Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-22 / 21. szám
Egyes szám ára 50 fillér 21. szám. XXIV. évfolyam. 1929. május 22. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: D. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3b5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Az enyészet iekete szárnyú hollója rászállt a pesti városházára és szárnyának rebbenése könnybe borította a szemeket. Két kiváló vezetőt veszített egyszerre Budapest, pünkösd ragyogó ünnepe a szomorúság napjává változott. l)r. Szabó Imre és Rózsa Károly nem dolgoznak többé: Budapest két fáradhatatlan munkásának keze örökre megpihen, az agy nem működik többé, a szív, amely annyi szeretettel csiiggött ezen a városon, nem szeret többé! Két agy, két szív, amelyeket nem lehet pótolni, amelyek hiányozni fognak mindig abban a nagy munkában, amely most kezdődik s amelyben ők már többé részt nem vehetnek. Dr. Szabó Imre arra született, hogy vezessen. Vannak jellemek és tehetségek, amelyeket a sors arra predesztinált, hogy kimagasodjanak és elöl járjanak: dr. Szabó Imre ezek közül való volt. A városi főügyészi állásban dr. Szabó Imre több volt, mint amit ez az állás megkövetel: nem csupán jogi szakreferens, hanem egyik vezére az egész közigazgatásnak. Nem ambíciója, nem emelkedési vágya tette őt méltóvá arra, hogy a város vezetésének élére kerüljön, hanem az ,a puritán munkaszeretet, az a nagyvonalú elgondolás és tehetség, amely a városháza legkimagaslóbb egyéniségei közé emelte. Nem kereste az érvényesülést, inkább kerülte, de szüksége volt Budapestnek erre a hatalmas egyéniségre, akit el akart hívni a főügyészi állásból, hogy vezesse Budapest új munkáját és új harcát. Harcról beszélünk, mert dr. Szabó Imre egyénisége mintegy szimbóluma volt a főváros autonómiájáért meginduló harcnak. Ö volt a pallos, amely védelmezte az önkormányzatot és erre a pallosra most nagyon nagy szükség lenne. Nem alkudott, nem habozott, ha a főváros önrendelkezési jogáról volt szó: kiállt az utolsó, ostromlott bástyára és küzdött az igazságért, Budapest igazáért olyan erővel, amelynek mása nincs ma a magyar közéletben. Az autonómia legfőbb, legerősebb védelmezőjének kezéből kiesett a fegyver: elesett a vezér, a legvitézebb katona éppen akkor, amikor a döntő támadás kezdődik. Nagyon nagy csapás érte Budapestet dr. Szabó Imre váratlan halálával, olyan tragikus csapás, amely szinte kiszámíthatatlanul súlyos következésű lehet most, az új fővárosi törvény küszöbén, amikor dr. Szabó Imre vezéri egyéniségére a legnagyobb szükség lenne a meginduló harcban. Nem mintha a harc lett volna az eleme és a békés, alkotó munka nem lett volna az ő számára való. Az alpolgármesteri állásra éppen azért jelölték, mert nagy volt a munkában is. Nem lett belőle alpolgármester, a sors, a véletlen elütötte őt erről a helyről. De mindenki érezte, hogy dr. Szabó Imre a város vezetésére hivatott és ki volt szemelve arra, hogy ezt a vezetést a közeli jövőben átvegye. Most már nem veszi át és aggodalmasan néznek körül a szemek: hol a férfiú, aki hivatva van arra, hogy pótolja dr. Szabó Imrét, hogy elfoglalja azt a kimagasló helyet, amelyre csak kivételesek képesek. Rózsa Károly az alkotás embere volt. Halála éppoly tragikus, mint dr. Szabó Imréé. Amikor elhagyta a szerkesztőségi asztalt — ahol példás tudással, tiszteletet parancsoló hűséggel és gerinces meg nem alkuvással szolgálta a fővárost — és a főváros hivatali szolgálatába lépett, senki sem sejtette, hogy valamikor élére kerül annak a hatalmas üzemnek, amelynek szerény tisztviselőjévé szegődött. De a benne lévő képességek. vitték őt magukkal, vitték előre, a munka élére, a főváros egyik exponált üzemének parancsnoki székébe. Pályája szinte iskolai példája lehetne annak, hogy a tehetséget nem lehet elnyomni, hogy az érvényesül, mert a végzett munka mindig diadalmaskodik. Kitűnő újságíró volt, valóságos tanítómester, ennélfogva kitűnő gázgyári igazgató is lett belőle, mert a tehetség, bárhova állítsa is a sors, mindenütt megtalálja a maga útját. Két tehetség, amely csak volt. Amely nincs Dr. Szabó Imre tiszti főügyésznek és Rózsa Károly gázgyári vezérigazgatónak gyors egymásutánban bekövetkezett váratlan halála újabb személyi kérdéseket tolt előtérbe a városházán. Alig zajlott le a legutóbbi tisztviselőválasztások hosszú sorozata, a két tragikus haláleset újabb személyi változásokat és ezzel újabb izgalmakat idéz elő. Az élet könyörtelen, nem tűr megállást, és alighogy elföldelték a főváros két kiváló főtisztviselőjét, máris felmerült a kérdés: kik lesznek utódaik az elárvult helyeken? A tiszti főügyészi állás körül máris folynak a kombinációk és a hírek szerint még a nyári szünet előtt betöltik dr. Szabó Imre örökét. Hogy ki lesz utóda, az ma még nyílt kérdés, mert állítólag nemcsak belső emberek jönnek számításba a tiszti főügyészi állásra, hanem komolyan beszélnek arról, hogy dr. Szabó Imre helyére kívülről hoznak utódot valamely kiváló jogász személyében. Ez ellen azonban az egész városháza egységesen fog harcba szállani, mert érdemes jelöltet a városháza fajain belül is lehet találni. Igaz, hogy dr. Szabó Imre rendkívül nagy tudását és minden ügyhöz való nagy hozzáértését sokáig fogja nélkülözni a főváros, de épp az ügyek ismerete miatt és érdekében csak olyan férfiú kerülhet a tiszti főügyészi állásba, aki dr. Szabó Imrének életében is munkatársa, segítökeze volt. Ebből a szempontból nézve dr. Szemethy Károly tiszti ügyész személye került előtérbe a kombinációk során, aki a legutóbbi főügyészhelyettesi választáson kis sza- vazatktilönbséggei maradt le. Mellette Várady Jenő, az új főügyészhelyettes tarthat számot jelöltetésre. Értesülésünk szerint Csorna Kálmán árvaszéki ülnök szintén pályázik a tiszti főügyészi állásra, s hogy vanmak-e kilátásai, az a közeli napokban fog eldőlni. A főpolgármester 1—2 hét múlva kiírja a pályázatot az állásra, úgy hogy a nyári szünet előtti utolsó közgyűlésen dr. Szabó Imre utódját megválaszthatják. Még fokozottabb érdeklődés kíséri a váratlanul elhunyt Rózsa Károly gázgyári vezérigazgató állásának sorsát. Ennek a pozíciónak a betöltésénél már politikai befolyások is közre fognak működni és egészen bizonyos, hogy nagy harc lesz a gázgyár vezérigazgatói székéért. Mindenekelőtt aktív városházi személyiségek jönnek kombinációba, ami esetleg további személyi vádtöbbé. A magyar főváros szegényebb lett két nagy értékkel. Az élet nem ismer megállást, zúg, forog a nagy gépezet tovább, de dr. Szabó Imre és Rózsa Károly hiányozni fog a főváros életéből. Lesz majd utódja mind a kettőnek, valószínűleg kitűnő, arra való férfiak veszik át a megárvult vezető helyeket, de ez a két nagy energia mégis hiányozni fog a főváros munkájánál, mert akkor szűntek meg dolgozni, amikor erejük elérte munkaképességük maximumát. Szomorúan, könnyes szemekkel búcsúzunk el a főváros két nagy halottjától. Emlékük példaadás lesz és buzdítás arra: hogyan kell szeretni Budapestet és hogyan kell dolgozni érte. tozásokat is vonna maga után. Régen beszélnek városházi körökben főtisztviselők készülő nyugdíjazásáról és más pozíciókban való elhelyezéséről. Eddig nehezen haladtak előre ezek a dolgok, mert vagy nem tudtak az illetők számára megfelelő pozíciót biztosítani, vagy ha ilyen akadt, úgy külső emberek foglalták el előlük az állásokat. A gázgyári vezérigazgatói állás azonban nem olyan stallum, ahová bárkit be lehetne ültetni. Ide nem összeköttetés, hanem elsősorban nagy szakértelem, hozzáértés szükséges. Ezért került tehát a kombinációk előterébe Buzáth János alpolgármester neve, aki rövidesen amúgy is betöltené előírt köz- szolgálati idejét és akinek munkássága részére megfelelőbb^ terréniumot nem is lehetne találni. Buzáth János távozása már a Községi Takarékpénztár megalakulásakor sokat foglalkoztatta a városi köröket, és úgy volt, hogy az alpolgármester városházi pozícióját a Községi Takarék elnöki, vagy alelnöki pozíciójával cseréli fel. Ezek a tervek akkor — nem tudni mi okból — meghiúsultak, de Buzáth távozásának híre, valamelyik üzem élére való elhelyezkedésével kapcsolatban azóta is mindig napirenden van. A mostani szomorú esemény megoldotta a kérdést és keresve sem lehetne alkalmasabb férfiút a gázművek élére állítani, mint Buzáth alpolgármestert. Eddig is legfőbb irányítója 'volt a nagy üzemeknek és hosszú közszolgálata alatt az ország egyik legképzettebb, legkiválóbb üzempolitikusává emelkedett, aki mindenütt nagy tekintélyt vívott ki magának ezen a téren. Buzáth János sokat és legszívesebben a gázgyárral foglalkozott, az üzem fejlesztése érdekében sokat tett és minden körülmények között rászolgált, hogy életereje teljében nagy hozzáértését, üzemgazdasági ismereteit a gázmüvek élén értékesítse a köz javára. Buzáth János gázgyári vezérigazgatósága természetesen politikai kérdésekkel van kapcsolatban, éppúgy, mint legutóbb Folkusházy Lajos BESZKÁRT vezérigazgatósága mögött is politikai rugók működtek. De felmerült az a kombináció is, hogy esetleg Borvendég Ferenc tanácsnok, az üzemügyosztály nem kevésbbé nagytudású vezetője kerüljön a gázgyár vezérigazgatói székébe. Igaz, hogy Borvendéget sohasem fűtötték ilyen szándékok, sohasem akart üzemeknél elhelyezkedni és kiváló képességeit inkább az' alpolgármesteri állásban szeretné érvényesíteni. Mindenesetre — ha akaratán kívül is — a helyzet Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM "‘PEST’ * ” szív- ÉS ÉKUETEGEKNEK TAT OSZTÁLY VAS-UTCA 17. sz. Helye, vízgyágyintézet, napés légfürdck. mösfflt Ki lesz dr. Szabó Imre és Rózsa Károly utóda? A tiszti főügyészi áRBásra dr. Szemethy Károly és Várady Jenő tiszti- ügyészek a legkomolyabb jelöltek. — Buzáth alpolgármester a gázgyár élén (?) — Megindultak a kombinációk és lelöigetések.
