Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-18 / 38. szám
HUSZONNEGVEDIK évfolyam. Egyes szám ára 50 fillér. 1929. szeptember 18. Várospolitikai és közgazdasági lap. 38. szám. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIKÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az angol példa. Az új esztendőre már új fővárosi törvényünk lesz, —• mondja a belügyminiszter, — és ha ő mondja, el kell hinnünk, mert a mai kormányzati rendszer mellett egy miniszter részére nincsenek meglepetések a politikában. Azelőtt úgy volt, hogy miniszter tervez, parlament végez: most fordítva van, parlament és közvélemény tervez, de mindig a miniszter végez. Most azt végezte a miniszter, hogy meghallgatja a pártok képviselőit, meghallgatja és azután a parlament elé terjeszti a javaslatot. A parlamentnek gyorsan kell végeznie vele, vál- toztatniok nem szabad rajta, és karácsonyra mind a két háznak meg kell szavaznia a törvényt, amely nyomban életbe is lép. A mai törvényhatósági bizottságot mindenesetre szélnek eresztik, de hogy mikor ül össze az új törvény alapján összeállított (pardon! majdnem azt írtuk: „választott“) közgyűlés, az attól függ, mikorra készülnek el az albérlőmentes választói névjegyzékek. Ha ezzel megvannak, nincs többé veszély, jöhetnek a választások. Nem lehet azt mondani, hogy a belügyminiszter nem tartja be az illemszabályokat, és hogy udvariatlan a fővárossal szemben. Nem. Ö meghallgatja a fővárost is, meg a pártvezéreket is, hadd mondják el, miket gondolnak a készülő javaslatról Biz on vára lesz monda’” valójuk, sőt, amilyen bőbeszédűek ezek a fővárosi emberek, alighanem sok megjegyeznivalójuk lesz: beszéljék csak ki magukat. Régi szabály, hogy a beteg embernek fél gyógyulás és nagy megkönnyebbülés, ha elbeszélheti baját, ha meghallgatják összes panaszait: hát csak beszéljenek a főváros képviselői, ez nem árt sem a javaslatnak, sem a fővárosnak, de még a miniszternek sem. Igaz viszont, hogy használni se fog valami nagyon. Legalább is úgy látszik. Scitovszky kijelentette, hogy az albérlői szakaszból nem enged. Miért nem? Megmondja azt is: azért, mert Angliában is így van ez. Az angol példa. Ilyenkor remek, ilyenkor nagyszerű az angol példa. Angliában például általános, titkos, bakfisokra is kiterjedő választói jog van: pfuj, ez csúnya. Angliában még a legszegényebb munkásnak is megvan a maga szent és sérthetetlen otthona: ez szép, de Anglia az más, ez a példa nem alkalmazható. Angliában van teljes gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság, van azonkívül esküdtbíráskodás, demokrácia, sőt munkáskormány: pfuj, ez még a csúnyánál is csúnyább. De — állítólag — van egy albérlői paragrafus a választói törvényben: ez szép, ez gyönyörű, igen, ez nekünk való. Ebben az esetben éljen Anglia és jöjjön az az angol példa, mert angol példa nélkül semmit sem ér a magyar kommunális élet! Egy iciny-piciny különbség azért van az angol albérlő és pesti albérlő közt. Az angol társadalomban némileg jobbak a lakásviszonyok, némileg, mert London például nem abból él, hogy kiadja a lakás háromnegyedrészét albérlőknek, hogy megtarthassa a lakás egynegyedét a maga számára. Mert Budapesten ez a helyzet. Akinek nálunk kétszobás lakása van, az kiad belőle egyet, mégpedig nem is egy, hanem két, sőt három albérlőnek, akinek pedig hat szobája van, az ötöt ad ki albérletbe, hogy a hatodik szobában meghúzódva, olcsón, esetleg ingyen lakhasson. Budapest lakásaiban több az al-, mint a főbérlő és a pesti albérlő nem azért nem tart magának főbérleti lakást, mert albérletben érzi csak jól magát, de mert a kis fizetéséből nem telik másra, mint egy egész, vagy fél, esetleg harmad szobára. Ha már az angol példára hivatkozunk, talán jó lenne, ha előbb a lakáselosztást szerveznők meg angol mintára. Ha azután sikerült Budapest lakásviszonyait London, Liverpool vagy Manchester példája szerint átalakítani, akkor, igen, akkor rendezzük e szerint a választói képességet is. De addig, amíg ezt el nem értük, nincs jogunk az angol példára hivatkoznunk. A miniszter, reméljük, nemcsak meghallgatja a főváros képviselőit, hanem meg is hallja mindazt, amit mondani fognak. Mert a főváros képviselői sok mindenről fognak beszélni a javaslattal kapcsolatban, az albérlőkről, meg az angol példáról is, de beszélnek majd a törA fővárosi törvény reformja az aktualitások élő terébe került. Úgy várospolitikai körökben, mint az úgynevezett nagypolitika irányítói körében is ma már egyetlen kérdés körül folyik a vita: milyen változtatásokat hoz a főváros közigazgatási és politikai életében az új reform, mikor kerül tető alá a javaslat és mikor írják ki az új községi választásokat? A fővárosnak ma súlyos gondjai vannak. Most folynak a jövő évi költségvetés összeállításának kétségkívül fejtörő munkálatai, de ezek a igiondok — úgy látszik — csak azokat bántják, akiknek momentán hivatali kötelességük a költségvetési előirányzat összeállítása és föltálalása. A várospolitikusokat, a községi pártok vezetőit, a városatya-vezéreket csak a reform izgatja. Minden városgazdasági és város- politikai kérdés a reform tükrében tárul föl. Nem csoda, ha máris bizonyosra lehet venni, hogy az idén a költségvetési vita a választások jeigyében, korteshangulatban fog lezajlani. A Független Budapest feltétlenül hiteles értesülése szerint a legutóbbi napokban komoly és mélyreható tárgyalások folytak egyrészt a belügyminiszter és a főpolgármester, másrészt a belügyminiszter és több várospolitikus között a fővárosi reform iényegbevágó kérdéseiről. Pozitív tudomásunk van arról, hogy Kozma Jenő, Rassay Károly, Wolff Károly és Friedrich István Scitovszky Béla belügyminiszterrel folytatttak hosz- szabb-rövidebb megbeszéléseket a fővárosi reformról. E megbeszélések egyelőre kizárólag a technikai kivitelre vonatkoztak. A vezető politikusok ugyanis aziránt érdeklődtek, hogy a fővárosi törvény tervezete elkészült-e már és a belügyminiszter mikor ismerteti me® a tervezetet a _ pártok vezetőivel? Természetesen érdeklődés nyilvánult meg aziránt is, hogy a törvény mikor kerülhet tető alá és a reform törvényerőre emelkedése folytán mely időpontban válik aktuálissá a választások kiírása. vénytervezet egyéb szándékairól is, valamint arról az elvont, most már túlságosan elvont fogalomról is, amit úgy hívnak, hogy „önkormányzat“. Hisszük, hogy akármelyik oldal képviselőit hallgatja is meg a miniszter, ebben az egy tekintetben nem lesz különbség jobb- és baloldal közt, hisszük, sőt tudjuk ezt, mert a mai törvényhatóság már letette a hitet az autonómia mellett. A önkormányzat tette naggyá eddig Budapestet, az önkormányzat mellett épült, fejlődött, ragyogott nagyvárossá a magyar főváros, úgy rémlik, mintha ezt a példát is figyelembe kellene venni. Vegye észre a kormány annak a csodálatos tempónak a példáját is, amellyel a szabad önkormányzat lendítette a magasba Budapestet, és ha ezt a törvény megalkotásánál figyelembe vette és alkalmazta, akkor jöhet az angol példa is. De addig nem. Olyan helyről, ahol a pártok vezetőinek Scitovszky Béla belügyminiszterrlel folytatott előzetes megbeszéléseinek az anyagát ismerik, közölték a Független Budapest munkatársával, hogy a belügyminiszter a fővárosi törvény reformjának a megalkotását úgy a maga részéről, mint a kormányzat és a törvényhozás részéről is a legsürgősebb feladatnak minősítette. A belügyminiszter kijelentette, hogy az október közepén meginduló parlamenti kampány ilegelső komoly tárgya a fővárosi reform lesz, amely legkésőbb karácsonyig feltétlenül tető alá kerül még a felsőházban is. Arra a kérdésre, hogy mikor írják ki az új községi választásokat, a belügyminiszter konkrét választ nem adhatott, Scitovszky Béla belügyminiszter ugyanis erre a fölvetett kérdésre azt felelte, hogy a választások kiírásának az időpontja az új névjegyzékek összeállításának a függvénye. Ennek a kérdésnek az eldöntése tehát attól függ, hogy le\sz-e változás a választói jogosultság kellékeinek a megállapításánál. A pártvezérek természetesen aziránt is érdeklődtek a belügyminiszternél, hogy tervez-e változtatásokat a választói jogosultság kritériumainak a meg- áílapítása tekintetében. A belügyminiszter — teljesen beavatott és a tárgyalásokban résztvett politikustól szerzett értesülésünk alapján — azt a felvilágosítást adta, hogy a választói jogosultság feltételei ugyanazok maradnak, amelyek az 1924. évi XXVI. törvénycikkben vannak lefektetve. Ezekhez a kellékekhez ő egyetlen új feltételt csatol és ez a főbérlői minőség fennforgása. A belügyminiszter tehát úgy tervezi, hogy az új választásokon mindazoknak választói joguk lesz, akik ezidöszerint szerepelnek a községi választói névjegyzékben, csupán azt kell igazol- niok, hogy a fővárosban föbérleti lakással rendelkeznek. •msmammmmmmmammmmsmBBmmmmmammmmmammmmmmmmmmmmmmmamtmmmmmKK Október közepén tárgyalja már a parlament az új fővárosi törvényt Kozma Jenő, Wolf J.árc ly, Rassay Károly és Friedrich István tárgyalá- » ^iRgymlnisz'*4*jr**l. — A belügyminiszter ragaszkodik az albérlők választási jogának konfiskálásához, amelyet az értelmi cenzus elismerésével akar enyhíteni. Az új törvény politikai részét a pártvezérek szeptembervégi ankétja fogja megvitatni. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK 1J.I OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet napes légfürdők.
