, de nem szégyeljük elmondani, ha már Wolff Károly sem szégyelte bevallani azt, amit gondolni szabad, de kimondani nem. Aggodalommal nézünk a városháza jövője felé, amikor az ilyen izgatást, ugratást látjuk, mert a leláncolt szenvedély kitörése nem a legkívánatosabb. Ha már nem tudják elindítani a városháza munkáját Wolf fék, ha nem tudnak produkálni: legalább ne izgágáskodjanak. Est modus in rebus ... A bethlencsinálta diktátor piruljon, dadogjon, tagadjon és álszerénykedjen, de ne provokáljon. Erre most igazán nincs szükség. Őszinte beszélgetés Kozma Jenövei a fásult városházi hangulatról, az adminisztráció bénultságáról és az üzemi megoldásáról Őszig nem ai&kítják ál az üzemigazgatóságokat, mert előbb több üzemet összevonnak, másokat megszüntetnek A polgármesteri tanácsteremben lassan, csendben folydogál a tanácstagok vitája. Éppen Csármann tanácsnok referál telek-kisajátításokról és szabályozásokról. Az egyik kisteremben leülünk beszélgetni Kozma Jenővel, a kormány városházi pártjának a vezetőjével — az aktuális városházi problémákról. Minden szóbake- rül, ami mostanában a főváros illetékes szerveit foglalkoztatja. Komoly, hosz- szabb időre szóló, program- szerű tervek nem készülnek ma a városházán és így inkább arról a hangulatról beszélgetünk, amely a városházán tapasztalható. Kozma Jenő dr. Ez a hangulat nem mondható kedvezőnek sem az adminisztráció menetének zavartalansága, sem pedig a közgyűlés munkaképességének biztosítása tekintetében. Őszinte véleményt kérünk Kozma Jenőtől. Azt kérjük, hogy mondja meg: szerinte mi az oka a városházi tétlenségnek, elkeclvetlenedésnek és annak a fásultságnak, ami már-már megbénulással fenyegeti a városi igazgatást. Kozma Jenő ezeket mondja: — Ezt a hangulatot az az új helyzet termeli ki, amelyet az új fővárosi törvény életbeléptetése teremtett. Egyszerűen az a baj, hogy az emberek még nem szokták meg az új törvényt. A tanácsnokok egyik része új ember abban azi ügyosztályban, ahova a polgármester állította, viszont megváltozott az ügyosztályok hatásköre is, sőt sok esetben hatásköri összeütközések is nehézségeket okoznak. Ami azután a közgyűlés tagjai részéről megnyilatkozó kedvetlenséget illeti, ennek az a magyarázata, hogy a városigazgatás átterelődött a törvény- hatósági tanácsba, amely majdnem teljesen kisajátítja a közgyűlés régi hatáskörét. Azok a bizottsági tagok, akik nem tagjai a törvényhatósági tanácsnak, elvesztették működési területüket. Régebben sűrűn voltak közgyűlések, mindenki szerepelhetett, ha mondanivalója volt. Ma erre kevés lehetőség nyílik. ■— Nézetem szerint nincs ok semmiféle elkeseredésre. Lassanként kialakulnak az új keretek, a fiatal tanácsnokok megismerik munkatársaikat éppúgy, mint hatáskörüket és ahogy múlik az idő, nemcsak a folyóügyek elintézésére fognak szorítkozni, hanem terveket fognak szőni a jövőre. Csupa tehetséges, munkabíró ember ül a tanácsnoki székekben, minden okunk megvan tehát arra, hogy bízzunk a jövőben. — Ugyanez a helyzet közgyűlési vonatkozásban. Sűrűn fogunk tartani pártértekezleteket, foglalkoztatni fogjuk a bizottságokat és így munkalehetőségeket fogunk teremteni az ambiciózus bizottsági tagok részére. A legközelebbi időben különben is megélénkül a törvény- hatósági bizottság működése,^ mert hiszen több fontos probléma vár megoldásra. A beszélgetés itt különböző aktuális városházi kérdésekre terelődik. Ezek közül főként az üzemek ügyei érdeklik elsősorban a főváros közönségét. Megemlítjük azokat a híreket, amelyek úgy szólanak, hogy a főváros vezetősége több üzem egyesítését tervezi, sőt arról is szó van, hogy megszüntetik a IíSzKRt. részvénytársasági formáját, úgyhogy a jövőben csak a pénzügyekkel foglalkozó fővárosi intézmények lesznek részvénytársaságok. Kozma Jenő ezekről a kérdésekről a következőket mondotta: — Egyelőre abban állapodtunk meg, hogy az üzemigazgatóságok őszig változatlanok maradnak, vagyis nem kerül sor az üzemigazgatóságok Legmodernebb gyógyi ntézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PA,-SANATORIUM Budapest, Vili, Idegbetegek, üdülök gyógyhelye, . Z Vas UCCa 17. SZ. víz gyógy intézet, szív- Ej Érbetegeknek qjj osztály nap-és légfürdök.
