Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-07 / 18. szám
Budapest, 1930 május 7. Egy évre újból engedélyezték az inségadót Az adónak egy éven túl való fennmaradását nem engedélyezi a népjóléti miniszter — Az 1929-iki inségadót sem szabad utólag behajtani Az inségadó kivetése körül évről-évre differenciák merülnek fel a népjóléti miniszter és a főváros között. Ezt az adónemet tudvalévőén a háború után léptették életbe azzal a céllal, hogy az adó hozadékából fedezik az inségakció költségeit. Több mint egymillió pengőt jelentett ez a bevétel a fővárosnak és a jövedelmi adó alapján évről-évre állapították meg az inségadó kulcsát. Miután a nagy D'yomor nem enyhült, hanem mindinkább fokozódott, a főváros úgyszólván állandósította az inségadó rendszerét, ami ellen a népjóléti miniszter tiltakozását jelentette be. Még két év előtt leiratot intézett a népjóléti miniszter a fővároshoz és felszólította, hogy a következő esztendőben mellőzze az inségadó előirányzását és a nyomorenyhítő akciók költségeinek fedezéséről a rendes költségvetés keretében, állandó bevételek terhére, gondoskodjék. A főváros azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ennek az utasításnak eleget tegyen, mert jövedelmei nem voltak elegendőek az inségadó hozadékának pótlására és az a veszély fenyegette, hogy amennyiben a kormányhatóság nem engedélyezi továbbra is ennek a külön adónemnek a kivetését, a főváros kénytelen lesz az inségakciókat beszüntetni. Ezért a népjóléti miniszter már két év előtt kivételesen megengedte egy évre az inségadó további szedését, de ismételten hangsúlyozta, hogy ez az engedély csak egy évre szól és megosszabbítását nem helyezte kilátásba. Az idei inségadót a főváros ismét előirányozta a költségvetésben, de a belügyminiszter leiratában a népjóléti miniszter álláspontjától tette függővé az adónem jóváhagyását. Most érkezett meg Vass József népjóléti miniszter leirata ez ügyben a fővároshoz, és leiratában a miniszter a már ismert indokok alapján és a szokásos figyelmeztetéssel azután ismét kivételesen engedélyezte az inségadónak az 1930. évre való kivetését a tavalyi jövedelemadó nyolc százalékában. Láng Lajos és Lázár Ferenc bizottsági tagok fellebbezését, akik az adónem ismételt kivetése ellen felszólalással éltek, a miniszter elvetette. Kijelenti azonban a népjóléti miniszter leiratában, hogy az 1929. évi inségadó utólagos kivetését és beszedését nem engedélyezi. A múlt évben ugyanis kormányhatósági jóváhagyás hiányában a főváros nem szedhette az inségadót, . hanem a nyomorenyhítő akciókat az 1928. évi inségadó jövedelmeiből fedezte. A főváros most szerette volna ezt az elmaradt, több mint egymilliós jövedelmet, utólagosan behajtani, a miniszter azonban ehhez nem járult hozzá, úgyhogy az 1929. évben az inségadó kivetésének folyamata megszakadt s polgárság mentesül egyévi adózás alól. A népjóléti miniszter most ismét nyomatékosan figyelmeztette a fővárost, hogy az 1931. évi költségvetésben a szociális gondoskodás anyagi eszközeinek előteremtéséről az általános rendeltetésű bevételek keretében biztosítson fedezetet, mert az inségadó folytatólagos szedésének engedélyezésével szemben kénytelen lesz a leghatározottabban állást foglalni. MÉRNÖKI SZAKÖZIE? „GAMMA“ FINOMMECHANIKAI GÉPEK ÉS KÉSZÜLÉKEK GYÁRA RT. ELADÁSI OSZTÁLYA: Budapest, IV., Múzeum körút 41 Telefon : Aut. 860 96 TÓTH LAJOS PALA- ÉS CSERÉPFEDŐ IV1 ESTER Eternit-cserépfedés, facement- és bőrlemezfedés, tetők jókarbantartása és tatarozása Budapest, I., Fehérvári út 106. TELEFON: Lágymányos 11-63. Független Budapest A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TANÁCS tagsági , helyei sok fájdalomnak és sok reményke- , désnek okozói. Vészes tülekedés indult meg a j tagsági helyekért és mivel csak húsz választott j tagja lesz a közgyűlésnek, valóságos közelharc folyik a vezető pártokban a pretendensek közt. j Pedig még nem is tudják, mekkora lesz az : a bizonyos „tiszteletdíj“, amelyet az ellenzék j kifogásolt, de a kormánypárt és a kívülről \ támogató párt élénk lelkesedéssel szavazott meg. Egyesek szerint lesz vagy 1000 pengő havonként, mások szerint több, vagy kevesebb. Mindenesetre érdemes érte verekedni. És aztán érdemes azért is, mert ha valakin már megesett az a „sérelem“, hogy nem lett tagja a kisközgyűlésnek, ezzel kapcsolatban legalább ki lehet verekedni azt, hogy az eljövendő választásokon kárpótlásul olyan helyen jelöljék, hogy a városatyaság biztos legyen. Mert most kettős a küzdelem és nemcsak a kisköz- gyűlésről van szó, hanem a nagyról is. Sose lehet elég korán kezdeni a tülekedést, mondják a jó taktikusok, hadd számítson érdemnek az a martírium, hogy nem lett valakiből törvény- hatósági tanácstag. Fajdalomdíjul legalább a törvényhatósági tagság legyen biztos. Ha már nincs ló, ez is jó — lenne. R EPOLD KÁROLY... Van-e, ki e nevet nem ismeri? Talán van még egy-két ember, de ha sokáig lesz városatya Repold bácsi, úgy éppoly halhatatlan lesz Pesten, mint pl. Bécs- ben a Frau von Pollak. Repold bácsi híre-neve hétről-hétre emelkedik és nincs már messze az az idő, amikor, szférikus magasságokat ér el. Szerencsére van egy Repoldunk ebben a szomorú világban. Repold Károly törvényhatósági bizottsági tag úr körülnézett a szemhatáron, elmerengett a tavasz bárányfelhőin és ahogy így ábrándozik, egyszerre rémes dologra döbben rá a felhők közül. Mi lesz, ha a bárányfelhők közé egyszerre ellenséges repülőgépek vegyülnek? Mi lesz, ha Budapestet ellenséges repülőraj támadja meg? A gondolat szörnyű! Nem is hagyja nyugodni Repold bácsit, aki félve őrködik városunk jelen és jövője felett és most ráeszmélt arra, hogy ez ellen tenni kell valamit. De mit? Nagyon egyszerű: interpellációt kell bejegyezni. A gondolatot nyomban követte a tett és Repold Károly az interpellációs könyvbe beírta korszakalkotó kérdését: Mit szándékozik tenni a tanács egy esetleges repülőtámadással szembeni Nemesebb szándék még sohasem vezérelt embert, mint most Repold Károlyt. És mit tesz ezzel - szemben a hálátlan emberiség? Elgáncsolja a szándékot, a nemes akarást. így volt ez mindig, ezen nincs mit csodálkozni. Nagy kezdeményezőknek rendesen ez a sorsuk, mert mártírokra, szüksége van az emberiség fejlődésének. Most is ezt történt. Pártjának tagjai, barátai és pártvezérei munkába vették a derék Repoldot és hosszas puhítási eljárás után sikerült is meglágyítani az öreget, annyira, hogy elállt az interpellációtól. Berezel alpoIgármestert megkérdezték, hogy mi van a Repold-féle kérdéssel. Az alpolgármesteri a repülőgéptámadásokkal kapcsolatos kérdésre tömören ennyit felelt: — Sikerült elhárítani... Dodonai válasz: nem elég világos. Csak az bizonyos, hogy Repold már leszerelt. Az ellenség leszerelése most már a tanács dolga. Jó lesz sietni, amíg megvan a tanács. Mert mi lesz, ha majd — mindenképpen — tanácstalanná válik a főváros és Repold Károly sem kap helyet az A ugarok sorában ... ELEMEN GÉZA kitűnő és népszerű uj- **■ ságíró kollégánk, az egyik előkelő keresztény napilap városházi rovatvezetője Újpesten lakik és tagja is az ottani városi törvény- hatósági bizottságnak. Május elsején villamoson jött be Pestre és az egyik angyalföldi megállónál látja, hogy feltűzött szuronyú csendőr] vigyáz a rendre. Szép szál ember volt a csendőr. Keményen húzta lei magát, a szél meglengette kalapján a kakastollat. a bajusza meg ki volt fenve, mint két villogű szurony. Pesti embernek (még akkor is, ha csak újpesti) ritka látvány a lovascsendőr és Kelemen kollégánk is gyönyörködve nézte. Aztán felébredt benne a kedves — barátságra hajlamos — ember. Mert Kelemen Géza a legbarátságosabb humanisták egyike. És felébredt benne az újságíró is, akit minden érdekel, aki mindent tudni akar. Barátkozó hangon szólt a villamos perron járói a csendőrnek: — Adjon Isten, bátyám uram, honnan került föl ide Pestre? A csendőr végignézte Kelemen Gézát felüliül lefelé, aztán alulról felfelé, aztán vésztjósló hangon és vontatottan kiáltott rá: — Ku-u-ss! A kalauz csengetett, a villamos megindult. Kelemen kollégánk leforrázva vágta zsebre a választ és — mit tehetett egyebet — kussolt. Mert a csendőrséggel nem lehet vitatkozni ... G YURGY ENDRE kartársunk kitűnő könyvének nagy a sikere. Amíg városatya lettem a címe a könyvnek és ez a cím most sok beszédre, mókára ad alkalmat. Már több ízben meg’emlékeztünk György Endre könyvének sikeréről, amit legjobban bizonyít az, hogy az újságírók azzal gyanúsítják György kollégánkat, hogy máris új könyvön dolgozik. — Ugyan, — mondja György Endre — miről írhatnék most, amikor nemsokára vége a közgyűlésnek és nemsokára jönnek a választások? — Nagyon egyszerű a dolog — feleli Ülés Laci kollégánk. — Már tudjuk is, mi lesz az ríj könyv címe. — Mi? — Amíg én városatya leszek... Illés László kollégánknak igaza van abban, hogy most nagy kelete lenne egy ilyen című könyvnek. Jó néhány ezer példányban fogyna el, ha mindenki megvenné, aki — önjelöltje a legközelebbi választásoknak. BKRÉNYI I <1> ÁC éj>í < o mestrr Budapest, VI. kerület, Nagymező-utca 68. szám. Telefon : Automata 295—64. Telefon : ' József 351-44 ARA J Ä f Vf O 3 képesített ács-is kcmiivcsüKStcr BUDAPEST, Wm., KUR'ir-UTCA 9& ERCBETON jármán és Fazekas nn Rozsdamentes. JVem csúszik, legnagyobb old. mérnök — építőmester, IX., Calvin szitúr^nsúg. legkisebb kopás. Wem porozik tér 7. — Telefon: Automata 851-43
