Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-04 / 22. szám

Budapest, 1930 június 4. Független Budapest 3 Villámgyors expressz*választói lajstrom A jogfosztó-technika diadala — WOO tanerőt foglalkoztatnak a választók összeírásával — Az ellenzék kettős akciót indít a rendelet ellen A novemberben tartandó községi választá­sokat tíj névjegyzék alapján bonyolítják le. A belügyminiszter elrendelte ennek az új vá­lasztói listának az összeállítását és rendkívül rövid határidőket szabott, amelyek miatt két­séges, nem lesz-e teli hibával a boszorkányos gyorsasággal készült névjegyzék. Az ellenzék nemcsak a rövid határidők miatt, liánéin álta­lában a községi választói összeírás módjaival szemben tiltakozásra készül, amelyet rendkívüli közgyűlésen fog. kifejezésre juttatni. És mert nem való­színű, hogy ez a tiltakozás eredménnyel is fog járni: az ellenzék egyidejűleg a közigazgatási bíróságnál is panaszt emel. A belügyminiszteri rendelet módosítása esetén ebben az évben már alig lehetne a köz­ségi választásokat megtartani, már pedig a kormány okvetlenül le akarja bonyolítani még idén a fővárosi választásokat, amelytől hatal­mának újabb megerősödését várja. A város­házán természetesen alkalmazkodnak a tör­vényhez és a rendeleti utasításokhoz és intéz­kedtek a választói összeírás foganatosítása érdekében. A törvény szerint a névjegyzéket a statisztikai hivatal állítja össze és erre a munkára 1000 tanítót és igazgatót rendeltek ki hatósági biztosokként. A tanerők már ezen a héten megkezdik, házról-házra járva, az összeíró-lapok kiosztását, amelyeket a június 5-iki állapotnak megfelelően kell kitölteni. Az összeíró-lapokat három nap múlva már össze is szedik a hatósági biztosok. Legkésőbb július 15-éig kell az össze­írást befejezni, a statisztikai hivatal pedig augusztus 10-éig végzi el ennek alapján- a névjegyzék össze­állításál, melyet bemutat a polgármesternek. Augusztus 15-étől 23-áig, tehát egy hé­tig, teszik közszemlére a névjegyzéket, de az egyes választók névsorát a házakban is ki­függesztik. A felszólalásra is csak ez az idő áll rendelkezésre. Az igazoló-választmány szep­tember 15-éig határoz a felszólalások felett, majd a kiigazított névjegyzéket szeptember 15-étől 23-áig szintén közszemlére bo­csátják. Ugyanez alatt az idő alatt panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz, amely a fel­lebbezések felett haladéktalanul dönt, úgyhogy a névjegyzék október első napjában véglegessé válik. A községi választásokat előreláthatólag november 15-ike körül tartják meg. Üj rendelet intézkedik a községi választók rendes összeírásáról, amely szerint minden hatodik évben kell csak a köz­ségi választók listáját elkészíteni. A törvény férfiaknál 24, nőknél 30 éves élet­korban állapítja meg a választói jogosultságot, a főiskolát végzettek azonban életkorra való A régi piarista épület lebontása a leg- | utóbbi időkig befejezett ténynek látszott. Már vállalkozók is jelentkeztek, akik ajánlatot tet­tek az épület ingyenes lebontására, sőt akadt egy cég, amely a piarista-ház lebontásából ki­kerülő épületanyagból családi házakat akart emelni és azokat olcsón fővárosi altiszteknek és egyéb alkalmazottaknak bocsátotta volna rendelkezésükre. A tanács fel is mondott an­nak a néhány üzletbérlőnek és lakónak, akik a piarista-házban béreltek helyiséget és a ter­vek szerint még most a nyáron hozzá is kezd­tek volna a lebontáshoz. A jelek szerint azonban, legalább is egy időre, a piarista-ház lekerül a napirendről. A városi hivatalok annyira zsúfoltak, hogy alig lehet bennük rendes és nyugodt munkás­ságot kifejteni. Jellemző a helyzetre, hogy a tiszti ügyészség részére az elsőemeleti folyosón levő illemhelyet alakítják át és ebből az elég tágas helyiségből négy kis hivatali szobát fog­nak létesíteni. Helyiséghiányban szenved a statisztikai hivatal is, melynek munkaköre most a választói névjegyzék összeállításával is bővült. A statisztikai hivatalnak szüksége van a régi képviselőház összes helyiségeire s ezért most kilakoltatják innen azokat az intéz­ményeket, amelyek az idők folyamcin itt talál­tak otthont. így többek közt kilakoltatják a szociálpolitikai ügyosztályhoz tartozó házi­ipari foglalkoztató műhelyt, amely fedél nélkül lévén, beköltözködött az üresen álló piarista­házba. Ez a lépés azután megindította a köve­telések invázióját, úgyhogy a tanács a sok megkeresésnek és jogos igénynek nem tudott tekintet nélkül választók, ha a többi szükséges kellék felett is rendelkeznek. Az igazoló ira­toknak a megszerzése az érdekelt felek köte­lessége, azonban a hatóságok tartoznak az ira­tokat díjtalanul, bélyegmentesen azonnal ki­adni. Az iratok beszerzésére 5 napi határidőt lehet adni. A törvény igen súlyos büntetést helyez ki­látásba mindazok részére, akik a névjegyzék meghamisításában közreműködnek. Az, aki ilyet elkövet, vagy előmozdít, két évig terjed­hető börtönnel büntethető. Aki hivatalos mi­nőségben követi el az ilyen cselekedetet, bűn­tettet követ el. Egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki megtagadja a választói jog összeírásához szükséges iratok kiadását. A most kezdődő választói összeírás tekin­télyes költséget emészt fel, mert a hatósági biztosok naponta 8 pengő munkadíjat kapnak. Remélhető, hogy a községi választók listájá­ban legalább 300.000 választó fog szerepelni. ellentállni. Elhatározták tehát, hogy egyelőre nem bontjeik le az épületet, hanem azt a szük­ségesnek mutatkozó hivataláthelyezések cél­jaira veszik igénybe. Legelőször az árvaszék és a fővárosi levéltár egy része kerül át, de ezeken kívül számos intézmény tart igényt a piarista-épületben helyiségre. így a Vásár- csarnok igazgatósága, a Vízművek igaz­gatósága, javadalmi intézőség és más olyan hi­vatal, amely nincs szoros és állandó összeköt­tetésben a központi városházával, okvetlen át akar költözködni a piarista-épületbe. A fordulat természetesen azzal a következ­ménnyel jár, hogy a piarista-házat helyre kell állítani, át­alakításokat kell végezni, ami költség­gel jár, már pedig az idei költségvetésből ezt az össze­get törölték, miután a közgyűlés a lebontás mellett döntött. Most azonban erre a pénzre szükség vau és miután más mód nem kínál­kozik, póthitel útján teremtik elő a szükséges összeget, míg a költségek másik részét az odahelyezendő üzemek saját büdzséjükből fedezik. Amint a helyzetet látjuk, ezek után a piarista-ház lebontásáról hosszú évekig nem lesz szó, hacsak Lamotte tanácsnok erélyes kézzel nem nyúl hozzá ehhez a kérdéshez. Ö volt tudniillik az, aki a piarista-ház lebontását forszírozta és a közgyűlésen keresztül is vitte. HivataloKKal raKjáh tele a lebontásra ítélt piarista-házat Egész sereg hivatal műhödiK már az ósdi épületben, amelyet lebontás helyett renoválni és átalakítani akarnak — A közgyűlési határozatot nem veszik figyelembe Róna Lajos könyve Róna Lajos három kötetéről nem lehet a kollégialítás vállveregető hangján írni. És nem illik azt a bravúrt sem emlegetni, hogy Róna négy-öt hét alatt írta meg ezt a három kötetet. Mert úgy, . ahogyan van, Róna a legérdekesebb és a legkomplettebb művet pro­dukálta, olyan memoárokat, amelyek messze felülmúlják az utóbbi időben nagyon diva­tossá vált emlékirat-irodalom egyéb produktumait. Irodalmi prognózisként lehet felállítani a tételt, hogy ren­geteg megírandó emlékirat vajúdik az idők méhében. Min­denki, aki érett ésszel szen­vedte át az utolsó két évtizedet, kötelességének fogja tartani, hogy élményeit átnyújtsa az utókornak és a jövendő történelemírásnak, magát állítva természetesen a rendkívüli idők centrumába. Róna Lajos ennél többet tett: tör­ténelmet írt, amely azonban az ő szempontjá­ból nem egyéb érdekes riportnál, de ez a ri­port aztán tökéletes újságírói munka. A remek riporter minden erénye teszi izgalmasan érde­kessé Róna harminc esztendejének könyvét, de .i nagyszerű újságírói leisztungon túl ott ragyog egy rendkívül szimpatikus egyéniség szubjektív verőfénye, amely napsugarassá, meleggé teszi ezt a rideg, riportnak szánt tor­i' ténelemírást és mindamellett nem von le haj- I szálnyit sem a tények objektiv igazságából. A címe: 30 év az újságíró pályán. Három vaskos kötet ezer oldalon, ízléses nyomdai ki­állítás, fototechnikai úton előállított, beszélő­filmszerű hatású borítékfedőlapokkal. Ez a külső. A belső: már nem ilyen egyszerű. Kompli­kált, mint minden érdekes egyéniség. Nagyon kellemes és egyszerű lenne a recenzió, ha ezt a könyvet be lehetne skatulyázni valamelyik irodalmi műfaj szigorrían megvont határai közé és aztán pontos mérőeszközökkel megál­lapítani, hol lépte át Róna a kiszabott demar­kációs vonalakat, vagy pedig, hol maradtak üresen a keretek, amelyeket ki kellett volna töltenie. Róna nem tűzött irodalmi célokat maga elé, ő — erre büszke — újságíró és nem író. Sőt egy helyen ki is jelenti, hogy nem ért irodalomhoz, semmi köze hozzá. Ez az ujságíró- gőg tiltakozása egy olyan érték ellen, amelyet hiába akar elvetni Róna, nem tud, mert ez már nem tőle függ. A könyv egész elgondolása, szerkezete és szubjektív formája vérbeli mű­vészé, akárhogy tiltakozik is ellene írója. Annál is inkább művész, mert nem tűri el egy megállapított műfaj bilincseit, hanem egyéni­ségének szabad szárnyalásával nézi és látja mindazt, ami körülötte történik. Az újságíró lelke a mindennap szeizmográfja, amely fel­jegyzi a legcsekélyebb rezdülést is. Róna ennél több, nem gép, hanem, élő és érző ideg, érdé Kés temperamentumrí, izgalmas ember, egyéniség: művész. 3. A repülőgép utasa felülről nem lát dom­bokat és völgyeket, a magasságból nézve min­den egyforma. Az újságíró az emberek repü­lője, aki állandóan felülről nézi őket. A nagy politikus, a közéleti jeles époly kevéssé ki­emelkedő jelenség, mint más, egyszerű ha­landó. Az újságírót elsősorban az események érdeklik és csak másodsorban az emberek, akik azt hiszik magukról, hogy ők csinálják az eseményeket, holott ez fordítva áll, mint azt ennek a 30 érmek története Róna könyvének minden lapján igazolja. Rohan, zúg az élet a három köteten át, lázas égés minden oldal, a magyar politika, társadalom és főleg az újság­írás különösen izgalmas három évtizede pereg le előttünk, nagy emberek kicsinyekké zsugo­rodnak, kicsinyek megnövekednek az újságíró magasságos perspektívájából: a történelem előtt még lehet hazudni, de az újságíró előtt nem. Pedig Róna nem úgynevezett leleplező, nem akar sem nagyképüsködni, sem blöffölni: ő csak krónikás, aki kiriportozza az eseménye­ket, amelyek ezt a furcsa, borzalmasan érdekes emberöltőt a történelem leglázasabb kor­szakává fogják emelni. Hogy mellékesen ior- rásmunkája lesz mindenkinek, aki majd a ma­gyar nemzet történelmének ezt az emberöltőjét akarja kibogozni, az őt nem érdekli, mert nem ez a célja; egyetlen cél, egyetlen szempont sem tud eluralkodni rajta, nem a nagyot mar­kolók, keveset fogók közül való, az érdekeset keresi ebben a harminc esztendőben — először, másodszor és harmadszor és csak új­ságíró akar lenni és éppen ebben a „csak“-ban. van sikerének minden titka, mert ez a csak több, mint minden nagyképű szándék, minden nagyotakarás, semmitelnemérés. A hangsúly állandóan a csak-ujságírón van, aki ebben az ezeroldalas riportjában történelmet írt, szép­irodalmi munkát remekelt össze és osztó igaz­ságával már a jövendőnek is előleget adott a világtörténelem legkülönösebb eseményeinek w ▼ A m ▼ OKL. MÉRNÖK — Tervez és ké­I I VA N szít: központi gőz-, víz- és etage- j| w JL f JL Ski 1 fűtést, vízvezetéket, csatornázást Budapest, II., Donáti u. 26. Telefon: Aut. 516-75 és szennyvízderítő telepeket Róna Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom