Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-03 / 27. szám
1929. július 3 Független Budapest 5 \2> iyéfoos&áxi, féuUO A BAROSS-TAXIVÁLLALAT június, végén köteles lett volna 5ö kocsit kiállítani a pesti utcára. Csak ötvenet: a főváros olyan kedves és előzékeny viselkedést tanúsított Barossék iránt, hogy megelégedett ezzel a kis részlettel is: csak az a fontos, hogy a nyár elején, amikor a legnagyobb az idegen- és utasforgalom, legalább néhány kocsi álljon márl a standokon és ne kelljen az idegennek dühösen visszafordulnia a pályaudvar egyik oldaláról a másikra: az érkezésiről az indulásira. Mert idáig ez volt a helyzet. Barossék azonban nem állították ki még ezt az ötven kocsit sem és — mint ezt olvashattuk — halasztást kértek és kaptak. Jön az utas és be akar szállni a Barosjs-taxiba. A soffőr azonban nem indít. — Na, mi az, — mondja az utas — gyerünk, mert még elkések! — Türelem, türelem, — mondja a soffőr — nyomban indulunk, csak néhány hétig tessék még várni. Ez a párbeszéd a Baross-téren folyik le, egy szobor előtti standon. A teret nem a jelenlegi Baross Gáborról nevezték el. A szobor sem a jelenlegi: Baross II. Gábpr dicsőségét hirdeti. Egy másik Baross Gáborét, aki szintén a magyar közlekedés megjavításán dolgozott és tett is érte valamit. Talán többet, mint a mostani, aki 50 taxit sem tud idejére kiállítani, de viszont jelentékeny közgazdasági tényező, akárcsak az édesapja volt, a nagy Baross Gábor. A nagy Baross is közgazdasági tényező volt. Pedig nem is elöszobázott, nem is kért koncessziókat. Csak dolgozott. Az új Baross Gábor máskép fogja fel a közgazdasági tevékenységet. Lesz majd egyszer egy krónikás, aki megírja napjaink regényét. „Apák és fiúk“ címen: ajánljuk márl most figyelmébe Baross Gábor, az atya és Baross Gábor, a fiú portréját. A két képből nagyszerűen alakul ki a régi, bűnös liberális korszak és a mai „nemzeti újjászületés“ tablója. Ez a két kép mindent elmond, röviden és frappánsan. * * * M EGJELENT a MÚLT HÉTEN a kánikula rendelet. Sipőcz polgármester pontos ember: megnézte a kalendáriumot, megállapította, hogy június 21-én megkezdődik a nyár, tehát ki kelll adni a kánikula-rendeletet. Mint ahogy például húsvét táján évről-évre kiragasztják a Dob-utca és Klauzál- utca sarkán azt a másik rendeletet, amely kötelezővé teszi az ariankairtást a Dob- és Klauzál-utcák lakói részére. (Ilyenkor naigiy a rémület azon a környéken az Aranka nevű iMnyok közt, nem értik, mért üldözik éppen őket! Mért éppen az Arankákat akarják kiirtani, míg a Mancik, Nusik, Rézik meg Ilonkák szabadon viríthatnak a környéken.) A kánikula-rendelet a legjobbkor érkezett. Amikor a ragasztóember végigsimogatta keféjével a hirdetőoszlop új plakátját, nagy tömeg vette körül: azt hitfék, hogy szenet lehet kapni ingyen, valami jótékony mecénás jóvoltából, akárcsak az elmúlt télen. Téli- kabátban fagyoskodtak, — mindenki szaladt a zálogházba, kiváltani a bundát és télikabátot — s megdöbbenéssel látták, hogy kánikula van ... a plakáton. A polgármester nem tehet rólo. Ö semmiesetre sem hibás. A hiba a meteorológiai intézetnél van, amely csökönyösen ragaszkodik a „hűvös idő, erős éjszakai lehűlésekkel“ prognózishoz, a nélkül, hogy figyelembe venné a polgármesteri plakátot. Jó lesz rendet csinálni a meteorológiai intézetben. Még sem járja, hogy dacolni mer a polgármesteri rendelettel. Továbbá meg kell tiltani a zálogházaknak, hogy kiadják a bundákat és lábzsákokat. így talán mégis megjön a nyár, úgy, ahogy ezt a polgármesteri hivatal a kalendáriumból megállapította. ❖ ❖ ❖ S ZÁZ ÉVES ünnepet ült a Svábhegy: száz éve annak, hogy az öreg hegy bevonult az életbe, a fejlődő Pest-Buda életébe. Megvolt, valószínűleg megvolt azelőtt is, de azok a történelemelőtti idők nem számítanak: az az egy bizonyos, hagy száz év óta megvan, él és gyönyörködtet. Száz év kellett ahhoz, hogy a régi kávédarálókat, az úgynevezett fogaskerekűt kimustrálják. A jubileum még életben találta ezt az özönvízelőtti monstrumot, ma még pöfög, szuszog, erőlködik, köpköd és füstöt okád ez a szörnyű masina, de most már agonizál és rövidesen megadja magát az enyészetnek, hogy helyet adjon a modern villamos vasútnak. Mert ma még modern a villamos közlekedés. Nem nagyon, de még modern. Legalább is nálunk inéig az. Egy-két évtized múlva az emberek majd káromkodni fognak, szidják a ma még modern villamost, de az nem hagyja magát, továbbra is megmarad rendíthetetlenül: újabb száz évig. Ma majd kétszázados jubileumát üli a Svábhegy, elmúlik a villamos is és jön helyébe valami modem, előttünk még ismeretlen repülőközlekedés. Mi már nem leszünk, a mai Budapest helyén már egy sokmilliós város fog állni, ismeretlen, ragyogó, méltó a nagy, dicső Magyarországhoz. Semmi sem lesz már a mai Budapestből, de az öreg Svábhegy ott lesz a helyén, mint ahogy ott áll most is a kollégája, az idősebb, sokkal idősebb Gellért-hegy, amelyről! tudjuk, hogy már több mint kilencszáz éve őrködik a Duna partján. Mert a Gellért-hegy történelmi korszak dolgában nagyon, nagyon veri a Svábhegyet, de megvan ezzel szemben az a fórja, hogy részére még mindig nem találtak ki „modern“ közlekedési eszközt. Tehát nem is öregedhetik ki. |ff! KUNZ JÓZSEF és TÁRSA királyi kiváltságos nagykereskedők Budapest, IV. kerület, Szervita-tér 4. Telefon : Aut. 827—09. Vászon- és asztalnemű. Szállodai és kórházi fehérnemű. IDEÁLIS OTTHON: mindenkinek a leghőbb vágya. Ilyet biztosíthat magának \jT p D "T" C7 O társasházainkban : a ™ ■■ I Ci krisztinavárosi „Attila-udvar“-!) an és a Horthy Miklós-úti „Árpád-udvar“-ban 2—3 — 4 szobás adómentes, legszolidabb építkezésű, meglepő olcsó fixárú ! AHA IX Hall, loggia, jövedelmező Él Ix üzlethelyiségek, kényelmes LAKÁSOK. törlesztési feltétel Kívánatra illusztrált ismertető. mr Á „Centrum“ öröklakásai a legkapósalak! „CENTRUM“ Házépítő- és Ingatlan vállalat mint szövetkezet Horthy Miklós-út 9. szám. (d. é. 9—12, d. u. 3—5-ig: Telefon : József 442-25.) PSENICZKA TESTVÉREK Budapest, VIII., Baross-utca 123. /Telefon: József 446—27. Zwarg József és Társai mérieggyár Budapest, HL, Szépvölgy-utca 8. Telefon: Automala 516-13.
