Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-02 / 26. szám
Budapest, 1930 július 2. Független Budapest 3 Nagy Budapest? írta: GALLINA FRIGYES dr.) Régóta keressük a megoldást arra, hogy a pestkörnyéki városok és községek mintegy 300.000 tonyi népességének jobb jövőjéről gondoskodjunk, jövő fejlődésüknek alapjait lerakjuk és ezáltal kielégítsük azokat a szükségleteket, amelyeket a pestkörnyéki lakosság a mai közigazgatási berendezkedés mellett nélkülözni kénytelen. A pestkörnyéki városok egy probléma előtt állanak, amely problémának a fontosságát elismeri a székesfőváros is és azzal a fővárost érintői igen sok vonatkozása miatt készséggel hajlandó foglalkozni. Dr. Gallina Frigyes Azok az alternatívák, amelyek a kérdés rendezésénél figyelembe jöhetnek és közigazgatási rendszerünkbe beillenek, a következők: 1. Nagy-Budapest. 2. Egységes város. 3. Killőn megye. Nagy-Budapest azt jelenti, hogy a szomszédos városok és községek a fővárossal teljesen egybeolvadnának és a fővárosnak újabb közigazgatási kerületeit alkotnák. A főváros környékének társadalmi és köz- igazgatási viszonyait vizsgálva, ez a megoldás volna a legalkalmasabb, illetve a legideálisabb, mert mindkét oldalon kielégíthetné az érdekeket és szükségleteket. A főváros és a környék összefüggő élete kívánatossá teszi az egységes városszabályozási terv megalkotását és az egységes alapelveken felépülő építési szabályzatot és építésrendészetet. E nélkül a főváros külső területeit fejleszteni és célszerű telek- politikát folytatni nem lehet. Nagy jelentősége van - a községek bekapcsolódásának közlekedés szempontjából, mert ez lehetővé tenné a főváros egész környékére kiterjedő egységes közlekedési politikának az érvényesítését, amely nemcsak a személyforgalomra, hanem a főváros közélelmezése érdekében az áruforgalomra, is fontos. A közbiztonsági rendészetnek, a fővárosi rendőrség hatáskörének kiterjesztésével járó előnyök máris közelismertek. Elsőrendű szükséglete a környéknek a főváros fejlett közegészségügyi szervezetébe való bevonása is és fontos szerepe van a bekapcsolásnak közélelmezési kérdések tekintetében is. Itt elég, ha a községek és a főváros közegészségére fontos eg’ységes és szigorú élelmiszer vizsgálatra utalok. Megemlíthetjük még azt is, hogy az egységes igazgatás a környék magyarosodását is előmozdítaná. Ha Nagy-Budapest megalkotása, vagyis a bekebelezés érveivel szemben ellenérveket keresünk, nem kell messze mennünk, megtaláljuk azokat Pest vármegye főispánjának, Preszly Elemér dr. Öméltóságának „Pestkörnyék köz- igazgatási rendezéséről“ a Városok Lapja folyó évi, jubiláris számában közölt érdekes cikkében. A főispán úr Öméltósága szerint a főváros már úgyis elég nagy, nincs szüksége ilyen bekebelezésre, a környék pedig tudja, hogy bekapcsolás esetén sorvadásra lenne utalva. A második alternatívát: az egységes várost, illetve törvényhatóságot elejtve, illetve nem is érintve, a külön megyét és ebben a pestkörnyéki városok egészen speciális szervezetét látja a helyes megoldásnak, ahol 6, esetleg* 7 város szövetsége függetlenségük megtartása mellett közösen alkotnának egy törvényhatóságot és egy közös szerv intézné a fővárossal közös kérdéseket. A székesfőváros polgármesterének is az az álláspontja, hogy Nagy-Budapest megvalósítása, a fővárosnak és a környező városoknak és községeknek közjogi egyesítése ma nem kívánatos egyik érdekelt fél szempontjából sem. Nem kívánatos sem politikai, sem gazdasági szempontból. Polgármesterem nézete szerint a mai helyzetnek nagy óbb arányú megváltoztatása a fővárosnak és a vidéknek egymáshoz való viszonyát hátrányosan befolyásolná^. Budapest világvárosi kialakulása ugyanis még nem ment végbe teljesen és ezért a környék nagyszámú népességét csak hosszabb tervszerű előkészítés után asszimilálhatná. Gazdasági vonatkozásban a főváros adófizető polgárságának óriási anyagi áldozatokat *) Gallina dr., a Városok kongresszusán tartott nagysikerű előadásából közöljük ezt az érdekes részt a „Városok Lapja“ nyomán. kellene hoznia, hogy a környék köziiletei- elláthatók legyenek azokkal a közszolgáltatásokkal és közművekkel, amelyeket a fővárosban a polgárság a maga erejéből létesített. Nagy-Budapest problémájával senki sem foglalkozott alaposabban, mint Harrer Ferenc dr., a székesfőváros nyugalmazott alpolgármestere. Nagy-Budapest kérdésében ma már ő sem: foglal el intranzigens álláspontot, ő is hajlandó a megvitatás terére lépni, a kapcsolódás módjának megválasztását illetően. Én csatlakozom! ehhez az állásponthoz, mert az a nézetem, hogy a főváros és a környék összefüggő fejlődése egy evolúciós folyamat, amelynek helyes irányába való terelésnél mindkét fél közreműködésére szükség van. Meggyőződésem, hogy a fejlődési folyamat Nagy-Budapestnél fog befejezést nyerni, mert ha a világ metropolisainak fejlődését nézzük, látjuk, hogy Bécs, Párizs, London, Drezda és Lipcse környékét már szervezetileg magához csatolta. Nagy-Berlin is megalakult, amely alakulás várostörténeti fejlődésére polgármesterem megbízásából magam is szerencsés voltam a helyszínén tanulmányokat folytatni, s a vonatkozó elaborátumot a mélyen tisztelt értekezlet rendelkezésére is bocsátom. Addig is, amikor Budapest ismét a régi határait visszanyert hatalmas ország virágzó és gazdaságilag fölfelé lendülő fővárosa lesz, s amikor az utolsó állomás, tehát Nagy-Budapest megalakulása bekövetkezik, érjük be a mai kereteknek megfelelő céltudatos fejlődéssel, amelynek szolgálatába csekély erőmet és a székesfőváros közreműködését, készségét mély tisztelettel felajánlani bátorkodom. Tapétázást, szobafestést, mázolást kffiSlí REITZER FERENC ÉS FIAI R.-T. festőipari, festőiparművészeti és tapétázó vállalat végez. Budapest, VII., Rózsa-utca 32. Telefon : József 311-81. áa 444—73. Évi 1,600.000 pengő űj terhet jelent a városatyák funkcionáriusi tiszteletdíja CsaK a választáson után Kezdődik a tiszteletdíj, addig ingyen dolgoznak a városatyák 1000 pengőt kapnak a KisKözgyülés, 800-600 és 400 pengőt az üzemek élére kerülő városatyák Sok nyilatkozatot olvasunk, amelyeknek tárgya a városatyák honoráriumának kérdése. A közvélemény nagy megütközéssel fogadja a híreket, amelyek szerint a különböző üzemek igazgatóságaiban elhelyezkedő városatyák tekintélyes tantiemben fognak részesülni. A nyilatkozatok egy része, amelyek ebben az ügyben megjelentek, nagyon homályosak. Feltűnő jelenség, hogy azok a várospolitikusok, akik nem jutottak be a törvényhatósági tanácsba és akik nem számíthatnak arra sem, hogy valamelyik üzem igazgatóságában kapjanak helyet: a legélénkebben tiltakoznak bizottsági tagdársaik honorálása ellen és azt az elvi álláspontjukat hangoztatják, hogy a városatyái funkcióval kapcsolatos munkálatokat megfizetni nem szabad. Azok ellenben, akiknek kilátásuk van valamelyes elhelyezkedésre, már sokkal óvatosabbak. Nem foglalnak állást se jobbra, se balra, hanem azt mondják, hogy „a gyakorlati kialakulását kell bevárni“, látni kell, milyen munka, milyen felelősség vár az igazgatósági és a felügyelőbizottsági tagokra és csak ennek alapján lehet majd a kérdésben dönteni. Ez, magyarul mondva, azt jelenti, hogy az illetők most még nem merik nyiltan bevallani, hogy helyeslik és szükségesnek tartják a városatyák honorálását, ellenben megvárják a kedélyek lecsillapulását, amikor a tiszteletdíjak megszavazása kevesebb emócióval fog járni. Annyi bizonyos, hogy az új törvényhatósági bizottság össze- üléséig a városatyák sem a törvény- hatósági tanácsban, sem az üzemek igazgatóságaiban nem fognak fizetést húzni. Teszik ezt azért, mert a tantiéinek és dotációk esetleg káros hatású agitációra szolgálhatnak okul a választásokon. Legcélszerűbbnek látják azt a megoldást, ha az anyagi kérdés végleges megoldását a választások utánra hagyják és csak január 1-től kezdik meg a tantiéinek és fizetések felvételét. Hír szerint, még a szocialisták sem húzódoznak nagyon ettől a megoldástól, mert azon a véleményen vannak, hogy ingyen munkát senkitől sem lehet követelni, már pedig az új rendszer mellett a törvény- hatósági bizottság tagjaira sok munka vár és idejük nagy részét a közügyeknek kell szentelniük. Beavatott helyen úgy informáltak bennünket, hogy a választások után a törvényhatósági tanács tagjai havonta 1000 pengő tiszteletdíjat kapnak, míg az üzemek igazgatóságában helyet foglaló tagokat az üzem nagyságához mérten honorálják. E célból az üzemeket három kategóriába osztották. A 28 üzem közül hatot a nagyüzemek, tizenkettőt a középüzemek, tizet pedig a kisüzemek csoportjába soroztak. A nagyüzemek igazgató- sági tagjai fejenként és havonta 8ÖÖ pengőt, a második csoportba tartozó üzemeknél 600 pengőt, a kisüzemek igazgatósági tagjai 400 pengőt kapnak. Együttvéve ez évente 1,600.000 pengős megterhelést jelentene a városnak, mert a törvényhatósági tanács tagjainak a fizetése egy évben 312.000, a nagyüzemek igazgatósági tagjainak tantiémje 403.000, a középüzemeké 605.000, a kisüzemeké pedig 280.000 pengőt tenne ki egy évben. Ez olyan hatalmas összeg, amely fölött érdemes gondolkodni. Érdekes, hogy a közelmúltban, amikor az üzemigazgatók illetményeinek revíziója napirendre került, ebből a szempontból kategóriákra osztották az, üzemeket és tervezetet dolgoztak ki, melynek alapján a nagyüzemek vezetői polgármesteri, a középüzemek vezetői alpolgármesteri, az kisüzemek igazgatói pedig tanácsnoki fizetést kaptak volna. A tervezetben a vállalatok nagy része a harmadik csoportban a kisüzemek közt szerepelt. Most, hogy a városatyák díjazásáról van szó, nagyon megrostálták a kisüzemek számát és legtöbbjüket az első és második csoportba osztották. A városházán biztosra veszik, hogy ezentúl már nem hangzanak el üzemellenes nyilatkozatok, sőt: ha a tantiéinek intézményét bevezetik, rövidesen megszaporodik a budapesti közüzemek sora is egynéhány újabb üzemmel. Mert ez már így szokás nálunk: ha állásról van szó, akkor hirtelen közérdekké válik az, ami eddig a közre veszedelmes volt. ÉRC BETON jármán és Fazekas old. mérnök — építőmester, IX., Calvin tér 7. — Telefon: Automata 851 — 43 Rozsdamentes, Atem csúszik, legnagyobb ■ szilárdság, legkisebb bogás. Atem porzik „Magyar termék“ „Anyageladás“
