Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-08 / 40. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláns évfolyam ' 1930 oKtőber 8 40. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46470 Budapest: az ígéretek földje Mint tojásból a kis csibék, úgy bújnak elő nap-nap után a választási plakátok. Vacsorák, beszédek, cikkek és felhívások biztatják a választót, hogy csatlakozzék az egyedül üdvözítő programhoz, — mert mindegyik párt műsora olyan, hogy kizárólagos patentje van a boldogság felé vezető úthoz — és megkezdődött az általános nyílt és titkos harc a választóért, akit most nemcsak illik, hanem — sajnos! — kell is észrevenni. A választópolgár egyszeriben nagy emberré avanzsál. Eddig senkise volt, most i azonban rajtakapja magát azon, hogy mégis- j csak valaki, sőt jelentős, fontos valaki, őérte történik minden, körülötte forog a világ, nincs szebb, jobb és okosabb ember, mint ő, aki ugyebár, megérti, hogy a többi pártok milyen alávalóak és mennyire emelkedett, őérette élő-haló, önzetlen és tökéletes viszont az X-párt, amely, ha uralomra jut, Eldorá- dót teremt Budapestből, amelyet a többiek a nyomor városává süllyesztettek. Most állnak starthoz a pártok és a választó érdeklődéssel nézi a versenyfutást. A sok hívogató, aranyhegyeket és boldogságot csillogtató biztatás közül nehezen válogat: melyiknek higgyen, melyikhez csatlakozzék?. . . Hiszen ígértek neki máskor is, volt ő nagy ember máskor is, természetesen mindig a választások előtt. Még emlékszik, még tudja, mi mindent ígértek neki és még jobban emlékszik arra, hogy — mit váltottak be a sok ígéretből. Vannak pártok, amelyeknek döntő szerepük van a városházán. Számbeli és faj- súlybeli arányaiknál fogva sokat tehettek volna a lakosságért. Kezükben volt a főváros népének sorsa, sőt mondhatnék azt is, hogy kizárólagos joggal, szinte diktatórikus hatalommal intézték Budapest ügyeit. Megígérték a boldogságot: hol van? ígértek fűt és fát: csak az a fa van meg belőle, amelyet a nyomorult pesti polgár könnyes szemmel méreget, elbírja-e, ha felakasztja rá magát és csak a temető füve zöldéi számára. A Dolgozó Polgárok Pártja nem ígér aranyhegyeket, ezek nem állanak az ő rendelkezésére. őszintén megmondja, hogy nem ad egyebet a választópolgárnak, mint becsületes szándékot, igaz akaratot és törhetetlen munkát. Szándékot, amely tizennyolc programpontba foglalva mondja el, hogyan akarja szebbé, könnyebbé tenni a mai csúf és nehéz életet; akaratot, amely ezt a szándékot tetté érleli és törhetetlen munkát, amely az akaratot diadalra juttatja. Dolgozni akarunk, ezért vagyunk a dolgozók pártj a. Nincsenek hangos jelszavai. Nem szédít, nem narkotizálja hamis ígéretekkel a dolgozó polgárságot, hogy megigézve bűvös hazugságoktól, maga felé terelje szavazatait. Csak egyet ígér: szakadatlan munkát, meg nemi szűnő törekvést arra, hogy kivezesse a dolgozó polgárságot arról a Nirvána felé haladó útról, amelyen ma halad. Nem ígér neki politikai hatalmat, mert az nem az övé, nem ígér állásokat, protekciót, nem kecsegtet délibábokkal, viszont elkeseredést sem akar szítani és nem váltja ígéretekkel aprópénzre azt a kétségbeesést, amely a mai üehéz időkben úrrá lett a> lelkeken. Az uszítást átengedi másoknak, mert irtózik a szélsőségektől. A Dolgozó Polgárok Pártja nyugalmat akar, amely biztosítja a időpontjához, annál intenzívebb módon folynak a választási előcsatározások. Egymást követik a pártvacsorák és népgyűlések és megállapítható, hogy két foglalkozási ág: a vendéglős- és a nyomdai ipar fellendülésben van. A választási küzdelemben ugyanis a nyomtatványok és pártvacsorák okozzák a legtöbb költséget a pártoknak, noha ina a pártvacsorákon — szemben a jó békevilágban dívó szokástól — a résztvevők mindegyike megfizeti a maga vacsoráját és a pártok választási kasszáját a pártvacsorák költségei már nem igen terhelik. A múlt héten két nagy zászlóbontás is volt, i az egyik Ripka Ferenc főpolgármester neve- I napján, a másik a demokratavártban. í A Ripka-vacsorán sok szép beszéd hangzott el a szeretetről, a megértésről és — a küszöbön álló közmunkákról. Mindkét kérdésbén a főpolgármester álláspontját a vacsorán jelenvolt kereskedelmi miniszter is megerősítette. Szívesen vettük tudomásul a meginduló nagyobbszabású közmunkák bejelem ■tését, annak dadára, hogy a bejelentés kissé kortesízűnek tetszett. A demokratáknál Bródy Ernő a szokásos érvekkel szólította a demokraták megtépett zászlaja alá a polgárságot, A közvélemény megnyerése érdekében újólag hangoztatta a városházán a nyilvánosság helyreállításának szükségességét. A szocialisták agitációja is erőteljesen folyik. Sorra jelennek meg a házak, falain a párt kiáltványai, amelyek nemcsak a munkássághoz, de a polgárisághoz is szólanak. A szociáldemokraták, látva a polgári ellenzék széthúzását, a maguk számára akarják megnyerni a polgárság tömegeit is és erősen bíznak abban, hogy ez a céljuk sikerrel is jár. Tény, hogy az ellenzéki érzelmű közép- osztály soraiban sokan vannak, akik inkább a szociáldemokratákat támogatják, mint a sok frakcióra bomlott polgári ellenzéket. A Nemzeti Szabadelvűpáxt rendkívül élénk választási agitációját Rassay Károly irányítja a legbiztatóbb siker reményében. Nap-nap után pártgyűléseket tartanak [ dolgozó rétegek munkájának gyümölcsét, békét, amely kiengeszteli az embert az emberrel és szeretetet, amely egyesíti a munkában a szétzüllött, egymással szembenálló polgárságot. Ezzel indul a választási küzdelembe a Dolgozó Polgárok Pártja. Póz, hazugság és ígéretek tömege nélkül áll a válasz,tópolgár- i ság elé; bizakodva az igazság és becsület i erejében. úgy a központban, mint az egyes kerületi szervezetekben. Wolf fék nyilvános zászlóbontása a héten történik meg, bár a kereszténypárt már sok kisebb értekezletet tartott. Hasonlóképpen a következő napokban lépnek porondra a községi választásokon felvonuló többi pártok is. Ezek között is elsőnek kell említenünk a Dolgozó Polgárok Pártjának zászlóbontását, amely az eredeti tervektől eltérően, nemcsak a IV. és VII. kerületre, de a főváros más kerületeire is ki fog terjedni. A párt zászlaja alá ugyanis olyan nagy tömegben sereglenek a hívek és a különböző kerületekből annyi csatlakozó nyilatkozat érkezett a párthoz, hogy a vezetőség szükségesnek tartja több kerületben is lista állítását. A Dolgozó Polgárok Pártja az ismert programmal, nagy és ismertnevű népszerű politikusokkal és a kisemberek soraiból rekratálódó harcos férfiakkal lép a porondra és küzdelmeit máris a legszebb siker reménye kecsegteti. Városházi és politikai körökben máris folynak tippelések a küszöbönálló, de hivatalosan még ki nem tűzött választások eredményére. Az egyhangú megállapítás a szocialisták arány- lagos előrenyomulását jósolja, amivel szemben a Wofff-párt és a demokraták erejének csökkenését tippelik. A szocialistákon kívül a Fried- rich-párt és a Dolgozó Polgárok Pártja várhat megerősödést a választásoktól. Miután az idő halad és hivatalos kormányintézkedés még mindig nem történt a választások kiírására nézve, a pártok most már azt követelik, hogy a belügyminiszter az ígéreteken kívül konkrétumokat is produkáljon a választásokra vonatkozóan. A pártok nagy vehemenciával és teljes erővel kezdték meg a munkát, ami nemcsak anyagi költséggel jár, de fizikai munkát és nagy energiakifejtést követel minden szempontból. A belügyminiszteri intézkedések elmaradása, illetve elhúzódása idegességgel tölti el a pártok vezetőségeit, mert nem kellemes az az esetleges meglepetés, amely a választások elmaradásával érné a pártokat. A harci felkészülődés most már teljes és már csak néhány hét és csatazajtól lesz hangos a főváros. A zászlókat már kibontották, kezdődik az ütközet „a választóért“... Harci készülődés a pártokban Pártvacsora a Ripka-pártban és a demokratáknál Teljes erővel megindult a választási agitáció Mennél inkább közeledünk a választások Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJOR-SANATORIUM