Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-06 / 6. szám
XXIV. évfolyam. 1929. február 6, 6. szám. * Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 3k5~82. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. m A revíziót sürgette Budapest közgyűlése és aligha van dolog a világon, ami sürgősebb lenne, mint a trianoni bűn expiálása. És az is bizonyos, hogy akár sürgeti a főváros közgyűlése, akár nem: a revízió egyszer eljön, csak az a kérdés, mikor és ebben a „mikur“-ban nem játszik szerepet az, hogy megsürgette-e a kormányt, a főváros törvényhatósága. Sajnos, ennél a kérdésnél mindenkinek, még a legkisebb francia kül- iigyminisztériumi fogalmazónak a véleménye is fontosabb, mint Budapesté, a vérző ország eszéé és szívéé. De azért mégis meg kellett tennie Budapestnek ezt az első lépést, amelyet követnie kell majd a másodiknak, harmadiknak, tizediknek, századiknak, mindaddig, amíg a revízióból nem lesz valóság, mindaddig, amíg Budapest nem tizennégy vármegyéből álló kis kormányzóságnak, hanem a hatalmas, 63 vármegyés szent magyar királyságnak lesz a fővárosa. Bizony nem kérdezik meg Budapestet, akarja-e a revíziót és aligha találják fontosnak Benesék és Bertheloték, hogy Budapest milyen feliratot intéz a magyar országgyűléshez ebben a dologban, amely egyelőre az ő kettejük magánügye, amelyet annak idején megbeszéltek és paragrafusokba foglalva aláírattak a trianoni palotában. Nem kérdezik meg Budapestet és az sem érdekli őket, hogy Budapest sürgeti a revíziót: csak sürgesse, Budapest egyelőre olyan kevéssé fontos előttük, akárcsak valami afganisztáni falu, amelynek nevét most olvassák először a lapokban. Budapest felírhat, Budapest sürgethet, Budapest csinálhat, amit akar, a pesti városháza hangja nem hallatszik el a mennyországig. Ezt tudja mindenki idehaza is és mégis azt kell látnunk, hogy az elmúlt hét városházi nagy eseményét olyan körülmények előzték meg, melyek idegenül és kellemetlenül érinthetnek mindenkit. Egy dolog halálosan biztos: nincs ember Csonka-Magyarországon, aki ne tudná, hogy békerevizió nélkül itt nincs élet, hogy a mai Magyarország így meg nem maradhat. Nincs ebben az országban, aki lemondott volna, vagy hajlandó lenne lemondani mindarról, amiről Trianonban — lemondtunk és nincs senki sem, aki ne tartaná természetesnek, hogy mindent el kell követnünk ennek a‘ barbár és aljas békeszerződésnek a megmásítására. És amikor itt ebben a kérdésben ember és ember, falu és falu, város és város közt nincs különbség, akkor azt látjuk, hogy a revízióért való állásfoglalás Budapest közgyűlésében — pártkérdés. Izgatott tanácskozások, pártközi értekezletek, kompromisszumok és többségi döntés eredménye az a néhány mondat, amellyel a iőváros most kivonul a hallgatásból és^ aktív katonájává szegődik a Trianon ellen való harcnak. És még a tanácskozások és megegyezések sem tudták biztosítani azt, hogy Budapest népe, — amely egyöntetűen, minden különbség nélkül, egyformán érez ebben a kérdésben, — egyöntetűen fejezte volna ki akaratát: a revízió dolgából is politika lett, a törvényhatósági bizottság pártjait előbb közös nevezőre kellett hozni, mert különben Budapest nem tudott volna megfelelően fellépni a revízió mellett. Trianon és a revízió nálunk nem politika. A városházán mégis az. A revízió gondolata nálunk olyan abszolút érzés, mint ahogy nem lehetünk meg levegő nélkül. Nem imperialisztikus érdek, nemcsak az ország és a nemzet legfontosabb, sőt mondhatnánk: egyedül fontos kérdése, de minden egyes embernek legszükségszerűbb magánérdeke is a revízió. Nemcsak a térképen csonkult meg az ország, hanem a valóságban is: minden egyes embert megcsonkított Trianon, nincs foglalkozási ág, amely ne éremé, hogy nyomorékká lett a békeszerződés folytán ő is, nemcsak az ország és a térkép. Itt, ebben a dologban nem lehetnek pártok és osztályok, nem lehetnek felekezetek és fajok, nem lehetnek ilyen meg amolyan világnézetek, itt csak egy dolog lehetséges: összefogni, sikoltani és égbe kiáltani a szörnyű bűnt, amellyel megcsonkítottak bennünket. Nem fontos, hogy ez a hang szép legyen, mindenkit kielégítő, mert a fájdalom hangját nem szokták előbb kottába szedni és az igaz fájdalom hangjául elég egy artikulátlan felhördülés is, egy sikoly, amely megrázza az agyvelőket, egy jajkiáltás, amelynek nincs szavakba fogható értelme, de megvan az útja a szívekbe. A frankhamisítás értelmetlen, ostoba dolog A választási csaták a szerdai közgyűlésen folytatódnak. Az izgalmas plébános-pótváíasztás mellett egy második plébánost állás, azonkívül a harmadik elöljárói állás is választásra kerül szerda délután. Egyszerre tehát három érdekes választás zajlik le és a közvélemény nagy kíváncsisággal lesi az eredményeket. Ami a ma betöltésre kerülő elöljárói állást illeti, az Guth Ferenc és Holtzspach Ödön pártharca lesz. Amíg a legutóbbi napokban Holtzspach győzelme látszott valószínűnek, mára lényegesen megváltozott a helyzet. Guth Ferenc győzelmi esélye az utolsó néhány nap alatt nagy lépéssel nyomult előtérbe. Lényegesen javított Guth helyzetén az, hogy a szocialisták melléje álltak s most csupán a Wolif- párt tekinthető ellenfelének. Az utolsó percben azonban még megtörténhetik az is, hogy Guth Ferenc egyhangúlag lesz megválasztva. Wolffék ugyanis a A Független Budapest legutóbbi száma közölte elsőnek azt az érdekes hírt, hogy Csupor József tanácsnok illetékes tényezőkkel tárgyalásokat folytat nyugdíjba vonulásáról. Komoly helyen azóta ezt a hírt megerősítették, sőt ä pártok vezetői is tudomással bírnak Csupor József tárgyalásairól. Múlt heti _ cikkünkben arról' is beszámoltunk, hogy Csupor tanácsnok nyugdíjazása nem jelentené azt, hogy közte s a főváros közt minden összeköttetés megszakad, sőt ellenkezően: Csupor munkásságát a főváros más irányban kívánja igénybevenni. Újabb elhelyezkedése, érdekében beható tanácskozások folytak és mint beavatott helyről értesülünk, sikerült e tekintetben is majdnem végleges megállapodásra jutni. A helyzet jelenlegi állása szerint volt. Büntetni kellett a hamisítókat. És mégis: a frankhamisítás egy ilyen kétségbeesett, értelem nélküli felhördülés volt azok részéről, akik csinálták, furcsa gesztusa egy ny imorék koldusnak, olyan gesztus és olyan sikoly, amelyet meghallott Európa. Hogy Budapest közgyűlésének hangját meghallják-e, nem t djuk, de az az érzésünk, hogy egyelőre ne várjunk sokat a főváros feliratától. De ez a mostani lépés csak az első volt, amelyet követni fog majd a többi és hisszük, hogy nem kompromisszumok és megalkuvások fogják diktálni azt, ami ezután a revízió dolgában történik, hanem a spontán érzés, amely benne él a közgyűlés minden egyes tagjában. Ha az érzésére fog majd hallgatni a közgyűlés, más lesz a hangja, mint most volt és máskép is fogják tudomásul venni ezt a hangot. A manikűrözött oroszlánkörmöktől nem fél senki sem. harmadik elöljárói állást Holtzspach Ödönnek ígérték, de akkor nem számítottak arra, hogy Guth a második állásból kibukik. Már pedig Wolffék az előző választáson Guthot tették hivatalos jelöltjükké s igen furcsa lenne, ha most ellene fordulnának. A legvalószínűbb tehát az, hogy a rendes közgyűlésen Guth egyhangú megválasztással kerül be az elöljárói székbe. Február végén kerül sor a további választásokra. Ekkor töltik be Bérezel Jenő tanácsnok állását, az üresedésben levő negyedik elöljárói, a tisztitőügyészhelyettesi, a Csármán Ferenc behelyettesítésével ideiglenesen ellátott műszaki tanácsnoki s egy tiszti- orvosi állást. Ezek a választások mentesek lesznek minden izgalomtól, mert úgyszólván minden állásra megvan az egyhangú jelölt, akiknek alig vannak komoly ellenfeleik. Csupor József a Takarék- és Vásárpénztár élére kerül, csupán az nincs még végleg elhatározva, hogy elnöki, vagy vezérigazgatói minőségben-e. A Vásárpénztárnál ugyanis nagy személyi változások készülnek, az elnöki állás már is üresedésben van s az igazgatóság többi tagjait is ki akarják cserélni. Az elnöki pozíciót még legutóbb is politikus gazdasági szakférfiakkal akarták betölteni és ezzel kapcsolatban Ereky Károly és Friedrich István neve volt kombinációban. Friedrichről ma már nem beszél senki, annál egyöntetűbb az óhajtás, hogy Ereky Károly kerüljön a Vásárpénztár élére elnöki vagy igazgatói minőségben. Ha Ereky a vezérigazgatói állásra reflektál, úgy Csupor József a Vásárpénztár Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM QZIV» ÉS ÉRBETEGEKNEK TTJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vlzgydgyintézet, napés légfürdők. SESaSS8EES38^2 Választások a szerdai közgyűlésen.] Két elöl járói cs plél>áno*vála*ztá*. — Katii Ferenc megválasztása biztosítottnak látszik. Csupor tanácsnok a Vásárpénztár élén. Elnöke. vagy »cdi? vezérigazgatója lesz a yasarpenztarnak. —- Ha Ereky lesz az elnök. Csupor lesz a vezérigazgatója a pénztárnak. Ereky Károly. Csupor József.
