Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-15 / 2. szám

Budapest, 1930 január 15.

Független Budapest

„A kórházak állapota nem olyan lehangoló, mint ahogyan azt Kiár Zoltán felszólalása

feltüntette“

A Kiküldött bizottság túlzottaknak találta a panaszokat és intézkedett a fennálló hibák kiküszöbölése iránt — A szerdai közgyűlés elé terjesztik a jelentést

Kiár Zoltán ismeretes i nterpellációja nyomán a múlt hetekben nagyszabású vizsgálat folyt le a fővárosi kórházakban, hogy megállapítsák, mennyiben felelnek meg a tényeknek azok a visszásságok, amelyeket Kiár Zoltán a kórházi állapotokról való felszólalásában nyilvánosságra hozott. A , vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel és a közegészségügyi ügyosztály a közlemény tájékoztatása végett most a vizsgálat folyamán észlelt adatokat nyilvánosságra hozza és a szerdai közgyűlésen a törvényhatósági bizottságnak is bejelenti. A héten foglalkozott a tanács a közegészségügyi ügyosztály erre vonatkozó jelentésével, amelyet egyhangúlag tudomásul vett. A több oldalra terjedő jegyzőkönyvnek adatai szerint

történtek ugyan visszásságok a kórházaknál és tapasztalható volt bizonyos rendellenes állapot, de mégsem olyan túlzott mértékben, mint ahogyan azt az interpelláló Ivlár Zoltán beállította.

Az észlelt rendellenességek kiküszöbölése és a sérelmek orvoslása iránt a tanács rövid úton intézkedett, úgyhogy azóta a bajok nagy része már orvoslást nyert. A jegyzőkönyvek különben a következőket tartalmazzák:

A Madarász uccában és a Gyöngyösi úton

A Madarász-uccai gyermekkórházban és a gyöngyösiúti szülészeti kórházban megejtett vizsgúlat során megállapította a bizottság, hogy lényeges kifogás a kórházak vezetése tekintetében nem merült fel. Tényleg vannak azonban olyan kifogások, amelyeknek eliminálása iránt sürgős intézkedésre van szükség. Ezeket az intézkedéseket a bizottság a következőkben foglalta össze:

— A Madarász-uccai kórház konyhájában az élelem kifogástalan és jóízű, azonban, amíg onnan a 300 méternyire fekvő gyöngyösiúti kórházhoz jut, az étel kihűl, mert az edényeket kézikocsin, igen lassan szállítják, azonkívül a por és bacillusok is férkőzhetnek az edényekben szállított ételekbe. A kihallgatott betegek nem panaszkodtak az ételek minősége és meny- nyisége ellen, kifogást csupán az ellen tesznek, hogy a kávé túlságosan híg és íztelen. Az utóbbira vonatkozólag a vezetőség bejelenti, hogy az engedélyezett adagoknál a betegek nagy része többet kíván és ezért hígabb. Ugyanez a helyzet a rántott levesnél előadott panaszoknál is. Az a panasz, hogy a betegek néha kozmás ételt kapnak, azzal magyarázható, hogy a Madarász-uccai kórház konyhájában a gázfőzésre tértek át, és amíg ezt a konyha- személyzet megszokta, addig

tényleg előfordult egyes esetekben, hogy az étel egy része odaégett.

Megállapították, hogy a húsadagok egyes esetekben alatta maradnak az előírt húsmennyiségnek, más esetekben viszont felülhaladják azt. Az egyforma adagolás körüli gondosabb eljárás végett a kórház felügyelő tisztviselőit rátermettebb egyénekkel kell kicserélni és pontos mérleget kell beszerezni az adagok ellenőrzése végett. Megállapítást nyert, hogy egyes ágyakban a matracok rossz állapotban vannak. Általában megállapította a bizottság, hogy az a sötét kép, amelyet Kiár Zoltán festett a gyöngyösiúti kórház állapotairól, ott tényleg meg nem állapítható, és ha vannak is kifogások,

az állapotok szégyenteljesnek semmiképpen sem mondhatók, és rövid úton kedvezően megváltoztathatók.

Ezeknek a kifogásoknak egy része arra vezethető vissza, hogy a terhes és gyermekágyas beteg-ek általában kényesebbek más betegeknél és amennyiben néha nincsenek megelégedve az élelemmel, ennek oka az az orvosi rendszer, amely az első három napon koplalást ír elő, aminek következtében a későbbi napokon a rendes adagok a beteg étvágyát nem elégítik ki. A füstöltbúsnál — a bizottság megállapítása szerint — a legkiválóbban vezetett magán- háztartásokban is előfordul, hogy a nagyobb darab húsok jelentékeny része kifogástalan, míg egyes kisebb részeknek állott szagaik van, ez azonban súlyos kifogásra nem adhat okot. Az a körülmény, hogy a gyöngyösiúti kórház házi terhesei panaszkodnak az élelmezés minősége miatt, abban lelheti magyarázatát, hogy a kórház konyháján a fekvőbetegeknek tálalják ki a legszebb és a legjobb adagokat, míg a háziterhesek a megmaradt és ennél kevésbé jó ételeket kapják. A főorvos jelentése szerint az elégedetlenség azt célozza, hogy a gyöngyösiúti kórház is külön önálló konyhához jusson. Megállapítható végül, hogyha esetleg kedvező hatása lenne is nagyobb ételadagok engedélyezésének, ez a megállapított és áthághatatlan napi élelmezési költségösszegből ^ nem telik, arról azonban gondoskodás történt, hogy a jobbétvágyú betegek pótlékot kaphassanak.

Az Új Szent János kórházban

Az Üj Szent János-kórbázban tartott vizsgálat eredményéről a bizottság jegyzőkönyve az alábbiakat állapítja meg:

— Klór Zoltán panaszai itt is főként az élelmezés ellen irányultak. Kifogásolta, hogy mire az ételadagok a beteghez érnek, kisebbek

lesznek mint amikor a konyháról elindították. A bizottság azonban éppen az ellenkezőjéről győződött meg, mert két adag* szőlő, az előírt 40 deka helyett, 54 deka volt a beteg ágyánál. Megállapították azonban, hogy a főtt tészta, amely a konyhában teljesen kifogástalan, az osztályokba való szállítás alatt lucskossá, ragadós anyaggá válik és a betegek több alkalommal visszautasították. Ennek oka abban rejlik, hogy a szállítás a központi konyhától messze levő pavilonokban a régi edén vekben, nagy mennyiségben történik, tehát szállítás közben kihűl, összetapad, felmelegíteni pedig a gáizresőkön lehetetlen.

Folyamatban van azonban a kórházaknak termosz-edényekkel való felszerelése,

amivel ezeket a kifogásokat is meg lehet oldani. Az Új Szent János-kórházban is panaszkodtak a betegek a kávé minősége ellen. Kiár Zoltán megállapította beszédében, hogy sehol annyi moslékot nem termelnek, mint a főváros kórházaiban. Erre vonatkozólag a bizottság az egyik napon megtekintette az Üj Szent János- kórbázban összegyűlt moslékot és megállapította, hogy az 410 kg-ot tesz ki. Ezen a napon a kórházban 1884 egyén számára főztek és a betegekhez jutott élelem főtt, illetve sült állapotban 3000 kg- volt. A Margit-kórházban, ahol 163 beteg részére főztek, 230 kg élelem mellett 80 kg volt a moslék. A Szent István-kórházban, ahol 2084 egyén számára főztek, 5100 kg élelemnél a^ moslék 220 kg-ot tett ki. Mindebből megállapítható, hogy ha a moslék mennyisége nem is mondható csekélynek, de semmiesetre sem túlzott mennyiségű. Megállapítható továbbá, hogy az Új Szent János-kórháznál a múlt évben 30%-kai csökkent a moslékmennyiség. Azt is^ állította Kiár Zoltán beszédében, hogy a kórházaknál „abszolút hiányos“ az ellenőrzés. Ezzel kapcsolatban a bizottság megállapította, hogy a kórházakban kétségtelenül intenzívebbé lehetne tenni az ellenőrzést, de éppen az Üj Szent János-kórháznál nem lehet e téren kifogást emelni. Mindezek alapján

a bizottság a felhozott vádakat nem látja igazoltnak,

mert ha vannak is kisebb kifogások, azok is olyan jellegűek, amelyekre inkább a betegek fokozottabb érzékenysége ad okot. Hogy a

A protekció

írta: Dr. Laczó Viktor

Szidják. Kihasználják. Gyakorolják. Dicsérik. Akinek jó volt, örül neki. Akinek ártott, kárhoztatja. Természetes.

Ügy vagyunk a protekcióval, mint jelenleg a vízzel. Volt idő a geológiai korszakoknak során, amikor a fémek ingadoztak a háromféle halmazállapot között. Volt vasgőz, folyékony vas, szilárd vas. Most a vízzel vagyunk ilyenformán. Van pára, folyékony víz és jég. A víz még nem konszolidálódott. így van ez a jogi életben is. Amikor a magánvagyon kiváló- félben volt a közvagyonból, nagyon gyakran fordulhattak elő benyúlások a magánvagyonba azon a címen, hogy hisz tegnap az még mindenkié volt. így vagyunk most a protekcióval. Készülőben van valami, mert ahogyan most van, sokáig nem maradhat.

Elvben ugyan nem lehet a protekciót kárhoztatni. Különösen katolikus ember nem teheti. Hisz Krisztusnak és a szenteknek egyezsége, a communio sanctorum, a protekció elvén alapul. S különben is minden jó, ha jól csinálják. Kiváló erőket megfelelő helyre juttatni, az illetékeseknek figyelmét jeles emberekre felhívni, — van-e ennél ideálisaid) eljárás a közéletben? Különösen, ha a protektor teljesen önzetlen lelkességből cselekszik! De még ha nemes indító okai is vannak reá!. Miért ne protezsálja valaki jeles fiát, vejét, menyét; jeles barátjának jeles fiát, vejét vagy menyét? Politikai okok is lehetnek igen nemesek. Miért ne protezsálja valaki jeles választójának jeles fiát, vejét vagy menyét? Nem mernék követ dobni még arra sem, aki befolyását felhasználja jeles embernek protezsálására s ugyanettől, mint „ügyének védője“ tiszteletdíjat fogad el. Én a pénzt magasztalom, a legeszme- nyibb kapcsolatok .jelképezésóre alkalmasnak tartom. Nem tagadom azonban, hogy a pénznek, sajnos, igen rossz híre van még. S azért bizony a pénzért protezsálók nagyon közel vannak a szimoniához, a lelkieknek „rút“ anyagiakkal való lealacsonyításához.

Arról egy szót sem szólok, ha valaki fontosabbnak tartván a protekciónak indító okát, mint a protezsáltnak egyéni értékét, tehetségtelen, méltatlan, a közre káros elemeket juttat oly állásokhoz vagy javakhoz, amelyek az osztó igazságosság szerint nekik nem járnak. Arról sem szólok, ha valaki a protekciót azon a ponton kezdi, hogy a protezsáltnak egyéni értékét is protekciósán állapíttatja még. Ezen a téren nagyon vétkezhetnek^ a bizonyítványokat adó intézmények és hatósági jellegű közegek. De minthogy ezek, sajnos, ep úgy előfordulhatnak, mint az egyéb bűnesetek, nein ártana, ha a társadalom büntető szankciókkal védekeznék a protekcióknak e veszélyes yievnei ellen.

A legizgatóbb azonban az a kérdés, mi történjék akkor, ha valaki jeles embert protezsal más jeles embernek kárára, veszélyére és bár nem ugyan formai, de anyagi jogainak ellenére. Itt van a protekciónak az a bizonytalan jogi halmazállapota, amikor majd gőznemű, majd folyékony vagy szilárd, majd jogos, majd jogtalan. A fejlődésnek észszerű íranya természetesen az, hogy a veszélyeztetett jeles embereknek anyaig jogait formai jogokká kell tenni és ilyenek gyanánt kodifikálni. Akkor a legjobbszívű ember is meggondolja, hogy ^valakivel jót akarjon-e tenni másnak megkárosításával és büntetés terhe alatt. Utóvegre is nem szabad lopni, hogy alamizsnát adhassunk.

Mert azt már mégsem lehet kétségbe vonni, hogy az a tisztviselő, aki éveken át tehetséggel, szorgalommal, mindenkinek megelégedeTapétázást, szobafestést, mázolást Seilll

RE1TZER FERENC ÉS FIAI R.-T.

lestőipari, fesiőiparműveszeti és tapétázó vállalat végez. Budapest, VII., Rózsa-utca 32. Telefon : József 311-81. ós 444—73.

sére szolgált a köznek és valamely intézménynek: előlépésre, sorsának javulására, elismerésre és nagyobb hatáskörre olyan anyagi jogot szerzett, amely már megérett arra is, hogy írásba foglalják, megvédjék és biztosítsák. S ha a fokozatos előlépésre szánt magasabb ál ásókat választás útján töltik is be, a választásnak szabadsága csakis az esetleg nem méltóknak kirekesztésére szolgálhasson, nem pedig teljesen felelősség nélkül való cserkészéire. Aki tehát ezen a ponton befolyásával — bármely jeles embernek érdekében is — közbeveti magát és nemcsak felhívja a választók figyelmét, hanem „rájuk fekszik“, hogy protezsáltját „behozza“ és ez valóban sikerül is neki, anyagú lag jogtalan kárt okoz annak, aki helyzeténél fogva anyagilag jogos jelöltje volt az előlépésre szánt állásnak. Minthogy pedig a választás természet szerint a méltalanoknak kirekesztésére szolgál, az ilyképpen anyagilag jog- talanül kibuktatott jelölt a méltatlanságnak stigmáját is kénytelen elviselni s így erkölcsi kárt is szenved. Talán meg kellene neki adni azt a jogot is, hogy méltatlansága bizonyítékainak nyilvánosságrahozatalát kérhesse és ezeket kérelmére a felelős választóknak ki is kelljen adniok. A hamis, rága.mazó vagy becsületsértő megállapítások ellen pedig jogorvoslattal , is élhessen.

Tekintve pedig azt, hogy manapság élég gyakran kisebb ügyekben, különösen efemer sajtóügyekben elég gyakran keresik meg a bíróságot olyanok, akik magukat anyagilag és erkölcsileg megkárosítva, érzik: nem lehet egészen mellőzni azt a gondolatot sem. hogy jól teszik azok, akiket erőszakos protektor egész életükre anyagilag és erkölcsileg nagyon is megkárosít azzal, hogy őket jogosnak vélt elő- lépésüktől vagy egyéb előnytől elüti, ha az egyoldalúan jótékony protektort egyelőre tudományos értékre törekvő próbaperrel támadják meg abból a célból, hogy a mindenki által érzett anyagi jognak legalább a bíróság ítéletében kifejezésre jutó formai létet juttassanak.