Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-13 / 32. szám
*2 Független Budapest Budapest, 1930 augusztus 13. Válasz egy interpellációra Irta: BECSEY ANTAL Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul 1 éti elveket és ma, amikor a vízművek bővítése már elodázhatatlan szükségességgé vált, drága külföldi kölcsönök révén tudjuk csak az üzemet fejleszteni. Ennek a kölcsönnek drága kamatterheit pedig a külföldi tőkének kell beszolgáltatnunk, megrontva vele az ország fizetési mérlegét. A régi üzemgazdálkodási rendszer fogyatkozásai így keservesen megbosszulják magukat, mert ki fizeti meg a mulasztások terhes következményeit? Ugyanaz a fogyasztótömeg, amelynek kímélését a pártpolitikai jelszavak sürgetik. Régúta figyelemmel kísérem nagyüzemeink igazgatását és fejlődését; és hovatovább megérlelődött bennem a meggyőződés, hogy üzemeink jelenlegi szervezete a közigazgatáshoz és a pártpolitikához való viszonya szempontjából tarthatatlan. Sajnos, az új fővárosi törvény sem javított ebben a tekintetben a viszonyokon. Fejlődő vidéki városaink üzemi politikája is zűrzavaros. Régóta hallom már, hogy törvény van készülőben, amely az összes kommunális jellegű üzemek szerkezetét, jogviszonyait és gazdasági alapelveit gyökeresen fogja szabályozni. Egy ilyen jól átgondolt törvény, amely egyebek között a nagyfontosságú üzemeknek, mint városi gazdasági erőforrásoknak gazdálkodását a politikai hangulatkeltés befolyása alól mentesíti, mindenesetre nagy szolgálatot tenne a városoknak. A Független Budapest legutolsó számában a demokrata bizottsági tagok üzemlátogatásaival kapcsolatban: azt az „interpellációt“ intézte a szerkesztőség a közvéleményhez, hogy vájjon szükséges volt-e a nyilvánosságnak és a fővárosnak ezekre a „rajtaütésekre“? Nem a közvélemény nevében kívánok a felvetett kérdésre válaszolni; bár hallottam a közvélemény különböző, de legtöbb esetben nem éppen hízelgő megnyilatkozásait e látogatásokkal kapcsolatban. A legtöbb kérdés veleje az volt, hogy most fedezték-e csak fel a városatyák, hogy a városnak hatalmas, nagy, külföldön is ismert üzemei vannak? És csak most, a bizottsági mandátumok lejárta előtt jutott idejük arra, hogy ezeket az üzemeket — ha felületesen is — megtekintsék? És végül, hogy egy ily rövid látogatás már elegendő-e arra, hogy a látottakból messzemenő következtetéseket vonjanak le az üzemek technikai és pénzügyi feladatait illetőleg? Nem az én feladatom, hogy ezekre és hasonló kérdésekre feleljek. De elmondom a magam véleményét a legnagyobb tárgyilagossággal. a székesfőváros és az üzemi gazdálkodás szemszögéből mérlegelve az interpellációban kifejezésre jutott kérdést. A törvényhatósági bizottsági tagoknak nemcsak joga, de kötelessége is a főváros nagy üzemeit megismerni. Elvégre ezek az üzemiek a székesfőváros hatalmas vagyonrészét, mégpedig aktív vagyonát képviselik, amelyek egyrészt tömegszükségleteket elégítenek ki, tehát ezen a vonalon széleskörű szociális hatást gyakorolnak, másfelől helyes gazdálkodás mellet az egyre jobban összezsugorodó büdzsé szempontjából hatalmas erőforrásokat is képviselnek. Az új törvényhatósági tanács tagjainak kifejezetten jogában áll az üzemeket megtekinteni és azok titkaiba belemélyedni. És én tovább megyek! Nem vitatom el ezt a jogot a törvény- hatósági bizottság tagjaitól általában sem; ha ezek a látogatások alkalmazkodnak az üzem rendjéhez és oly körülmények között történnek, hogy az üzem szolgálatát nem zavarják. Ha tehát a jogszerűség szempontjából kell választ adnom a felvetett kérdésre, úgy legfeljebb annyit mondhatok a látogatásokról, hogy debuisset pridem! Határozottan helytelenítenem kell azonban azt az. esetleges gyakorlatot, amely e látogatásokba rendszertelenséget hozna be. Elvégre az üzemek vezetői és alkalmazottai súlyos felelősséggel terhelt munkát végeznek azon a poszton, amelyre őket hivatásuk állította. Elképzelni is képtelenség azt, hogy ebbeli tevékenységüket mindennap, vagy minden második nap egy-egy hivatalos látogatás bénítsa meg; függetlenül attól, hogy van-e joguk a látogatóknak az üzembe belépni, vagy sem. Az új fővárosi törvény az üzemek ellenőrzése tekintetében annyi ^ különböző tényezőnek biztosított messzemenő jogokat, hogy elképzelni is szörnyűség: mi lenne akltor, ha mindezek a tényezők egyenként és külön-külön akarnának ebbéli jogaikkal élni? De nemkevésbé veszedelmes dolog az üzemek intézésébe vagy ellenőrzésébe pártpolitikát belevinni. Az üzemet vezetni és irányítani csak abszolút elfogulatlan közgazdasági, technikai és pénzügyi, elvek alapján lehet. Pártpolitika demoralizálja az alkalmazottakat; elhomályosítja a tárgyilagosságot és végeredményben elsorvasztja az üzemet. A pártpolitika buktatta meg a német főváros kommunális üzemi politikáját is; almi a helyzetet csak azzal tudták megmenteni, a községi üzemeket egymásután külföldi tőkééi dekeltsegek kezére juttatják. És megvallom, hogy az az atmoszféra, amelyet a főváros l'Ozuzemei ellen I oly látott céltudatos támadá- a?1 l,zGm\ek szolgáltatásainak árleszállítása tárgyában kifejteit, tisztára politikai jellegű támadások meg teremt eltek, hova,tovább nálunk is előkészítik a közvéleményt arra, hogy a fővárosi üzemek ügye hasonló irányba terelődjék. 1 Mert a pártpolitikának az üzemgazdálkodás minden változatára megvan a maga receptje. Ha az üzem nem hoz jövedelmet, vagy pláne ráfizetéssel jár, akkor kész a baj. Ha az tizem, a konjunkturális viszonyokat ügyesen ki használ va, nagy arányokban fejlődik~és előrelátóan gazdálkodik, tartalékokat gyűjt az üzeni és a köz javára, akkor pedig ez a baj. Nincs sem szociális, sem közgazdasági vonatkozásban lét- jogosultsága és tisztára csak pártpolitikai tendenciával lehet alátámasztani azokat az örökösen megismétlődő csatakiáltásokat, hogy minek a közüzemeknek újítási alap, tartalék, leírás? E helyett a közszolgáltatások árát kellene leszállítani 5—10%-kai: ugyanakkor, amikor éppen Prágától Bécsen át Berlinig lényegesen felemelik az árakat az egúsz vonalon; és ugyanakkor, amikor köztudomású, hogy a legtöbb közszolgáltatásunk egységára békeparitáson áll, sőt annak mélyen alatta van. Szociális szempontból az ily 5—15%-os árleszállításnak úgyszólván semmiféle kihatása nincsen. Az ily filléres árleszállításokkal nem fogjuk a tömegnyomort, a munkanélküliséget megoldani. Ide erőteljes gazdaságpolitikai intézkedések kellenek; kereseti lehetőségekről kell gondoskodni. Üzemgazdasági szempontból pedig nagyon megbosszulja magát az, ha kellő üzemi tartalékokról idejében nem gondoskodunk. Itt a vízművek példája! Mint kamerális üzem, nem érvényesítette évtizedeken át az alapvető iizHírek a választások elhalasztásáról augusztus 15-től kezdve közszemlére teszik az új választói névjegyzéket — t»esz-e ősszel választás ? Jelentette a Független Budapest. hogy a községi választók új névjegyzéke a Statisztikai Hivatal pontos és lelkiismeretes munkássága folytán a kitűzött határidőre elkészült. Illye- falvy J. Lajos dr., a hivatal kitűnő igazgatója, a kész névjegyzéket átnyújtotta Sipőcz Jenő polgármesternek, aki azt át is vette. Péntektől, augusztus 15-től kezdve pedig a városházán és a kerületi elöljáróságokon a névjegyzéket már közszemlére is bocsátják A közszemléretétel csupán egy hétig tart. mert az utolsó terminust a felszólalások benyújtására a törvény augusztus 23-ában állapítja meg. Sok felszólalás előreláthatólag nem lesz, amint az már az országgyűlési választói névjegyzéknél is tapasztalható volt. A választói listák összeállítása most olyan pontosan történik, hogy elírások, kihagyások, jogfosztások, a legritkább esetekben fordulnak elő, a polgárságnak tehát nincs oka panaszok benyújtására. Hiába készült el azonban villámgyorsan és nagy precizitással a választói lista, úgy látszik, a nagy költség és fáradság hiábavaló volt, mert politikai körökben mind erősebben állítják, hogy a községi választások ősszel ismét elmaradnak. Állítólag a kormány nem tartja alkalmasnak a mai időt a választás kiírására, de egyébként is nagy meglepetés részére az új választói névjegyzék, amelyben sokkal több választó szerepel, mint amennyire a kormány számított. A városházán a legkomolyabban meg is vannak győződve a választás elmaradásáról és őszintén szólva, a tisztviselők örülnek is, ha ez tényleg bekövetkezik, mert a választás elhalasztása a tisztújítás elhalasztását is jelenti és_ sok tisztviselő számára ez megkönnyebbülés. Örülnek a városatyák is a községi választások elmaradásáról szóló híreknek, mert legtöbbjüknek ez a körülmény a közéleti szereplés meghosszabbítását jelenti. A kormánynak különös intézkedést nem is kellene tennie, mert hiszen a mandátumok most bizonytalan időre, az új választások tényleges megtartásáig vannak meghosszabbítva. Ha tehát a választás csakugyan elmarad, a többször megújított mandátumok automatikusan újra meghosszabbodnak. A pártok hivatalosan semmit sem tudnak a kormány terveiről, de ellenzéki oldalon minden cáfolat ellenére kitartanak e híresztelések mellett. A kormánypárton titkolóznak és egyelőre az eshetőségeket mérlegelik. Wolffék és a kormánypárt bizalmas tárgyalásokat folytatnak az új választások lehetőségeiről. A választói névjegyzék azonban minden eshetőségre számítva, elkészült, úgyhogy akármelyik percben kiírhatják a választást, ha a kormánynak az időpont megfelel. Krisztián Sándor szobrász Műterem: Budapest, VII., Gyarmat ucca 12. szám Telefon: Zugló 70-80 KELLER PÁL épület- és dísznnibádogos, lógszesz,vízvezeték,csatornázás, központi (ütés és egészségügyi berendezési vállalat. — Garagirozás, olaj- és benzintöltőállomás Budapest, i., Svábhegy, Költő út 8. Telefon : Aut. 662-72 Czőüőssy J Hiúidnál VI ácsmester Péter Budapest, VII., Zugló, Róna u. 6 Szilikátútaz olcsó modernizált makadám út Siliplialt felületi kezelés teljes portalanításra Vegyitermékek rt. - .lust Kornél mérnök Budapest, VII., Kertész-utca 29. sz. THOLT ISTVÁN Budapest, II., Donáti u. 26. Telefon: Aut. 516-75 és szennyvízderítő telepeket OKL. MÉRNÖK — Tervez és Készít : Központi gőz-, víz- és etage- fűtést, vízvezetéket, csatornázást
