Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-28 / 21. szám
2 Budapest, 1930 május 28. Független Budapest pedig- működésével mindenütt a legteljesebb mértékben meg* vannak elégedve, úgyhogy a közegészségügy éléről való eltávozása nagy karára lenne a közügyekmek. De különben is maga Szendy Károly sem kívánja, bogy miatta volt hivatalfőnökét sérelem ^ érje. Valószínű, hogy ezek után Szenei)j részére másutt találnak egyéniségének megfelelő munkakört és nincs kizárva, hogy ez esetleg a közlekedési ügyosztály lesz. Mindez természetesen arra az esetre áll, ha a szerdai közgyűlés, vagy többséggel, vagy ellenjelölt hiányában egyhangúlag Szenei)) Károlyt ülteti a jogi tanácsnoki székbe. * Városházi körökben különben mind sűrűbben beszélnek egy újabb tanácsnoki állás megüresedéséről. melynek előzményéről a Független Budapest már néhány hét előtt hírt adott. Borvendég Ferenc tanácsnok állásáról van szó, akinek a Gázgyár élére való távozása már befejezett tény. A pártok ezt a kérdést mór maguk közt elintézték és most már az okozza a városházán a legnagyobb gondot, hogy ki vegye át Borvendég után ezt a fontos reszortot. Köztudomású ugyanis, hogy az aktuális és jelentős városházi üzemi kérdések megoldása és ! OETL ANTAL VASÖNTÖDE ÉS GÉPGVÁR R.-T. i I Budapest, X., Asztalos Sándor-üt 9. sz. I 9 TELEFON : József 308—32 és József 308—31. I előterjesztése már hosszú idő óta Borvendég Ferenc tanácsnok feladatkörébe tartozott, aki csodálatot keltő egyszerűséggel és világossággal intézte el az összes nagy-fontosságai problémákat. Pártkülönbség nélkül elismerik ezt a várospolitikai életben is és különösen azt becsülték Borvendég, tanácsnokban, hogy az ügyek elbírálásánál és a javaslatok megtételénél soha nem volt tekintettel pártérdekekre, soha nem gondolt politikai következményekre, hanem kizárólag a főváros érdekeinek szolgálata volt vezető gondolata. Ilyen utódot szeretnének találni a közüzemi ügyosztály élére, ami nagy gondot okoz a főváros intéző köreinek. Borvendég tanácsnok gázgyári vezérigazgatói kinevezése még a nyári szünet előtt, az intézőtanács első teendői közé fog tartozni. A megüresedő tanácsnoki széket ideiglenesen behelyettesítéssel töltik be azzal a főjegyzővel, aki a mai választáson kisebbségben marad. A tanácsnokválasztiáis folytán egy üres főjegyzői állás is lesz, amelyre most nem írják ki a választást, hanem a betöltés kérdését ez esetben is behelyettesítéssel fogja a főpolgármester megoldani. A főjegyzői állásba Hetessy Ferenc kerül, aki a legutóbbi tisztújításon sajnálatos véletlen folytán kibukott és azóta mint ideiglenes hivatalnok teljesít szolgálatot a. középítési ügyosztályban. Hetessy Ferenc méltatlan sérelmének orvoslását minden párt és a főváros vezetősége is megígérte és ezt az alkalmat fogják felhasználni az ígéret beváltására. A tisztviselők részéről is a legteljesebb megértés nyilvánul meg e kérdéssel szemben és a kollégák kivétel nélkül helyeslik, hogy a most megüresedő főjegyzői állást az igazságtalanul kibuktatott Hetessy Ferenccel töltsék be. Miért emelkedett a kórházak ápolási díja Némethy tanácsnok megmagyarázza az ápolási önköltségi díj emelkedésének okait A Független Budapest legutóbbi számában J megírtuk, hogy a népjóléti miniszter megváltoz- j tatta a kórházi ápolási díjak ügyében a fővároshoz intézett leiratában elfoglalt álláspontját és a polgármesterrel közvetlen tárgyalásokat kezdett a betegápolási díjak végleges megállapítására. Miközben a kormány és a főváros közt arról folyik a vita, hogy a kormány engedélyezze a kórházakban az önköltségi díj szedését és ne teremtsen olyan helyzetet, amely előbb utóbb anyagi végromiáshoz vezet, addig az új kórházi költségvetésben a fővárosi kórházak ápolási önköltsége, ha csekély mértékben is, de emelkedik. A népjóléti miniszter eddig azon erősködött. hogy a főváros napi 5 pengő mellett is megtalálja számítását és ilyen összeg megtérítése esetén sem fizet rá a betegek ápolására. Ezzel szemben, mint ismeretes, 6.34 pengő volt a kórházak napi önköltsége, tehát a főváros minden betegre naponta 1.34 pengőt fizetett rá és ez a deficit az idők folyamán sok millióra emelkedett Most, hogy a legújabb budapesti kórház: a Madarász uccai gyermekkórház is megkezdte működését, a kórházi költségek ismét szaporodtak és bár a költségek elosztásával ez az emelkedés csak napi 3 fillért tesz ki egy-egy betegnél, végeredményben mégis jelentős ősz- szegre rúg. Némethy Béla tanácsnok a közegészségügyi ügyosztály vezetője az ápolási díjak drágulását a következőkkel indokolja. — Amikor a kórházak idei költségvetése elkészült, a Madarász uccai új gyermekkórház még nem kezdte mep működését nJüSr-'- VAS-U. 16. Ä, BOSCH AKKUMULÁTOROK javítása és eladása. és így annak költségelőirányzata nem saere- pelhetett a nagy kórházi költségvetésben. Közben azonban a gyermekkórház megnyílt és már némi számítási alapunk van arra, hogy fenntartása mibe fog kerülni. Ezek alapján elkészítettük a Madarász uccai gyermekkórház külön költségvetését az idei évre és az adatok szerint az intézmény tiszta kiadása évente mintegy 371.000 pengő lesz. Ezt a kiadást a várható 50.000 ápolási nappal elosztva egy ápolási napra 7.42 pengőt kellene megállapítani, illetve ennyi itt a főváros önköltsége. Tekintve azonban azt, hogy a kórházakban egységes díjszabást kell megállapítani, ezt a költséget összhangba kellett hozni az egész kórházi, költségvetéssel. Végeredményben tehát (i.37 pengőben alakult ki az egységes kórházi ápolási díj a Madarász uccai új kórház költségeinek figyelembevételével. A különbség betegenként napi 13 fillér. A kórházak költségvetése e változás folytán 14.2 millió pengő kiadást irányoz elő, a bevételek pedig csak 16.500 pengővel haladnák túl ezt az összeget,'ha minden beteg után megkapnánk a 6.37 pengős önköltségi díjat. A főváros most már türelmetlenül várja a polgármester és a népjóléti miniszter közt folyamatban lévő tárgyalások végleges eredményét. Mindenütt elkeseredett kifakadások hallatszanak a kormány méltánytalan eljárása ellen, amellyel a, kórházak deficitjét s ezzel kapcsolatban a községi alap terhét nap-nap után elviselhetetlenebbé teszi. Ép ez a túlfeszített, végsőkig kiélezett helyzet a magyarázata annak, hogy a főváros vezetősége az új Bókus-kórház építése ügyében passzív álláspontra helyezkedik és mindaddig 'nein is írja. ki a régen elfogadottan készen lévő tervpályázatot, míg a kórházi ápolási díjak ügye és az új kórház költségeihez való kormány-hozzájárulás költsége teljesen lisztázva nincs. I áfc O. M. T. K. védjegyű __palacktejben ez erő A Margitsziget... Irta: FOSTA SÁNDOR Páratlan szépségű smaragd Budapest ezüstös diadémjában, a Dunán. Tavaszi pompájában annyi szépség van, hogy ezért a szigetért erdemes Svájcból Budapestre utazni. így lelkesedik az idegen, akit jó szerencséje hozzánk vet. De ugyanakkor hozzáteszi, hogy érthetetlenül drága! Tényleg ezt a kérdést egyszer már meg kell oldani. Azt még meg lehet valahogy érteni, hogy a sziget különböző szórakozóhelyei: a kávé házak, vendéglők a nagy bérösszeget és az évadüzlettel járó kockázatot az áraikba kénytelenek beszámítani. Ez ellen kifogást emelni nem is igen lehet, hiszen senki sem köteles a szigeten uzsonnázni, még estefelé senu hal Budapesten éhen, ha nem valamelyik szigeti vendéglőben vacsorázik. De az már mégis csak lehetetlen állapot, hogy a Margitszigetet, amelyet Budapest főváros közönsége részére alakítottak nyilvános parkterületté, bölcs üzemvezetéssel kizárólag a nagypénzű emberek üdülőhelyévé avassák. Eléggé ismerem a Margitsziget berendezését ahhoz, hogy tisztában legyek az ott elhelyezett bérleti összegeket hozó objektumok értékével, és azzal a hatalmas hozadékival, amely a Margitszigetet minden belépődíj szedése nélkül is abszolút rentábilis üzletté teszik. Természetes, hogy ez a hatalmas érték- komplexum nem\ kellene, hogy föltétlenül részvénytársasági érdekeket szolgáljon, hanem valamivel szerényebben dotált személyzeti büdzsé mellett, az egész főváros közönségének lehetne szívet, lelket gyönyörködtető üdülőhelye. Meg kell említenem azt az érvelést, amely azt mondja, hogy a belépődíj nemcsak a fönn- tartási költségelv részbeni fedezésére szolgál, hanem bizonyos mértékig prevenció is abból a célból, hogy az a legszegényebb népréteg, amely műveltségével nem nyújt elég garanciát az ültetvények és az uralkodó (dicséretes) tisztaság szempontjából, éppen az aránylag magasan megszabott belépődíj segítségépei más, kevésbé érzékeny területekre ütaltassék! Ez természetesen nem hivatalos és nem nyilvános érvelés, de hogy megvan, azt tudjuk. Erre vonatkozó fölfogásomat már más helyen és ismételten hangoztattam, a Szigetre vonatkozólag is megáll. Nem távoltartani kell az embereket és nem tilalomfákat kell szaporítani, és nem hivatalos csőszállásokat kell kreálni, hanem már az iskolában megindított nevelési munkával kell -az embereket saját gyönyörűségüket szolgáló értékek megbecsülésére és szeretőiére szoktatni! Hogy ez így van, azt legjobban igazolhatják a főváros erdei, amelyeket elég gyakran járom, és így a saját szememmel ellenőrizhetem azt a haladást, ami a közönség nevelődésében jelentkezik. Ha ezt a nevelő munkát az egész vonalon kiterjesztik, akkor kétségtelen, hogy néhány év alatt maga a közönség lesz a legszigorúbb és legodaadóbb védelmezője a sétányoknak és ültetvényeknek. Azonkívül teljesen figyelmen kívül marad az a hatalmas tömeg, amelyet a művelt, de a közviszonyok miatt saját hibáján kívül elszegényedett középosztály jelent. Az a középosztály, amely nem érdemli meg, hogy abból a lelki és testi üdülésből, amelyet egy-egy szigeti séta jelent, kizárassék. Nem lehel azt kívánni egy többgyermekes ügyvédtől, mérnöktől és más hasonló társadalmi állásit pesti polgártól, hogy éppen vasárnap, amikor a szabad idejét a családjának szentelheti, büntetésben részesül jön és ötvenfilléres jegyekkel váltsa, meg egy, a főváros lakossága részére alakított nyilvános parkban való séta jogát! Mikor a főváros a részvénytársaságnak átengedte a sziget kezelési jogéit, kikötötte a közönség védelmét és megígérte, hogy erre állandóan fokozott mértékben ügyelni fog. Bégen elérkezett az ideje annak, hogy a főváros megtegye a lépéseket a belépődíjak leszállítása iránt, mert azt tahin mégsem kell hosz- szasan magyarázni, hogy ünnepnapra a gyermekjegy ára nem lehet húsz fillér és ötven a felnőtté. Arról nem is beszélek, hogy a sokat hirdetett és gyógyhatásúban tényleg elsőrangú gyógyfürdő milyen hallatlan egészségügyi áldozatot jelent a beteg polgárnak, akit az orvosa a sziget fürdőjébe utal. Kísérő nélkül az ilyen betegnek nem tanácsos járni, gyalog nem mehet, kocsit, taxit használ, mint természetes közlekedési eszközt abból a célból, hogy a nagyhozamú szigeti gyógyfürdőt igénybe vegye. Ezért külön büntetés- pénzt fizet! Egy pengőt kell lerónia, mert olyan luxusra merészkedik a beteg szívével, hogy a gyalogjárás helyett taxira ül! Ketten mennek, tehát egy pengő hatvanfillér hétköznapon, két pengő pedig ünnepen a többlet, amit a gyógyfürdő használatáért fizetnie kell. Innen kérem a polgármester urat, aki igazság szer cl eléről és szociális érzékéről annyiszor tett tanúságot, hogy Budapest közönsége, de elsősorban a betegek és az elszegényedett közép- osztály érdekében ragadjon meg minden eszközt, hogy a szigeti paradicsom elé belépődíjakból kovácsoll lángpallos cl távol íttassék!
