Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-27 / 9. szám
rr Őszinte visszapillantás a banképítkezésekre. Irta: Wossala Sándor műszaki főtanácsos. Wossala Sándor a A szerencsétlen békekötés utál Budapestre özönlött tömege okozt; lakáshiány 1925-ben érte el tetőfokát. A lakásínség szanálására í főváros részéről 1925—1926. évben létesített 1,500 lakás eg\ csepp volt a tengerben, 1926. év vége felé a magánosok részéről minden építkezés szünetelt. A I helyzet a lakásinsége.sek számára ezen időben már teljesen reménytelen, úgyhogy semmiféle megoldás lehetősége sem mutatkozik, a mar-mar Katasztrófával fenyegető bajok orvoslására. Ekkor tette 1926. év októberében a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a fővárosnak első ajánlattál 1,000—1,500 kislakás építésére. Amidőn a székesfőváros tanácsa és a lakásügyi bizottsága ezen ajánlattal foglalkozni kezdett, csakhamar újabb ajánlatok követték tíz elsőt, úgyhogy végeredményben 17 ajánlkozó is jelentkezett. Liber Endre tanácsnok, a főváros szociálpolitikai ügyosztályának vezetője és a főváros lakásviszonyainak legalaposabb ismerője tisztában volt azzal, hogy a már tűrhetetlen bajokon segíteni okvetlen kell és hogy ezen segítés a legsürgősebb szükséglet lévén, csak a felajánlott banksegítség felhasználásával lesz lehetséges. Az 1926. december hó 15-én beérkezett ajánlatokból a főváros tanácsa négy pénzintézet ajánlatát, mint elfogadásra alkalmasat terjesztett a közgyűlés elé és ezen az alapon a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1,000, a Pesti Hazai Takar ékpjéhztár 1,000. az Angol Magyar Bank 500, a Belvárosi Takarékpénztár 300 lakás megépítésére kapott előzetes megbízást. A folytonos nehézségek dacára február hónapban megindíttattak a bankvállalatok részéről a tervezési munkák. Valamennyit egybevetve összesen éviül 33 bérház 2,510 lakással és 140 üzlet és hasonlóval, azaz 2,658 lakásegységgel, kereken 620,000 beépített köbméterrel, kereken 220 milliárd korona, 17,600,000 pengő vállalaSi összeggel. Már a tervek beérkezésekor azoknak átvizsgálása, átszámítása stb. oly munkamennyiséget zúdított a tan. II. építkezési ügyosztályra, hogy annak elvégzése az ezen építkezéshez kirendelt, vezetésem alatt álló alosztály részéről elvégezhető nem volt. miért is a felügyeletet gyakorló és a közgyűlés^ különböző pártjaiból kirendelt teljhatalmú ötösbizoítsággal egyetemben az ügyosztály kénytelen volt külső szak- munkaerők bevonását kérelmezni. A vállalatok, kiknek az egész kivitelezéshez mindössze 6 hónap állott rendelkezésre, szintén óriási teljesítményt végeztek. Pl. a Fejér és Dános vállalatnál az öt munkahelyen foglalkoztatott munkások száma megközelítette a 2,000-et. Ezen munkástömegen kívül 20 téglafelvonólift. 7 betonkeverőgép és 12 habarcsfelvonógép hozatott állandó működésbe. A felhasznált téglák száma csak ezen vállalatnál 15 millióra tehető. A műkőlépcső gyártására külön üzemet rendezett be a vállalat a Lenke-úton, ahol az összes 50 lépcsőházhoz szükséges mükölépcsök gyártattak. Minden, a vasbetonszerelésnél fennmaradó hulladékvasat szorgosan ösz- szegyüjtötték és azok külön erre a cé'ra berendezett műhelyekben lettek kapcsok, szegek és hasonló szükségletekre feldolgozva. Ha már most ebből az egész építési akcióra következtetünk, úgy az előbb bejelentettek cca háromszorosát véve alapul, hozzászámítva a műhelyekben az iparos munkákat végző munkások számát is, az egyidőben foglalkoztatott összmunkások számát 9— 10,000-re tehetjük, ami az 1927. év elején katasztrofális jeleggel bíró munkanélküliség szempontjából igen inesszekiható eredmény volt. A munkák lebonyolításánál természetesen ezen takarékossági szempont a vállalkozók részéről olyan intézkedéseket eredményezett, melyek a nálunk szokásos vállalati lebonyolításoktól eltértek. Azonnal a munkák kezdetén, a nagy állványfa igénybevétel, arra kényszerítette őket, hogy a rendes külső főállványok helyett belső állványokról über die Hand készítsék a falazatokat és a takarékossági szempont legyőzte itt a célszerűséget. Tetőhéjjazatul majdnem mindenütt műpala nyert alkalmazást az előírásnak megfelelően. Miután a silányabb müpalafajokkal tett kísérletek leszcreltet- tek, a lécezésre alkalmazott műpalákkal készült héj- jazaíok általában kielégítők voltak. Az alkalmazott tetőfedő anyagok minőség és munka tekintetében vihartállóknak bizonyultak, de sokkal kevésbbé tudtak már cllentállni az antennaszerelők rombolásainak. Bármily rohamos fejlődést mutat a rádió, köz- és magánérdeki vonatkozásokban a helyzet egyáltalában nincs kialakulva. A fővárosnak nem volt módjában megakadályozni, hogy a beköltöző lakók, kiknek első dolga volt antennát felszerelni, az összetört palák sorozatával ne jelöljék meg azt az utat, mit a tetőkibúvó ablaktól az antenna árbocig megtettek. Ez a korszerű megfigyelés indította ügyosztályunkat arra, hogy a folyó évben épülő bérházaknál az antenna rudakat már a tetőszékkcl egyszerre szercitessük fel, szakszerű bádogpapucsokkal. Több baj volt az épületasztalos munkákkal, ahol bizonyos előírt csomómentesség egyáltalában nem volt konstatálható és ahol a terminusok miatt, melyeket a szállítmányok el nem fogadása felborított volna, bizony igen gyakori esetben kellett az ellenőröknek elnézőcknck lenniök, ugyanúgy sok panaszra adtak okot a bádogos munkák is, ahol gyengébb bádog alkalmazása és az eresz és lefolyócsatornák nem megjelölő kiképzése miatt ma is még sok baj van. A külső homlokzatvakolásoknál a vállalatokban megvolt a hajlandóság arra, hogy jobbat adjanak és sok épület az újabban divatba jött színezett vakolással került kivitelezésre. Ha itt vannak is sikerültebb és megfelelő épületek, mint pl. a Wallá-ék által készített Váci- és Madarász-utcaiak, a Fejér és Dános kés7 tette Lenke-uti épületek, a legtöbb helyen főleg feltűnést keltő és nem mindig ízléses színkeverésekkel, a kivitelnél alkalmazott és ilyen munkákhoz nem értő vakoló kőművesekkel inkább rontottak, mint használtak (Gyarmat-utcai), úgyhogy általában a közönséges fröcskölt kőporos habarccsal készített épületek aránylag legjobban sikerültek (Pozgonyi es Vezér-u.), ahol a színhatás túlzottsága nem megy az összhatás rovására. Ezeken a homlokzatokon tapasztalni lehet, hogy ahol merészebb kézzel nyúltak a hatáskeltő eszközök közé, kevésbbé sikerült dolgok születtek meg. Es ez — nézetein szerint - bizonyos mértékig jellemző a napjainkban végrehajtott magyarországi építkezésekre. A hollandiai és németországi modern homlokzati kísérletek, melyek nagytömegű tagozásokkal és élénken színezett hatalmas falfelületekkel igyekeznek új hatásokat kelteni, a forradalmak óta nálunk megerősödött építészi konzervatizmus miatt hazánkban nem találtak még eddig kedvező fogadtatásra. Egy jlyen tömegépítkezés, melynek gazdasági okok miatt nem áll módjában a történelmi stílusokhoz kívánatos drágább anyagokat alkalmazni, önkénytelentil kacérkodik a nyugateurópai modern elgondolásokkal, remélve, hogy olcsó anyaggal és kevesebb munkával nagyvonalú esztétikai effektusokat tud létrehozni. Mint fentebb említettem, ezek a kísérletek kudarccal végződtek és éppen azok az épületek a legkevésbbé tetszetösek, melyeken az ambíciónak a nyomát kontatálni lehet. A lakatos munkáknál, a vízvezetékszerelő, villanyszerelő munkáknál, az épületek előrehaladásával arányban, mindinkább jobban volt érezhető a takarékoskodás és ezeknél már igen erélyes ellenőrzésre volt szükség, hogy a követelmények minimális betartása eléressék. Nehéz volt az anyagok minőségét ellenőrizni. Megtörtént pl. a következő eset: A vízvezetékhez szállított ólomcsövek színe és nehezebb megmunkálhatósága feltűnt az ellenőrző gépészeti alosztályunknak. Mivel arra gyanakodtunk, hogy az ólomcső anyaga szennyeződést tartalmaz, megvizsgáltattuk azt a Műegyetem chémiai' laboratóriumában. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a szennyeződés nem lépi túl a megengedett mértéket. Mivel általánosan az ólomcsövek anyagánál csupán chémiai követelések vannak előírva, a csöveket nem utasíthattuk vissza és így azok beépítésre kerültek. Ekképen jobb meggyőződésünk ellenére kénytelenek voltunk azokat elfogadni, pedig a következmények | aggodalmainkat igazolták. A ridegebb és merev cső kevésbbé tudja felvenni a hálózatban előálló vízlökéseket és így a szokásosnál jóval több csőrepedés fordult elő ezeken az épületeken. A csövek ezen ridegségének oka pedig valószínűleg az voll, hogy egy nagy magyarországi gyár újonnan berendezkedvén az ólomcső gyártására, habár talán pontosan ügyelt a chémiai összetételre és egyéb fontosabb körülményekre, a gyártás ezen ága új lévén üzemében, csekélynek látszó egyes körülményeket nyilván gyakorlat híjján nem vette figyelembe. Főleg a mázoló-, padozati munkáknál érvényesült a takarékossági szándék legjobban, ahol már igen körültekintő ellenőrzésre volt szükség, pl., hogy a cementlapok alá az előírt 6 cm bctonaljazat tényleg el is készüljön. Hasonlóképen teljesen rosszul sikerűiteknek mondhatók a műkőből előírt 50 cm magas lábazatok is, amelyeket a vállalatok hozzánemértő munkásokkal készíttettek, teljesen rosszul és csúnyán, úgyhogy azok átvétele még ma sem történt meg mindenütt és javítások még most is szükségesek. Hogy a vállalatok takarékoskodása munkaközben folyton nagyobb mérveket öltött, ennek nemcscak a kis köbméterenkénti 27-36 P alacsony egységár von az egyedüli oka, hanem hozzájárult ehhez a munka- közben jelentkezett általános drágulás is, mit szerződésük szigorú feltételei mellett a maguk számára hasznosítani nem tudták. Azon időben, mikor a vállalatok ajánlataikat kidolgozták, az építkezés teljesen szünetelt, ennek megfelelően a munkabérek, anyagok a legalacsonyabb árakkal voltak kaphatók. Csoda- latosképcn a főváros által megindított ezen itt szó- banforgó munkák egyszerre szinte ébresztőként hatottak a teljesen cíailudt magánépítkezésre, mely egyszerre nekilendült és a banképítkezések által mintegy dinamikailag magával rántva nem is kis arányokban indult meg és végeredményben az 1927. évben kissé elkésve ugyan, de ugyanannyi lakast produkált, mint amennyit a bankok építettek, ugy- ’ hogy a banképítkezések okozta animáló hatás alatt ugyancsak mégegyszer 2,500 lakás épült, tehát ösz- szesen már 5,000 lakás, ami a lakásínség legégetőbb bajain feltétlenül segített és már számottevő is volt. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a főváros példaadása nélkül a magánosok részéről megközelítő eredményt sem tudtunk volna felmutatni. Említést kell tennem még egy tervezési problémáról, mely fontosságánál fogva szorosan össze van nőve a szociális kérdésekkel. Ugyanis a most tárgyalt építkezéseknél teljesen elvetettük a bérhazak körüljáró, függőfolyosós rendszerét, melyek a pesti bórházakat tipikus bérkaszárnyákká avatjuk. A tervek a több lépcsőházas elrendezéssel, lépcsohazakbol közvetlenül nyíló lakásokkal készültek. Ez ha még messze is van az építőszociologia almától, mely az egyes lakásokat lépcsőház, sőt telek szempontjából függetleníteni akarja egymástól, mégis — ezen épületek tömegépítkezési jellegiét tekintve — nagy eredménynek könyvelhető el. Minden lépcső padlástól pincéig megy, a lakó a legkisebb fáradsággal megközelítheti a fa- és szénkészletét, a mosókonyhát és a szárítópadlást. Az előbbiekben szigorúan rámutattam mindazon hibákra, melyek fáradozásaink ellenére észlelhetők az épületeken, de a külön lépcsőházas elrendezéssel kapcsolatban viszont meg kell állapítanom, hogy ezek az épületek ebben a tekintetben a budapesti bérházak 80%-át fölülmúlják. Sokkal nehezebb az éjjeli kapuzárás problémájának megoldása, mivel minden lépcsőházhoz nem lehet házmestert állítani. Ebben a kérdésben minden esetben, telkenkint külön megoldott kerítésekkel, kapukkal, éjjeli és nappali bejárókkal igyekszünk kompromissziumot létrehozni. Útépítő és csatornaépítő ügyosztályunk szorgalmas mannával építette ki a közműveket, külső és beíső járdákat, melyekhez hozzájárulnak az előkészítés alatt lévő parkírozási munkák. Ezek elkészültével a néhány hónap előtt még rendezetlen mezők és diiledező kunyhókkal és istálókkal éktelenkedő telkek lakályos, egészséges, közművek tekintetében mintaszerű lakótelepekké alakultak. Ami a bankok által épített házak kivitelét illeti, ez csakugyan a lehető legszerényebb és egyszerű, de ezen nincs mit csodálkoznunk. Egy 27-36 P-nyi’ köbméterenkénti egységár mellett, melyben még a tervezési költségek is benne voltaik, az általunk saját rezsijében épített hsainknál: 1926-ban elért 35 P-nyi átlag egységárral szemben, természetesen nem lehetett ezen házakat kivitel dolgában elérni, amihez még hozzájárul az a körülmény is, hogy a főváros a bankokat csak az átvétel és befejezés után fizette ki, tehát az egységárból volt fedezendő a félévi építési idő alatti interkaláris kamat és a bankok által természetszerűleg megkövetelt haszon is, hiszen ezektől altruisztikus áldozatot követelni ez esetben nem lehetett. Mindezeket egybevéve a bankok által készített épületeket általában a főváros szempontjából kielégítőnek kell tekintenünk, ha azokat a háború előtti időkben az égető lakásínség enyhítésére épült igen terjedelmes és szintén igen költséges baraktelepek- kel összehasonlítjuk. Meg kell jegyeznem, hogy a mostani akció a háború előttivel szemben feltétlenül előnyösebb volt a főváros szempontjából, mert a most végrehajtott bankakció végleges jellegű állandó épületeket termelt, a beépítéssel arányos értékkel, aránylag sokkal kisebb területek igénybevételével és lefoglalásával, mint a baraktelepeink, melyek építési költsége egyáltalában nem esik oly messze a bankházaink árától. Ezek ideiglenes jellegüknél fogva, gyorsan avuló és romló anyagjaik mellett, ma már 15 év után siralmas állapotban vannak, sőt már diile- dezők lennének, ha a főváros azokat állandóan nagy költségekkel karban nem tartaná. Nem is szólva a mostani telepeinknek, bár egyszerű, de mégis építészileg megoldott jellegéről, mellyel szemben régi baraktelepeink még igen sokáig fogják városunk külső területeit elékteleníteni és a város kiépítését megakadályozni. Az épületek minőségén még igen sokat rontottak a novemberhavi átadás, főleg az 1927. évben folytonos őszi esőzések és a korai tél beállta is. Ez a körülmény igen sok bajt okozott a beköltözés alkalmával. mikor már a fagyok is sok kárt tettek, egyes lakások még lakatlan volta mellett, — mihez még az is járult, hogy a hirtelen késő ősszel befejezett épületek kiszáradva nem voltak, mifolytán a fűtés ügye a lakások és falak természetszerű nedvessége mellett igen sok panaszra adott alkalmat. Mindezek dacára az összes lakások még a tél folyamán megteltek lakókkal és mondhatom lassan-lassan a lakók különböző panaszai is elhallgatnak. A pénzintézetek és vállalatai szerződésük értelmében egy évig, illetőleg a faanyagokra két évig jótállási kötelezettségben állanak a fővárossal szemben. Mindent elkövettünk, hogy ezen jótállási idő alatt a mutatkozott hiányok kijavíttassanak és pótoltassanak, mely kötelezettségüknek a vállalatok legnagyobbrészt meg is feleltek. Ezea jótállási kötelezettségből folyólag szükséges végleges átvételezé- sek most folynak az egész vonalon és az eddigi eredmények jogosan arra engednek következtetni, hogy ezen végleges útvételezések ;s a fővárosra nézve kedvező eredménnyel lesznek befejezhetek. WEINER MIKSA Elvállal mindennemű e szakmába vágó munkát, pontosan és a legjutányosabb árban. _______Szobafestés # Mázolás # Házrenoválás. ER DÉLYI udvari fényképész MŰINTÉZETE IV. KERÜLET, SEMMEL WEIS-UTCA 2. SZÁM AI állíttatott: 1861. ^akasrzék^nGzS.r' Telefon-sz.T. 228 -89. BUCHWALD SÁNDOR CS. ÉS KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓ. VAS- ÉS FKMRUTORGYÁR BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 4. SZ. Bucsanyecz József építési vállalkozó Budapest, VII., Bottcnbillcr-utea I 1> sz. Várhegyi Andor dfszítö*5’ Munkák a legjutányosabb árban. Budapest, VIII., Mária-utca 15. szára.
