Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-08 / 40. szám
Független Budapest Budapest, 1930 október 8. A vállalkozók panaszára könnyítettek a közszállítások mai rendjén A belügyminiszter és a polgármester rendeletekben enyhítik a versenytárgyalásokon való részvétel nehézségeit Polgárproletárok Irta: POSTA SÁNDOR A vállalkozó iparosság állandóan elégedetlen a közszállítások mai rendjével. Kétségtelen, hogy az elégedetlenség és az annak nyomában járó panaszoknak van is alapjuk. A sok keserű panaszoknak most meg is van az eredménye, mert a hatóságok a helyzeten javítani és a vállalkozóknak a közszállításokban való részvételt megkönnyíteni igyekeznek. Újabban úgy a belügyminiszter, mint a polgár- m és tér rendeleteket adott ki, melyek ezt a célt szolgálják. A belügyminiszter az iparosok és vállalkozók intervenciójára rendeletét küldött az összes hatóságokhoz a közszállításoknál követendő új eljárás tárgyában. A közszállítási szabályzat tudvalévőén elrendeli, hogy a versenytárgyalás megtartása után az ajánlatok összehasonlítása alapján meg kell jelölni azt a három ajánlatot, amely az eldöntésnél számításba jöhet. Azoknak bánatpénze, akiknek ajánlata ilyenformán nem jön számításba, kívánatra még az odaítélés előtt kiadható. Minthogy az iparosság panasz tárgyává tette, hogy a bánatpénzek gyakran téli hosszú időn át és - nem feltétlenül szükséges lekötése megnehezíti számára a pályázatokon való részvételt, a belügyminiszter lehetővé akarja tenni, hogy az ajánlattevők már a pályázatnál nyilatkozhassanak arról, vájjon bánatpénzüknek a döntés előtt való visszautalására igényt tartanak-e. Ezért a jövőben az ajánlati űrlapok szövegében olyan pontot is fel kell venni, amelyben a pályázó közli, hogy ha az odaítélésnél pályázata nem jöhet figyelembe, bánatpénzét még a döntés előtt kéri-e kiadni, vagy sem. Lapunk más helyén írunk az Elektromos- és Vízművek beruházási tevékenységéről. A harmadik nagyüzem, a Gázgyár, nem részelsülhetett a íüggőkölcsönből és ezért ez az üzem elhalasztotta beruházási programjának végrehajtását. A nagy beruházó programot ugyan I tárgyalták, de pénz hiányában nem valósíthat- 1 ják meg. Pedig a Gázművek munkaprogramja, igen jelelntős és az üzem szempontjából fontois intézmények várnak benne megvalósításra, úgyhogy a halasztás nemcsak az általános gazdasági viszonyok szempontjából káros, hanem maga az üzem és a főváros szempontjából is. A Gázművek igazgatósága legutóbbi ülésén el is határozta, hogy megkísérli a letárgyalt és jóváhagyott beruházó program mielőhbi végrehajtását. A polgármestert felkérték, gondoskodjék a pénzügyi fedezet előteremtéséről, a belügyminiszterhez pedig felterjesztést intéznek a beruházó program jóváhagyása érdekében, hogy a munkanélküliséget az itt kínálkozó nagy munkaalkalmakkal is enyhítsék. A Gázművek beruházó terveihez 13 millió kell. Ebből az óbudai gázgyár fejlesztésére és kibő- vítésére 6 milliót, a gázszolgáltatás megjavítása érdekében úi főcsövek lefektetésére 1.1 milliót. Benzol gyár létesítésére 1.4 milliót, új igazgatósági székház építésére pedig 4.5 milliót akarnak fordítani. Ezzel a Gázművek igazgatósági szék házának kérdése ismét aktuális lett. Bár a Rófcus- kórház sorsának bizonytalansága nem teszi egetően sürgőssé az üzem igazgatóságának a Tisza. Kálmán térről való távozását, előbb- utóbb mégis be kell következnie ennek, az igazgatóság pedig nem akarja bevárni az utolsó percet, amikor azután kapkodnia kell az NAGY bútorgyára Budapest, Vili., Víg u. 22. Tel.: J. 438-64 Lakásberendezések művészi tervek után. Sipőcz Jenő polgármester szintén rendeletet adott ki a fővárosi közszállításokkal kapcsolatban. Ebben a rendeletben két lényeges intézkedést tesz a mai állapottal szemben. Az egyik fontos rendelkezés az, hogy ezentúl a versenytárgyalásokra szóló pályázatokat akkor is el kell fogadni, ha az ajánlatok a felírásban megjelölt időpont után, ha mingyárt a tárgyalás folyama alatt is érkeztek. Eddig ugyanis az volt a rend, hogy ha valamelyik versenytárgyalásra a pályázatok határidejéül délelőtt 10 óra volt megállapítva, az egy perccel később benyújtott ajánlatot már nem fogadták el, mert ezt szabálytalannak minősítették. A polgármester új intézkedése ezt a helyzetet most megváltoztatja és e szerint most az ajánlatok benyújtása nincs percnyi pontossághoz kötve, hanem elfogadhatók mindazok a pályázatok, melyek a megjelölt időpont után, de a felbontás befejeztéig beérkeznek. A polgármesteri rendelet másik rendelkezése a versenytárgyalások beosztásánál a vállalkozók megjelenését szabályozza. Legutóbb megtiltották a vállalkozóknak, hogy a szűkkörű versenytárgyalásokra beérkezett ajánlatok felbontásánál jelen lehessenek és csupán a nyilvános versenytárgyalások ajánlatainak felbontásánál lehettek jelen. Ez ellen a vállalkozók tiltakoztak és ennek tulajdonítható, hogy a polgármester visszaállította a régi rendet olyképpen, hogy a vállalkozók vagy megbízottaik ezentúl is megjelenhetnek úgy a szűkkörű, mint a nyilvános versenytárgyalások ajánlatainak felbontásánál. uj székház építésével. Ezért már most el akarják intézni ezt a kérdést és —-a munkanélküliség enyhítése érdekében is — már most szeretnék felépíteni az új székházat. Ismeretes, hogy legutóbb éles felszólalások hangzottak el az ellen, hogy a Gázművek ötöd- félmilliós palotát építsenek és olyan értékes telket foglaljanak le. mint a Rákóczi úti Kis-Rókus. El^ is vetették az erre vonatkozó javaslatot és új előterjesztésre utasították az igazgatóságot, amelynek figyelmét felhívták arra, nem volna-e helyes, ha az üzem. igazgatósági székháza a Margit körúton épülne fel. A javaslat hátterében egyesek szerint politikai kortesfogás húzódik meg: a tervet a budai kerületek képviselői vetették fel, akik választóik érdekében szeretnék, ha a budai rész is kapna új középületet. A Gázművek igazgatósága az illetékes ügyosztállyal együtt kitart eredeti terve mellett és ragaszkodik ahhoz, hogy' a Kis-Rókus helyén épüljön fel az igazgatós-ági székház. Nincs értelme, hogy a rozoga épület továbbra is elcsúfítsa a város egyik forgalmas pontját, pedig ha most nem bontják le, úgy a Kis-Rókus egyhamar nem tűnik el a föld színéről. A Gázművek igazgatóságát nem lehet távoleső negyedbe kitelepíteni, inert a közönség állandó nexusban van az igazgatósággal. Amennyiben a Kis-Rókus kehién, épülne fel az új székház, itt helyeznék el a l izművek igazgatóságát és esetleg a Kisipari Hitelintézetet is. Ennek a három intézménynek közös székháza pedig impozáns épületet igényel, közpoiniti fekvésssel. A befektetendő tőke megtérülne különböző megtakarítások és az intézmények által fizetendő bérek által. Valószínű, hogy az illetékes tényezők nem gördítenek többé akadályokat az eredeti terv megvalósítása elé, amely esetben a Kis-Rókus helyén megkezdődhetik az új építkezés, mihelyt ')é. anyagi fedezet kérdését rendezték. Szó van különben arról is, hogy a. Gázművek beruházásait esetleg hitelezési formáiban kezdjék men. agy mint ahogy az Elektromos- és a Vízmüveiknél is történik. A nagy kölcsön felvétele után egyenlítenék ki a beruházások számlán. A tőke és a munka végnélkülinek tetsző harcában annyira csak a fizikai munkásra terelődött a hangsúly, hogy szinte magától értetődőnek tartja mindenki azt, hogy a tőke csupán a szervezett munkásság (fizikai munkásság) ereje által befolyásolható. Kétségtelen, hogy a szervezett munkás- mozgalmak indították útjára a módszeres szociálpolitikai tevékenységet, de viszont kétségtelen az is, hogy éppen a szervezett munkásság mindinkább növekedő politikai súlya ezt a szociálpolitikai tevékenységet egyoldalú irányba — a fizikai munkásság szociális szükségleteinek kielégítése felé — terelte. A társadalmi biztosítás kérdése, a munka- nélküliség problémájának megmunkálása elsősorban mint a fizikai munkásság javára megoldandó feladatok szerepelnek. Anélkül, hogy bírálni akarnák az állami, illetőleg közhalósági tevékenységnek ezt az irányát, megállapítjuk azt, hogy egy úgynevezett polgári politikai túlsúly, sőt a szervezett munkássággal szöges ellentétbem álló kormányzati forma mellett — a szociális gondoskodás jóformán teljes egyoldalúsággal a fizikai munkásságra irányul! Pedig ebben az országban, és különösen a fővárosban, olyan tömege tengődik a szociális gondoskodásra szoruló polgároknak, amely lep alább annyi figyelmet érdemel a közhatósági tevékenység szempontjából, mint a szervezett munkásság! Igaz, hogy a szervezett munkásság táborában vannak szellemi munkások is, mint ahogy a polgárinak tartott társadalmi réteg is nagy számánál rendelkezik fizikai munkából élni akarókkal, a jóléti gondoskodás mégis úgyszólván kizárólag a fizikai munkásság érdekében történik. Ma pedig az a helyzet, hogy napról-napra szaporodik a munkanélküli ügyvédek, orvosok, mérnökök, magántisztviselők és egyéb szellemi munkára váró polgárok száma, egyre jobban duzzad azoknak a polgároknak a száma, akik meglévő keresetük kicsinysége miatt még primitív életfeltételeiket sem tudják kielégíteni, szóval egyre nő az a proletár iátus, amely a társadalom értékeiből züllik a nyomornak arra a fokára, amelyből a céltudatos közhatósági gondoskodás a fizikai munkásság proletárjait ki akarja emelni! Sokszor halljuk, hogy a szellemi túltermelés oly nagyfokú, amely mellett természetes a szellemi munkahelyek túlzsúfoltsága, természetes a szellemi munka rendkívül alacsony értékelése és természetes a szellemi munkahelyeken való elhelyezkedés nehézsége, lehetetlensége. Ez a tétel ma — a munkának minden vonalon való specializálódásának és racionalizá- lódásának idején — nem áll meg! A fizikai munka szakokra tagozódása, a fizikai termelés észszerűsítése együtt kell hogy járjon a szellemi munka ágazatos kibővítésével és beosztásbcli tervszerűségével! Szellemi túlprodukció sohasem lehetséges, mert a társadalom szellemi továbbfejlesztése túlságos sohasem lehet! A szellemi, munka részekre bontása hihetetlen perspektívákat nyit a haladás számára és rengeteg új munkaterületet jelent. Ha tehát a fizikai munkanélküliség enyhítésére keresnek és találnak módokat, találhatók megoldások a szellemi ■munkanélküliség enyhítésére is. Természetes, hogy minden erre vonatkozó társadalompolitikai tettnek abból kell kiindulnia, hogy a primitív életformák és a nagy jövedelmek közötti differenciák enyhíttessenek! Ez vonatkozik elsősorban a közhatósági jövedelmekre és másodsorban a magántőke észszerűt len magatartására. A növekedő prolctáriátus elsősorban a tőkére, a tőkeképződésre és a hasznot magában, rejtő termelésre jelent veszedelmet! A védekezésnek tehát elsősorban a tőkétől kell kiindulnia! Nem elég az, hogy a tőke a maga. rendjének védelmét egyszerűen az állam és közhatóság eszközeire bízza, mert hiszen a proletárizá- lódás gazdasági folyamat és gazdasági követ kezményeket katonasággal, csendőrséggel, rendőrséggel megállítani nem lehet! Kell, hogy a tőke a közhatóság elhatárolt anyagi erejét a saját elhatározásából a prevenció elvénél fogva megsokszorozza, és kell, hogy a saját jól felfogott érdekében áldozatokat hozzon. Átmenetileg le kell szállni a rentabilitás elvi lováról és esetleg kamatveszteséggel járó munkatelepítéseket is meg kell tor ende nie! S akik félnek, a fizikai munkából élő polgárok elprolctárizálódásától, ne felejtsék el azt, hogy a szellemi, polgár-proletárok tömege jelenti az igazi veszedelmet. Mert, ha a polgári proletárok tömege telítődik a polgári társadalom szellemi elesettjeivel, akkor a polgári társadalom rendjét semmiféle hatalmi vagy gazdasági intézkedéssel többé megóvni nem lehet.! A Gázművek sem várnak a nagy beruházó kölcsönre, hanem hitelt vesznek igénybe beruházó programj nk végrehaj tására Mégis a Kis-Rókus helyén építik fel a székhazat
