Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-29 / 22. szám

4 Független Budapest 1929. május 29. Buzáth vagy Borvendég? Ki lesz a gázgyár új vezérigazgatója T — Sok az önjelölt, akik politikai érdemeikért akarnák megkapni a fényes pozíciót. A gázgyári vezérigazgatói állás körül máris bonyo­lódik (vagy taiten tisztul?) a helyzet. A hivatott és hívatlan jelöltek egész sora vonult fel a nagyjöve- clelmti pozíció megszerzésére és az önjelöltek között nem egy ismert, jóhangzású nevet találunk. Különö­sen sok aktív közéleti férfiú, városatyák, politikusok próbálkoznak és létező, vagy nem létező érdemeik jutalmazásául1 szeretnek a gázgyár vezérigazgatói székét maguknak megszerezni. Nem is lehet csodál­kozni ezen a nagy tülekedésen, hiszen a gázgyári vezérigazgatói állás előkelő pozíciója mellett igen tekintélyes évi jövedelmet is jelent és ilyen állásért érdemes felcserélni még a legfényesebbnek Ígérkező politikai karriert is. Illetékes városházi tényezők azonban igen tartózkodó magatartást tanúsítanak az önjelöltek felajánlkozásával szemben és egyszer s mindenkorra véget akarnak vetni annak a feltevés­nek, hogy politikai érdemek és szolgálatok kényel­mes, nagyjövedelmű városi pozíciók elnyerésére vezethetnek. Hivatalos helyen ragaszkodnak ahhoz, hogy hozzáértő, belső szakember kerüljön a gáz­müvek élére, mert egy ilyen fontos és hatalmas közüzem csak szakavatott vezetés mellett töltheti be közcélú hiva­tását. Éppen ezért a gázművek vezérigazgatói állására változatlanul és elsősorban Buzáíh János al­polgármester és Borvendég Ferenc tanácsnok a komoly jelöltek, mint ahogy erről a Független Budapest múlt heti számában már elsőnek megemlékezett. - Városházi körökben élénken kommentálják ezeket az eshetősé­geket és az újabb értesülések szerint a két komoly jelölt közül Borvendég Ferenc sanszai kezdenek javulni, Nemrég közöltük Harrer Ferenc dr.-nak azt a nagyszabású előadását, amelyet az üzemi kérdésről mondott a sevillai kongresszuson. Nagy sikere volt ennek az előadásnak, épűgy. mint az alábbi felszó­lalásnak, amelyet kisajátítási és városrendezési, problémákról tartott meg Harrer dr„ Ebben a fel­szólalásban a főelőadók által javaslatba hozott in­dítványokhoz szólt hozzá nagy figyelem közben; A főelőadó urak által felállított tételeket és kö­veteléseket — mondta Harrer dr. — magamévá teszem, mivel azok általában azon kívánságokat foglalják magukban, amelyeket mindenfelé a sike­res városépítés előfeltételeinek tekintenek. A kö­vetkezőkben arra a három konkrét kérdésre aka­rok választ adni, amelyeket a kongresszus veze­tősége a vita anyagává tett. Az első kérdésre, hogy melyik a legmegfelelőbb és a legegyszerűbb kisajátítási eljárás, általánosságban úgy kell felelnünk, hogy az az eljárás, amely a tulajdonosnak az anyagi jog által biztosított érdekének megóvása mellett a leggyor­sabb. Az eljárásnak gyorsítása, illetve egyszerű­sítése mindenesetre a tulajdonos érdekeit bizto­sító garanciák csökkentését jelenti. Nézetem sze­rint azonban a mai kisajátítási eljárásban az egy­szerűsítés a tulajdonos kára nélkül keresztül­vihető. Az egyszerűsítés vonatkozhatik a szorosan vett kisajátítási eljárásra és a kártalanítási eljárásra. A kisajátítási eljárásnak a mai kisajátítási tör­vény szerint három fázisa szokott lenni: a kisajá­títás esetének megállapítása, a kisajátítási jog megadása és a kisajátítás fölött való határozat- hozatal. Lehet-e itt elhagyásról vagy összevonás­ról szó? Bár a kisajátítás eseteinek már nagyon széles köre mintha arra utalna, hogy a kisajátítás eseteinek külön — rendszerint törvénnyel történő — megállapítása immár fölösleges volna s ez a fázis összeolvadhatna a kisajátítási jognak — rendszerint kormányintézkedéssel történő — meg­adásával, magam részéről a magántulajdonra nézve túlnagy veszedelmet látok abban, ha a kor­mányhatóságok szabadságot kapnának a kisajátí­tási jog megadásában. Az első két fázis összevoná­sát ezért nem tartom helyénvalónak. Beolvaszt­hatnunk tartom azonban a kisa iát it áisi jog meg­adását a kisajátítás fölött való határozathozatalba. Na a kisajátítás esetei jogszabályban meg vannak állapítva, akkor a kisajátítási jognak külön meg­mert Buzáth János állítólag kijelentette, hogy nem vállalkozik a gázgyár vezérigazgatására. Ilyen körül­mények között — ha ez a hír valóban igaz — egye­dül Borvendég Ferenc tanácsnokot tartja mindenki a legalkalmasabbnak a gázművek élére. Folynak is már a tárgyalások ilyen irányban a tanácsnokkal, aki nem húzódozik pozíciója felcserélésétől, hiszen nemcsak anyagi téren jelentene,részére kedvezőbb elhelyezkedést az úi állás, de alkotó ambícióit is szélesebb keretekben .fejthetné ki e fontos köz­üzem vezetésében. Mindamellett, hogy a dolgok ilyen kedvező irány­ban haladnak, még sem lehet számítani arra, hogy Rózsa Károly megüresedett vezérigazgatói székét egyhamar betöltik és az új vezérigazgató rövidesen elfoglalja helyét. A külső jelöltek leszerelése nehéz munkát fog okozni, ami hosszabb időt vesz igénybe és a tárgyalások, alkudozások a nyári szünet előtt nem igen vezetnek majd eredményre. Borvendég Ferenc gázgyári vezérigazgatóságát nemcsak külső irányító tényezők kísérik szimpátiá­val, hanem elsősorban a városháza tisztviselői, aki­ket egyrészt a kiváló, puritán tanácsnok karrierje tölt cl örömmel, másrészt egy kis önző érdek is vezet. Borvendég távozása ugyanis két magas állás megiiresedését jelenti, míg ha Buzáth lenne a vezérigazgató, ez csak egv állás megűresedé- sére vezet. Ugyanis, ha Buzáth kerülne a gázgyár élére, az al­polgármesteri széket alkalmasint az ifjabb tanácsno­kok egyik érdemes tagja foglalná el, aki a tisztújí­tás után is megmaradna állásában. Az esetben, ha Borvendég lesz vezérigazgató, megüresedik az ő tanácsnoki széke is, de egy éven belül távozik Buzáth alpolgármester is, tehát úi alpolgármester­választás lesz aktuális. adására szükség nincs, mert a kisajátítási hatá­rozat hozatala során — a fellebbezés joga a kor­mányhatósághoz amúgy is meglévőn — a tulajdo­nos magánérdekei eléggé meg vannak védve. A kisajátítási eljárás második és harmadik fázisának ez az összevonása, nézetem szerint, általában megtörténhet, különösen azonban azon esetekben, amikor a kisajátításra szoruló közmüvet a tör­vényhozás vagy a kormányhatóság engedélyezte, ezután jogerősen megállapított szabályozási terv keresztülvitelénél. A kártalanítási eljárás is egyszerűsíthető, sőt a szorosan vett kisajátítási eljárással össze is von­ható, mert végeredményben a kártalanítás fölött szakértők döntenek valamilyen formában és ezek ténykedése már a kisajátítási eljárásba is be­illeszthető. A második kérdés: mi legyen a viszony a kisajátítandó ingatlan forgalmi értéke, adóztatás számára vallott értéke és a kártalanítási érték között? A kártalanítás alapelve a teljes érték megtérí­tése; a német „megfelelő“ kártalanítás, mint kitűnt, szintén nem egyéb. Csak arról van szó, hogy meg nem érdemelt nyereséghez ne jusson a kisajátítást szenvedő. Két becslési mód van: a műszaki becsű és a jövedelmen alapuló. Az adó, illetve az adóvalliomás csak szubszidiárius ténye­zője lehet a becslésnek. Üres telkeknél a műszaki becsű egyenlő a for­galmi értékkel; itt adóalapon becslésről csak ott lehet szó, ahol telekértékadó van. Beépített tel­keknél a természetes, becslési mód a jövedelmein alapuló, amely általában egyenlő a forgalmi érték­kel. A jövedelmi becsüt az adóvallomásokban fog­lalt, a bérlők által igazolt bérekből vezetik le. Fontos követelés, hogy az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a megmaradó résznek ne csak értékcsökkenése, hanem értékemelkedése is számbavétcssék a kártalanítási érték megállapí­tásánál. Végre ami a harmadik kérdést illeti, hogy milyen rendszabályok alkalmasak arra, hogy a szabályozási tervekben foglalt telkekkel való spekulációnak eleje vétessék, c tekintetben a kisajátítási törvények csak oly rendelkezéseket tartalmaznak, hogy a kisajátítási jog feljegyzése után bekövetkező értékemelkedést, valamint azt az értékemelkedést, amely a kisajá­sefoolaj legyen minden menföszehrényben. Ferfózésíől megvéd és gyorsan gyógyít. M. kir, népjóléti és munkaügyi M. kir. kereskedelemügyi miniszter 72,455/1924. sz. miniszter 92,052/XX. 1925. sz. körrendelet. rendelet. títás folytán létrejövő műveletből remélhető, a kisajátítást szenvedő a maga javára nem érvénye­sítheti. A probléma azonban sokkal szélesebb körű megoldását a telekrendezések, nevezetesen a telek­felosztások alkalmával követelt út- és egyéb terü­leteladások a betterment, a telekértékadó és min­denekelőtt a telekpolitika (telekvételck és telek­eladások) megfelelő alkalmazásában találja. Mielqtt máshol vásárol, saját érdekében tekintse meei úi helviséqében MUCKED réz-, vasbútorgyár készítményeit. Ágybetétek, ú u v kárpitos-áruk, ágynemű és paplanok gyári árban. TTT? I | Budapest, VII., Dohány-U. 1., Károly-körút mellett. Telefon : J. 424-12.- „n.jq L ^ Harrer Ferenc előadása Sevillában kisajátítási és városrendezési kérdésekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom