Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-12 / 10. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 március 12 Várospolitikai és közgazdasági lap 10. szám Megjelenik minden héfen Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LiPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 ■^1^———^■■^^^—————■■11111111) Érdekképvi seiet Leszavazták a belügyminisztert a fővárosi törvény egyik szakaszánál, de a miniszter elviselte ezt a íeszavaztatást, nem bukott bele. Még csak el sem keseredett valami nagyon, sőt ellenkezőleg, boldogan vette tudomásul, hogy leszavazták, még pedig éppen azok, akik őt kívülről és belülről támogatják. Körülbelül ez a leszavazott paragrafus az egyetlen, amely megváltozik az eredeti javaslattal szemben, holott az ellenzék majd minden egjms szakaszt megostromolt: érdemes hát megállni egy pillanatra ennél a paragrafusnál, amelynek története jellemző kórtünete az egész mai politikai gondolkozásnak. Az érdekképviseletekről van szó. A mai kormánypolitika szükségesnek látta felfedezni az érdekképviseleti rendszert, még pedig nem annyira az érdekelt grémiumok, mint inkább a maga érdekében. Szükségét látta, tehát az érdekképviseletek jól hangzó ötletét állította a népakarat helyébe. Utóvégre' ötletekért soha se ment a szomszédba Bethlen István, valahányszor meg kellett okolnia valamely retrográd intézkedést. És csak egyetlen egyszer hagyta el a fantáziája, akkor, amikor a nyilt szavazást nem tudta máskép megvédeni, mint azzal, hogy a magyar nép jelleme tiltakozik a titkosság ellen. Az érdekképviseleti rendszert azonban készen kapta, tehát felhasználta és miután ez a rendszer több ízben már sikeresen le is vizsgázott, felvették a fővárosi törvényjavaslatba. Aki tisztában van a demokrácia belső lényegével, az nem lehet híve az ilyen surro- gátumoknak. De ha már a kormány biztosabbnak érzi magát emellett, kénytelenek vagyunk belenyugodni abba, hogy minden egyes testület válassza meg a képviselőit és azok üljenek a főváros törvényhatósági bi- iiottságába. Ennél a szakasznál érte a belügyminisztert a meglepetés, bár lehet, hogy nem is volt nagyon meglepve. A kormánypárt és á kívülről támogató Wolff-párt egyesült erővel , megszavazta azt a módosítást, hogy az érdekképviseletek képviselőit ne az arra illetékes testületek válasszák meg, hanem a törvényhatóság többsége, vagyis: felborította azt az egyedüli indokolást, amellyel tisztességesen meg leltet okolni az egész érdekképviseleti rendszert. Most már tehát az lesz a helyzet, hogy a törvényhatósági bizottságban helyet foglal majd egy sereg, egyébként ige'n komoly úriember, akiket az érdekképviseletek nem akartak, akikhez semmi közük, de akik mégis, mint az ő képviselőik lesznek ott. Ha ad absurdum akarják vinni a dolgot, megtehetik azt is, hogy az orvosokat ügyvédek fogják képviselni, az ügyvédeket kereskedők, a kereskedőkét és iparosokat pedig köztisztviselők, vagy lelkészek, aszerint, hogy a többségi pártok kiben látják a legtöbb garanciát arra nézve, hogy engedelmesek lesznek. Odáig jutottunk tehát, hogy az úgynevezett érdekképviseleti tagok- nem a testületek, hanem a többség érdekeit fogják képviselni. A mai többségi uralom további fenntartásáért való erőszakos harcban a többségi'pán tok ezzel olyan eszközhöz nyúltak, amely példátlan és amelyet se mentegetni, de még csak magyarázgatni sem lehet. Az egyetlen magyarázat a »sic volo, sic jubeo«, amit nem a huszadik században találtak ki és talán nem is egészen abból a célból, hogy egy modern világváros felvilágosult, intelligens lakosságát kormányozzák vele, egy olyan városét. ahol az emberek megtanultak gondolkozni, mert — sajnos — nagyon sok alkalmuk volt arra, hogy gondolkozzanak a maguk szerencsétlen sorsáról. A többség érdekét képviselő érdekképviseleti tagok jellemzik a mai politikai gondolkozás morális csődjét. Ezzel a paragrafussal, ezzel a leszavazással a többség megalapította az eddig lehetetlent: a fából vaskarikát. Balfelé egyetlen engedmény sem »terheli« a kormány lelkét. Jobbfelé most már van egy engedmény. A többség maga vívta ki, még pedig úgynevezett alkotmányos szavazással, ezt az új és furcsa eredményt. Ne gondolják, hogy ez a különös közjáték zavarólag hat: a közvélemény nem várt tőlük egyebet, mert már rég meg vagyon írva, hogy »a bojtorjánról nem lehet fügét szedni.« Majd a választások megmutatják, hegy a gonosz fa milyen gyümölcsöt terem. Addig pedig csend legyen, hallgass budapesti polgár és gyönyörködj abban a cinikus játékban, amelyet a te rovásodra folytatnak egyes nagy urak, akik nagyon is jól tudják, mi az a helyes és jövedelmező — érdekképviselet. Nyolcmillió pengő behalfhatatlan korházi ápolási űi| fiiért oszlatta gel a polgármester a főváros ftőrházi alosztályát ? Nyolcmilliós követelés, amelyre nincs fedezet A múlt héten jelent meg Sipőcz Jenő polgármester feltűnés tkeltő rendeleté, amellyé- j főváros kórházi alosztályát feloszlatja. Széles körökben nagy meglepetést keltett ez az intézkedés, amelyhez különféle kombiná- j ciókat fűznek. A rendelet kiadásának { indokaira nézve illetékes helyhez fordultunk információkért és a következő felvilágosítást kaptuk: — A kórházi alosztály önálló működésének megszüntetése nem újkeletű elhatározáson alapul. Illetékes helyen már régen foglalkoztak e hivatal feloszlatásának gondolatával, mert beigazolódott, hogy a kórházi alosztály működése nem váltja be hozzáfűzött reményeket. 1916-ban állították fel az osztályt, amelynek legfőbb feladata a kórházban ápolt betegek után járó ápolási költségek behajtása lett volna. A ! hivatal tekintélyes számú személyzettel dolgozott, de ennek ellenére — főként az érvényben levő szabályzatok bürokratikus voltánál fog-va — nem tudott hivatásának megfelelni. E másfél évtized alatt olyan hatalmas összegű kórházi ápolási díj maradt behajtatlanul, hogy ennek hiánya komoly nehézségeket támaszt a főváros háztartásában. Ha továbbra is megmaradtak volna ezek az állapotok, beláthatatlan következménnyel járt volna a be nem fizetett ápolási díjak hiánya. Éppen ezért elhatározó lépésre kellettt elszánnia magát a polgármesternek és nem maradt más hátra, mint a mai helyzet likvidálása. amihez az első lépés a kórházi alosztály feloszlatása volt. Ez a lépés most megtörtént és a behajtásokkal egyelőre az újonnan létesült számvevőségi Xa. ügyosztály foglalkozik■ Ide került a. kórházi alosztály számvevőségi tisztikarának nagy része, míg a jogászi személyzet részben a közegészségügyi ügyosztályban, részben a kerületeknél talált beosztást. — A kórházi alosztály megszüntetésével kapcsolatban szükségessé vált az eddigi behaj' tási mód revíziója is. Lehetetlenség, hogy 2—8 évig- nyomozzanak egy-egy beteg származása, illetősége, honossága után, évekig kutassák fel lemenő ágbeli rokonságát, hogy Van-e közöttük olyan, aki a kórházi költséget kifizetheti, ha maga a beteg nincs abban a helyzetben, hogy fizessen-. Ezek az évekig tartó eljárások a legtöbbször sokkal több költséget emésztettek fel, mint amennyit maga a behajtandó összeg kitett és az eredmény túlnyomórészt negatív volt. A népjóléti miniszter is'csak kevés beteg után ismeri el ápolási díj fizetési kötelezettségét és noha a betegápolási alapot a főváros pol cársága tartja el nagyobbrészt, ezeknek az összegeknek csak egy hányadát kapja vissza a főváros,^ mert a miniszter■ ebből az alapból fizeti a vidéki betegek ápolási költségét is. — Most belső tárgyalások folynak ezeknek a kérdéseknek a rendezéséről és a hatalmas ösz- szegre felszaporodott behajthatatlan kórházi ápolási díjak megtérítéséről. Amennyiben a bizalmas tárgyalások nem végződnének a kívánt eredménnyel, úgy a a főváros vezetősége kénytelen lesz az egész kérdés-komplexumot a közgyűlés és ezzel a nyilvánosság elé tárni, mert nem vállalhatja tovább a felelősséget a milliós hiányokért. Értesül ©síi n k s z e r i n t a nyolcmillió pengőt közelíti meg az az összeg, amely mint behajtatlan kórházi ápolási díjkövetelés van elkönyvelve. Ez az összeg független attól a tartozástól, amelyet a főváros mint ápolási díj differenciát követel a népjóléti minisztertől. Ez a 8 millió pengő olyan szegény betegnek ápolási díja, kiket sent a miniszter, sem rokonságuk, sém illetőségi helyük nem hajlandó fizetni, mert fizetési, kötelezettségét velük szemben senki sem ismeri el. A városházám most olyan tervezetet dolgoznak ki, amely -minden bürokratikus eljárás mellőzésével rövid idő alatt lehetővé teszi minden beteg után az ápolási költségek inkasszá- lását és követelni fogja a főváros, hogy a hozzá tar tozóf nélkül i betegek után a népjóléti miniszter fizesse meg a költségeket a betegápolási pót a dó jövedelméből. . Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAIOR-SANATORIUBI SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY BUDAPEST, VIII. VAS-UTCA 17. SZ. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és légfürdők. *
