Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-22 / 21. szám
6 Független Budapest 1929. május 22. Az adóügyi adminisztrációt meg kell reformálni. Honffy Lajos adóhivatali igazgató nagyszabású tervezete az adóügyi igazgatás megjavítására. Valósággal forradalmi hangulat uralkodik mostanában az egész városházi tisztviselői karban. A rendkívül nehéz megélhetési viszonyok, a létszámcsökkentés folytán beállott kilátástalan előmeneteli felelősségek erős próbára tették a tisztviselők kitartását. De a tisztviselői kar derekasan kitett magáért, állta mindmáig ' a küzdelmet a mindennapi kenyérért és Honfíy Lajos. f mellett példaadóan látta el a legkisebb hivatalnoktól a legmagasabb állást betöltő főtisztviselőig mindenki a szolgálatát. De minden önmegtagadás mellett is kénytelen a köztisztviselő családjára gondolni és hozzátartozói sorsát biztosítani. Ezért indított mozgalmat az egész városi tisztviselői kar helyzete megjavításáért, önfeláldozó munkásságának elismertetéséért. A Független Budapest hü szószólója volt mindenkor a köztisztviselői mozgalmaknak és a közelmúltban is több ízben adtunk helyet az akciókról szóló beszámolóknak. A Független Budapest mindenkor támogatta a tisztviselők helyzetének jobbrafordulását célzó akciókat. Most, hogy a hivatalnoki kar szakon- kint és kategóriánkint külön-külön mozgalmat indított, szívesen állunk ismét a tisztviselői érdeket védők sorába. Egymásután jelentkeznek panaszaikkal a rossz sorban tengődő tisztviselők. Ez alkalommal az adóhivatali tiszt viselők népes csoportja emelte fel jajszavát és Honfiy Lajos adóhivatali igazgató által szerkesztett, alaposan alátámasztott, megokolt memorandumban kérik a kar sérelmeinek orvoslását. Az adóhivatali kar legsúlyosabb panasza, hogy e fontos és nagy megbízhatóságot megkövetelő munkakört betöltő adóhivatali tisztviselők túlnyomó része nem véglegesített, hanem csak ideiglenes állásban működik. 276 végleges tisztviselővel szemben 344 ideiglenes alkalmazott szolgál az adóhivatali szakon, tehát a tisztviselők 168%-a nincs felesküdve. Ilyen állapotok mellett nem is lehetne a tisztviselőktől nagy munkakifejtést, mindenen felül álló lelkiismeretességet, megbízhatóságot és szaktudást elvárni. A fővárosi tisztviselői gárda magas nívóját igazolja, hogy ennek ellenére sem volt eddig nagyobb fennakadás az adminisztrációban. Mégis feltűnő, hogy az adóhivatali szakon ilyen óriási arányAz Erzsébet-tér keletkezése. Irta: Dr. Gárdonyi Albert főlevéltáros. II. Báró Schilson ugyanis 1788. évi június hó 17-i fel- terjesztésében ^ előadta, hogy a Váci-kapu előtti városi telkek értékesítése nem annyira városszépészeti probléma, mint inkább azt a célt kívánja szolgálni, hogy a vásárterek rendezési céljaira megfelelő pénzalap teremtessék. Határozottan kétségbevont u ^azon megállapítást, mintha Pest városa máris eléggé ki lenne építve, bizonyságul rámutatott egyrészt a • magas lakbérekre, másrészt a lakások túlzsúfoltságára, amely bajokon csupán új építkezéssel lehet segíteni. De rámutatott arra is, hogy Pest város_ vásári forgalma az összes európai városok vásári forgalmát felülmúlja, minek következtében a város kiépítése elkerülhetetlen. Ezeket az érveket a helytartótanács azonnal továbbította a kancelláriához, mely csupán ismételt előterjesztések után volt hajlandó már elfoglalt álláspontja megváltoztatására. A kerületi kamarai igazgatóság 1789. évi április hó 6-i rendeletéből megállapítható, hogy az uralkodó végül is hozzájárult a vásároknak a Váci-kapu előtt létesítendő új vásártéren való összpontosításához s a következő Medárdnapi vásárt jelölte meg utolsónak amikor a vásárosok még a régi árusítóhelyeket foglalhatják el. Az 1/89. évi április hó 7-i kamarai igazgatósági rendelet a Váci-kapu előtti új vásártér kitűzésének időpontjául április hó 14-ét jelölte meg, ez időpont tekinthető tehát úgy az új vásártér, valamint a belőle alakult mai Erzsébet-tér keletkezése idejéül is. 1 789. évi április hó 10-én kelt az a kamarai igazgatósági rendelet, mely a pesti vásárterek ügyét végérvényesen szabályozta. E szerint a Hatvani-út két oldalán a hatvani vonalon belül marad a paraszt- vasár és ettől balra az állatvásár. Azután következ- nck a falusi nép szükségleteivel kereskedők, majd a kisebb értékű portékát árusítók olyanformán, hogy az árusítók szakadatlan sorban állanak fel egészen a natvam-kapuig és innen tovább a bel- és külváros közötti ^ útvonalon egészen a Váci-kapuig. Az új Vasar-teren (Erzsébet-tér) nyernek elhelyezést az iparosok és kereskedők, akik áruik minősége szerint csoportosítanánk. Végül a Sóhivatal előtti Duna- partra kerülnek azok a vásárosok, akik áruikat hajon hozzak. ban működnek az ideiglenes hivatalnokok, pedig épp itt lenne a legnagyobb szükség a legképzettebb tisztviselők alkalmazására. Hiszen a fővárosi adóhivatalok 230 millió bevételt kezelnek, 203,742 adózó féllel érintkeznek ügyes-bajos dolgokban és százezer számra intézik a különféle megkereséseket, felhívásokat és más fontos adminisztrációs teendőket. A fővárosi adóhivatalok különben meg is szaporodtak a'Z utóbbi évben, amennyiben 10-ről 18-ra, rövidesen pedig 20-ra szaporítják a kerületi adóhivatalok számát. Az adókezelést a központi hivatalon kívül 59 osztái'y és 34 kirendeltség végzi. Növekedett a kar fontossága azáltal is, hogy a 145 főből álló fogyasztási adóhivatali státust beolvasztották az adószámviteli szakba. Ezek nagyrésze szintén ideiglenes alkalmazottakból állt. Az adóhivatali tisztviselők azt kérik, hogy a jelenlegi 199 főnyi végleges személyzetet emeljék fe! 318-ra az adóhivatali státusnál, mely esetben 107 tisztviselő maradna még ideiglenes. A végrehajtói státusnál a jelenlegi 77 végleges állást 124-re kérik felemeltetni, mely esetben 47 tisztviselő maradna ideiglenesen alkalmazva. A státusrendezéssel kapcsolatban az adóhivatali igazgatói állásnak a III. fizetési osztályba való sorozását kérik, mert hiszen ez az állás az idők folyamán rendkívüli mértékben növekedett fontosságában és igen magas közjogi állássá fejlődött. Ezenkívül szükséges három adóhivatali aligazgatói állás szervezése is, az igazgató tehermentesítése és a tisztviselők jobb előmenetelének biztosítása érdekében. Az aligazgatók hivatása lenne a külső adóhivatali osztályok ellenőrzése is. A javadalmi őrség tisztikarának tisztviselőit, akik jelenleg szerződésben vannak, szintén véglegesítenék. E szerint tehát 166 ideiglenes tisztviselő jutna az átszervezés során végleges állásba: a jelenlegi létszámnak pontosan a fele. A szervezési költségek évente 200,000 pengőt tennének ki, de ez megtérülne a bevételeknek a fokozott ellenőrzés folytán várható emelkedésével, a hivatalok ambíciójának és munkateljesítményének fokozásával. Még egy érdekes kívánsága van a karnak, hogy szüntessék meg a „végrehajtói“ elnevezést, amely a közönség előtt bizonyos lebecsüléssel jár. Ezért a végrehajtói - szakon működő tisztviselők elnevezését „adószedő” elnevezésre kérik megváltoztatni. Honffy Lajos nagyszabású tervezetét Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok teljes egészében a Az előadottak a vásárterek rendezésére vonatkoztak, ezekkel kapcsolatosan azonban a lipótvárosi telkek ugye is elintézést nyert, mert az uralkodó az új fővásártér körül új városrész alapítására is engedélyt adott és elrendelte az ottani telkek értékesítését, ami a mai Lipótváros megalakítására vezetett. Telket azonban csak kereskedők és iparosok kaphattak, zsidók és földmívesek ki voltak zárva. A telek- vásárlók kötelesek voltak telküket 3—4 éven belül beépíteni és ezzel szemben 10—12 évi adómentességet kaptak, valamint a polgárok sorába is díjtalanul vették fel őket. A telek árának harmadrészét azonnal le kellett fizetni, a hátralékot 10 éven belül lehetett törleszteni, de ezután 5%-os kamat volt fizetendő. Építkezni csupán szilárd anyagból volt szabad és az építési terveket előzetesen be kellett mutatni az építési bizottságnak. Az 1789. évi május hó 28-i kamarai igazgatósági rendelet azt is kikötötte, hogy a fővásártér körül csak emeletes házak építhetők s a földszintes házakat úgy kell építeni, hegy emeletes házakká legyenek átalakíthatok. Egyszóval az új városrész megalakítása nemcsak jóváhagyott városrendezési terv alapján indult meg, hanem az építkezés összes részletei is szabályozva voltak s ennek következtében báró Schilson János működése az 1808-ban megalakított Szépitési Bizottság munkásságának előfutárjául tekinthető. A telekértékesítés hamarosan megindult és a pestvárosi tanács 1789. évi május hó 26-án báró Schilson elnöklete alatt ülést tartott, melyen megállapították, hogy az értékesítésre kijelölt 134 telek négy osztályba sorozandó, az első osztályban 10 forintban, a másodikban 4 forintban, a harmadikban 2 forintban, a negyedikben 1 forintban szabták meg a telkek négyszögölének becsárát. Elhatározták az ottani temető kőfalának lebontását és a temető területének értékesítését. Lebontatták az ottani vágóhidat is és új telket jelöltek ki e célra. Az első árverést 1789. évi június hó 2-án tartották és az 1-ső számú telek négyszögölét 4 forint helyett 21 forintért adták el Hillmayer Mátyásnak. A többi telkek is jóval a becsértéken felül keltek el. Az építkezésre szánt területet azonban a kijelölt új vásártér területével együtt előzetesen szabályozni kellett, mert éppen a terület rendezetlensége volt az oka annak, hogy Pest városának ez a része nem tudott kiépülni. Ezt a rendezési munkát báró Schilson irányította és a szükséges költségek a Szépitési Alapból kerültek ki, mely alap a lipótvárosi telkek magúévá tette. A nagy tudással és kiváló érzékkel készült tervezet sikere nem is lehet kétséges: bizonyos, hogy az egész pénzügyi adminisztrációt megjavítja, meggyorsítja, ami a fővárosra nézve nagy előnyöket jelent, a mellett fájó sebeket gyógyít és jogos érdekeket is szolgál. CD F) p r WI udvari fényké- L^r\UL^L^ Y 1 pész MŰINTÉZETE IV. KERÜLET, SEMMEL WEIS-UTCA 2. SZÁM értékesítése útján keletkezett, éppen úgy, mint a későbbi Szépitési Bizottság pénzalapja is városi telkek értékesítéséből lett. Ezek a rendezési munkák 1792-ben nyertek befejezést és összes költségeik 88,834 forintot tettek ki. Amikor ez a munka elkészült, a felsőbb hatósági gyámkodás is véget ért és a kamara 1793. évi november hó 27-i leiratában kijelentette, hogy a további városszépészeti munkákról a pestvárosi tanács tartozik gondoskodni. A mai Erzsébet-tér helyén mindaddig vásártér volt, amíg 1847-ben leégett német színház pótlására ideiglenes színházat nem építettek rajta és a színház mellett sétatér nem keletkezett. 1847. évi március hó 5-én ugyanis kijelenti a választó polgárság, hogy a leégett német színház helyreállításáig szükség lenne ugyan ideiglenes színházra, a város azonban nem vállalkozhatik annak fölépítésére, hanem a magán- vállalkozásnak kénytelen átengedni a feladat megoldását. A magánvállalkozás számára pedig feltétlenül szabja meg, hogy az építési terveket előzetesen be kell mutatni a Szépitési Bizottságnak, a vállalkozó csupán az új színház felépítéséig tarthat igényt a bérletre s az új színház felépítése után az ideiglenes színház azonnal lebontandó. Az ideiglenes színház helyét illetőleg 22 szavazat esett a Szénpiacra (Deák Ferenc-tér), 16 szavazat a Dunapartra és csak 12 szavazat esett a Nagy vásártérre (Erzsébet-tér). Appiano polgármester rendeletére azonban az ideiglenes színház helyéül mégis a Nagyvásártér jelöltetett ki. Ennek kapcsán merült fel az a gondolat is, hogy az egész teret fákkal ültessék be. Ez az átalakítás természetesen akkor következhetett be, mikor a vásárokat onnan elhelyezték, ami ugyanis 1854-ben történt. A helytartótanács ugyanis leiratában a vásároknak az Újépület mögötti üres területre leendő áthelyezését rendelte el, azon indokolással, hogy az eddigi vásártér nem felel meg többé rendeltetésének. 1854-ben a mai Erzsébet-tér vásártéri szerepe meg is sziint. Az új sétateret sokáig Ujvásár-térnek, vagy Sétatérnek hívták, míg 1857-ben a községtanács ülésén Conraá Gusztáv polgármester vetette fel a gondolatot, hogy a Lánchíd előtti teret Ferenc József-térnek, az Ujvásúr-terct pedig Erzsébet-térnek nevezzék el. Eredetileg Albrecht főhercegről akarták a teret elnevezni, de a főherceg figyelmeztette a polgármestert, hogy ildomosabb lenne előbb az uralkodópárról elnevezni Pest város valamelyik terét.
