Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-23 / 4. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 314-5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. Győzött Wolff Károly és az ő szempontjából véve a dolgot, nem fontos, hogy mit és mennyit ígért ezért a győzelemért. Letagadhatatlan tény, hogy sikere van és a siker mindent igazol, akár sokba, akár kevésbe került is ez a siker. Nem azzal győztek, hogy dr. Bérezel Jenő lett az alpolgármester, mert a városháza minden pártja egyformán szívesen látja Berczelt ezen a díszes helyen, még azok is, akik ellenfelei voltak ennél az izgalmas választásnál. Azzal győztek, hogy akkor, amikor már le voltak győzve, amikor már a szaimaszál után kapkodott a Wolff-párt, akkor ez a szalmaszál életmentőnek bizonyult és prolongálta azt a kurzusdiktatúrát, amely ellen késhegyig menő harcot folytat évek hosszú sora óta a közgyűlés baloldala és itt is elsősorban a szociáldemokrata párt. A szocialisták Wolffékkal szavaztak, de Bérezel Jenő megválasztása mégsem győzelem a részükre. Az, hogy most győztek, valójában bukása a szolciáldemokrata pártnak, annyira nagy és szégyenteljes bukás, hogy ha pyrrhusi győzelemnek neveznők, túlzásba esnénk, mert nem az: egyetlen árnyalata sincs a győzelemnek ebben a — győzelemben. Felelőtlen hírek terjedtek el a városházán arról, hogy Wolff Károly mi mindent ígért a szociáldemokrata pártnak. A szocialisták becsületeden állták a paktumot és nyomban szállították is az árut: megmentették Wolffék pártdiktatúráját és megmentették a tanácsot is, amely ellen alig néhány hét előtt élet-halálhar- cot vívtak. Wolff most már komoly arccal nyilatkozik is, hogy megvédte a „keresztény Budapestet“ és korai volt a liberálisok öröme az ő bukása fölött. Hogy aztán teljesíti-e a paktumnak azt a részét, amely ellenértéket ad a szociáldemokratáknak ezért a — hogyis- mondjuk csak? — pálfordulásért, az az ő dolga. Ö már nyeregben ül, a szocialisták aligha fontosak neki. Igaza van. Wolff Károlynak sikerült győzedelmeskednie a demokrácia fölött és ezt a győzelmet a szociáldemokratáknak köszönheti, igenis, a szociáldemokratáknak. Nem Szabó Imre bukott el ennél a választásnál és nem is azok a pártok, amelyeknek ő volt a lobogója. Mert Szabó Imre is, Berezel Jenő is csak lobogók voltak. A demokratikus feltámadás lehetősége bukott meg. a városháza reneszánszának reménysége tűnt el, a szabad, felvilágosult, haladó Budapest esett el ezen a csatán, amelyben a sárkány döfte le a Szent Oyörgy-lovagokat, az a sárkány, amelyről annyit írtak, beszéltek, amely ellen annyi mérges rohamot vezettek a városházi szociáldemokraták. Most megdönthették volna, itt volt az egyetlen alkalom: ennélfogva megmentették és nyeregbe ültették, hogy tovább harsoghassa a régi szólamokat és szíthassa a gyűlöletet minden ellen, ami haladás és igazság, megtartva magának azokat a diktatórikus pozíciókat, ahonnan aláaknázhatják az eljövendő demokratikus és liberális Budapestet. Akármilyen erkölcstelen dolog is a politika, mégis követelnünk kell bizonyos logikát ebben is. Rendszert keresünk, valami értelmes, világos megnyugtatást, amely megértetné velünk a szociáldemokrata párt váratlan fordulását, elveinek hirtelen feladását, mert a látszat azt mutatja, hogy szembehelyezkedtek ezúttal mindazokkal az alapelvekkel, amelyekért eddig tűzbe mentek. De logikusan nem tudjuk megmagyarázni a szerdai szavazást s nem tudják ők se. Nincs jogunk szemrehányásra: mindenki úgy cselekszik, ahogy akar. De egyhez jogunk van: tudomásul venni, hogy a szociáldemokraták városházi frakciója Budapest lakosságára újból ráültette a kurzust. Nekik köszönhető, — bár nincs köszönet benne, — hogy Wolffék nem Bérezel Jenő alpolgármesterré választása folytán nagyobbszabású átszervezési intézkedések váltak aktuálissá a városházi adminisztrációban. Már a választást megelőzően voltak ilyen irányú tervek és kombinációk forgalomban, de természetesen, mielőtt befejezett tények előtt nem állottak az illetékesek, ilyen irányú intézkedések nem történhettek. Most azonban égetővé vált a helyzet tisztázása, a buktak el, hanem jobban élnek és virulnak, mint valaha. Akik pedig tudatosan buktatták el a demokratikus és liberális fejlődés egyetlen lehetőségét, azoknak nincs joguk ítélkezni és politikai erkölcsi nézetüket bárkire is ráoktrojálni. döntés most mégis elmaradt, jobban mondva egy kis időre kitolódott. A tulajdonképeni megoldást ott kellett volna kezdeni, hogy a Bérezel Jenő előlépése következtében megürült IV. ügyosztály tanácsnoki székét valakivel be kellene tölteni. Erre nézve a kombinációk egész sora merült fel. Mindenekelőtt az volt a terv, hogy a tanácsnoki A pártfegyelem ereje győzött az alpolgármesterválasztásnál A párttagok arra a .jelöltre szavaztak a titkos szavazásnál, akit a párt jelölt. — Hogy keletkezett a szavazás eredménye. Végetértek a városházi izgalmak: megvolt az al- polgármestervá'íasztás. Egy heti távlatból ítélve a történteket, megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy Budapest kormányzatának élére Berezel Jenő személyében kiváló és minden tekintetben kiemelkedő egyéniségű férfiú került. Amikor a törvényhatósági bizottság többsége őt szemelte ki alpolgármesternek, ezzel korántsem akarta lebecsülni a nem kevésbbé kiváló és nagy ellenfél Szabó Imre képességeit. Tulajdonképeri nem személyek és személyi képességek, hanem pártok vívták itt meg egymással elkeseredett küzdelmüket, és ezeknek a pártoknak kezében úgy Berezel Jenő, mint Szabó Imre csak erős fegyver volt a másik oldal legyőzésére. Tudta ezt mindenki, maguk a jelöltek is, akik igazán úri gondolkodásuknak és egymás iránti tiszteletüknek adtak kifejezést azzal, hogy távoltartották magukat minden korteskedéstől és az ilyen heves választási harcnál szokásos agitáció tói. Ebben a nagy küzdelemben a jelöltek között nincs győző és legyőzött, itt a politika két szélső irányzata győzte le a mérsékelt polgári irányzatot, amihez a jelölteknek igazán nem volt sok közük, minthogy egyikük* sem politikus. Megállapítható, hogy a pártok szokatlan hűséggel tartottak ki ez alkalommal álláspontjuk mellett. A legutóbbi választások során kevés értékkel bírtak a párthatározatok — mert a szocialistákat kivéve a pártok tagjai legnagyobbrészt saját tetszésük szerint a nekik szimpatikus jelöltre szavaztak. A mostani alpolgármesterválasztás, — úgylátszik, — öszehozta a párttagokat, mert ha a számadatokat vizsgáljuk, alig 1—2 szavazatkiilönbséget állapíthatunk meg a leadott voksok és a pártok tagjainak száma közt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a közgyűlés 311 tagja közül 296-an szavaztak, tehát a három jelölt s az egy üres szavazat leszámításával 11-en hiányoztak, kiderül, hogy a két szélső párt s a két középpárt minden tagja leszavazott a maga jelöltje mellett. A Wolff-püirtból 86-an, a szocialistáktól 50-en, a tisztviselők közül 20-an szavazhattak Berezel Jenőre, aki így kapta a 156 szavazatot. Szabó Imre 134 szavazata viszont a 70 kormánypárti, 45 demokrata, 15 pártonkívüli és 4 tisztviselő szavazatból rekrutá- lódhatott. * * * Berezel Jenő. Berezel Jenő alpolgármester megválasztása után a következőkben nyilatkozott a Független Budapest munkatársának : — AJélven meghatott a törvényhatósági bizottságnak az a megtisztelő kitüntetése, amely- 1 y el hosszú köztisztviselői munkásságomat ezzel a magas, díszes pozícióval jutalmazta. Közel három és fél évtizede szolgálom Budapest közigazgatásában a város és a polgárság egyetemes érdekeit és nem dicsekszem, ha megállapítom, hogy ez a hosszú munkálkodás mindenkor önzetlen és becsületes volt. Ami maradandót alkottam a törvényhatósági bizottság támogatásával, azt nem a m igám érdemeinek növelésére, hanem a köz, a polgárság javára tettem. Most, amikor köztisztviselői pályafutásom magaslatára segített a közbizalom, ebben a magas állásban sem fogom megtagadni eddigi elveimet. Továbbra is a főváros fejlődését igyekszem előmozdítani. Tisztes múltamhoz mindenkor hű és méltó akarok maradni, s amint a múltban minden törekvésem .odairányult, hogy szerény tehetségemet és minden energiámat a köznek áldozzam, új pozíciómban sem lehet más célom, mint a legtisztább közérdek szolgája lenni, A tanács tagjaival együttműködve azon leszek, hogy ebben a fővárosban a megélhetés jobb és boldogabb legyen. Az alpolgármesteri székből nagyobb hatáskörrel, több lehetőséggel leszek képes céljaimat megvalósítani. Boldog, gondtalan lakosságot, fényes, fejlődő Budapestet akarok magam körül látni s remélem, hogy azt a rövid időt, amit még a köz- szolgálat terén működöm, százszázalékig e célok megvalósítására fordíthatom,. Nagyon köszönöm mindenkinek, különösen a sajtónak eddigi önzetlen támogatását s kérem, segítsenek továbbra is nehéz munkámban. BM Mi lesz Berezel Jenő tanácsnoki helyével. Koiakmáciők ón variációk. — Móhány liófíss nem Ionz vófclcso* ilöntÓN. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. stZIV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TIJ OSZTÁLY idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
