Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-05 / 5. szám
6 Független Budapest Budapest, 1930 február 5. A főváros pénzén és a főváros rendszeres anyagi támogatásával akarják magánvállatok a dunai helyi hajózás monopóliumát A Magyar Motorhajózási Rt. beadványa a fővároshoz szubvenció érdekében — 100,000 pengő beszerzési és évi 50.000 pengő állandó segélyt Kérnek a fővárostól A Független Budapest legutóbbi számában megemlékeztünk arról a beadványról, amelyet egy társaság nyújtott be a fővároshoz, a dunai helyi hajózás újból való felvétele érdekében. Cikkünknek erős visszhangja támadt, különösen a szubvenció kérését tárgyalták minden oldalon. Azonban sajnálatos sajtóhiba csúszott bele közleményünkbe, amennyiben a szóban- forgó társaság beruházások címén nem 1,100.000 pengőt, hanem csak 100.000 pengőt kér a fővárostól, tehát az összeg elé csak tévedésből került az 1-es szám, miáltal a cikkben a 100.000 pengőből 1,100.000 lett. Ez azonban lényegileg nem változtat a tényen, mert itt elsősorban mm összegszerűségről, hanem, elvi kérdésről van szó és nem azt kell elbírálni, hogy a főváros mennyivel járuljon hozzá egy magánvállalat megalapításához, hanem az a kérdés vár eldöntésre, vájjon egyáltalán adhat-e a főváros az adózók pénzéből egy magánvállalat üzleti céljaira. Az üggyel városházi körökben élénken foglalkoznak és a. pénzügyi bizottság legközelebbi ülésének napirendjére a társaság beadványát már tárgyalásra is tűzik. Egyébként az érdekelt társaság az ellen is tiltakozik, hogy a Baross-féle autótaxi- érdekeltsóggel vonatkozásba hozzák és csupán azt ismeri el, hogy az igazgatóságban Baross Gábor is helyet foglal. mint a múltban, a MFTR sem tartotta fenn járatait a főváros támogatása nélkül, ép úgy a mi szerény és kizárólag magán- lökével alakult vállalatunk sem vállalhatja a helyi járatoknak súlyos anyagi áldozatot, és kockázatot igénylő fenntartását anélkül, hogy a legilletékesebb körök jóindulatukat és megértésüket megfelelő támogatással kifejezésre ne juttassák. Annál kevésbé tehetjük ezt, mert egyéb nagy fontosságú feladatok megvalósítására is akarunk vállalkozni, így a csepeli Dunaág menti községeket kapcsolnánk hajóinkkal a fővároshoz, hogy ezáltal termékeiket gyorsan és olcsón hozhassák a vásárcsarnokba. — Azt kérjük tehát a tanácstól, méltóztassék az 1929. évi költségvetésbe a MFTR segélyezésére előirányzott 100.000 pengőt egyszersmindenkorra hajóbeszerzés címén egy összegben és sürgősen kiutalni, azonkívül évente legalább 50.000 pengő járatsegélyt biztosítani vállalatunknak. Eddig szól a beadvány. Értesülésünk szerint egy nagy hajó, amellyel a társaság a járatokat le akarja bonyolítani, 25.000 pengőbe kerül, tehát segély címen 4 hajónak az árát kérik a fővárostól. Hivatkozik a társaság arra is, hogy a hajókat magyar gyárban, a Balatoni Jachtépítő Gyárnál rendelnék meg, és így a hazai ipart is foglalkoztatnák, azonfelül nyáron 30—40 ember számára ^ biztosítanának kenyeret a hajó járatoknál. Kérdés azonban, hogy ezek az előnyök felérnek-e azzal az anyagi áldozattal, amelyet a társaság a fővárostól kér. A mi álláspontunk változatlanul az, hogy az ajánlatokat a limine el kell utasítani és a dunai helyi hajózás lebonyolítására nyilvános versenytárgyalást kell a fővárosnak kiírnia. Mert nincs az a bolond, aki egy jól jövedelmező, biztos és kockázatnélküli vállalkozásba bele ne menne, ha a beruházás költségein kívül még év járadékot is folyósít neki a bőkezű és gavallér főváros. 37 fillért fizet rá az autóbuszüzem minden megtett KocsiKilóméterre A tanács támogatását kéri az üzem, hogy a deficitet megszűntethesse Csak két jövedelmező vonal van a tizenhat közt A beadvány, amelyet a tanácshoz benyújtottak, többek között így hangzik: — A Magyar Nemzeti Gazdasági Bank még a múlt évben bejelentette a tanácsnak, hogy a Duna magyarországi szakaszán, nemkülönben annak vidékén, motoros hajózási üzem létesítésére és fenntartására részvénytársaságot akar alapítani a kereskedelmi miniszter által Bossányi-Havas Rezső budapesti lakos részére kiadott engedély alapján. A beadványban a bank arra kérte a tanácsot, hogy az alakuló vállalatnak a MFTR helyi hajózás beszüntetésével felszabaduló támogatást biztosítsa. — A Magyar Motorhajózási Rt., amely közben megalakult, ugyancsak beadványt intézett a tanácshoz és bejelentette, hogy egyelőre 7 darab motoros hajóval a dunai helyközi forgalom lebonyolítását megkezdte. Rámutatott egyúttal a vállalat közhasznú és hiánytpótló jellegére és kérte a főváros támogatását, illetve azt, hogy a MFTR résziére fenntartott évi szubvenciót ennek a vállalatnak utalják ki. — Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ismételt beadványunk ellenére a tanács ügyünket eddig figyelemre nem méltatta, segélyezésünk kérdését tárgyalás alá nem vette, sőt az 1930. évi költségvetésből a dunai hajózás támogatására szolgáló hitelkeretet is törölte. — Vállalatunk szerény kezdettel, de a jövő fejlődésébe vetett rendületben, hittel kísérletet tesz ezzel, hogy a Dunát a közérdeknek megnyissa, partjait és a gyönyörű Margitszigetet fürge csónakjaival megközelíthetővé tegye. A múlt év folyamán részvénytőkék igénybevételével hajóparkunkat a lehetőséghez képest bővítettük és ezidő szerint is öt, egyenként 50 személy befogadására alkalmas motoros hajó vásárlására folytatunk tárgyalásokat. A következő években fokozatosan fejlesztjük még hajóállományunkat, mert elképzelésünk szerint a Dunát gyorsjáratú és kényelmes hajóinkkal akarjuk ellepni. Ezzel nem csupán a megállapított menetrend és menetirány szerint közlekedő járatóikat tartanánk fenn, hanem lehetővé akarjuk tenni, hogy a kiránduló közönség Budapest környékét is felkeresse. Azonban,-HE ö Bü seholaj legyen minden meníószehrényben. Fertőzéstől megvéd és gyorsan gyógyít. M. kir, népjóléti és munkaügyi M. kir. kereskedelemügyi miniszter 72,455/1924. sz. miniszter 92,062/XX. 1925. sz. körrendelet. rendelet. A Független Budapest hasábjain több alkalommal foglalkoztunk már az Autóbuszüzem súlyos pénzügyi helyzetével és éppen legutóbbi számunkban írtunk arról, hogy a Békeffy-féle autóbuszvállalat a környékbeli, járatok hatalmas deficitje miatt szintén súlyos válságba sodródott. Ügy a fővárosi tizem, mint a magán- vállalat deficitje, nem megvetendő összeget tesz ki, hiszen az autóbuszok naponta több ezer kilométert futnak be és így a deficit is naponta néhány ezer pengőre rúg. Az Autóbuszüzem igazgatósága eddig hivatalosan nem nyilatkozott erről a helyzetin őst azonban Till Anted hivatalos jelentést terjesztett a tanács elé a deficit kérdésében. A jelentésben Till Antal vezérigazgató ezeket közli:- Az Autóbuszüzem pénzügyi helyzete a pénzügyi bizottság ülésén a költségvetés tárgyalása során töbször is szóba került és ezért helyénvalónak tartjuk, hogy a helyzetről a tanácsnak röviden jelentést tegyünk. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy üzemünk mérlege ezúttal nem aktív, mert amíg üzemünk 1.27 pengő kilométerenkénti .önköltséggel működik, bevételünk átlag csak 90 fillér, iigyhogy minden megtett kocsi-kilométerre 37 fillért ráfizetünk. A jelenlegi Ki vonal közül csak kettő rentábilis és pedig az 1-es és 3-as reláció. Az 1-es vonalon az átlagbevétel kilométeremként 1.29, a 3-as vonalon 1.41. a 4-esen 1 pengő, az 5-ös vonalon 99, a 7-esen 70 fillér, a 8-as vonal átlagbevétele 1.21 P, a 9-esé29, a 10-esé 67 fillér, a 11-esé .1.11 P, a 14-es vonalon 47, a 16-oson 66, a 17-esen 46, a 18-ason 45, a 19-esen 13, a 20-ason 67, a 23-ason 35 fillér.- A kezdet minden nehézségével küzdő üzemünk pénzügyi egyensúlyának fenntartása azonban mindenképpen állandó, szorgos gondoskodásunk tárgya-. A forgalmi bevételek lehető fokozása érdekében egész vonalhálózatunkon utas-számlálásokat tartunk. Az utas- számlálások nemcsak egész vonalakra, hanem i egyes vonalrészekre és ezek között különösen a kevésbé frekventált részekre is kiterjednek, hegy ilymódon kipuhatoljuk a hálózat legjobban és legkevésbé igénybevett pontjait. A forgalmi statisztika adatait — részletekre boncolva — minden irányban behatóan tanulmányozzuk. A vonalhálózat megfigyelésével főtörekvésünk egyfelől odairányul, hogy az lila sszá ml ál á sok állal 11 regél a pit < itt 1 egf re kv en- táltabh vonalrészeken a jelentkező forgalmi igényeket legott teljes mértékben kielégíthessük, másfelől, hogy azokon a vonalakon vagy vonalrészeken, amelyeken az utasszámlálás adatai közforgalmi igényeket nem mutatnak: a vonalvezetés módosítása, vagy pedig - - a felmerülő szükséghez képest — a forgalom beszüntetése iránt javaslatunkat haladéktalanul megtegyük. — Ami most már az üzemi kiadásainkat általánosságban illeti, megállapíthatjuk, hogy az üzemünknél költségvetésileg előirányzott 1,27 pengő önköltség, a közlekedési adóval együtt, áltedában megfelel a mi viszonyainknak és ezért úgy véljük, az üzemi kiadások terén üzemünk gesztié ja ellen különösebb helytállónak tetsző kifogások annál kevésbé emelhetők, mert meggyőződésünk szerint minden egyes üzemág körében a legmesszebbmenő takarékosság elveit érvényesítjük. — Ezzel szemben üzemünk ezidőszerinti bevételi fórásai nem nyújtják azt a megfelelő alapot, amely lehetővé tenné üzemünk pénzügyi egyensúlyának biztosítását. Ez az állapot mindenesetre csak átmeneti jellegűnek tekinthető és csak pillanatnyilag érezteti hátrányosan hatását, mert most fejlődő üzemünk legtöbb vonala csak a közelmúltban indult meg és azok nem idegződhettek még be a nagyközönségbe, röviden szólva, vonalaink ma még nem «értek be». Erre a «beérésre» — a közlekedési vállalatok által szerzett tapasztalatok szerint — mintegy 2 év szükséges, mely- idő után a már megszokott és a forgalmi igényeket ténylegesen szolgáló vonalak meghozzák a maguk pénzügyi eredményét. Nem lehet azonban kívánni egy anyagi eszközökben szűkölködő vállalattól, hogy nagyobb számban tartson fenn nem jövedelmező vonalakat, mint jövedelmezőket, — Elismerjük, hogy egy közüzemnek erkölcsi kötelességei és feladatai is vannak, de ez a kötelezettség a közérdeket túlmenően nem lehet irányadó. Éppen legrmtabilisabb vonalaink jelenlegi vonalvezetése tekintetében támasztanak különböző helyeken nehézségeket (?) és ezek esetleg üzemünket újabb súlyos pénzügyi problémák elé állíthatják. Mindezen nehézségek és akadályok ellenére is erős a bizalmunk abban és minden reményünk megvan arra, hogy a beérési proceszusnak bekövetkeztével üzemünk pénzügyi mérlege is aktívvá fog válni, ha a tanács és az illetékes hatóságok segítségünkre sietve, módot nyújtanak üzemünknek megfelelően jövedelmező vonalak berendezése mellett pénzügyi helyzetünk fellendítésére éis ezzel megteremtik a lehetőségét annak, hogy kezdő vállalatunk megizmosodva, betölthesse azt a hivatását, amely a, főváros közlekedési programjának végrehajtása terén reá hárul. TISZTVISELŐKNEK NAOY KEDVEZMÉNY ? fisziff szárazon Kosztümöket, öltö- nuöhet. felöltőket, fest minta szerint _____________ mindenféle rukaneműt:: 1I 1EEONIIIVASR3 MINDEN TÉTELÉRT II RUDINK' ö||ör: VII.. TIIÖKÖLY-ÍIT 33. SZÁM
