Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-16 / 42. szám
Egyes szám ára 50 fillér 1929. október 16. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. —^— Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. ■■■■woMaHMBmHeMnBnBi Az új moriamur. Annak, ami a fűváros szerdai közgyűlésén és azóta történt, nem szabad nyomtalanul eltűnnie. A közgyűlés, mint egy ember, rántott kardot az autonómia mellett és az a moriamur, amely itt hangzott el, nekünk szebb és kedvesebb, mint ama régi volt, amelyen egy aulikus nemesség kötötte le magát méltatlanul és ok nélkül a felsőbb hatalomnak. A múlt heti moriamur a demokráciáért, a főváros önkormányzatáért hangzott el és a főváros közéletének egyik legszebb pillanata volt. A fővárosnak ez a manifesztációja akkor se marad nyomtalan, ha itt nem is rögzítenők le. Hatása már megmutatkozott eddig is és még inkább érezhető lesz ezentúl. A törvényjavaslat további előkészítése most már ennek a grandiózus közgyűlési hangulatnak a hatása alatt folyik, és ha a parlament elé kerülő javaslat egész lényegében különbözni fog attól, mint amelyet a Független Budapest egy másik helyén ismertetünk, úgy ez a múlt szerdának köszönhető. De a legnagyobb hatása ennek a közgyűlésnek az az öntudat, amelyet az a polgárság érezhet és az az önkormányzat hirdethet, amelyet meg akarnak semmisíteni, ki akarnak irtani, hogy híre se maradjon. A szerdai közgyűlés lefolyása a leghatalmasabb érv az ön- kormányzat megtartása és fejlesztése mellett. Nagy elégtétellel tölt el bennünket az a tudat, hogy az autonóm közgyűlés minden melléktekintet és minden széthúzás nélkül egyesült az ónkormányzat védelmezésének gondolatában. Egész világok választják el a közgyűlés egyes csoportjait egymástól, át nem hidalható távolságok és óriási szakadékok meredeznek köztük. És ezeket a szakadékokat egyszerre csak áthidalta egyetlen eszme: a polgári önérzet, Budapest népének egy akarattal való tiltakozása a hatalom ellen, amely ezt a polgárságot játékszerré akarja ledegradálni. Az autonómia máris meg van mentve, mert Budapest népének autonóm képviselete megmutatta ezen a szerdai napon, hogy nincs erő, amely pótolni tudná az önkormányzat nagyszerű erejét. Mi kezdettől fogva hittel hittük és hirdettük, hogy Budapest népe méltó arra, hogy a saját dolgában maga intézkedjék. Ismerjük azt a nagyszerű polgárságot, amely hatalmassá és gyönyörűvé tette Budapestit, amely abban különbözik egyéb fővárosoktól, hogy azokat uralkodók tették naggyá, míg bennünket a magunk ereje állított Európa legszebb, legmodernebb városai közt is a legelső helyek egyikére. Hirdettük, hogy ezt a polgári erőt bilincsekbe verni a legnagyobb bűn lenne: a szerdai közgyűlés megmutatta, hogy ez az erő nagyobb, mint azok a bilincsek lennének, mert egyetlen gesztusra porba hullottak a vasak, amelyeket kezünkre, lábunkra akartak tenni. Ez az öntudat a legnagyobb erőnk és ez vezet bennünket a további küzdelmekben. Az impozáns fellépést, a felemelő érzést semmi sem zavarta. Jobb- és baloldal teljesen egységes volt: olyan, mintha ők viselnék az „egységes párt“ nevet. Ami pedig a középpártot illeti, ha nem is mutatta, tudjuk, hogy egyiitt- érzett a két szélső oldallal és a kulisszák mögött harcol azért az ideálért, amely mellett a közgyűlés ország-világ előtt harsogta világgá a szerdai moriamurt. A hallgatás nem mindig ielcnt beleegyezést, különösen pedig nem a politika világában: abban a csendben, amellyel a középpárt fogadta a közgyűlés tiltakozását, volt annyi tiltakozás, mint a nyílt manifesztá- ciókban. A belügyminiszter karácsonyig törvényt akar csinálni a javaslatból. Mi már tudjuk, hogy ebből a javaslatból nem lesz törvény. De addig még nagy út áll a közgyűlés előtt, amely, ha utolsó közgyűlése is a Mai főváros életének, megmutatta, hogy méltó vezetője Budapestnek. A fővárosi reform elbuktatása érdekében megindított küzdelemnek érdekes fejleményei lesznek. A főváros szerdai közgyűlése impozánsan tüntetett az autonómia mellett. Ez a demonstráció megtette hatását úgy a főváros nagyközönsége, mint a döntésre hivatott kormánytényezők előtt is. Még nem zajlott le a belügyminiszteri anfcétezés, egyelőre tehát nem bocsátkozhatunk jóslásokba a reformtervezet rendelkezései tekintetében, de máris megállapítható, hogy lényeges módosításokra lehet számítani. Scitovszky Béla belügyminiszter a főváros viharosan tüntető közgyűlésének lefolyása után olyan értelmű nyilatkozatot tett közzé, amely szerint egyelőre csak tervezetről van szó, amelyen még változtatások és módosítások lesznek. A belügyminiszter hangulatváltozásának az okát és magyarázatát abban a fáradhatatlan tevékenységben kell keresni, amellyel űr. Ripka Ferenc főpolgármester az autonómia védelmére sietett. Ripka Ferenc főpolgármester távol a nyilvánosság zajától, a kulisszák mögött minden tekintélyét latba vetette, hogy a reformtervezetet még első ismertetése előtt is elfogadhatóbbá tegye. Egyelőre tehat csak a várakozás álláspontjára helyezkedhetünk. Az azonban nem kétséges, hogy a fővárosi törvény reformja még ebben az esztendőben a törvényhozás elé kerül, sőt Scitovszky Béla belügyminiszternek elhatározott szándéka az, hogy karácsony előtt a javaslatot feltétlenül tető alá hozza. Ezek után felmerül az a kérdés, hogy a fővárosi reform törvényerőre emelkedése következtében milyen politikai változások várhatók. Ez év december 31-én lejárnak azok a mandátumok, amelyeket tavaly októberben egyszakaszos törvénnyel hosszabbíttatott meg a belügyminiszter. Az egyszakaszos mandátumhosszabbító törvényjavaslat tárgyalásakor ellenzéki oldalról azt a kérdést intézték a belügyminiszterhez, hogy mi történik egy esztendő múlva abban az esetben, ha addigra nem lesz új törvényes rendelkezés a főváros törvényhatósági bizottságának újjáalakítását illetőleg. Scitovszky Béla belügyminiszter a leghatározottabban kijelentette, hogy kizárólag törvényes eszközökkel fog élni, vagyis minden rendeleti út mellőzésével magához a törvényhozáshoz fog fordulni. Ez az időpont most elkövetkezett. A főváros igazoló választmányának egy hónapon belül, tehát még november 15-e előtt intézkednie kell az év végén lejáró mandátumokra való tekintettel az új választás napjának a kitűzéséről. A most érvényben '""ő 1924. évi XXVI. t.-c. idevonatkozó rendelkezése szerint a választás napját december 5-e és 15-e között kell kitűzni. A Független Budapest munkatársa ilyen körülmények között Az utolsó közgyűlés olyan Botond bárójának bizonyult, amely betöri a bizantinizmus érckapuját és utat nyit a polgári szabadságnak, amelyet most már nem szabad féltenünk. Elmondhatjuk újból Kossuth Lajos szavait: „Annyi erőt a kivitelben, mint amennyit a megajánlásban" és — Budapestet a poklok kapui sem dönthetik meg ... szükségesnek tartotta, hogy a legilletékesebb helyen érdeklődjék a helyzet alakulása iránt. Olyan helyen, ahol Scitovszky Béla belügyminiszter terveit ismerik, közölték a Független Budapest munkatársával, hogy a belügyminiszter a törvényhatósági bizottság feloszlatását tervezi. A belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában, ahol ebben az ügyben szintén érdeklődtünk, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az év végén lejáró mandátumok meghosszabbítása tárgyában törvényjavaslat nem készül. Ennek következtében bizonyosra vehető, h!ogy Scitovszky Béla belügyminiszter még ebben az évben, de előreláthatóan december 5-e előtt, — még mielőtt a választásra kitűzött terminus bekövetkezhetnék, — feloszlatja a törvényhatósági bizottságot. A belügyminiszternek feloszlatási joga hat hónapos érvényű, ami azt jelenti, hogy hat hónapon keresztül tanácsközgyűlés fogja intézni a városházi adminisztráció irányítását. Arról, hogy ezalatt az idő alatt ki lesz a kormány képviselője a városházi politikában, egyelőre még nincsen elöntés. Minden valószínűség szerint Ripka Ferenc főpolgármester marad továbbra is a főváros közügyeinek irányitója, bár híre jár, hogy a feloszlatás ideje alatt a főpolgármesteri állás betöltetlen marad és a városháza élére a belügyminiszter kormánybiztost nevez ki. Beavatott várospolitikai körökben úgy tudják, hogy Ripka Ferenc mellett még két előkelő név szerepel a jelöltek között. Az egyik Lázár Ferenc felsőházi tag és törvény- hatósági bizottsági tag, aki a városházi politikában tagja ugyan a Wolff Károly vezetése alatt álló Keresztény Községi Pártnak, de az országos politikában gróf Bethlen István legközvetlenebb hívei közé tartozik, még attól az időtől kezdve, amikor gróf Bethlen István először próbálkozott meg az úgynevezett Egységes Pártnak a megalakításával. A másik jelölt a kormánybiztosságra Rakovszky Iván volt belügyminiszter, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának az elnöke. Lázár Ferenc — hír szerint — erősen ambicionálja a kormánybiztosi pozíció elnyerését, mert pártalakító szándékai vannak. Lázár Ferenc ugyanis meg akarja teremteni a vármegyei választásoknál kialakult gyakorlat példája szerint a Fővárosi Polgári Egység Pártját, amely tömör sorokban venné föl a harcot az új választásoknál a szociáldemokrata párttal szemben. Ma már illetékes kormánykörökben is bizonyosra veszik, hogy Feloszlatás vagy mandátummeghosszabbítás Nem készül törvényjavaslat a belügyminisztériumban a december végén lejáró mandátumok meghosszabbításáról. — Hírek Ripka, Lázár Ferenc vagy Rakovszky Iván kormánybiztosságáról. Lényeges módosításokra hajlandó a belügyminiszter a fővárosi reformnál. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. SZÍV- ÉS ÉKBETEGE1ÍNEK TJJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
