Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-06 / 6. szám

1929. február 6. Független Budapest-5 v> N EM HISSZÜK, hogy Gyertyaszentelő napján a medve kibújt a barlangjából. Ha csak csepp esze is van a medvének, akkor nem bujt ki, ezt a szörnyű hideget megérezhette odabent is. Már pedig — szakértők szerint — a medve nem bolond állat, legalább is nem annyira bolond, mint a pesti em­ber, aki lót, fut, szaladgál ebben a szörnyű hideg­ben. hogy összehozza valahogyan a fűtésre való szenet és fáit. 'Nemrégen, december elejéh, talál­koztunk egy fa- és szénkereskedővel, szomorú volt, lehajtott fejjel ment az utcán és kereste, remény­telenül várta a telet. A szívünk szakadt meg miatta. Most megint találkoztunk vele, ezúttal nem az utcán, hanem a saját üzletében; az ő szíve nem szakadt meg miattunk. Boldogan dörzsölte a kezét, mosolygott a szemünkből kicsorduló könnyeken, miközben a hőmérő higanyát nézte, amely olyan kicsire zsugorodott össze, hogy alig lehetett látni.- Pompás idő, — mondta — gyönyörű telünk lesz! Neki ez még nem elég, ő még vár. Gyertyaszentelő hetében a főváros medvéje ki­jött a barlangból és •megállapította, hogy a magyar tél még mindig tart. A trianoni jégcsapok, a zúzmara, a szörnyű szél, a halott, zörgő fák azt mutatták, hogy ..nincs még vége. a mi telünknek. És ezt mu­tatta a fa- és szénkereskedő, Benes űr is, aki bol­dogan dörzsöli még a kezét boltjában, dicsérve a nagyszerű telet. A medve, Polónyi Dezső kijött a barlangból és körülnézett. Régóta nem láttuk és most újból meg­jelent, hogy elsőnek jelentse: közeledik a tavasz. Mert hiába van kint jégcsap, süvöltő északi szél, vastag hólepel és üvöltő farkascsorda, a tavasz jön, feltartóztathatatlanul jön: nincs az a fakereskedő, aki ezt meg tudná akadályozni. Üdvözöljük a medvét, amikor most kijött barlang­jából, üdvözöljük mindnyájan mi magyarok, a világ legnagyobb tavaszvárói. * # ❖ E ZER MEG EZER influenzás van Pesten, de — ezt olvassuk — spanyolnáthás nincs köztük. Hála Istennek. Az emberek félnek és elolvassák a lapok hosszú harctéri influenza-jelentéseit, ame­lyeknek Iíőferje ezúttal Csordás Elemér dr. vezér­kari főnök, a spanyolellenes front főparancsnoka. Berlinben dühöng a spanyol. Erre rá is szolgáltak a németek, akiknek a nyelvén a spanyol szónak valami gúnyos hangzása van, mert, ha a német nem is teszi a spanyol szó elé az őrüli epitheton or- nanst, akkor is úgy hangzik a „spanisch“ szó, mint a legnagyobbfajtájű sértés, a legsértőbb lenézés. A németek most megtanulják, hogy a „spanische^-t nem kell úgy lenézni. Eljutott a spanyol — Spanyolországba is. Primo de Rivera ugyan még nem kapta el, de azért még­sem érzi valami jól magát. Spanyolországban dühöng a spanyol. A betegség is, az ember is. Az ember, már mint a spanyol ember, amikor dühöng, akkor felkel a diktatúra ellen. Amikor azonban a spanyol már mint a nátha — dühöng, akkor a spanyol az ember — nem kel fel, hanem lefekszik. Innen a messzeségből egészen zavarosnak látszik ez a spanyol dolog és a lapokból nem látjuk tisztán, hogy a spanyol felkelőknek, vagy lefekvőknek van-e igazuk. A mi védelmezőnk, Csordás Elemér, nagyszerűen harcol. Mint kitűnő orvos tudja, hogy a lelki eszkö­zök sem kevésbbé fontosak, mint a testi medicinák. Harctéri jelentései olyan talpraesettek, annyira szuggesztívek, hogy ez már íélgyőzelem: a pestie­ket megnyugtatja Csordás vezérkari főnök úr és ez már komoly eredmény. Volt egy harcos, egy deli, büszkeképü lovag, — igaz, ez is spanyol1 volt aki dárdával ment neki a szélmalomnak. Csordás Elemér neki szegezte dárdáját ennek a csúf, rontó betegség­nek és a spanyolnátha mcgszégyeniilten hátrál Budapest falai alól. Gratulálunk Csordás Elemérnek az eddigi sikeres küzdelemhez. (De azért ne vegye sértésnek a kitűnő tiszti fő­orvos, ha alulról megkopogtatjuk az asztalt és háromszor „pfuj, pfuj, pfujt“ mondunk, mert — sze­rintünk — ez is nagyon fontos a spanyolnátha elleni küzdelemben. Nem szabad elkiabálni a dolgokat időnek előtte és a kopogtatás és elpfujolás is épp annyit ér, mint a hatósági óvintézkedések.) * * *. E S HA MÁR IIT TARTUNK, ha aktuális minden­képen a spanyol kérdés, akkor nem szabad megfeledkezni a mi felkelőnkről, Nagy Ferencről sem, aki fellázadt a saját Primo de Riverája, Wolff Károity ellen. Mint ä cindad-reali tüzérek, ő is fel­vonult, de eredményesebben. Nagy Ferenc úgy tett, mint az egyszeri tüzérönkéntes, önállósította magát, vett egy külön ágyút és azzal bombázza most a diktátort, mégpedig eredményesen. Az ő forradalma nem is cindad-reali, hanem ma­gyar: csuda reális. (Jaj! A szerli.) Nem tudjuk, hogy áll a spanyol diktátor dolga saját hazájában, de azt már látjuk, hogy a magyar városházi diktátor szénája rosszul áll. Nagy Ferenc eddig csak Nagy Feri volt. Most már a Wolff-párt elégedetlenjei respektussal1 nézik a felkelő vezért és eképen méltá­nyolják Nagy Feri harcát: — Ez a Feri .— nagy. Nagy Ferencböl (nagy F-fel), nagy Ferenc lett. KALMÁR MENYHÉRT szobafestő-, mázolómunkát olcsón vállal Budapest, IX., Ranolder-utca 25, — Alapítva 1908. WEINER MIKSA Budapest, VI., Jókai-u. 8. j Elvállal mindennemű e szakmába vágó munkát, pontosan és a legjutányosabb árban. _______Szobafestés # Mázolás Házrenoválás. ______ Fi scher Ernő és mázoló I Budapest, VII., Rottenbiller-u. 29/a. Teleíon: I. 371-98. j DRÓTFONAT A LEGJOBB KERITÉSftNyAG. KOLIERICH™ BUDAPEST. IV.FERENC - JÓZSEF RAKP 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom