Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-04 / 49. szám
6 Független Budapest 1929 december 4. Egy pesti diák keservei... Irta: Posta Sándor Mayának legyen mondva, biztag bácsi! Van magának fogalma arról, mi az pesti gpereknek lenni?! Maguk csak dumálnak, hogy így a gyerekvédelem, úgy ifinevelés, hogy ennyit áldoznak iskolára, uszira, meg focira. Én tudom! Olvasok újságot mindennap a körúton! Hát ebből nekem éppen elegem van! Mire való az a nagy gyerekpolitika? Hagyjanak minket élni! Mert ez, szavamra mondom, nem élet. Az ember alig aludt valamit, mar kiran- cigálják az ágyból: aló mars az iskolába!^ A fatertól elfelejtettem megkérni a jegy árát, rohanok a huszonhetes után, hogy előbb legyek a megállónál, mint a Tumpek meg a Kovács, mert különben ők kapaszkodnak az ütközőre. Ha lecsúsztam, mehetek gyalog, ahogy csak a lábaimon kifér, persze elkések. Akkor jön egy frász a képembe, egy szót se szólhatok, mert utóvégre igaza van. Nyolcra bent költ lenni, hát startoljak előbb, de viszont durmolni az mégis csak a legfinomabb a világon. Igaz, a foci még jobb, ahhoz meg nem jutok! Jó, no! Bent vagyok az iskolába, a késésen is túl vagyok. Most tessék idehallgatni. Kiszámítottam, hogy egy héten belül ülünk az iskolába harminc órát, mire hazaérek kétóra, ebédelek háromóra, aztán számítgatom, ha kilógnék a Népligetbe meg vissza, az háromnegyed- óra, mondjuk egy félórát fociznék. Nem megy biztag bácsi, szavamra nem lehet, mert tetszik tudni: hittanból van két oldal, mag garbói mondattan egy félkiló, történelemiből három oldcd, jelzem tele mindegyik egy csomó telefónszám- mal, földrajzból Délamerika hegyei, az különben elég’muris, olyan jó mozinevek vannak benne, na aztán, hogy el ne maradjon a hasfájásom, van még két számtanpélda, meg ábrázoló- mértanból egy csomó mejreszíni való. Ezzel muszáj valahogy elkészülni, mert ha még egy-két dacit fogok, akkor úgy kivágnak az iskolából, mint egy rongyot. Nem mehetek sehova. De szerencsémre egy folyosón lakunk a Törökkel, aki a bébe jár, kifütyülöm a folyosóra, de alighogy egy-két percet szórakozunk, jön már a házfelügyelő úr, ránkreccsent, hogy így meg úgy, kiraknak a lakásból, ha be nem fogjuk a szánkat, meg ne rongáljuk a korlátot, és egyébként ne csináljunk forgalmi akadályt a gangon, befelé a lakásba. Az öregem este dühös, mert megint odaadtam neki a számtan-példát, ő talán meg tudja csinálni, pénztáros a bankban, majd pofontörült, mit kínozom őt ilyen marhasággal, ő ezt nem érti. Hát én értsem? Viszont vasárnap délelőtt templom, szentbeszéd, ilyen ünnepély, olyan ünnepély, nem létezik, hogy délre otthon lehessek! Vasárnap délután megint magolhatok, mert hétfőn újra kezdődik az egész verkli élűiről. Maradna a szombat délutánom, akkor meg délután van harmadik tornaórám. Áztat tetszik mondani, hogy van elég óraközti szünet, meg tornaóránk is van. Az is valami? Azon a piszkos udvaron, tele lesz az ember szája meg mindene piszokkal, alig egy kicsit stukkolunk, aztán jön a diri, hogy milyen mocskos vagy, nem tudsz vigyázni magadra! Hogy nézel ki? Pedig kijelentem magának, hogy otthon meg mindig az anyámtól kapok, mert a zsebkendőmmel a cipőmet rendesen lepucolom, de néha elfelejtkezem magamról, aztán belefújom az orromat is, akkor persze kész a cifferblattom. De mit csináljak? Megmosdani rendesen nem tudok, mosdó az nincs, csak olyan árva vízcsap, ott meg a srácok dulakodnak, hogy elébb ihasson az egyik, mint a másik, meg aztán már megpróbáltam, az ember telespricceli a ruháját, aztán a végin olyan lesz, mint a disznó. Ha meg torna van, akkor még rondábban kerülök haza. Tetszenék hallani, mit kapok az anyámtól ilyenkor. Hát azért kaptál tornanadrágot, tornacipőt, hogy így nézel ki, mint egy utolsó. Hiába magyarázom, hogy a tornában az ember kiizzad, meg piszkos lesz a tenyere a padlótól, s nincs hol rendesen megmosódjunk, nem ügyelhet az ember magára, megtörüli a szem.it, meg néha az orrába is akad dolga, aztán egy kicsit bemaszalódik. Kijár nekünk odabent is, meg otthon is. Pedig komolyan mondom, nem is tehetek róla! Akad néha úgy, hogy két napunk van egymásután, mikor nem köll iskolába menni, olyankor mindig más helyet próbálunk ki a fiúkkal a parkok közül, hátha akad egy hely, ahol nincs csősz. Mert az mindig elzavar, ha játszani akarunk. Hát van olyan hely?1 Nem Knzmányi és Stahlreiter szobrászok és kőfaragók Budapest, X. kerület, Kerepesi-út b», szám. Vállalnak mindenféle épület- és márványmunkákat, szobrokat és síremlékeket stb. Telefonhívő : József 355—64. létezik! Parkban mindenütt van csősz, és az mindig elzargat. Van egypár jó telek, de alighogy egyszer fölfedezzük, mindjárt ten- niszpályát csinálnak, azt bekerítik, vagy telerakják valami vacakkal, és főleg mindegyiket fölfedezik a rendőrök is, azt azok zargatnak el. Néha előjön, hogy uszodába mehetünk, nem egészen potyán, de elspórolok egypár, uzomnazsömlét, aztán nem kell kérni otthon. Igen ám, de ha nem tudok kraulozni, vagy nem tudnak használni a stafétában, akkor, kinéznek onnan, meg egyszerre száznál is többen köpödünk a vízben, az se jó mulatság. Meg versenyek vannak. Akkor kimegyünk két hónapban egyszer a fradipályára, csakA városháza műszaki ügyosztályán egységes irányítás alá akarják helyezni a közmunkák vállalatbaadását és meg akarják akadályozni, hogy az egyes referensek maguk válaszszák ki a váltakozókat. Bár ennek az intézkedésnek a helyességéhez szó férhet, miután éppen a munkát elrendelő műszaki közegek tudják a legjobban, hogy az egyes ipari munkákat mely vállalkozóval lehet a legjobban végrehajtatni, adminisztrációs szempontból mindenképpen helyes az egységesítésre irányidó elgondolás. Solty Lajos tanácsnok a napokban bocsáj- totta ki e tárgyban új rendeletét. Ebben elrendeli, hogy a műszaki ügyosztály előadói — mielőtt a rövid úton való megrendelőleveleket és a szűkebbkörű ajánlattételre szóló felhívásokat kiállítanák — a nyilvántartás vezetésével megbízott^ jogi alosztályi előadótól a felszólítandó vállalkozók névsorát és egyéb szükséges adatokat személyes érintkezés útján beszerezni tartoznak. Kivétel az az eset, amikor 500 pengő értéket meg nem haladó rövid úton való megrendelésről van szó. A nyilvántartott vállalatok közül azok, akiknek várakozási dejtik van, amely várakozási idő még nem telt le, továbbá azok, akik már előzőleg más munkára mán felhívást kaptak, de a munka odaítélése még nem történt meg, újabb munkára fel nem szólíthatok, illetve részükre megrendelőlevél ki nem adható. Az érdekelt műszaki előadók tartoznak minden esetben bemutatni a jogi alosztálynak az illető munka vagy szállítás költségvetését és előirányzatát. A szűkebbkörű ajánlati felhívások szétkiilA havidíjas hivatalnokok, az árvák és az altisztek lakáspénzrendezésének ügye kerek egy esztendőig húzódott. Az érdekelt alkalma zottak már rég megindították a mozgalmat la kásillietményeik felemelése iránt. Az altisztek azt sérelmezték, hogy a békebeli állapottal szemben, a szolgálati időre Való tekintet nélkül, mindannyioknak egyforma összegű lakáspénzt állapítottak meg. Azelőtt, ig'en helyesen, az altisztek fizetési osztályának megfelelően három kategóriába volt sorozva az altiszti alkalmazottak lakbérilletménye. A háború alatt ezt megszüntették és a legöregebb, hosszú szolgálattal rendelkező, nagycsaládú altiszt is ugyanannyi lakbért kapott, mint az, aki most lépett be a szolgálatba. Emellett a lakbér rendkívül alacsony összegben, negyedévi 99 pengőben volt megállapítva, ami a mai viszonyok közt nem fedezni egy család egyhavi lakbérköltségét sem. Egészen nyilvánvaló, hogy a kisfizetésű altisztek bizony alaposan ráfizettek erre az illetményre. A havidíjas hivatalnokoknál hasonló voll a. helyzet. Ezek közt is sok a régi szolgálattal rendelkező családos tisztviselő, és lakbérük szintén csak 99 pengő volt ^ negyedévenként. Nemcsak az összeg csekélysége, hanem az is sérelmes volt rájuk nézve, hogy az altisztekkel egy kategóriába sorozták őket, noha kétségtelen, hogy egy magasabb kvalifikációjú tiszt-1 viselő már csak társadalmi helyzeténél fogva is különb otthonra tarthat igényt, mint egy altiszt, ehhez pedig a negyedévi 99 pengő igazán kevés. Rendezésre szorult az árvák lakbérügye is. Ezek részére a belügyminiszter teljesen beszüntette az illetmények folyósítását. A főváros közgyűlése már a múlt évben orvosolni akarta, e sérelmeket és határozatot hogy ott meg muszáj atletizálni, otthon meg van murgálás, hogy mi a fenének neked nevezési-díj, mit köll neked atlétizálni, mint a nagyoknak. Eridj játszani, ha van időd! Mennék én, de hová? És mikor? Pedig’ most jön a hó! Ródli, meg korcsolya!... Ezeket mondta nekem egy ragyogó szemű, sápadt arcú drága pesti gyerek. Törékeny, fehér liliomszálai a milliós emberkertnek, be igazatok van! Valamikor régen, Álommagyarörszág idején, hogy vágytam közétek pandúrt-rablót játszani, vesszőparipán versenyezni. Ma? Nem szeretnék gyerek lenni Budapesten! dése és a versenytárgyalás megtartása között ezentúl legalbább 8 napi időköznek kell lennie. Mivel a nyilvántartásnak legfőbb célja a munka megosztása, ennélfogva szűkebbkörű versenytárgyalásra csak azok a vállalkozók hívhatók fel a jövőben és rövidúti megrendelőleveleket is csak azoknak lehet kiadni, akiket erre a célra a jogi alosztály kijelölt, tekintet nélkül arra, hogy az ilykép kiszemelt vállalkozók az érdekelt műszaki előadó előtt ismertek-e, vagy sem. Tanácsi vagy építési ál- bizottsági határozattal meghívhat atlanoknak minősített vállalkozók ajánlati felhívást nem kaphatnak. Ezentúl a nyilvános versenytárgyalási hirdetményeket is a régi alosztály teszi közzé, oly módon, hogy a kiírás és az ajánlatok beérkezése között 15 napi időköz legyen. A nyilvános versenytárgyalásoknál is a hirdetmény szövegével együtt a munka költségvetését és előirányzatát is be kell mutatni. Minden pályázatot és versenytárgyalásra szóló ajánlatot ezentúl a jogi alosztálynál kell benyújtani. Nyomatékosan figyelmezteti Solty Lajos tanácsnok az ügyosztály tisztviselőit, hogy a kiírási művelet egyes részeit, illetőleg a felhívandó, vagy az ajánlatot tett vállalkozók neveit bárkinek is elárulni tilos. Hogy a jövőben utólagos aktacseréléseket vagy hiányzó adatok pótlását megakadályozzák, a vállalkozók a pályázatoknál benyújtott összes iratokat tartoznak összefűzni és a fűzött zsinórt pecséttel ellátni. hozott, amelyben a lakbérügyet megfelelően revideálta. A belügyminiszter akkor nem já-‘ mit hozzá a közgyűlés döntéséhez. Az érdekeltek természetesen nem nyugodtak bele az elutasításba, tovább folytatták akciójukat és a tanács javaslatára a közgyűlés ismét magáévá tette az ügyet. A másodszori közgyűlési határozatra, amelyet még májusban hoztak, a miniszter most válaszolt. A miniszter nagyjában jóváhagyta a lakbérrendezést, csupán az összegek megállapításánál tett kisebb módosítást. Előzetesen a pénzügyminiszterrel is letárgyalta a kérdést és ennek a közös megegyezés-! nek alapján az altisztek lakáspénze most már a következőkép alakul: Az 1.—4. fizetési fokozatban negyedévi 143.25—165-25, az 5.—8. fizetési fokozatban 121—137.75, a 9.—12. fizetési fokozatban 99—110 pengő a lakbér. A havidíjas hivatalnokok lak- bévé 99 pengőről csak 110 pengőre emelkedett. Az árvák, az özvegyi lakbér 50%-át kapják ezentúl lakáspénz fejében. . A belügyminiszter ez év május 1-től visszamenően engedélyezte ezeket a felemelt lakbéreket. A döntés nagy megelégedést keltett az érdekelt alk a Im a zottak körében. n. Viiroelisjelben Thermálfürdők, külön szénsavas, iszap-, fényfürdők és egyéb gyógytényezők. Egységes irányítás alá veszik a közmunkák vál lalatbaadását Ä jogi alosztályok írják ki a versenytárgyalásokat és az ajánlatokat is ott kell beadni Felemelték az altisztek, havidíjasok és árvák lakbérét Május 1-től visszamenoieg kapják meg a felemelt illetéket
