Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-15 / 41. szám
4 Független Budapest Budapest, 1930 október 15. Gumibélyegző és zománctábla A Beér Sándor cég kapta meg a bélyegzőszállítást — Harc a zománctáblák körül Hetekig' tartó tárgyalás után döntött a polgármester a fővára.s- bélyggzösmks égi eleire hirdetett versenytárgy alás hetijében. Megírtuk ennek a lármássá fejlődött ügyünk a részleteit és közöltük, hogy a szűkkörú pályázatot a Bienenstock József és Fia cég megfellebbezte, arra való hivatkozással, hogy a közszállítási szabályzat szerint nyilvános versenytárgyalást kellett volna tartani. A fellebbezés véleményezés végett a tiszti ügyészséghez került, de közben a B i en en stoek-cég visszavonta a beadványt. A polgármester ezután meghozta döntését és a régi szállítót, a Beér Sándor-cáget bízta meg további egy évre a gumibélyegzők szállításával. A cég az ipartestületi egységárakból 7%-os engedményt nyújt a fővárosnak. Ugyanilyen arányéi engedményt nyújtott ajánlatában a Geduldiger-cég is, azonban ezt az ajánlatot a polgármester mellőzte. Érdekelt körökben most kíváncsian várják egy másik közszállításnak, a zománctáblák szállítására hirdetett versenytárgyalásnak eldöntését. Mint már előre jeleztük, erre a köz- szállításra a zománcgyárak is versenyeznek ós a tekintélyes értékű közmunkát maguknak akarják megszerezni. A versenytárgyaláson csakugyan résztvett 3 nagy zománcgyár is és az egyik különösen olcsó ajánlatot tett. Hír szerint azonban a versenytárgyalást megsemmisítik, mert a kiírásnál a főváros egy fontos szállítási feltétel megáHapítását elmulasztotta. Hz építőipar válsága Hüítl Dezső dr. műegyetemi rektor kritikája az építőipar süllyedéséről Mostanában sokat foglalkoznak az építőipar válságával. Nemcsak abból a szempontból, hogy a súlyos gazdasági helyzet nehezíti meg ennek az iparágnak a boldogulását, hanem abból a szempontból is, hogy a háborúutáni években oda nem való elemek fészkelődtek be a tisztes iparba és rontják annak nívóját. Sokat árt az építőiparnak az új vállalkozói generáció könnyelmű, lelkiismeretlen tömege, ami a közszállításoknál irreális működésével kiszorítja a régi, a becsületes, az ipar tradícióihoz hű iparosokat. Ezekről a kérdésekről nyilatkozott Hültl Dezső dr., műegyetemi rektor a műegyetem múlt-heti megnyitó ünnepségén. Beszédében élesen kikelt az építőipar válságát előidézők ellen és kíméletlenül olvasta fejükre bűnüket, amely a tönk szélére sodorja a tisztes vállalkozói ipart és a külföld előtt is rontja annak nehezen megszerzett hírnevét. Hültl Dezső műegyetemi rektor nagy feltűnést keltő beszédében többek között ezeket mondotta: Hz építőipar mai Helyzete- A szakmájukban valóban kiváló építőiparosaink ne vegyék magukra, de ők is bevallani lesznek kénytelenek, hogy építőiparunk kvalitása az utóbbi évtizedekben határozott süllyedést mutat és ez a süllyedés nem a kóboréival, hanem már előbb vette kezdetét.- Mikor a múlt évszázad 60-as, 70-es éveiben a szabadságharc és még inkább a kiegyezés utáni hatalmas fellendülés bekövetkezett és külföldön tanult nagy tehetségűi építőművészeink hazatértek, alig találtak itt terveik végrehajtására alkalmas, fejlett ipart, tanult, gyakorolt, képzett iparosokat. A szükséglet azonban meghozta ennek kielégítését is. Feszi, Ybl, Skalnitzky, Steindl, Hauszmann, Lechner Ödön, Pártos, Weber, Schulek és a többi nagynevű építőművészeinknek kellett az ipart fellelkesí- teniök, életre kelteniük és részben külföldről bevándorolt iparosokkal sikerült egy oly iparosgárdát nevelniük, melynek dicsőségét hirdetik az újonnan fejlődött főváros hatalmas és még ma is megcsodált épületei. Építőiparosaink hírnévre tettek szert a külföldön is szakszerű munkáikkal.- A magyar építőiparnak ez a virágzása azonban csak a század végéig tartott, akkor mái- mutatkozni kezdett némi visszaesés, nemcsak a feladatok kevesbedése, de a minőségben is, mely azóta állandóan hanyatló irányt mutat és ha tovább így tart, akkor oda jutunk, hogy egyes építőipari munkákat elsőrangú minőségben egyáltalában nem tudunk itthon megszerezni. Ha ennek okát kutatjuk és építőiparunk máj szomorú helyzetének okait keressük, ezt több faktorban találjuk meg. Először is csekély az ellenőrzés a képesítéshez hűtött ipargyakorlási engedélyek megszerzésénél. .1 honiár súg rendkívül elterjedi, nagy konkur- renciát csinál a képzett, lelkiismeretes ipar- uzoknek. A kisipar túlzott propagálása is elősegíti ezt és határozottan árt az ipar nívójának. A munkaalkalmak csökkentek, viszont a vállaltok es vállalkozók gombamód felszaporodtak Amíg Budapesten 1!)11-ben az építkezésekbe befektetett tőke 172 millió volt, 1928-ban ez 118 millióra csökkent. Ezekből az összegeiéből 1911-ben az állam 3.8 milliót, a székesfőváros 12 milliót, a magánosok pedig 129 milliót fektettek be. 1928-ban az állam 22 milliót a város 8 milliót, a magánosok pedig csak 58 milliót áldoztak az építkezésekre. A többi összegek az egyházakra, gyárakra, társulatokra, egyesületekre stb. esnek. Kitűnik tehát, hogy az állam és a főváros a maga részéről belátja a mai nehéz helyzetet és segítségére siet az építőiparnak, mely valamikor Budapest .jólétének egyik legnagyobb faktora volt, de sajnosán, azt is megállapíthatjuk, bogy- a közpénz és a magántőke befektetési aránya igen erősen eltolódott, ami az építőipar szempontjából igen fontos jelentőségű. Különösen a lakóházépítkezések számánál és költségeinél is, mutatkoznak érdekes eltérések a békeidők és háborúutáni idők közt. Budapesten 1911-ben épült 676 lakóház, 1928-ban 1139, csakhogy ebből 1911-ben csak 304 volt földszintes, 1928-ban 770. viszont 1911-ben 120 volt négy- vagy többemeletes, 1928-ban csak 79. A lakóházakba fektetett építőköltség 1911-ben 146 millió, 1928-ban 104 millió pengő volt. ebből az összegből az államra 1911-ben semmi sem esik. aminthogy a lakóházépítés a békeidőben nem volt állami feladat, 1928-ban az állam már 22.5 milliót fektetett be lakóépületekbe, A város 1911-ben 3.7 millióval, 1928-ban 7.4 millióval vett részt a lakásviszonyok javításában. A magánosok azonban, az állami beavatkozás következtében a szabad háztulajdonba, az 1911-ben befektetett 122 millióval szemben 1928-ban már csak 56 millióval szerepelnek az építtetők közt. Az erőszakos rendszabályok, melyek a lakások szabad forgalmát nálunk és külföldön is megakadályozták, semmiesetre sem szolgálhattak biztatásul az építési kedv fokozására. E mellett a lakások minősége is erősen redukálódott. A csekélyebb, talán túlcsekély méretek és a talán túlszeréuy felszerelés mellett valóban bűnnek kell mondanom az egyszobás lakások típusának ismét alkalmazásba vételét a hatóságok részéről.- A háború előtt már-mái- sikerült elérni, hogy a higiénikus és erkölcsi szempontból is legerősebben kárhoztatandó egyszobás lakások kiküszöbölését remélhettük, a háború után pedig épp a hatóságok ezrével állították elő ismét az egyszobás lakások típusát. — Ma ott tartunk, hogy régi hírneves, megbízható és jó munkát szállító iparosaink már nem is vesznek részt a versenytárgyalásokon, hiszen úgyis előre tudják, hogy az olcsón, önköltségen, sőt önköltségen alul ajánlattevő cégekkel szemben a munkát einem nyerhetik. — A versenytárgyalási eljárást, mely szerint a legolcsóbb ajánlattevő irreális egységáraival, önköltségen aluli ajánlatával is megkapja a munkát, meg kell változtatni, és ha az építőipart meg akarjuk még menteni, sürgősen át kell térni a külföldön már mindenütt bevett középarányos árak szerinti, vagy hivatalos árkalkuláció alapján való odaítélésre. Tudom, hogy mai rendkívüli súlyos gazdasági helyzetünkben hazafiatlanul hangzik és a pusztába kiáltott szó, mégis rámutatok arra a rendkívüli nehézségre, amellyel építészetünk a túlságos vámvédelem és a hazai anyag állandó megkövetelése következtében küszködik. Egyes iparcikkekre, melyeknek csak néhány formáját gyártják itthon, a magyar ipar nem képes berendezkedni, hiszen a szükséglet belőle túlságosan kevés, semhogy^ ez érdemes volna pl. egyes profilvasak, díszített faprofilok, szőnyegek, felszerelési tárgyak stb. Ezeket behozni pedig a magas vámok miatt lehetetlen, így az építész kénytelen számos, a tervezésnél praktikus, előnyös és szép anyagot teljesen kihagyni az épület kialakításánál, viszont kénytelen a gyakran selejtes, rosszabb minőségű és céljainak kevésbé megfelelő dísztelen és ízléstelen, de hazai anyaggal és elavult formájú iparcikkel megelégedni.- Mint mondtam, magam is belátom, hogy az ország mai nehéz helyzetében ez utóbbi dolgokon nem lehet segíteni, de épp az építésznek kötelessége .rámutatni arra, hogy az ipar maga törekedjék a hiányokat lehetőleg hótolni, lépést tartani a szükségletekkel és az építészeknek segítségükre lenni, hogy a szükséges anyagokat és gyártmányokat megkapják és ezek minőségileg kifogástólanok legyenek. — Ézért tartom szükségesnek, hogy az építészek, állandó összeköttetésben állyán az építőiparral, a maguk részéről is iparkodjanak az ipart felemelni, az iparosokat serkenteni, tanítani, buzdítani és irányítani. Kontárok előnyben Jl hivatásos patkány irtok at meg sem hallgatták a városházán A patkányirtó hadjárat előtt a hivatásos patkány- és egér irtok egyesületbe tömörültek, hogy a hatóságok megállapíthassák, ki a szakember és ki a. kontár. Az egyesület elnöke, a közismert Ditrichstein Pál munkatársunk előtt a patkányirtást megelőző hírekről az alábbiakban nyilatkozott:- Mi, iparosok, akik évtizedeken keresztül foglalkozunk patkányirtással úgy a fővárosban,mint a vidéken, kétféle sérelemről panaszkodhatunk. Az egyik, hogy akkor, amikor a kereskedelemügyi mi nisztériüm a szakmánkba vágó ügyek rendezése alkalmából ipartársula- tnoknak az ankétek során elsősorban biztosított meghívást és meghallgatást, a városházán, jóllehet, a patkányirtás ügye már hónapok óta napirenden van, sőt a döntés már a legközelebb meglesz, ezideig hivatalosan majd minden intézmény kapótI meghívót és veit részt különböző értekezleteken, csupán azok nem, akik evvel évtizedek óta hivatásosan foglalkoznak: a pulkárny- és egérirtók ipartársulata nem. A második sérelmünk az, hogy félő, hogy nem hivatásos patkány- és egérirtók fogják a megbízást kapni, hanem úgynevezett friss ós fürge alakulatok, akár egyéni, akár társas formában és elfelejtődik ismét az, hogy iparosok és patkányirtó mestereikkel már .múltjuknál ós tapasztalataiknál fogva is alkalmasabbak a munka végzésére, mint ezek az alkalmi patkányfogók, akik nem annyira patkányt akarnak fogni, mint inkább balekot a fővárosban. A szaktudásnak győznie kell a kon- társág felett!... Fcl§enfeld Rodelt bélyegző- és pecsétbélyeggyár véső- és dombornyomó-müterem Budapest, V., Bálvány ucca 16-18. Telefon: 10394 Uvegfestészcíi és üvegmozaik műterem Palka József Magyarország ezüstkoszorús üvegfestömestere Budapest, Vili., Baross u. 59. Tel.: J. 302-28. Alapítfatotf 1894 SP ITZ GYula, IS Pest építőszerszám Kereskedés B3ÉSS9H99HHI VB., Aradi ucca 1T. sx. Telefon : 143-20 S zerszám-, gép- és aufó- iawítö (Izein i yi>m «>> »pm Budapest, X., Állomás-utca II. szám. — Tolel'on: K, 74—10 FELD OLY ____ II SZTVIS! I.VKNEK ivaov KEDVEZMÉNY 1 TELEFONHÍVÁSRA MINDÉIN ELTELTRE ELKÜLDÜNK! tíszfíl szárazon kosztümöket, öltönyöket. félöltőket, fest minta szerint mindenféle ruhaneműt:: '"PVil 394 41 Ouár 446-72. VII.. IHOhOI Yll 33. SZÁM
