Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-27 / 9. szám
XXIV. évfolyam. 1929. február 27 9. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 31(5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a : 45.476. A TANÁCS most tanácstalan. De még ennél is tanácstalanabb a Keresztény Községi Párt, amely életének legmelegebb óráit éli e pillanatban. Azt sem tudja, él-e még, vagy meghalt-e már, úgy tesz, mintha még élne, nagy harcra készülődik: önkéntelenül is Szolimán szultánra kell gondolnunk, akinek a holttestét lóra ültették, hogy úgy lássék, mintha még élne, mintha még harcolna. A Wolff-párt harcba indul a tanácsért. Ez kötelessége is: ő teremtette meg a tanácsot, a saját képére alkotta sárból és vízből és azután lehelletet is fújt bele. A maga leikéből lelked- zette ezt a gyermeket, akit most a legfőbb tanító bácsi, a belügyminiszter rossz fiúnak nevez és kissé megvirgácsol ama bizonyos leiratban, amelyről most annyi szó esik. A tanács nem a mi tanácsunk, hanem az övék. Annak idején heves harcot folytattunk ellene és tudván tudtuk mindenkor, hogy nem várhatunk nagy dolgokat Wolff Károlyék tanácsától. A harc azonban, amely a választáskor dúlt, elült, a tanács dolgozott és mi nem akadályoztuk munkáját: demokratikus gondolkozásunk és parlamentáris érzékünk azt parancsolta, hogy bele kell nyugodnunk a többségi akaratba, amely akkor —- a kormányé is volt. A tanács dolgozott, esztendők nyugalma és a közgyűlés lojalitása biztosította a munka zavartalanságát és most, amikor a végzett munka gyümölcsét nézzük, meg kell állapítanunk, hogy mi egyéb gyümölcsöt nem is vártunk Wolffék fájáról, mert „nem teremhet a bojtorján fügét“, azt kaptuk meg, ami természetes volt. A belügyminiszter nincs azonban megelégedve ezzel a terméssel és a kormány szokatlanul erélyes, sőt talán még ennél is erélyesebb leirata teljesen igazol bennünket a tanáccsal szemben. A kormány nincs megelégedve a tanáccsal és Wolffék, akik a kormányt támogatják, most visszás helyzetbe jutottak, mivel a kormányleirat egyenesen az ő működésüknek a bírálata. A tanács és Wolffék - egy és ugyanaz. Miközben Wolffék kitartó odaadással támogatják az országos politikában a kormányt, mert csak ilymódon tudják pozíciójukat fenntartani a városházán, arra riadnak, hogy a belügyminiszter úgy megfricskázta őket, hogy szinte elfeledkeznek a támogatásról. A belügyminiszteri leirat következményei esetleg sokkal súlyosabbak lesznek, mint első pillanatra látszottak. Úgy lehet, hogy ez a leirat az országos politikára is ki fog hatni. Wolffék erősen csörtetik a kardjukat, handzsá- rokat köszörülnek és szekercéket élesítenek és körülhordozzák a véres kardot Bécsben, a „Reichspost“ hasábjain. Szörnyen ellenzékiek lettek' —- Ausztriában és kötik az ebet a karóhoz, hogy így meg úgy, majd ők megmutatják, ki a legény a csárdában, a belügyminiszter-e. vagy ők. Mindezt — egyelőre egy osztrák lap hasábjain, de lehet, hogy rövidesen itthon is kiássák a harci bárdot. Lehet, de nem valószínű. Óvatos duhajkodásuk arra bírja őket, hogy mielőtt betörnék pezsgőspoharukkal a nagy tükröt, megkérdezzék, mi az ára, érdemes-e betörni azt. Nem jó kenyér az ellenzékiség kenyere, jobb ma a biztos mandátum és városházi diktá- torság, mint holnap a nincstelenség és — „tanácstalanság“. A Wolff-párt nem tud többé kitérni a nyílt harc elől. Vagy hű marad saját magához, megvédelmezi a tanácsot és a saját városházi pozícióját és akkor szembe kell szállnia a kormánynyal, amelyhez pedig úgy ragaszkodik, vagy A Független Budapest két hét előtti számában részletes cikkben foglalkoztunk a múlt évi költségvetést jóváhagyó belügyminiszteri leirat körüli bonyodalmakkal. Megírtuk, hogy a pénzügyi bizottság részletes vita tárgyává fogja tenni a leiratban foglaltakat és állást foglal a felhozott vádakkal és kifogásokkal kapcsolatban. Nyilatkoztak ez ügyben a pártvezetők és nyilatkozott maga Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok is, aki szintén szükségesnek tartja, hogy a főváros autonóm testületéi a miniszter kijelentései után elmondják véleményüket. Meg- küldötték a miniszteri leiratot jelentéstétel, illetve észrevételezés végett az összes hivataloknak és üzemeknek, amelyek záros határidőn belül teszik jelentésüket az őket érintő miniszteri megjegyzésekre. Várospolitikai körökben naig'ly érdeklődés előzi meg ezt a tárgyalást. , Politikai bonyodalmakat várnak, mert a pártok most épp ellentétes felfogáson vannak s amíg a baloldal eddig makacsul kormányellenes volt s minden beavatkozást visszautasított, most igazat akar adni a miniszternek, viszont a Wolff-párt, mely az országos politikában konnánytámogató elem, a várospolitikában heves ostromra indul a belügyminiszter ellen. Megvan ennek is az oka. A baloldal ezzel a magatartásával nem a kormány iránti bizalmának akar kifejezést adni, hanem a tanács iránti bizalmatlanságának s inkább elismeri, hogy a kormány jogosan avatkozik be az autonómia ügyeibe, semmint hogy a tanács gazdasági politikáját helyeselje. Wolffék természetesen kitartanak az általuk megválasztott tanács mellett s így nincs más választásuk, mint a kormány ellen fordulni. A középpártnak sokkal könnyebb a helyzete, mert a községi polgári párt, — noha gyakran támogatta — de mégsem vallotta magáénak, a tanácsot. A miniszter védelmében pedig most megtagadják a iegyverbarátságot a tanáccsal. Lehetséges, hogy ez a kérdés nemcsak a pénzügyi bizottságot fogja foglalkoztatni, hanem a közgyűlés elé is kerül. A pártok minden egyes tételt meg akarnak vitatni és míg a jobboldal a tanács helyes gazdasági politikáját fogja védelmébe venni, addig a másik oldal ennek az ellenkező] ér őlll terjeszt majd elő bizonyítékokat. Hogy mikor kerül a tárgyaló- asztalra a kérdés, az még nincs megállapítva, de valószínű, hogy minél előbb, mert a tanács maga kívánja a belügyminiszteri leirat sürgős elintézését. Beszéltünk egyébként a pénzügyi bizottság egyes lemond a diktatúráról és eltűri, hogy a városháza kiesik a kezéből. E kettő közt kell választania, arról kell most döntenie, hogy a megsemmisülés melyik formáját válassza. Hisszük, hogy a Wolff-párt a harcot fogja választani. Ha már meg kell mindenképen halnia, úgy legalább legyen meg az a dicsősége, hogy a becsület mezején esett el. Utóvégre van valami vigasztaló abban is, ha valaki szépen hal meg, harcoshoz méltóan, nemesen, mint ahogy az diktátorokhoz és egyéb zsarnokokhoz méltó. Mert nincs csúnyább, mint mikor a zsarnok gyáva és meghunyászkodó akkor, amikor kihull kezéből a hatalom. tagjaival, akik a helyzetről a következőkben nyilatkoztak: Ereky Károly. — A belügyminiszternek törvényadta joga a felügyelete alá tartozó hatóságok gazdálkodását felülbírálni s megkritizálni. Ez ellen semmiféle kifogást emelni nem lehet és tiltakozni sem lehet az ellen, ha a miniszter a főváros gazdálkodását helyteleníti. Legfeljebb a hang ellen lehet vétót emelni, amellyel a miniszter ezeket az észrevételeit közli. 'Fény, hogy a hatóságokkal szemben nem szokás sértő hangot használni s ez még a miniszternek sincs megengedve. Nézetem szerint ebből az egész kérdésből politikai kérdést akarnak csinálni. A mi pártunk még nem foglalkozott az, üggyel s ha majd annak idején a kérdés napirendre kerül, én is azonosítani fogom magam partom határozatával. Ha azonban tényekkel fogják igazolni, hogy a miniszter a fővárossal szemben meg nem engedett erős hangot használ, nem mulasztom el, hogy ebbeli tiltakozásomnak kifejezést is adjak. Dr. Láng Lajos. — Meg kell állapítani, hogy a belügyminiszternek 95% erejéig igaza van, amikor a főváros gazdálkodását súlyos kritikával illeti. Azt is tényként kell leszögezni, hogy a várossal kissé magas lóról beszél mindenki s a miniszter leiratainak hangjában is van bizonyos sértő, lekicsinylő, ami teljességgel szokatlan a város és a minisztérium közötti érintkezésben. A baloldal azonban nem ebből a szempontból akarja vita Dr. Láng Lajos. tárgyává tenni a miniszteri leiratot, hanem Izgalmak a belügyminiszteri leirat körül. A Wolff-párt a kormány ellen és a tanács mellett. — Az ellenzék és a Ripka-párt a tanács ellen és a kormány mellett. — Rendkívül pikáns helyzet a városi politikában. — Ereky Károly, láng Lajos és Scheuer Róbert nyilatkozatai. —. Ereky Károly. Legmodernebb gyógy- ílu Q I |#||| QÄM ATÍIDIIIH BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- intézet sebészi és bel- Hí. í i UlilUm VAS-UTCA 17. H. helye, vízgyógyintézet, napbetegek résiére sniv- i£s ébbetegeknek ttj osztály és légfiirdők.
