Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-16 / 15-16. szám
1930 április 16. Független Budapest 3 Közgazdasági Babilon M „Független Budapest“ részépe írtat BECSEY HNTHE A 'napokban történt az iparosok egyik közgyűlésén. Ünnepi szóval köszöntötték az illető ipari szakma nesztorát abból az alkalomból, hogy cége néhány hónap múlva üli alapításának íélszázados fordulóját. Az ősz mester a figyelmességet kérelemmel viszonozta. Arra kérte ünneplő társait, várjanak még az ünneppel. Még két hónap választ el az évfordulótól; ez pedig ma igen nagy idő. Az elmúlt ötven év alatt sohasem érezte annyira a gazdasági helyzet súlyát, mint ma. Igaz, hogy a kommíin alatt veszélyben forgott élete munkájával szerzett vagyona^ de ma nemcsak a vagyona, hanem a becsülete is veszélybe kerülhet; mert az anyagi romlás, a csőd, az iparos és kereskedő becsületén is halálos sebet ejthet. És ki tudja azt ma, hogy mit hoz a legközelebbi két hónapi... És ebben a kétségbeesett kijelentésben megjelent előttem a mi béteg közgazdaságunk vo- nagló arculata. A facies Hippokratika. Hosszú hónapok óta visszhangos az ország a panaszoktól, hogy gazdasági életünk megdermedt; a munkaalkalmak szánra állandóan és aggasztóan csökken; a pénz körforgása megbénult; a háború és összeomlás viszontagságain keresztül átmentett vagyonkák felmorzsolódnak, meglendítve az alkotó munkába vetett hitet. Munkások, iparosok, vállalatok, az ország dolgozó társadalmának tízezrei szorgalmazzák sajtóban, gyűléseken és a nyilvánosság egyéb fórumain, mint az összeomlás egyetlen ellenszerét: munkaalkalmak sürgős megszervezését. Mert enélkül nem jut kenyérre a családnák és nem. jut adóra az államnak. És hóimét jöhet hát segítség? Onnét — hangzik a válasz —, ahol a hatalom és a felelősség van: az állam, a kormányzat. a székesfőváros kezéből. A kétségbeesésnek ebbe a hangzavarába belevegyült most egy hang, amely alkalmas alma, hogy még nagyobb disszonanciát keltsen és még tökéletesebbé tegye a kétségbeesést. Tudós emberek, a közgazdasági élet korifeusai összeültek, hogy az ország súlyos bajaira írt keressenek. A beteg-konzílium azonban reménykedés helyett csalódást váltott ki. A tudós professzorok kimutatták, hogy a gyógyulásnak csak egy módja van: beszüntetni a munkát az egész vonalon. — Nem szabad építkezni, mert abból ház-krach lesz és a nemzet eladósodására vezet; nem szabad hidakat, utakat se építeni, mert abból nagy bajok származhatnak. Iskola- építésről, kórházépítésről szó ne essék, mert ezek abszolút improduktív beruházások, pláne a kórházépítés még azzal a veszéllyel is jár, hogy ott meggyógyulnak az emberek és szaporítják az elhelyezkedést és munkaalkalmat sürgetők am úgyis tekintélyes számát! Két irányban van csak mód a gyógyulásra: egyfelől beruházni csak -produktív célokra, vagyis csak termelőeszközök előállítására szabad, másfelől a közterheket le kell csökkentenünk a végletekig. Íme: dióhéjban összefoglalva az ember tragédiája; már mint a magyar ember tragédiája. A dolgozók tömegei napról-napra fokozódó mértékben érzik a kenyérhiányt; pedig ők is a termelés tényezői, sőt mondhatnám, legfontosabb tényezői; talán azt is mondhatnám, hogy egész terme 1 őgazdaságunk célja és hivatása az ő életfeltételeik biztosítása. Eddig úgy tudták ezek a tömegek, hogy az életfeltételeket csak munkával lehet és szabad biztosítani a maguk számára. Ebben az elgondolásban azután joggal vélték sürgethetni a felelős tényezőket, hogy adjanak hát munkát és azon keresztül kenyeret. sőt esetleg valamelyes jólétet is. És azt hitték, sőt hiszik még ma is, hogy miniden: munka, amely emberi igényeket kielégítő szükségleteket termel, produktív; vagyis produktív a búzatermelés, produktív az építés, legyen az ház, út, híd, vasút, sőt akkor is, ha iskola vagy kórház; egyfelől, mert az emberi energiát maradandó alkotásokban rögzítve tőkésíti, másfelől, mert mindez a munka a gyomortól kezdve a kultúráig, a szükségletek egész skálájának kielégítésére nyújt alkalmat. És megbarátkozott a tömeg azzal a gondolattal is, hogy produktív munka a tisztviselőnek és általában a közigazgatásnak munkája is, ha az alkotó tevékenység útjából elegyengeti az^ akadályokat és nem rövidlátó bürokráciában éli ki magát. Nos, mától kezdve meg kell tanulnia, hogy mindez nem igaz. Be kell látnia azt az igazságot, hogy ma az építőmunka nemzeti csapás, miért feleslegeket termel; mert nem igaz a lakáshiányról szóló dajkamese. Nem igaz, hogy a fővárosiban több mint 6000 pincelakásnak nevezett odúban laknak az emberek; nem igaz az. hogy Budapest népének nagyobbik fele egy szobában lakik (néha konyha nélkül is); lakik pedig olymódon, hogy egy-egy szobára ezeknél a lakásoknál csaknem négy ember jut. Nem igaz az, hogy a dolgozók éhes, munkát kereső tömegein munkaalkalmakkal lehet segíteni. Mert ez csak „jelszó“, amelynek célja a pénznek elköltése, a szent aranyborjúnak megcsonkítása. Hogy a munkanélküli munkások, iparosok és kereskedők tízezreinek eltartása pénzbe kerül és segít felemészteni az amúgy is szerény nemzeti vagyont; hogy ennyi munkára alkalmas energiának tétlensége is oly nagy veszteséget jelent, amit annál kevésbé engedhet meg magának egy ország, minél szegényebb, — mindez nem lényeges; mert mindennél fontosabb a belső tőkeképződés. A tőkeképződés előfeltétele pedig a „produktív“ munka. Pl. a búzatermelés. Sajnos, e körül is némi baj van. Mert a búza termelése 18—20 pengős árakon hovatovább veszít produktív jellegéből; legalább a termelőre nézve; és mert a búza körül nagyon sajátos gazdasági törvények érvényesülnek. Amikor pl. a kanadai búza értékparitása 30 pengő körül mozgott, a magyar búzáé 21 pengő körül volt; és amikor a búza ára törvényszerűen csökken, a belőle készített liszt drágul. Szóval a mi gazdasági törvényeink szerint a búza árának csökkenése a kenyér drágulását idézi elő. Mi lesz itt, ha a magyarok Istene az idén fényes búzaterméssel boldogít bennünket! De vigasztalásul szolgálhat, hogy hasonló a helyzet a termelés egyéb területein is. A krumpli a termelőnél Szabolcsban vagonba rakva 1.5—2 pengő, mire a fogyasztóhoz ér, akkorra már 10—12 pengő métermázsánként. A középminőségű élő marháért a vidéki termelő 35—40 pengőt kap, de mire a fogyasztóhoz kerül, a legolcsóbb gulyás- hús ára is 2.50 pengő körül mozog. Minálunk A Talbot-centrálé teljesen üzemképes állapotban megkezdte működését és a fővárosig kiépült távvezetékein napok óta szolgáltatja az áramot. 110.000 Voltos feszültséggel jön az áram Bánhidáról Budapestre, amelyet azonban itt nem használnak fel, hanem 100.00Ó Voltra letranszformálják és ugyanazon az úton visszavezetik Bánhidára, ahol az erőmű telepei tóba fojtják. Ez az áramszolgáltatás most még csak kísérleti célokat szolgál, hogy a távvezetékek hibátlanságáról és az áramfejlesztőgépek zavartalan működéséről meggyőződést szerezzenek. A kísérletek csak rövid ideig tartanak és a bánhidai telep már mielőbb szeretné Budapest részére a végleges áramleadást megkezdeni. Eddig azonban még mindig nem kötötték meg a centrálé és a főváros az áramvásárlási szerződést, mert több fontos kérdésben, főként az egységár tekintetében a felek eddiff nem tudtak megállapodni. Ügy hírlik, hogy a kereskedelmi minisztérium a halogatás láttára erélyes lépésre készül és kötelezni akarja a fővárost, hogy még a szerződés megkötése előtt vegye át a bánhidai centrálé áramtermelését, ái az elszámolást pedig a kötendő megegyezés alapján eszközöljék. Az már bizonyos, hogy a főváros a vásárlás formájában való összeköttetés elől nem térhet ki, csupán a feltételek nincsenek rendezve. A kormány szerint tehát ez a helyzet nem lehet akadálya annak, hogy a főváros már most átvegye az áramol és így a hánhidai centrálé megkezdhesse végleges üzemét. Ezzel a lépéssel azonban a fővárost nehezebb helyzet elé állítják, mert szerződés híján nehezen tudja majd megvédeni érdekeit és visszautasítani a kormány által diktált súlyos feltételeket. ezek a „produktív“ termelés törvényei. Mindezt tetézik az egyre fokozódó közterhek, amelyeket harmonikusain egészít ki a termelő hitel drágasága. Mert elvégre ez is közteher. A termelés szempontjából egyforma baj, hogy a közhatóságok vagy a bankok dézsmálják-e meg. a termelést. A feje tetejére állított közgazdasági logika ezen a téren is tobzódik. Minél kevesebb a kereseti lehetőség, annál nagyobbak a közterhek; és minél olcsóbb lesz Európa-szerte a bankráta, annál kevésbé és talán annál súlyosabb feltételek mellett jut hozzá az igénylő. Ebből a babiloni zűrzavarból a munkának megriadt tábora két -dolgot lát teljes határozottsággal kibontakozni. Az egyik az, hogy nálunk a termeléstől kezdve a javak elosztásáig tombol az anarchia; és ebből az ádáz zűrzavarból minidig a termelőmunka képviselői kerülnek ki megtépázottan. Mint termelők a végletekig lefogozott árakon tudják csak szorgalmuk gyümölcsét értékesíteni; viszont mint fogyasztók méregdrágán jutnak szükségleteik beszerzéséhez. E két véglet között mozog, vergődik és nyugtalankodik közgazdaságunk termelése és fogyasztása. A másik tanulság pedig az, hogy a munka- nélküliségen és az általa felidézett súlyos helyzeten csak niunkaalkalmak megteremtésével lehel segíteni. Bármilyen káprázatosak azok az elméleti okfejtések, amelyek ennek az ellenkezőjét igyekeznek bizonyítani, nem alkalmasak arra, hogy az éhes gyomrokat megtöltsék. És én az elméleti okfejtések iránt való minden tiszteletem mellett azt mondom, hogy ezerszerte okosabb dolog minden elméletet megcsufolva élni, mint a közgazdaság gyönyörű elméleti megállapításai szerint szabályszerűen éhen- halni! Kétségtelen, hogy elérkezett a Talbot-centrálé és a főváros közötti viszony tisztázásának végső ideje, és kérdés, hogy az ügy további halogatásával melyik fél javára billen a serpenyő. Az Elektromos Művek küszöbönálló fejlesztési terveit is össze akarja kapcsolni a kormány. A Talbot-megegyezéssel és a beruházó programban jelzett áramszolgáltatási nehézségeket is felhasználja arra, hogy a fővárost kényszerítse a Talbot-áram azonnali átvételére. PÉTER ERNŐ etek kiszárítása 1 szabadalmazott falfffrésszel aansaa BUDAPEST, V, SZEMÉLYNÖK-U. 16, VI. 2. TEL. : L. 961-12 Talajnedves kő- és téglafalazatok szigetelése és kiszárítása, talajvíz-szigetelés, házigomba kiirtása _——Költségvetések díjmentesen „_______, ADLER HENRIK FürdSberend-zések, Angol closet, Szivaltyúművek, Épület bádogos és szerelő Vízvezeték, csatorna, Központi fűtés Egészs gügyi be endezések vállalata Budapest, V , Pannónia utca 8a. Telefon: T. 142 64. Telep: Újpest, Kolozsvári-u. 29 Telefon: Ujpes 40-70. Alapítva 1909 GRUBER LAJOS oki. gépészmérnök elektrotechnikai és műszaki vállalata Budapest, IX., Mester-utca 9. Telefon: J. 449-99. Kórházi, intézeti és tömegélelmezési konyhaberendezések MAYER HERMANN ÉS HIRSCHLER BUDAPEST, VI., TERÉZ-KÖRÚT 48. ELSŐRENDŰ HŰTŐGÉP Képviselet: ESCHER WYSS & Co., ZÜRICH-LINDAU A honidnu súlyos teltételekkel kötelezi j (Óvárost a lantotokkal vaio megegyezésre \ bánhidai centrálét Üzemképes állapotba helyezték es már most a megegyezés előtt akarnak áramot szolgáltatni Budapestnek tisztit szárazon koszliimöhet. öltönyöket, felöltöket, fest minta szerint mMeníele ruhaneműt:: IISZI VISELŐN NEfí IM/WiY KEDVEZMÉNY f TELEI ONHÍVASR/t MINDEN TEíEIIRI ELIíÜLDUNH ! Üuar : VII.. TIlŐHŐLY-tlT 33. SZÄM
