Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-02 / 40. szám
Egyes szám ára 50 fillér Várospolitikai és közgazdasági lap. 1929. október 2. 40. szám. HUSZONNEGYEDIK évfolyam. _ Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Ankét. Ankét volt a népjóléti minisztérimban, amelyen az új központi kórház ügyéről tárgyalták. Szóval, a probléma, amelyről azt hitte mindenki, hogy rég meg van oldva, visszakerült az ankétezés stádiumába, ami annyit jelent, hogy mindaz, ami idáig történt, nem történt meg, hogy még a kezdet kezdetén van az egész kórházügy és azon az elhatározáson kívül, hogy az új kórházat a Tisza Kálmán-téren lógják megépíteni, érdemleges döntést sem az ankét, sem a népjóléti miniszter nem hozott. A miniszternek szempontjai vannak és kétségtelen, hogy ezek a szempontok tiszteletre- méltóak. Olyanok, amelyeket figyelembe kell venni, mert a jóakarat és segíteni akarás diktálja őket. Kisebb kórházat akar a miniszter, mint amilyent a főváros tervez, más az elgondolása, mint a városházáé, más az egész vonalon: tehát újból kezdődnek a tárgyalások s ezzel a központi kórház ügye végre eljutott oda, ahol — azelőtt volt. Budapest törvényhatósága elé sok szociális probléma mered fenyegető kérdőjel gyanánt. A főváros egész szociális politikája most van kialakulóban, most vajúdnak a feladatok, amelyeket a főváros lesz kénytelen vállalni. Ezen a téren Budapest teljesen magára van hagyatva, a kormány, illetve az állam segítségére nem nagyon számíthat, mert az elszegényedett, tönkrement ország ezer problémájával szemben méltán hivatkozhatnék mindenki á gazdag főváros nagy erejére, amelynek nem kell segítség és ebben a hivatkozásban a látszat csakugyan a főváros ellen fordul. De a látszatnak, mint mindig, most sincs igaza. Rendkívüli teljesítményeket követel az idő a fővárostól minden téren. Az ország épületében a főváros a homlokzat, Budapest az ország kirakata. Ennek a homlokzatnak nemesnek, művészinek kell lennie, hirdetnie kell már messziről, hogy ami az épületben van, az egy dicső múltú nép lelki és gazdasági kincseinek nagy tömege, de még inkább azt, hogy itt egy jobb jövőre hivatott, vezetésre termett nép lakik, amelyre szüksége van Európának, amelyet nem szabad —- úgy mint eddig — lebecsülni, mert különb, nagyobb képességek laknak benne, mint azokban, akiknek kedvéért ezt az országot megcsonkították, népét megnyomorították és gazdaságát tönkretették. A békekötés Magyarországot Csáky-szalmájává tette, amelyből mindenki annyit vehet el, amennyit éppen akar és ennek a generációnak kell megmutatnia és a mai Csonka-Magyarországnak kell bebizonyítania, hogy végzetes bűnt követett el ezzél Európa. Az ebek harmincadjára bocsátott Magyarországnak erőt, egészséget, kultúrát, haladást kell mutatnia és éppen itt vár nagy szerep Budapestre, az épület homlokzatára. Ezt a rendkívüli feladatot a fővárosnak és az államnak tökéletes harmóniája tudja csak megoldani. A huszadik század Budapestjének már mesziről hirdetnie kell, hogy Magyar- ország nemcsak a múltra tekint vissza, nemcsak vesztett nagyságának pusztulásán siránkozik, hanem dolgozik a jövőért is, nem az elmúlt századokba tekint vissza vágyó szemmel, hanem felszegzett, bátor tekintettel néz az eljövendő századok és évezredek felé, amelyek szebbek lesznek, mint a múlt volt. Az ittjárt. párizsi városatyák nyilatkozataiban olvassuk a hízelgő elismerést: „Sokat tanulhatunk Budapesttől.“ Ez a bók nemcsak azért esik jól, mivel méltányolják és elismerik Budapest munkáját, hanem elsősorban azért, mert végre észrevették bennünket és tudomásul veszik, hogy valakik vagyunk, akikkel érdemes, de kell is számolni Európában. Budapesttől lehet tanulni: vájjon Prágától, Bukaresttől és Belgrádtól is lehet-e? A párizsi városvezetők nem látták Budapest kórházi viszonyait. De, ha látták, bizonyára nem akarják eltanulni azt, hogyan kell a kórházügyet kezelni. Szörnyű és megdöbbentő a főváros helyzete ezen a téren: szégyenkeznünk és pirulnunk kell, ha valaki a főváros szociális munkájának ebbe a zugába akar betekinteni. És a hétfői ankét azt mutatja, hogy ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. Tudjuk, nincs pénz sok más egyébre sem. Nincs pénz az tij szeretetotthonra, nincs a kerületi fürdőkre, nincs az inségmunkákra és enSipőcz Jenő polgármester legutóbbi félévi jelentésében a betterment bevezetése mellett érvelt. A polgármester ugyanis azt hangoztatja, hogy a telck- értékemelkedés*■ mértékéhez kénest minden ingatlantulajdonosnak részt keit vállalnia a felmerülő közterhek viseléséből. A polgármester félévi jelentésének ez a passzusa egyben az építőipari tevékenység fellendítését is célozza, nem kétséges ugyanis, hogy a telekértékadó bevezetése serkentően hatna azokra az ingatlantulajdonosokra, akiknek a telkeik ma még beépíttetleniül terülnek el. Annál meglepőbb tehát, hogy a főváros jövő évi költségvetésének a tervezetében a telekértékadó egyáltalán nem szerepel. Ilyen címen a legminimálisabb tétel sincs felvéve az új költségvetésbe nyilvánvalóan azért, mert a tanács nem talált eleg indokot ennek a nem fa egészen új adónemnek a bevezetésére, annak ellenére, hogy a költségvetés egyensúlyát csak legnagyobb nehézségek között lehetett megteremteni. Dr. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnokhoz fordultunk tehát felvilágosításért, akitől megkérdeztük, hogy mivel magyarázza a telekértékadó tervének az elejtését. Dr. Lamotte Károly pénzügyi tanácsa ok érdeklődésünkre a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A telekértékadó bevezetésének a tervét egyszerűen azért ejtettem el, mert a főváros lakosságának jelenlegi nehéz gazdasági viszonyai között nem tartattam célszerűnek, hogy ezt az amúgy is erősen igénybevett közönséget újabb terhekkel sújtsam. Nem kétséges, hogy a telekértékadó bevezetése nemcsak a jobbmódú ingatlantulajdonosokat terhelné, hanem e terhek révén át háramlóim a főváros lakosságúnak legszélesebb rétegeire. Általános alapelv volt az új költségvetés összeállításakor, hogy a terheket nem szaporítjuk, sőt a meglévő adóterheknél is igyekszünk könnyítéseket eszközölni. Ilyen körülmények között nem vállalhattam egy új adónem bevezetésének oz ódiumát. Fel fogásomat a nek a nagy pénztelenségnek az a következménye, hogy Budapest nem képes törleszteni azokat az adósságokat, amelyek szociális téren nehezednek a főváros vállaira. A társadalom leromlott állapota minden szociális tevékenységet áthárított a fővárosra, ez pedig nem tud megíelelni a feladatnak, mivel egyrészt nincs hozzá ereje, másrészt pedig — meg van kötve a keze. Az új Rókus-kórház építéséhez szükséges az állam segítsége. A népjóléti miniszter, szerencsére, átérzi ezt és akar is segíteni. De itt nem elég a jóakarat: sietni is kell, mert ha a kórus a vízparton állva teli tüdővel zengi is, hogy „a gróf a vízbeíúl, mentsük meg őt“, a kórházügy belefullad a vízbe menthetetlenül, mint ahogy fuldoklik a főváros egész adminisztrációja. Aki nem hiszi, nézze meg azt a tükörképet, amelyet a jövő évi költségvetés villant felénk. tanács is honorálta és ez a magyarázata annak, hogy a jövő évi költséig,vetés tervezetében a telekértékadó nem szerepel. Ez a pénzügyi tanácsnok magyarázati és kétségkívül megszívlelendő érvelése a telekértékadó tervének az elejtése mellett. Felmerül azonban a kérdés, mit szólnak e terv elejtéséhez azok a törvényhatósági pártok, amelyeknek vezetői a múlt évi költség- vetési vitában konkrét indítványokat nyújtottak be telekértékadó bevezetése érdekében? A tanács akkoriban megértéssel fogadta ezeket az indítvány o- tak, annál is inkább, mert hiszen Budapesten még a háborút megelőző esztendőben bevezették a telekér tékadót, amely több mint 7 éven keresztül érvényben volt, egészen 1920-ig, amikor az új városházi rezsim felfüggesztette ennek az adónak a szedését. A telekértékadó tehát tulajdonképen ma is érvényben lévő adónem, csak a felfüggesztő rendeletét kell hatályon kívül helyezni. ’ Ezt követelték tavaly a költségvetési vita során úgy a demokraták, mint a szociáldemokrata párt és a Dolgozó Polgárok Pártja is. A tanács részéről az a válasz hangzott el, hogy egyelőre azért kell eltekinteni ennek az új adónemnek a bevezetésétől, mert a fővárosnak nincs új telekkatasztere, tehát hiányzik a bázis ennek az új adónak a kimunkálásához. A Független Budapest munkatársának értesülése szerint az új költségvetési vitában teljes erővel iellángol ismét a harc a telekértékadó bevezetése érdekében. Megszólaltattuk ugyanis az összes községi pártok vezetőit, akik egyértelműen állást foglalnak a telekértékadó bevezetése mellett, csupán a gyakorlati kivitel módozataiban térnek el egymástól'. A pártvezérek nyilatkozatai itt következnek: Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt egyik vezetője:- A telekértékadó bevezetésének a problémája nem egyszerű kérdés. Ki kell jelentenem, hogy a telekértékadónak azt a rendszerét, amit annak idején Pikier vezetett be, nem helyeslem. Ismét fellángol a harc a bettermentért a költségvetési vitában. Miért nem vették tál a'költségvetésbe a felekértékemeíkedési adót? Lamotte Károly tanácsnok nyilatkozik. — A pártvezérek is harcot hirdetnek a telekértékadó bevezetéséért. — Mit mond Petrovácz Gyula, Kozma Jenő, Posta Sándor és mi a szociálisták álláspontja? Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORlUkfl VAS-UTCA 17.SZ. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK IJJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- helye, vízgyógyintézet, napés légfürdők.
