Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
1929 december 25 Független Budapest í> Visszaemlékezés Kun Gyufára írta: HARRER FERENC Anniikor ;x Füg (jelien Budapest 25 év előtt elindult, hogy lelkes fölvilágosító munkájával a város lakosságát a város ügyei számára meghódítsa, Buda- dfipest a három (Rát-li, Kaniermayer, Gerlőozy) Károly patriarchális korszakából éppen átmenőben volt a modern világvárossá való kifejlődésébe, amely folyamat abban az évtizedben jutott kivirágzásához, amikor a főváros gazdasági erejét Bárczy István hozzáértése és nagyvonalúsága és Vázsonyi Vilmos népszeretettől átitatott ékesszólása irányították. Ha e határmesgyéről visszapillantok a múltba —■ hisz annak, ami utána következett, már a Független Budapest a krónikása — s szemeim előtt elvonultatom a régi városháza főtisztviselőinek sorát, érdekességeivel messze kiemelkedik közülünk egy ember: Kun Gyula. Életrajzi adatai nem sok helyet foglalnak el: Született 1845-ben; szokásos hivatali pályafutással 1883-ban tanácsnok lett; előbb az út, csatornázási, vízvezetéki és közúti vasúti ügyeket felölelő középí- ti'si (II.), majd 1890 óta 1910-ben bekövetkezett nyugdíjba meneteléig a magánépítési (III.) ügyosztályt vezette. Örömmel írom, hogy még ma. is jó egészségben közöttünk él. És ez a Kun Gyula,' akinek életrajza ilyen egyszerű, már aránylag fiatal korában szinte legendás alakjává lett a. budapesti városházának! Oka: hogy -majd mindenben ellentéte volt szűkebb környezetének, a főváros tanácsa többi tagjainak; ez az ellentétesség annyira megvolt benne, hogy mint ősma- gyar, helyesebben kun, ő volt Pest városának német fogalmazója. Kollégáival szemben az ellentét már ott kezdődik, hogy azoknak alig van közigazgatási képesítésük, — neki bírói is; társai nagyobb része nem több szürke hivatalnoknál — ő nagyiműveltségű és nem bürokrata; azok 67-es kormánypártiak és liberálisok, — ő 48-as ellenzéki és antiszemita; a tanács többi tagja előzékeny, társas lény és jól élni vágyó — ő nyers, néha goromba is, elzárkózó és puritán, egyedüli társasága a Nemzeti Tornaegylet, amelynek még agg-korában is működő tagja. Mindezek a tulajdonságai nagy tekintélyt adtak Kun Gyulának, különösen a közönségnél, a tanácsban azonban elszigetelték, a törvényhatósági bizottság tagjai között pedig sok ellenség'et szerzett velük. Ezért a tanácsban vitás kérdésekben véleményével rendszerint magában maradt, jelöltjeit nem tudta megválaszttatni, a közgyűlést pedig- nem tudta előléptetése számára megnyerni, sőt egyik tisztújításkor meglevő állásából is majdnem kibuktatták. Egyszer nyílt alkalma, hogy évtizedes ellenzékiségének gyümölcseként az alpot gármesterséget, esetleg a polgármesterséget vagy a főpolgármesterséget is elérhette volna, de akkor — az 1905-i nemzeti küzdelem idején — családja sorsán aggódva, elvállalta a királyi biztostól az alpolgármesteri állásba való behelyettesítést s így e politikai helyzet gyümölcsét Kabler Ferenc tiszti ügyész szellemi munkája alapján és a Polónyi Gézával való barátsága révén a szebedságra menetel lel szerencsésen operáló Fiilep p Kálmán tiszti főügyész szedte le a főpolgármester- ségben. Hozzáférhetetlensége anyagiakkal és hatalommal szemben közmondásos volt. Világ-nézetére nézve Kun Gyula konzervatív és sovén volt, de a maga politikai nézetét nem erőszakolta senkire. Sokat szeretett velünk, alárendelt tisztviselőivel beszélgetni és ilyenkor mindig nagy élvezetben volt részünk; a legsokoldalúbb és a leggaz- dagabb tudást tárta fel előttünk a legélvezetesebb formában; elsőrangú csevegő volt, akinek rabelais-i kiszólásai azonban gyakran olyanok voltak, hogy nem bírják el a nyomdafestéket. Tudása inkább enciklopédikus, mint szaktudás; különösen as építészek bámulták, hogy az ő mesterségükből mennyv\ tudott ellesni s ez jobban is érdekelte, mint ügykörének jogi része. Nagy szerencsémnek tartom, hogy hivatali pályámat Kun Gyula mellett kezdhettem és első tíz évet ő mellette tölthettem el. Nemcsak hogy a legkellemesebb körülmények között egy ritka eredeti értékes egyéniség életnyiivámolásait élvezhettem, de lehetővé tette nekem, hogy egyéniségem teljesen szabadon kifejlődjék és távol tartott attól, hogy akár tisztviselői hiérarchIáiban, akár a törvényhatósági bizottság tagjaival szemben a bürokratikus opportunizmus rabjává legyek. Boldog vagyok, bogy életem kialakulásának legfontosabb periódusában a legtisztább erkölcsnek abban a magaslati levegőjében élhettem, mely őt körülvette. Ezért mindig hálával fogok gondolni Kun Gyulára. Buda fürdőváros és Budapest a tranzitókereskedelem gócponttá írta: Dr. BERCZEL JENŐ alpolgármester Huszonöt esztendőre tekintek vissza, midőn (' sorokat papírra vetem, S ha a kedves emlékeket keresem, könnyen megtalálom közöttük azokat, amelyek a jubiláló Független Budapestbe'/, fűződnek. Mert bár sohasem voltam tagja unnak a kiváló gárdának, amely a lapot annyi szakértelemmel, annyi kiváló és mindenkor jóindulatú kritikai érzékkel és mindenek lelett a székesfőváros ügyei iránt meleg szeretettel szerkesztette, mégis szerénytelenség nélkül mondom, mintha a közszeretetben álló várospolitikai hetilapnál: magam is állandó munkatársa lettem volna, aki a letelt két és fél decenninm alatt a legkülönbözőbb eszmék, elgondolások, tervek és vélemények közreadásával mindig szeretettel iparkodtam előmozdítani a Független Budapest közérdekű törekvéseit és céljait. Amidőn a huszonötéves ünnepi évforduló alkalmából a Független Budapest-et üdvözlöm azokkal az őszinte jóérzésekkel, amelyekkel az ember megszokott, megbecsült és megszeretett újságaihoz ragaszkodik, szabadjon a jubileum alkalmából két oly elgondolást a lap figyelmébe ajánlanom, amelyekkel a Független Budapest-nek, mely a székesfőváros érdekeit a múltban is mindenkor annyi önzetlenséggel és szeretettel gondozta, nagyon érdemes foglalkozni. Akinek Budapest életében bármily szerepe van, nem lehet nagyobb gondja, nem lehet szebb célkitűzése, mint, hogy a jelenlegi rend- kvül nehéz gazdasági helyzetben a lakosság könnyebb és jobb megélhetésének előfeltételeit megteremtse, s hogy a szebb és boldogabb jö vöt elökészítse. Mindkét célt, különösen a távolabbit szerény nézetem szerint is — legintenzívebben két gondolat szolgálja. Erről a két gazdasági elgondolásról már évek óta beszélünk, de ezeknek megvalósítása felé — épp a viszonyok mos- tohasága miatt — sajnos, csak nagyon lassú léptekkel haladhatunk. Nem mondok újat, ha — az ünnepi alkalmat felhasználva — egyrészről a székesfővárosnak, illetve különösen a budai résznek fürdővárossá való kifejlesztését, másrészről a székesfővárosnak a Kelet és Nyugat között lebonyolódó kereskedelem gócpontjává való kiépítését hozom szóba. Külföldi példák nyomán bátran állíthatom, hogy amely városok adottságuknál fogva, amely adottság — hála a Gondviselésnek — Budapesten is teljes mértékben meg van, ezt a két problémát helyesen megoldották, naggyá fejlődtek s lakosságuknak nyugodt és boldog megélhetést biztosítottak. Nem is bocsátkozom ezúttal részletes fejtegetésekbe, de a lap jubiláris évfordulóját használom fel arra, hogy a közfigyelmet Budapest e két leg jelentékeny ebb problémájára ez úton is felhívjam, mert szent az a meggyőződésem, hogy e két probléma sikeres megoldása a jövő „boldog“ Budapestjét jelenti, s ha a Független Bi'idapest ismert és elismert akcióképességével a két gondolat megvalósulását sikeresen elősegíti, emléket fog magának állítani — aere perennius. Csordás Elemér dr. egyik legfőbb programpontja: A kerület egészségéért dolgozó szociálhigiénikusok legyenek a tisztiorvosok Negyvenhatezer lélek egészségügyét intézi egy-egy tisztiorvos — „Minél többet van a tisztiorvos a hivatalában, annál kevesebbet teljesít a higiénikus kötelességéből“ Csordás Elemér dr., a főváros kitűnő tisztifőorvosa az alábbiakban nyilatkozott az érdemes tisztiorvosi gárda működéséről, a tisztiorvosképp zésről és általában a tisztiorvosok jövő feladatairól: — A belügyminiszter jóváhagyta a törvény- hatósági bizottság közgyűlésének azt a határozatát, amellyel hat új tisztiorvosi állást szervezett. A jóváhagyást, illetve az állások szervezését különböző helyeken kommentárokkal Kísérték, amelyek a megértés éis a jóindulat mellett tévedést is. tartalmaztak. Azt írták és mondták ugyanis, hogy a szervezés és tisztior- vcsok státuszrend "zése célj bál történt. A ma- -0ni részéről természetszerűleg mindenkor mindent el fogok követni, hogy a tisztiorvosi kar státuszrendezése, anyagi helyzete javítása érdekében minél többet tehessünk meg. Azonban ez alkalommal a leghatározottabban tiltakozom az ellen, mintha javaslatom megtételénél engem -tátuszrerdezési célok vezettek volna. Sokkal magasabb szempont vezetett engem: a főváros közönségének fontos egészség- ügyi érdeke. — A fővárosban 21 kerületi tisztiorvos van. Ha a lakosok számát elosztjuk a kerületi tisztiorvosok számával, akkor azt látjuk, hogy egy- egy tisztiorvosra állagban ífí.000 lélek egészség- ügyi érdekeinek intézése vár. Ez napi 8—10 órai munka miellett is azt eredményezte, hogy egyes tisztiorvosok kötelességeiknek legfeljebb 50 százalékát tudták elvégezni. — Sokan nem tudják azt, hogy a tisztiorvosok orvosi magángyakorlatot nem folytathatnak és semmiféle más orvosi állást nem vállalhatnak. Ugyanabban a helyzetben vannak, mint pl. az ügyvéd, akit törvényszéki bíróvá neveznek ki, aki a kinevezése percében az ügyvédi gyakorlatát beszünteti s az Ügyvédi Kamara névjegyzékéből magát törölteti. A tisztiorvos tisztán és kizárólag csak hivatalos orvosi állásának teendőivel foglatkozhatik. — A tisztiorvos munkájának túlnyomó nagy részét hivatalán kívül végzi el. mert hiszen természetes hogy a halottvizsgálatot, a fertőző betegek elenőrzését, az elmebetegek vizsgálatát, a gyógyszertárak felügyeletét, a házak, a gyárak és ipartelepeik, élelmiszer üzletek, stb. vizsgálatát, de mindezeken felül az egyéb fontos sZoeiálhigiéniai teendőket a hivatali szobában nem lehet elvégezni. — Nincs a fővárosi tisztviselők sorában még egy olyan képesítéshez kötött foglalkozási ág, amelynek a tisztiorvoséhoz hasonló munkaköre volna. A tisztiorvos egész nap rója kerületének uccáit tekintet nélkül fagyra vagy kánikulára, esőre vagy sárra. Ezeken kívül egészségét egyéb körülmények is állandóan veszedelemmel fenyegetik. A legnagyobb csodálkozással hallottam — sajnos, elég gyakran — azt a megjegyzést, hogy a kerületi tisztiorvosokat nem találták tetszés szerinti időpontban a hivatalukban, De nagyon csodálkoztak a bizottsági tagok, a tisztviselők és a felek is amikor én az ilyen megjegyzést örömmel hallottam. Örömmel azért, mert abból azt láttam, hogy az illető tisztiorvos pontosan teljesíti a feladatát. — Ügy a kormányhatóság, mint a főváros közigazgatása sok minden nem higiéniai munkát ró a tisztiorvosokra elvonva őket ezáltal tulajdonképpeni feladatuktól. De másik veszély is fenyeget, s ez az, hogy a tisztiorvosok belekerültek a nagy gépezetbe: a közigazgatóisba, annak bürokratizmusába, ahol mindinkább adminisztratív munkát végző tisztviselők lettek, s alig foglalkozhatnak a kerület higiénéjével. nem is beszélve a szociálhigiénéről. A fejlődés iránya csak egy lehet: a főváros tisztiorvosainak ízig-vérig szoeiál- higiénikusoknak kell lenniük. Ezt követeli Budapest közönségének igen fontos közegészségügyi érdeke. Ezt célozza a népjóléti és munkaügyi minisztérium, által az Országos Közegészségügyi Intézet keretén belül szervezett orsz gos tisztiorvosi tanfolyam is, amely kilenchóaapi tanulmányi idő alatt , szo- eiálhigiénikusokat akar nevelni a főváros és a vidék részére, hogy mint kerületi tisztiorvosok és mint járási tisztiorvosok ilyen irányban működjenek. — Nagyon fontos tehát a jövendőbeli tiszt ei1 v o s o k megválaszt á s a. Nem minden gyakorló- vagy szakorvos lehel jó tisztiorvos. A szociálhigiéma önálló tudományszak. Az ezt művelők hivatottak arra, hogy a jövőben köz- igazgatási orvosi állásokat elfoglalják. — Az elmúlt 25 év alatt nagy változások történtek — különösen az utóbbi években — a tisztiorvosi munka tekintetében. Azonban még távol vagyunk a céltól. Ha igazán szociálhigié- nát akarunk a fővárosban, akkor legelsősorban is engedjék ál a tisztiorvosokat eredeti hivatásuknak, legyenek azok tényleg a kei illet egészségéért dolgozó szociálh igiénikusok.- Ez az én tisztifőorvosi programomnak egyik legfontosabb pontja.
