Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-29 / 43. szám

4 Független Budapest Budapest, 193« október 29. A főváros sürgeti a Karteltörvényt, amely, szerinte már el is Késett A főváros alapos felterjesztésben válaszol a KeresKedelmi miniszterneK a KarteleK ügyében hozzáintézett Kérdéseire A. karteltörvény ügye változatlan érdek­lődéssel foglalkoztatja a közvéleményt. _ A ke­reskedelmi miniszter annakidején a főváros­nak is megküldte a törvényjavaslat tervezetét és véleménynyilvánításra kérte fel a 'polgár- mestert. A közgazdasági ügyosztály az üzeme­ket és intézményeket felszólította hozzászólásra és ezek alapján, valamint a mag’a tapasztalatai nyomán, elkészítette a miniszterhez felterjesz­tendő válasziratot, melyben örömmel üdvözli a kartelek megrendszabályozását célzó javaslatot, egyben megteszi a főváros észrevételeit is. Az előterjesztés megállapítja, hogy a tör; vényjavaslat megalkotása éveken át tartó társadalmi mozgalom eredménye, amely viszont az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet követ­kezménye. Eltekintve a nagyipari érdekképvi­seletektől, a termelő és fogyasztó gazdasági helyzetünk rosszabbodását elsősorban a kar­telek működése következményének tekinti. A főváros már behatóan foglalkozott ezzel a kér­déssel. Leszögezi, hogy a kartelek törvényhozási úton való sza­bályozását az egész közvélemény egy­öntetűen kívánja. A rendezés ellen egyedül a nagyipari érdek- képviseletek szólanak, melyek a szabályozást célszerűtlennek, sőt veszedelmesnek mondják. A nagyipar álláspontja szerint a kartelek­nek hatósági úton való szabályozása időszerűt­len. A főváros erre nézve megjegyzi, hogy a szabályozás tényleg időszerűtlen, de nem a nagyipar értelmezésében, hanem azért, mert a kérdés rendezésével már amúgy is elkéstek. Köztudomású, hogy egyes iparcikkeink ára jóval a világparitáson felül áll és a belföldi fogyasztóknak nagy áldozatokat kell hozni az ipari és bányászati kartelek érdekében, me­lyeknek működése nem jár azzal a nemzet- gazdasági előnnyel, melyet az áldozatok révén el lehetne várni tőlük. Különben is a kartel­törvény javaslat nem kívánja kartelek alapí­tását megtiltani, csak azokat bizonyos fokig a nyilvánosság ellenőrzése alá akarja helyezni. Az érdekeltségek, fontos ellenérvül, az ipa­rosodás kérdését hozzák fel, mely szerintük a karteltörvény megalkotásával veszíteni fog eddigi gyors fejlődéséből. A főváros szerint egyáltalán nem valószínű, hogy a kül­földi tőke azért kerülné el Magyar- országon az ipari alapításokat, mivel itt a kartelek működése ellenőrzés alatt áll. Az idegen tökét elsősorban a befektetés bizto­sítása és a prosperitás érdekli. A nagyipar további ellenérvül külföldi példákat hoz fel. Szerintük a külföldi államok­ban sehol sem vált be a kartelek szabályozása. Németországban, ahol 1926 óta van ilyen ren­delkezés, 3000 kartelszerű szervezet áll fenn és számuk egyre növekszik. Erre vonatkozóan a főváros megjegyzi, hogy az a körülmény, hogy egyes államokban a törvényes intézkedések a kartelek ellen nem sok eredménnyel voltak felhasználhatók, nem azt bizonyítja, mintha^ a kartelek szabályozására nem volna szükség, hanem azt, hogy az egyes törvényes intézke­dések nem tökéletesek. Megnehezíti az eljárást az is, hogy a kartelek egy része nemzetközi. Ha az egyes államok a kartelek szabályozására komolyan törekednek, úgy keresniök kell a nemzetközi jog által elismert minden államban egyformán alkalmazott rendszabályok meg­alkotásának a lehetőségét. Az érdekeltségek veszedelmesnek tartják a karteltörvény következtében kialakuló árvizs­Városházi körökben az utóbbi napokban híre terjedt, hogy a főváros le akarja bontatni a vigadótéri Hangli-kioszkot. A hírt bizonyos oldalról igyekeztek megcáfolni, megállapítot­ták azonban, hogy hivatalos városházi körök csakugyan komolyan foglalkoznak a Hangli lerom­bolásának gondolatával. A vigadótéri kioszk bérleti szerződése a jövő év tavaszán lejár. Az épület már eléggé megrongált állapotban van és helyreállítása tekintélyes költséget igényel. A főváros nem akarja ezt a kiadást vállálni, hanem inkább a kioszk lebontására tesz javaslatot. A takaré­kossági szempontokon felül városrendezési okok is közrejátszanak ennél az elhatározásnál. So­kain kifogásolják, hogy a Vigadó gyönyörű épü­lete nem érvényesülhet az előtte levő Hangli és a kioszkot körülvevő hatalmas fák miatt. Még a budai Dunapartról is csak a Vigadó teteje és a legfelsőbb homlokzata látszik, úgyhogy a gyönyörű épület egész perspektívája elvész. Másrészt a Hangli bérjövedelme■ nem olyan ma­OETL ANTAL I VASÖNTÖDE ÉS GÉPGVÁR R.-T, I i Budapest, X., Asztalos Sándor-üt 9. sz. j TELEFON : József 308—32 és József 308—31. 1 gálatot is. A főváros szerint ez az aggodalom sem helytálló. Megállapítja a főváros azt is, hogy a törvényjavaslat nem kartelellenes, mert nem, akadályozza meg újabb kartelek lé­tesítését. E javaslat alapján a kartelek az ed­digi jogrendkívüliségből bevonulnak a jog te­rületére, helyet kapnak a magyar törvény- könyvben, miáltal működésük törvényesen el­ismert lesz. A törvény használni is fog a kartelek­nek, ahol arra szükség van és a közvéleményben sokszor túlzott kartel- ellenes hangulat a rendes mederbe terelődik. Az a titokzatosság, amely eddig a karteleket körülvette, megszűnik és mindenki megnyug­vással veheti tudomásul ríj kartelek alakulását, mert azokat az államhatalom is elismeri. Az előterjesztés ezután részletesen foglal­kozik a törvényjavaslat egyes pontjaival. A főváros a kereskedelmi miniszterhez in­tézendő felterjesztésében felhívja a figyelmet arra, nem volna-e célszerű, ha a magyar kor­mány kezdeményezőleg lépne fel oly irányban, hogy a kartelek kinövései ellen nemzetközi megállapodások létesülljenek. j gas, hogy emiatt érdemes lenne ennek a város- j rendezési hibának a korrigálását elhalasztani. A Kioszk a Vigadó kávéházzal együtt évi 28.01M pengő bérjövedelmet hajt a fővárosnak és ezért az összegért a Dunapart egyik legszebb része, a legforgalmasabb tere van elfoglalva. Arra számítanak, hogy a Hangli lebontása nem is jelentene jövedelemcsökkenést a fővárosnak, mert akár a Vigadó kávéház bérlőjének, akár] i más kávésnak megengednék, hogy a kiürített I térségen asztalokat állítson fel és terraszszerü kávéházat vagy vendéglőt tartson fenn. Az el- ! foglalt területért ugyanannyi bért kaphatna a főváros, mint most a Hangliért. A költségvetés letárgyalásával kapcsolatban fel is akarják vetni ezt a tervet és valószínű, hogy már nem kerül sor a lejáró béllel meg­hosszabbítására, vagy új kiírására, hanem ta­vasszal a Hanglit lebontják. Égy másik érdekes fővárosi bérlet körül is folynak már'a csatározások a városházán.- A városligeti Néparéna bérlete jár le december végén és Schmidt Mihály cirkuszigazgató, a je­lenlegi bérlő, már beadványban kérte a fővá­rost, hogy újabb pályázat mellőzésével hosz- szabbítsa meg a szerződést. Tekinteve, hogy már eddig is sok reflektáns jelentkezett, a főváros a nyilvános pályázat kiírása mellett döntött. A jövő hónapban a, pályázati hirdetmény már meg is jelenik. Hír szerint Czája birkózóbai- nok, Jancsi bohóc, Zerkovitz Béla zeneszerző és még több más —- a művészvilágban ismert — személyiség lesz a pályázók között. Lebontják a Hanglit Versenytárgyalást írnak ki a A ép aréna bérletére nézve minden pénzkiadás személyi és a személyi kiadással szembeállítva: dologi kiadás egyálta­lában nincsen. Bizonyítsunk? Nagyon egyszerű. Pénz a világon a kutyának sem kell, csak az embernek; az ember pedig a modern korban személy, vagy legalább is annak kellene lennie. Bizonyítsunk még? Halmozd össze az ország­nak összes értékeit, a munkaerőt is, az eg'yik oldalon, s a pénzek fedezetéül szolgáló aranyat a másik oldalon. Miért kell ez az arany, hogy az értékekhez jussak? Azért, mert akik az érté­kekre rátették a kezüket, jelenleg csak arannyal bírhatok rá, hogy engedjenek át is valamit azokból az értékekből; csak arannyal kábítha­tok el annyira, és megint csak arannyal csiklan­dozhatok meg oly célból, hogy jókedvű ada­kozókká váljanak. S mivel a legnagyobb érték az emberi munka, az emberek csakis a legkapó­sabb értékszerzővel, az arannyal bírhatok rá, hogy dolgozzanak. Bolond dolog ugyan, de úgy van. A pénzkiadás tehát mindig személyi ki­adás. Modern szemmel! Hát római szemmel talán nem ? Hat igen, úgy is, csakhogy akkor még hozzá kell tennünk, hogy a rómaiaknál a dolog- nem az a dolog, amely a modern korban dolog. A római dologban, a res-ben, benn volt a, mun­kás is, a. servus és vele szemben állt a perszóna, az ni ; a parancsoló és élvező, a költő és a lovag, aki bizony a servusnak nem mondta azt, hogy „szervusz s még kevésbé azt, hogy „alászoí- gaja ! He ezek után a modern korban alaptalan­nak kell mondanunk a dologi kiadások fogal­mát, felmerül a kérdést, mit állítsunk helyébe? Hisz a költségvetést valami szerint csak fel' kell osztani, hogy áttekinthető legyen! Itt van a modern, világos és praktikus feloszlás: Ellem szolgálta tá,sós és Nem ellen szolgáltaiásos ki­adások. Vasy: Megtérülő és meg nem, térülő kiadások. Mert hát mégis csak nagy különbség van amaz egymillió pengő kiadás között, ame­lyen a város erdőt vesz és amaz egymillió pengő kiadás között, amelyet segélyképpen ad ki! Az aktív tisztviselő fizetése a költségvetési évben ellenszolgáltatásps, a nyugalmazott tiszt­viselőé azonban nem. Az ő munkája is valami­kor értékes volt, megérdemli tehát, hogy nyug­díjat élvezzen; nem erről van szó. De a folyó évben az általa felvett pénzért a város máú semmit sem kap! A könyvekért kiadott pénz megtérülő kiadás, itt a könyvek a vagyon; de I az iskolákra kiadott pénz nem ellenszolgáltatá- sos, mert a gyereek csak akkor értékek, amikor már érnek valamit és hasznos polgáraivá lesz- | nek — az országnak. A kölcsönvett tőke vissza­fizetése nem is'kiadás, hanem visszaadás; a ka­matok azonban ellenszolgáltatás nélkül való kiadás. Így azután végig lehet menni az egész költ­ségvetésen egyszerűen annak a kérdésnek vilá­gítása mellett: Kap-e a város a pénzéért vala­mit, vagy nem kap? Ha kap, akkor a pénzen szerzett érték megvan s az egészen más kiadás, mintha a pénzkészletét csökkenti, de érte semmi értéket nem vesz be. A másik felosztás pedig a következő: Szük­séges kiadások és felesleges kiadások. De ez a felosztás természetesen nem a pénzügyi osztály által kiadott költségvetéstervezeté, hanem — a kritikáié! Borzasztóan felületes dolog az, ha valaki mindig a takarékosságon nyargal s azt tenné- ! szetesen a jelenlegi felosztás szerint a személyi j kiadásoknál akarja elérni. így aztán könnyű j B-listákat és fizetéscsökkentéseket kitalálni, j Csakhogy nem, mindig okos is az, ami könnyű! | Tessék azon gondolkozni, mi felesleges a követ- j kező évben és mi nem felesleges. Felesleges j lehet az emberi 'munka akárhol, hivatalokban is, gyárakban is; de nem felesleges sohasem a - megélhetés! A legnagyobb embertelenség pedig az országnak keretein belül, ha valakit az egyik csoportban elbocsátanak anélkül, hogy vagy a másik, csoportban foglalkoztassák, vagy Pedig az ország keretein belül a megélést szá- j máim valami módon biztosítsák. A pénzkiadás léhát sohasem felesleges, mert kell a megélésre, 1 csak arról lehet szó, vájjon itt felesleges-e in­kább, mint amott. íme a példa. A fejlődésre leginkább képes hivatal a statisztikai hivatal. A viliág végéig mindig ki lehet találni valamit, amit össze lehet számolni és azután számok szerint csoportosítani. Nagyon szép dolog- nem­csak azt tudni, hány ember, ház, lakás, bárom van az országban, hanem azt is, hány fa, hány rágcsáló, hány bogár. Foglalkoztatni lehetne tehát minden embert, sőt kevés is volna. Csak az a kérdés, van-e erre szükségünk. Ép így le­hetne cipőt is csinálni túlon-túlig, minden em­bernek nem évi négy párt, hanem minden hétre egyet. Ismét csak az a kérdés, kell-e az. Ne csóválja tehát a fejét senki azon, hogy — jaj Istenem! — az állami költségvetésnek ki­adási összegéből 50.5%-ot a személyi kiadások „emésztenek fel“. Hát mi eméssze fel, ha nem a személyi kiadások? Talán a hegyek és a völgyek? Minden kiadást személyi kiadások emésztenek fel! És a városnak se a személyi kiadások okozzanak gondot! Ez tisztán a költségvetéseket csináló hivatalnokoknak a dolga, akik az ügyosztályokban a. számokat ebbe vagy abba a rovatba írják be, téterjesztik a pénzügyi osztályba, ez a polgármester elé s a polgármester a törvényhatósági tanács útján a közgyűlés elé. Azon kell gondolkozni előszói*, hogy a lakosság minden tagjának elég húszfil- léres jiisson arra, hogy a társadalom automa­táiból ételt, lakást, ruhát, tüzelőt, újságot, köny­vet és tiszta levegőt csalhasson ki. Érdeklődni kell másodszor aziránt, mennyit ad a város és az állam a bányászoknak, kőfaragóknak, mező­gazdáknak, kőműveseknek, lakatosénak, aszta­losoknak, mérnököknek, hivatalnokoknak, írók­nak és művészeknek azokból az összegekből, amelyeket oly erélyesen be tud szedni. Végül harmadszor el kell határozni, hogy a különböző per számúkat és szír évszakai inkább azzal fog­lalkoztassuk-e, hogy Dunnvízmegfigyelő és l'el- legirányíló állomásokat építsenek, vagy pedig azzal, hogy utakat, lakóházakat, kerteket és k órhiázakát építsenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom